Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-09-12 / 37. szám

A kaland következményei Mi a különbség a nőorvos és a többi orvos között? Általában véve az orvosok egyáltalán, vagy csak nagyon kevéssé ismerik a páciens be­tegségének lelki hátterét, míg a nőorvos sokszor mint „lelki-orvos“ szerepel betegei életében. Ügy, mint ahogy belőlük hiányzik a megértés, úgy sokszor a férfiak is csak testi kívánságaik kielé­gítésére szorítkoznak a nőknél. Hol van már a férfiak előzékenysége, amikor a nőkben gyerme­kük anyját tisztelték? Azt is mondhatnánk, ez a nők emancipációjának következménye... Mi más marad hátra azoknak a fiatal lányok­nak, akik akaratuk ellenére teherbe esnek? El­jönnek tanácsért a rendelőbe: és legtöbbször ta­gadóban rázzák a fejüket, ha a barátjuk neve után érdeklődöm. Nem szólva arról hogy egyenesen elutasítják a pénzbeli segítséget partnerük ré­széről. Nehéz, nagyon nehéz beférkőzni az ilyen lányok lelkivilágába. Többségük sokgyermekes családból származik és csaknem minden esetben — mint iskoláslányok, tanoncok, munkások — távol élnek szüleiktől. Az orvos szemszögéből nézve testileg fejletlen, még pubertásban lévő lányok, csaknem gyermekek mindnyájan. A sze­relem a gondtalan fiatalság helyett egy rakás gondot akaszt a nyakukba. Kik állnak az ilyen „kalandok“ hátterében? Ismertem egy fiatal cigánylányt. Egy nem ci­gány fiúval barátkozott, akitől teherbe esett. A fiú először csatakiáltások kíséretében örömmel vállalta az apaságot. Egyszer azonban ittas álla­potban jelent meg a találkán. Megútáltatta magát a lánnyal, aki elutasította őt és nem akart a fe­lesége lenni. „Anyám és nagyanyám 18 gyerme­ket nevelt fel koldulással. Miért ne nevelnék fel én egyet becsületes munkával?" Egy másik fiatal lány külföldi látogatása alkalmával esett teher­be. A katona, akivel odahaza volt ismeretsége, szívesen megbocsátotta volna ballépését és a gyermeket sajátjának tekintette volna. Elutasitó választ kapott. A lány mint fiatal leányanya ne­veli gyermekét. Sok nőnél erősen kifejlődött a fajfenntartó ösztön. Interrupcióról (a terhesség múvi megsza­kításáról) hallani sem akarnak. Inkább választják a fárasztóbb utat: az anya szerepét. Ezek igazi •nya-tipusok, akiknél a szerelem bármely forrná­Bizalmasan ja és fajtája csak mint feltétel szerepel a tartós anyai érzés kialakításánál. Ezeknek az érzések­nek köszönhetjük, hogy a férfiakkal ellentétben a nők nap mint nap gondoskodással veszik körül gyermekeiket. Reggel óvoda, azután munka dél­után bevásárlás, ismét óvoda, este főzés, mosás, vasalás stb. Pár évvel ezelőtt történt a következő eset: egy szimpatikus fiatalember egyszerre több lánynak „csapta a szelet“. Egyik közülük teherbe esett. Hogy reagált erre az újkori Don Juan? Gyorsan megnősült. Egy másik nőismerősét vette el fele­ségül. Hidegen hagyta minden esemény, ami a teherbe esett lányt érintette. Könnven elviselte azt is, hogy a pszichiátrián kellett őt „kigyó­gyítani“ betegségéből. „Várom, hogy visszatér..." Nem lehetett őt kiábrándítani szerelméből. Hó­napokig még ott üldögélt háza előtt és le nem vette tekintetét a szemközti ablakról, ahol a volt szerető lakott feleségével. Kár, hogy csak nagyon kevés férfi tud azokról a testi fájdalmakról és komplikációkról, amelye­ken az asszonyok szüléskor átesnek. Nem beszél­ve arról, hogy sokszor inkább vállalják a szülési fájdalmakat, mint az interrupciót. Egy fiatal há­zaspár hosszú ideig élt gyermek nélkül az asszony hibájából. Orvosi kezelés után két gyermeket ho­zott a világra és amikor harmadszor Is teherbe esett, férjével ellentétben, hallani sem akart a terhesség megszakításáról. Otthagyta családját és szüleinél szülte meg gyermekét. Férjét megútálta és elutasította. Még anyagi támogatást sem fo­gadott el tőle. Ezek az esetek, habár nem jellegzetesek, el- gondolkoztatók. Itt látjuk a férfi és a nő szerel­me közti különbséget. Egy nő jelleme teljesen megváltozhat a terhesség ideje alatt és a szülés után. Hogy jó, vagy rossz irányban, ez legtöbb esetben tőlünk, férjektől függ. Mert mi lehet az eredmény, ha egy fiatal lány komolyan veszi a szerelmet? Nagy csalódás és kiábrándulás, egy élet illúziók és ideálok nélkül. Vagy éppen ellen­kezőleg. Miért ne bizonyíthatnánk be ml, férfiak, hogy mindenkor és minden esetben számíthatnak ránk asszonyaink? Hozzuk tudomásukra, hogy gondolunk rájuk és megértjük őket terhességük idején és más nehézségeikben is. B altimore egyik régimódi háza előtt nagy autó ál­lott meg. A kocsiból harminc év körüli, magas férfi szállott ki. Nem sokkal később ez a férfi a ház könyvtárába lépett: — óh, óh... Cauler úr! — szólt a könyvtárban dolgozó öreg professzor. — Jó estét, professzor úr! — mondta a fiatalember és kezet fogott az öreggel. — Eljöttem, hogy beszéljek önnel. — Ki engedte be? — kérdez­te a professzor zavartan. — Esmeralda. — Ah úgy! És elment, hogy szóljon Janenek. — Nem, professzor úr. Én ugyanis először magával sze­retnék beszélni. — Nagy megtiszteltetés... — mondta a professzor. — Professzor úr — folytatta Cauler és minden szavát meg­fontoltan ejtette ki. — Azért jöttem, hogy Janeról beszéljek önnel. Ismeri a szándékomat, s nem zárkózott el előle. Porter professzor fészkelő- dött a székében. Ez a beszélge­tés mindig kényelmetlen volt számára. Hogy miért... azt ma­ga sem tudta. Hiszen Cauler kitűnő parti Jane számára. — Ami azonban Janet illeti — folytatta Cauler — el kell ismernem, hogy nem értem. Egyszer így, másszor úgy be­szél. Mindig az az érzésem, hogy megkönnyebbül, ha távo­zom. — Psz! Pszf — intette a pro­fesszor — Cauler úr, Jane a legrendesebb lány a világon. Mindent megtesz, amit kívá­nok. — Tehát számolhatok az ön segítségével? — kérdezte Cau­ler megkönnyebbülten. — Bizonyosan, uram! Bizo­nyosan! Hogyan is kételkedhet ebben? — Tudja, itt van Clayton úr — vetette ellen Cauler. — Hő­napok óta nem mozdul. Nem tudom, de csöppet sem csodál­nám, ha Jane beleszeretne... — Én már említettem neki, hogy szüksége lenne... — felel­te a professzor zavartan — Ugyanis képtelen vagyok ezt a házat fenntartani... — És Jane mit válaszolt? — kérdezte Cauler. — Azt mondta, hogy még nem gondolt férjhezmenetelre, és hogy elmehetnénk északra a Wiscouri farmra, amit apjá­tól örökölt. Tudja, ott jól le­hetne élni. Teljesen megfelel­ne nekünk. Jane a jövő hét elején akar indulni, de Clayton és Philander urak már oda­utaztak, hogy mindent előké­szítsenek, — Mit? Clayton már oda­ment? — kiáltott fel Cauler sértődötten — Miért nem szól­tak? Magam is szívesen segí­tettem volna. — Jane úgy gondolta, hogy már eddig is nagyon le va­gyunk önnek kötelezve. Cauler válaszolni akart, de Jane lépett a könyvtárba. — Ah... bocsánat! — állott meg Jane. — Azt hittem, egye­dül van apám. — Csak én vagyok — mond­ta Cauler és felállott. — Nem lenne kedves csatlakozni a tár­saságunkhoz? Ugyanis magáról beszélünk... — Köszönöm — mondta Jane és leült a Cauler által felkínált székre. — Nekem Tobey-el kell be­szélnem — mondta az öreg megkönnyebbülten és kisietett a könyvtárból. Alig csukódott be mögötte az ajtó, Cauler Ja- nehez fordult: — Nézze, Jane — mondta bátran. — Meddig halogassuk méq a dolgainkat? Maga ugyan nem utasított vissza, de nem is ígérte, hogy hozzám jön. Még ma elintézem a házassági engedélyt, hogy holnap, mielőtt Wiscouriba utaznak, összeháza­sodhassunk. A lány elhalványodott, de büszkén felemelté fejét. — Igen, tudom — súgta. — De valójában jól tudja, hogy megvásárol néhány köteg dol­lárért? Feltétlenül tudja, ez volt a szándéka már akkor is, amikor apámnak pénzt köl­csönzött arra a nyaktörő afri­E. R. BURROUGHS - SZŐKE J.: XXIV. ISMÉT A MAJOM kai útra. Nem hitt az út sike­rében és családom becsületére spekulált. Tudta, ez az egyet­len mód, hogy megszerezzen, hogy házasságra kényszerítsen. Azóta sem említette ezt a köl­csönt. Más embernél ez nagy­lelkűséget jelentene, de magá­nál nem Így van. Mélyre süly- lyedt a szememben. Jól isme­rem magát, jobban, mint hiszi. És ha nem lesz más megoldás, kénytelen leszek magához men­ni, hogy megmentsem apám be­csületét. Miközben Jane beszélt, Cau­ler hol elvörösödött, hol elhal­ványodott, aztán mosolyogva mondta: — Maga meglep engem, Ja­ne Azt hittem, különb érvek­kel jön és több büszkeség lesz magában. Dehát... igaza van! Én megvásárolom magát, és jól tu­dom, hogy ezt maga is tudja, mégis bíztam benne, hogy jő képet vág az egészhez. De le­gyen ahogy maga akarja. Ogy döntöttem, hogy elveszem fe­leségül, és a többi nem érde­kel. A lány megfordult, és egyet­len szó nélkül távozott. A házasságot nem kötötték meg Wiscouriba költözésük előtt. Caulert azonban nem le­hetett lerázni. Megígérte, hogy tizennégy napon belül ő is oda utazik.-0­A farm egy magaslaton ál­lott, körülötte erdők. Clayton az öreg épületet valósággal át­építette, mire Jane és apja megérkeztek. A lány megren­dültén mondta: — Nagyon jól tudja, hogy képtelenek leszünk a költsége­ket megtéríteni. Miért akarja, hogy lekötelezettjei legyünk? — Hiszen nem kell kifizet­niük — mondta Clayton szomo­rúan. — Nem a maga kedvé­ért tettem, mert tudom, hogy ezzel magamra haragítanám. Az igazat megvallva nem tudnám elviselni, hogy öreg édesapja olyan viszonyok közt éljen, mint amilyenek itt uralkodtak. Apja iránt érzett barátságból tettem az egészet. — Jón van, Clayton úr — mondta Jane. — Hiszek magá­nak, mert tudom, hogy nagy­lelkű. Szeretném meghálálni a jóságát. Csakhogy ez lehetet­len. ' — És miért, Jane? — Ugyanis mást szeretek. — Caulert? — Nem. — És mégis hozzámegy. Le­galábbis ezt mondta nekem Baltimoreban. A lány tűzbe jött. — Én nem szeretem - mond­ta büszkén. — Tudom, csak a pénz miatt. Igaz-e? Jane bólintott. — óh igen. igen. Akkor én még nagyobb hátrányban va­gyok, mint ő — felelte Clayton bánatosan. — Nekem ugyanis még több a pénzem. — Nem szeretem magát, Ce­cilé, de becsülöm. Boldogabb lesz, ha a barátom marad, én nem megyek feleségül magá­hoz. Olyanhoz megyek, akit utálok és ezért a bilincse le­szek egész életemben. Clayton többé nem beszélt ezekről a dolgokról. Amikor azonban Cauler két héttel ké- tőbb a farmra érkezett, úgy érezte, képes lenne megölni. Cauler kitartott a kívánsága mellett Megállapodtak, hogy a városba megy, és elintézi a há­zasság hivatalos követelmé­nyeit.-O­Másnap Cauler csakugyan be­ment a városba. Ezen a napon sötét füstfel- legek jelentek meg az erdő fö­lött. Valahol a távolban erdő­tűz keletkezett. Mivel erős szél fújt, a tűz gyorsan terjedt a farm felé. A farm felé kanyargó úton egy fekete autó száguldott. A ház bejáratánál lefékezett. Ma­gas, fekete hajú, erős férfi fu­tott fel a lépcsőn. Kopogtatás nélkül nyitott a szobába, ahol Clayton aludt. — Az égre... mindannyian megőrültek? Nem tudják, hogy a farmot körülzárták á lángok? Hol van Porter kisasszony? Clayton felugrott. Nem is­merte a férfit, de ezzel most nem törődött.. A verandára futottak. — Jane! Jane! Esmeralda jött elő. — Hol van Porter kisasz- szonv? — öh, Clayton úr... elment az erdőbe sétálni. — Milyen irányba? — Ezen az úton — mutatta Esmeralda a balra kanyarodó utat. — Maradjanak itt — mondta az Idegen. — Ha megmenthető, én megmentem. Egyenesen az erdőbe futott és eltűnt a sűrűségben. — Ki volt ez? — kérdezte Porter professzor. — Nem tudom — mondta Clayton — A nevemen szólí­tott, és Janet is ismeri... — Hm... nekem nagyon isme­rős — szólalt meg Philander. — És mégis, fogadni éernék, hogy soha életemben nem lát­tam. — Ez nagyon figyelemre méltó — mondta Porter pro­fesszor. — Ki lehetett? — Azt nem tudom, profesz- szor úr — mondta Clayton. — De gyerünk, mert körülzárnak a lángok. Mindannyian Clayton kocsija felé futottak. JANE MEGMENEKÜLÉSE Következik: — új ifjúság mmmmmmtmm—mmmmmmmrnmm niiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiwv Kuruc A kurücokról szól rovatunk mai magyarázata • A szó — Eredetileg keresztest Je­lentett, latinul crutiatus. A Dózsa - vezette parasztháború kereszteseit nevezték így, a XVI. század felkelő parasztjai voltak a kurucok. Később a név átterjedt a Habsburgok ellen harcoló nemesekre is. Thököly Imre katonái, majd II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának vité­zei már általánosan kurucok. • Dalok — Magyar nóták, melyekről feltehető, hogy Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc korában keletkeztek. A legtöbb szerzője ismeretlen. A szatmári béke­kötés után a kuruc dalokat be­tiltották. Mégsem mentek fe­ledésbe. A meglevő dallamra új, nem rebellis szöveget éne­kelt a nép. Egyébként a kor hangszerét, a tárogatót, császá­ri parancsra elégették. Maga a zene a XVII. század végi és a XVIII. század eleji sajátos stílusú magyar muzsika. Erede­te a XVI—XVII. századi palo­tásra és — nagyobb részben — a kárpátaljai kolomejka kanász- nőta-dallamokra vezethető visz- sza. • Költészete — Politikai, vitézi, bűjdosó és histórlás énekek. Többnyire kéziratban maradtak fenn. A kuruc fiiqgetlenségi harcok év­tizedeiben — 1670-től 1711-ig, — illetve az ezt követő esz­tendőkben keletkeztek. Első­ként ismert Bónis Ferenc ke­serve; a felvidéki nemesség ve­zére kivégzése előtt versekben búcsúzott a hazától. Valameny- nyi kuruc kori költemény né­pies eredetű, a németek ga­rázdálkodását, a haza szenve­déseit panaszolja és — nagy­ritkán — örül egy-egy hazafiúi diadalnak. • A Rákóczi-nóta — Az első nemzeti himnusz­ként ismert Jaj, régi szép ma­gyar nép... nem a szabadság- harc verse. A bukást követő kései kuruc költészet értéke. A XVIII. század harmincas évei­ben szerzették. Az ugyancsak nevezetes Rákóczi kesergője a nép ajkán fennmaradt ének: a Habsburg-házzal összebékülő nemességet a szegénylegények bosszújával fenyegeti. Nagysza­lontán és Nagyecseden jegyez­ték fel. A Rákóczi szabadság- harc leverése után a bújdos- ni kényszerült katonák között terjedtek e! a különböző Rá- kóczi-kesergők. • Thaly balladái — A kuruc kor költeményeit a múlt században jórészt Thaly Kálmán gyűjtötte össze. Thaly a valódi maradványok közé be­csempészte több saját versét, mint „eredetit". A hamisítást az irodalom szakértői évtize­deken át elfogadták, elismerték. Thaly halála után azonban Riedl Frigyes és Tolnay Vilmos lelep­lezték a Thaly-szerzette álbal­ladákat. • Labanc — A császárpártiak gúnyne­ve Magyarországon Thököly és II. Rákóczi Ferenc idejében. A magyar füqqetlenségért harcoló kurucok Habsburg-szolgálatban álló ellenfelei. A hazafiatlanság és elvetemedettség jelképei. Először csak az Idegen zsoldo­sokat nevezték labancnak, ké­sőbb a Habsburg-párti magya­rokat Is. A kifejezést némelyek a Lauf Hans! — fuss János! — elferdített összevonásából, má­sok a lompost, rongyost, sem- mlházlt jelentő lafanc szóból származtatják. De lehet az Is. hogy eredetileg lándzsás zsol­dost — németül Lanzer — je­lentett. Védőjük, dicsőítőjük, a kurucokat gúnyoló Otrokocsl Fóris Ferenc, az Origlnes hun- garieae szerzője, viszont a la­bancot a lobbancs, azaz: gyúj­tó, hevülő szóval azonosítja. iiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Next

/
Thumbnails
Contents