Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-09-12 / 37. szám
6 ói ifjúság Ez a felvétel az egyik moszkvai vasútállomás előtt készült kirándulásra induló fiatalok csoportjáról A főiskolások közül sokan, akárcsak nálunk, a nyári hónapokban az aratásnál és cséplésnél is segédkeznek?. (Novosti) fejezve — a lazsálás különb«); ző megnyilvánulásait ostorozzák. A munkaerő-gazdálkodás terén is van bőven mit javítani. Már hat évvel ezelőtt Is megtekinthettem a moszkvai go- lyóscsapágy-gyár automatikus berendezéseit, ahol évente sok százmillió golyóscsapágy készül el úgyszólván anélkül, hogy emberi kéz avatkozna a gyártás menetébe. Az automatizáló, a távirányítás, az elektronikus számológépek itt és másutt is természetesen teret hódítottak. Néha viszont számunkra érthetetlen, hogy a , másik oldalon mit csinál az a , rengeteg ember, aki a mi véleményünk szerint úgyszólván semmit sem csinál. Hogy konkrétabb legyek: a Prága — Moszkva vasútvonalon vannak szovjet és csehszlovák hálókocsik. Szovjet, illetőleg csehszlovák személyzettel. A csehszlovák hálókocsinak egy beosztottja van aki jegykezelő, pincér, takarító, minden egy személyben. Sörtől feketekávéig mindenféle frissítővel szívesen szolgál a nap vagy az éjjel bármelyik órájában. A szovjet kocsiban ugyanerre a munkára ketten vannak és legfeljebb az esti órákban szolgálnak fel teát. Az ágyneműt kiosztják, tehát az ágy megvetésével sincs különösebb dolguk. Az étkezőkocsiban legalább 2—3 felszolgáló pincér, fizetőpincér és egy igazgató dolgozik. Bár az igazgatóra a dolgozik szót inkább csak idézőjelbe tehetnénk, mert előttem már valaki megjegyezte, hogv legfeljebb az étlapon kijavítja a dátumot. A szállodákban minden emeleten egy, több feljárat esetén több ügyeletes ül. Egész érthetetlen, miért nem kaphatja meg a kulcsot mindjárt a portán a vendég. Hány munkaerő szabadulna fel, csupán ezzel az egy intézkedéssel. Elég a példákból, bár sorolhatnék többet is, de erre már csak azért sincs szükség, mert én úgysem változtathatok a helyzeten. Nem kétséges, a civilizáció egyik kísérőjelensége a közszolgáltatások terén dolgozó emberek számának állandó emelkedése. így lesz ez nálunk is és természetesen a Szovjetunióban Is. Az előbbi példák azonban nem ennek a fejlődésnek a bizonyítékai. A különböző szolgáltatásokban dolgozó emberek is csak akkor hasznosak, ha — egyszerűen szólva — az általuk végzett munka, a vendég, a megrendelő vagy az utas számára nagyobb kényelmet, jobb kiszolgálást, időmegtakarítást biztosít. Ilyen esetben azután a szolgáltatást élvező egyéntől joggal kérhető, hogy mindenért rendesen meg is fizessen. (Folytatjuk) innen Egyszer nem is olyan régen, szlovákiai újságírók egy csoportja utazott a Szovjetunióba. A vonatban arról beszélgettek, hogy milyen jó lenne alaposabban megismerni a Szovjetuniót. Ekkor megszólalt az egyik legcsendesebb utas: „Ebbe már Napóleon is belebukott.“ Van ebben a mondásban valami igazság, mert úgy ahogy sem Napóleonnak, késői követőinek sem sikerült totálisan győzniük, a totális megismerés is a külföldi számára csupán illúzió marad. . Minden hasonlat egy kicsit sántít is legalábbis az egyik lábára, így van ez a már szállóigévé vált mondással is. Ha történetesen Monte Carlóból tértem volna vissza, írhatnék játékkaszinókról, ahol néhány röpke óra alatt egész vagyonok cserélnek gazdát, mert Fortuna istenasszony kifürkészhetetlen jóindulatában vagy haragjában. Tokióból is mondjuk hálás téma lenne a gésákról írni, akik a megvásárolható szerelmet is művészetté fejlesztették. De ha az ember a Szovjetunióban jár, úgy az olvasó is az ottani életről, a hétköznapokról, az emberek gondjairól, az életszínvonalról, a keresetekről, lakás- viszonyokról akar őszinte képet nyerni. Ezt pedig mégis csak nehezebb teljesíteni. A közgazdászok ugyan már egész sor elméletet dolgoztak ki az életszínvonal mérhetőségéről és ezek alapján — itt szakvéleményekre hivatkozhatok — azt a következtetést vonhatom le, hogy nagy átlagban a mi életszínvonalunk még ma is 25—30 százalékkal magasabb a Szovjetunió átlagpolgárainál. A munkásfizetések ma 95 rubel (azaz 950 Kés) körül mozognak, a kolhozokban 60—110 rubel között keresnek az emberek. A jól képzett szakmunkás természetesen többet, a szakképzetlen kevesebbet keres. Az értelmiség többségénél is a jövedelem a mi hasonló foglalkozású polgáraink keresete alatt marad. Ezzel szemben az is tény. hogy igen sok cikk — köztük fontos élelmiszerek — olcsóbbak mint nálunk. Kedvezőbb helyzetben vannak velünk szemben a lakbért, közlekedési díjakat, villanyt, gázt illetően is. Ma az ár- és bérpolitika terén józan nézeteket hallani. Elsősorban is mindenki előtt nyíltan megmondják, hogy a rubel vásárlóerejének emelkedése a munkatermelékenység színvonalától függ. Számos termelési ágban pedig e téren a gazdaságilag legfejlettebb tőkés országokkal szemben még jelentős lemaradás tapasztalható. Sok cikket olvashat az ember a szovjet sajtóban, amelyben a lassú munkatempót, a munkaidó lelkiismeretlen fe- csérlését, — zsargonunkkal kiEurópa és Ázsia határán Kausanov felvétele Strasszer György Lehet annak 10, esetleg 12 esztendeje, hogy egyik hazai testvérlapunk szerkesztője. 14 napos Szovjetunióbeli társasutazáson vett részt. Mivel a 14 napból csaknem egy hetet a vonaton töltött, (akkor még igen lassan jártak a vonatok) nem sok ideje maradhatott, hogy Kijev, Moszkva vagy Leningrad nevezetességeit legalább a turista-autóbuszból alaposabban megtekinthesse. Ez a tény azonban nem akadályozta abban, hogy ne jelentesse meg élményeit könyv formáiéban is. Néhány év vei később így jelentek meg a párizsi éjszakákat vagy római hétköznapokat „mélyen boncolgató“ riportkönyvek, az inkább csak órákat, mint napokat ott töltő Cedok-tiiristák tollából. Tudom, hogy ezek a könyvek sohasem jelentettek igazi sikert és a szerzők is inkább csak az ideiglenes kon junktúrát használták ki, mert a külföldi utazás akkor még csaknem a kiváltságosak előjogának számított. Azóta elég sok víz folyt le a Dunán, mi pedig csaknem turista nemzetté lőttünk és ha ez így megy tovább, egyre 'fogy majd azoknak a száma „akik sohasem látták a tengert“, — hogy az űj Ifjúság egykor megjelent útirajzsorozatának címét parodizáljam. Szó, ami szó. nehezebb idegen tájakról írni ma, mint néhány évvel ezelőtt volt és jómagam is csak azért merek tollat venni a kezembe, mert többször jártam a Szovjetunióban, vannak az összehasonlításhoz bizonyos támpontjaim, láttam ezt a méretekben oly nagy és ezért oly nehezen megismerhető országot, az „olvadás kezdetén" vagyis a \X. kongresszus előtt és utána is, most pedig hatéves szünet után — ami bizony a mai száguldó világban elég hosszú idó. egy szellemes párizsi könyvkereskedő a követkeiő szövegű plakátot ragasztotta ki üzletében: „Kérjük kedves könyvtolvajainkat, hogy a bal oldalon levő polcokról lopják a könyveket, mert azok olcsóbbak és kevésbé tartjuk szemmel őket.“ A plakát csak két napló volt a helyén, aztán azt is ellopta valaki.-OIRODALMI DÍJKIOSZTÁSRA gyűlt össze nemrég a perui Miraflores város művészetpártoló közönsége. A kisváros pályázatának eredményeit Juan jose Vaga polgármester Ismertette: — Az első dijat — hirdette ki emelkedett hangon — Hector Behar nyerte. Peru börtönei, című regényével.« Tapsvihar, várakozás, a nyertes azonban nem jelentkezett. Rövid tanakodás után valaki bejelenti, hogy a szerző még börtönben van. Hasonlóképpen hiába várt a TALLÓZÁS közönség a második díjjal jutalmazott Hugo Blancóra is. Távolmaradásának oka: a limai siralomházban várja sorsának beteljesülését. — Na végre! — könnyebbül meg a tömeg, amikor a harmadik díjjal kitüntetett Segis- fredo Luca nevének elhangzása után egy ősz férfi lép a polgármester elé. ön tehát Seglsfredo Luca? — kérdezi a polgármester. — Nem, kérem — ingatja a fejét búsan az öreg. — Én az apja vagyok. Ö Is börtönben van...-0JEAN-LUC GODARD francia filmrendező hevesen gesztikulálva magyarázza barátjának: — Nem igaz. kérlek, hogy a cigaretta ért az egészségnek és a túlzott dohányzás rákot okoz... Ellenkezőleg! Megnyugtatja az idegeket és jótékonyan serkenti a vérkeringést... Napi két doboz semmiképpen sem árthat. — Ki mondta ezt neked? — néz rá gyanakodva a barátja. — A traflkosom — feleli Godard. V • Bajnok Mária, Baja, Kassa u. 4., Magyarország. Magyarul levelezne különféle témáról és Ismerkedne, 20 éves. • Honfi Zsuzsanna, Kaba, Mező Imre út 40., Magyarország. Magyarul, angolui levelezne képeslap-qvüjtésről, 19 éves. • Schubauer Klára, Budapest. V. ker„ Régi posta utca 19. Magyarul, angolul levelezne képeslevelezőlap-gyűjtésről, 14 éves. • Bényl Ilona, Vajszlő, Kossuth Lajos u. 45.. Magyarország. Színészkép-gyűjtésről levelezne magyarul és Ismerkedne, 19 éves könyvelő. 0 Bárdossy Ildikó, Celdö- mölk, Kinizsi űt 6., Magyarország. Általános témáról levelezne magyarul. 16 éves gimnáziumi tanuló. O Nagy Margit, Varsány, Kossuth u. 31., Magyarország. Magyarul, németül levelezne különféle témáról, 17 éves. • Oudnesek András. Budapest, XX. ker„ Rianás utca, 27a. Általános témáról levelezne maayarul, 18 éves. • Kállay Viktória. Sátoraljaújhely,- Stuller A. öt 7„ Magyarország. Különféle témáról levelezne maqvarul. 17 éves. • Rebek Margit, Kecskemét, Kadafalva 19., Magyarország. Magyarul levelezne általános témáról, 17 éves. • Szőke Sándor, Hind, Rózsa Ferenc u. 177., Baranya megye, Magyarország. Magyarul, németül levelezne szfnész- kép qvö Résről, 17 éves. • Gyanú Mária, Tlborszál- lás. Vasút u. 8.. Szabolcs-Szat- már-megve. Magyarország. Magyarul. oroszul levelezne té> kép-gvűjtésról, 16 éves gimnáziumi tanuló. • Takárs Rozália, Diakovce fd. 768. okr. Galanta, ČSSR. Tánczenéról, sportról levelezne magyarul, 15 éves. • Fekete Ha jnalka és Fekete Terézia, Budapest IX. kér., Márton u. 28 Magyarul, németül leveleznének kulturális témáról, 17 évesek, Tá túl
