Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-09-12 / 37. szám

4 új ifjúság

Móricz Zsigmond

(Medgyesi Ferenc rajza)

Huszonöt évvel ezelőtt — 1942. szeptember 4-én — halt meg Móricz Zsigmond. Korán dőlt ki alkotó erejének teljében, félbehagyott Írásművek között. Budapest első bomba - támadása alatt ért véget e m- b e r 1 élete.

Milyen jó lett volna, ha megmarad, ha túléli a rosszat, s szólhat és írhat, vezethet. De 6, Ady és Bartók társaként ment el s azóta felénk fordult egész életművével.

E korszakban, mely halála óta eltelt, többszőr is megjelent minden egyes müve, sorozatban és sorozaton kívül, olyan nagy példányszámban, mint soha annak előtte. Kiadták nemcsak regényeit és novelláit, hanem drámáit, tanulmányait, cikkeit, leveleit. Valóban eljutott az olvasók minden rétegéhez. Másfél évtizede, tanú rá a bibliográfia: a Móricz-köteteket kíséri mennyiség szerint is a kritika és ismertetés legnagyobb megbecsülése. Harminc évvel ezelőtt egyetlen diákönképzőkör akadt a magyar nyelv- területen, az is Magyarország határain kívül, kisebbségi sorsban, mely címül és ösztönzőül Móriczot választotta magának. Volt idő, hogy csak a szlovákiai magyar fiatalság, a sarlósok nemzedéke, ragaszkodott Móriczhoz, mint profétához. Ma minden diák tudja — tankönyvek tanítják —, hogy piramiséletművet hagyott hátra.

Kétszer járt a csehszlovákiai magyarok között „fölfedező" úton". Ahogy az akkori sajtó irta: modem Juliánus barátként. Mindkét ízben a fiatalság: az egyetemisták, illetve a sarlósok meghívására. Először 1927-ben, előadó-kőrúton. Komárom, Bratislava, Érsekújvár, Léva, Losonc, Rimaszombat és Rozsnyó volt az útvonala. Másodszor a harmincas évek legelején, mikor a prágai magyar főiskolások egész napos ankétjén vett részt. Erről szóló bátor írása miatt indították ellene a hírhedt hajszát a reakciós vármegyék, nemzetárulónak kiáltva ki a legnagyobb magyar regényírót.

Móricz Zsigmond művész volt, zseniális komponista. Nem leltárakat írt, nem adat szerűségeket közölt, hanem megragadó életmélyű szépségeket. Hősei: ahány szív, annyi akarat. Műveiből a magyar világ segítségkérése híL'ik. „Én sem ilyen, sem olyan író nem vagyok, hanem csak igazmondó!" — vallotta egyszer magáról Móricz Zsigmond.

Három esztendővel halála után, szörnyű vérzivatarok közepette, új, szabad világ köszöntött Magyarországra és a magyar népre. Az 1919-es M6- rlczot idézve, „a földből föl- emelkedett egy vasököl a fel- legekig". És ez a világ ugyancsak nagy küzdelemben, de most már mindörökre Így marad. Móricz hősei, a Túri Danik, Avar Janik, Rózsa Sándorok, az emberábrázolásnak ezek a tökéletességei, jelképekké magasodtak, gondolatai, hitvallásai a halhatatlanságba emelkedtek, így valósult meg Ady jóslata, s „érett aszúra" Móricz Zsigmond egész nagyszerű élatmű- V«.

Két héttel ezelőtt meghívót kapott a szerkesztőség. Úgymond „...a fülek! Kovosmalt

CSISZ szervezete stb., stb

.....

augusztus 26-án táncdaléneke- sek versenye az Aranykakasért.“ Mi a fene, hát még ilyen sem volt! Mentünk, láttunk és...

Az igazat megvallva, senki sem számított akkora sikerre. A 700 embert befogadó nagyteremben legalább kisezren tolongtak. Nem beszélve azokról, akiket sem a szerencse, sem a két szép szemük nem juttatott be az izzadó, tomboló, dörömbölő és ordítozó közönség közé.

A verseny döntőjébe a Kovosmalt tíz táncdalénekese került. Táncdalénekese? Hm. Ahogy vesszük. Kivétel nélkül mind a tízen először álltak mikrofon előtt. Az Aranykakast Mihali Mária nyerte el a Hol jár az eszem című dal előadásáért. A zsűri a második díjat Bari Annának ítélte oda. Gás- párováé lett a harmadik díj. aki a Nekem férfi kell című dalt énekelte. Nem vitás, hogy mindhárom lány a maximumot nyújtotta. Ez nem a szakember véleménye, de ennél talán egy százalékkal jobb véleménynyel volt a fesztivál művészeti szintjét illetőleg Miroslav Líčko, a bratislavai Aranykamera győztese, a zsűri egyik tagja.

Nem szeretném megsérteni a többi hét énekest sem. Ander Kati, Szalay, Dupan Dušan, kitűnőek voltak mindnyájan. De minek ismételjem a közönséget, amely nagyrészt fiatalokból állott? Ok elég hangosan adták tudtára kivétel nélkül minden énekesnek, hogy csakis „Ô“ a kandidátus az Aranykakasra.

A fesztivál befejezése után Kollár János, a Kovosmalt összüzemi Ifjúsági szervezetének elnöke, fő-főrendező, a klub könyvtárába „sajtóérte/

A versenyzők a díjak kiosztása előtt

Indul a táftcdalénekesek versenye

8Z

DÍJÁÉRT

MAGYAR TÄNCDALÉNEKESEK ORSZÁGOS VERSENYE? • VÁRJUK JAVASLATAITOKAT, ÖTLETEITEKET 9 LEGYETEK BÁTRAK ÉS JELENTKEZZETEK AZ ELSŐK KÖZÖTT

iaáspár Elena a harmadik helyezett és Mihali Mária az Aranykakas tulajdonosa

kezletre“ hívta össze a fesztivál vendégeit. Ott kért meg, tolmácsoljam az Üj Ifjúság szerkesztőségének a rendezőbizottság kérését. Jövőre ugyanis szeretnének kiszélesíteni a táncdalénekesek versenyét egész Szlovákia területére és a szerkesztőségnek címzett kérés a verseny megrendezését illeti. Tessék, itt a szerkesztőség válasza Kollár Jánosnak és a dalosajkú füleki fiataloknak:

Az Új Ifjúság megtárgyalta kérésieket és örömmel részt vállal a táncdalénekesek versenyének szlovákiai méretű megrendezésében. A fesztivál mindenféle díja között a legjobb, legszimpatikusabb, legcsábítóbb, és a legszebb minden bizonnyal az Űj Ifjúság díja lesz.

Kedves fülekiek és minden szlovákiai „csalogány“, lány és fiú! Ne pazaroljátok hangszálaitokat és ne énekeljétek magatokat rekedtre fürdőszobátok négy fala között, ha bátran szabadjára engedhetitek mély és magas hangotokat kultúrházai- tok tágas termeiben. Üljetek asztalhoz és írjátok meg szerkesztőségünknek: Énekelni akarunk, de eddig még senki sem kínált Aranykakast. Hát most ide vele! Ezt szerenénk hallani.

Falusi, üzemi és iskolai CSISZ szervezetek! Szóljatok hozzá ti is, mert rajtatok keresztül szeretnénk megrendezni a járási, esetleg kerületi fordulókat. Külön kérésünk van a füleki verseny rendezőihez. Még a legnagyobb optimista sem számított olvan nagyméretű sikerre, mint nálatok volt. Sok ifjúsági szervezet fordul majd hozzátok tanácsért a szervezést illetőleg. Segítsetek, ahogv tudtok. Ti vagytok a kézdeményezők és meglehet, hogy fél év múlva ismét ti viszitek el a pálmát.

Zácsek Erzsébet

te

láttam

énAz Ifjú Szívek Dal- és Tánc- együttese augusztusban indult idei nagy kőrútjára. Mi, tagok egész éven át szorgalmasan gyakoroltunk, csiszolgattuk táncainkat, hogy ne valljunk szégyent. A műsort még egy pár régi számmal is kiegészítettük, és július 30-án már megtartottuk első fellépésünket. 31-én pedig nekiláttunk a csaknem egész Szlovákiát és Morvaország egy kis részét felölelő útnak. Délután 5 őratájt érkeztünk meg szállásunk és fellépésünk helyére Trencsénbe. A tréncséni amfiteátrumban volt az előadás. Külön izgalmat jelentett, hogy közvetlenül fellépés előtt tudtuk meg: a nézők soraiban ott lesznek a helybeli népi együttes tagjai is. Tartottunk kicsit a kritikusabb szemektől, de őket talán még

hamarább meghódítottuk, mint a közönséget, s taps kísérte végig egész műsorunkat. Másnap délelőtt a trencsén-teplici Žaba fürdőhelyre látogattunk el, ahol az első föllépés fáradalmait, izgalmait pihentük ki.

Következő két fellépésünket St. Hrozenkovón és Koprivni- cén tartottuk. Az utóbbi föllépés után már szálláshelyet változtattunk. Három napig voltunk Ostrava vendégei. Ostrava után Martin következett, majd Dubová, Liskov'á pri Ružomberku és Lipt. Mikuláš. Utunk aztán Poprádra vezetett, ahol négy napot töltöttünk. Innen Ötátrafüredre mentünk, ahol megnézte fellépésünket a Novikov elvtárs vezetésével otttartózkodó szovjet delegáció is és még sok-sok német, francia vendég. Másnap Kézsmárkra

utaztunk. A tagság nagy része a város nevezetességével ismerkedett. A harmadik napra azonban turista-kirándulást iktattunk közbe. Reggel fél 6- kor felutaztunk Ötátrafüredre, onnan a fogaskerekűvel tovább Tarajkára, majd gyalog mentünk fel a Kőpataki tóhoz. Visszafelé, már drótkötélpályán jöttünk le Lomnicra. Iglói fellépésünkre utazva megálltunk Lőcsén, ahol az oltáráról híres templomban éppen ekkor volt Lőcsei PII mester összes művének kiállítása.

Rozsnyóra másnap délelőtt érkeztünk. Csízben és Geszte- tén is felléptünk, azóta is emlegetjük a geszteteiek kedvességét. vendégszeretetét, de sokáig emlékezetes marad számunkra a nagybalogiak vendégszereteté is. Utolsó négy

fellépésünket LuSanSnyé, Szó- gyén, Nagymegyer és Pozsony- eperjes közönsége látta. S az utunk innen már haza vezetett. Örültünk az indulásnak, de legalább annyira a hazatérésnek is. összefoglalva nyugodtan elmondhatom: sikeres körút van mögöttünk. Most egy hónap szünet, pihenés vár bennünket, s aztán jönpek az újabb próbák, az újabb megpróbáltatások, de az újabb örömök, gyönyörűségek is. És ha valakinek kedve van mindebbe belekóstolni, jöjjön közénk — jelentkezzen az együttes ének-, tánc- vagy zenekariban. Jelentkezzen október 9. 10. és 16-án 16 és 21 óra között. Mindenkit szeretettel várunk.

T. J.

az együttes tagja

JL „É v a": Versei egyelőre kezdetlegesek, naivak, nehézkesek. Rengeteg bennük a pon- jyola, próza sor (Drága tanítónk, mindent neked köszönhetünk, Milyen is az élet ebben a világban, így van ez megírva, Az élet könyvében, És így kell ennek lenni, stb.). Ügy jondoljuk elsősorban tanulnia kellene — és nagyon sok verset olvasni.

A B. F. Kassa: Verse minden eredetiség nélkül való. A 17. századból áthallott hangulatán ront a mondanivaló tisztázatlansága, a logikai zavar és a sorvégi értelmetlenségek: /Szerelem, oly sok e szó fogalma, / / Szerelem testi vágynak kedélye; / stb. Vitatkoznánk az alábbi két sorával is: / A szeralem nem emberhez méltó, / élete rövid s mámorral múlandó. / stb. Életkorát nem ismerve egyelőre még nem beszéljük le.

J. A. Vágsellye: Örülünk jelentkezésének. A bemutató oldalról csak azért maradi ki, mert nem küldött fényképet. (Bizonyára elkerülte figyelmét üzenetünk.) Reméljük a Közeljövőben pótolja ezt a „mulasztását". Annál is inkább jő lenne ez, hogy a legközelebbi bemutató oldalról már ne hiányozzon. Addig is biztatásként Itt közöljük CSILLÁNAK című versét:

Nyisd ki ötzárű tenyered.

Mert sok minden elfér diőnyi börtönében. A diónak csak négy foglya van, De ujjaid alatt Mint a kőhalak

Villognak fogvatartott álmaim, Cseppkővé szikkadt könnyeim. Nyisd ki ötzárű tenyered.

Mert nincsenek már Simáim És siratni sem tudlak.

Szőke fiú“: Most sem tudunk mást mondani: verse darabos. magyartalan, naiv. Lebeszéljük;

A ..Kezdő versfaragó“: Szerencsésen változtatta meg jeligéjét. Ez jellemzi ugyanis verset színvonalát Is. (Szirupos, magyar nóta ízűek.) Lebeszéljük.

^ „Erik Attila, M. 180“:

„Verseinek csak egyetlen hibájuk van — az hogy nem versek. (A kölcsönvett sorokat leszámítva.) Ezért, bármennyire sajnáljuk Is, le kell mondanunk közlésükről. Ha szabad valamit ajánlanunk: tanuljon!

jt „Fata Morgana“: Aki magyarul akar verselni, annak elsősorban a magyar nyelv rejtelmeibe kell bepillantania, hogy az Ismert kiszőlással éljünk — ebben aztán mese nincs. Tanuljon!

„lókavári": Versét elolvastuk, elgondolkodtunk rajta, és biztatjuk. Valamelyik délelőtt ugorjon be szerkesztőségünkbe. Ha ez nem felel meg önnek — küldje be postán a verseit, de levelében az iróniát nyugodtan mellőzheti — megszoktuk! Ami az Asszony, aki nem menekül című versét illeti egy-kéi módosítással közölnénk.

„Fényesedj halvány csillag“: Ogy látszik önnél elsősorban az élménytelenség kísért — azok a témák, amelyekbe belekap, egyelőre meghaladják erejét; szólamokká, naivitásokká zsugorodnak csak. Hiányzik a költői hitelük. A Tűnődöm című verse is csak közhelyeket, kopott gondolatokat tartalmaz, széthull, szétfolyik. Mit mond Tornai József a versről; „A versnek olyannak kell lennie, mint mikor köbe harapunk.“ önnek is keménységét, tisztaságot kell tanulnia,