Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-09-05 / 36. szám

C ' 'T 1868-ban Londonban egy nem mindennapi bírósági tárgyalás folyt le. A Drednott kapitánya bepe­relte a biztosító társaságot, mert az nem volt hajlandó ki­fizetni a 12.000 márkás kárté­rítést. Abban az időben ez ha­talmas összeg volt. A hajót a nyílt tengeren ér­te a szerencsétlenség, egészen váratlanul, s a kár elérte a 12 ezer márkát. A Drednott Colombóból ha­józott ki, London felé igyeke­zett. Az idő gyönyörű volt, a tenger csendes, semmi nem sejttette a szerencsétlenséget. Háromnapi hajózás után a Drednottot váratlanul erős lö­kés érte, megremegett, meg­ingott rajta minden. A hajó kormányosa az ütéstől elvesz­tette egyensúlyát és elesett. Vízalatti szikla? Nem. A hajó rendes útján haladt, már ismert úton. Torpedóról pedig abban az időben még szó sem lehetett. Amikor a tengerészek és a kapitány lefutottak a hajó fe­nekébe. nem tudtak hová len­ni a csodálkozástól. A hajó ol­dalán, amely rézzel erősített deszkából készült és 12 cm vastag volt, egy nyílás táton­gott. A nyíláson ömlött be a víz. — Kardhal! Csak az képes ilyesmire — mondták. A RETTENETES ERŐ A Drednott irányt változta­tott és sietett a legközelebbi kikötő felé. Sürgős javításra volt szüksége. A legöregebb tengerészek, a legtapasztaltabb tengeri med­vék is csak tehetetlenül szét­tárt karokkal futkároztak jobb- ra-balra a fedélzetén. Vélemé­nyük szerint ugyanis egyetlen a tenger gladiátorai hal sem képes arra, hogy át­lyukassza egy jól megépített hajó oldalát. Mint szakértő, a bírósági tárgyaláson megjelent Richard Owen Ismert termé­szettudós, Darwin barátja és munkatársa. Az ö kijelentése szerint: a kardhal képes olyan erőt kifejteni, ami 15, két kéz­zel meglendített kovácskala­pács ütéserejével egyenlő. Majdnem olyan gyorsan úszik, mint amilyen gyorsan repül a puskagolyó a levegőben, és kardjának ütése legalább olyan veszélyes egy hajó számára, mint az ágyúgolyó. A biztosító társaságnak fi­zetnie kellett. Az egyik londoni múzeumban még ma is őrzik a Drednott hajó oldalának deszkáját, amit a kardhal „agyarával“ lyukasz­tott át. A kardhal hatalmas ereje még ma is vonzza a tudósok érdeklődését. A kardhal kard­jának felépítése és szerkezete, valamint keletkezése — nem más, mint a hal felső állkap­csának erősen megnyúlt és megcsontosodott része — kü­lönösen érdekli a bionómuso- kat. A blonómia* egy külön ága a zoológiának, ma már igen népszerű tudomány. Brehm szerint: a kard nem más. mint az erősen megnyúlt felső állkapocs. Tövétől a vége felé lassan vékonyodik, a vége tűhegyes. Széle a fűrész foga­zatához hasonló. A kard nem tömör csont, négy csatorna húzódik végig benne, a csator­nák végnyílásait zsiradék tölti be. A kardhal megnyúlt felső állkapcsa körülbelül egy méter hosszú, és általában a hal hosz- szának egynegyede. N. Krilov szovjet akadémikus véleménye szerint a kardhal támadáskor körülbelül 90—100 kilométeres sebességet fejthet ki. Egy fél tonna súlyú hal kö­rülbelül 200 lóerőt képes ki­fejteni. De vajon hogy viseli el a kardhal szervezete az ilyen ret­tenetes erejű ütéseket? A kardhal testének felszíni izmai olyan kemények, hogy késsel egyáltalán nem lehet elvágni őket, balta kell hozzá. A ge­rinccsigolyák között erős, vas­tag porcogóréteg képződött, amely letompítja az ütés ere­jét A felső állkapocs csontjai teljesen egybenőttek. A kardhal alakja tökéletesen aerodinamikus. A hátrészén le­vő uszonyait hihetetlen erővel és gyorsan képes mozgatni, en­nek köszönheti fürgeségét. A farok formája is a lehető leg­tökéletesebb. A kardhal szive fáradhatatlan. Megtörtént már, hogy a hal szíve még akkor is vert. amikor már teste mozdu­latlan volt, amikor a szigony keresztülhatolt a szívén, és majdnem teljesen szénroncsol­ta a szívkamrákat. Egy ilyen halászat alkalmával egy meg­szigonyozott kardhal menekü­lése közben, átugrott egy jó­kora motorcsónakot. A megszigonyozott kardhal órákon keresztül képes maga után vonszolni a motoros ha­lászcsónakot. Képes néhány órán keresztül 60—75 kilomé­teres sebességgel száguldani. Testsúlya óriási, mégis vég­telenül mozgékony, és kitűnő „magasugró“. Képes nyolc mé­ter magasságra kiugrani a víz­ből. Ezenkívül a kardhal Igen kö­tekedő természetű. Megtámad nemcsak kisebb csónakokat, hanem hatalmas óceánjáró ha­jókat is. 1900-ban egy idősebb tenge­rész mesélte Googer ismert amerikai professzornak, hogy háromárbócos hajóját 20 kard­hal támadta meg. Nemrégen New Footlandból tért vissza egy halászhajó, oldalába és feneké­be nyolc „kard“ fúródott, tehát nyolc kardhal támadta meg a hajót. MINT A MEDVEVADÄSZAT A kardhal mint gombostű­fejnyi ikra kezdi életét. Mikro­szkóp alatt már akkor látható rajta két sáv, amiből azután a rettenetes fegyver fejlődik ki. Hihetetlenül gyorsan nő. Ti­zenkét hónapos korában már eléri a 3 méter hosszúságot és nehezebb 200 kilogrammnál. A felnőtt kardhal 600 kilogramm súlyú is lehet, és meghalad­hatja az öt méter hosszúságot. A kardhal a világ minden tengerében megtalálható, kivé­ve a poláris tengereket. Érde­kes, hogy a mai napig senki­nek nem sikerült kardhalat akváriumban tartani, azaz még senki sem tudott élve elfogni egyet sem közülük. kétezer évvel ezelőtt írták a kardhalról: A kardhal kardja annyira éles és ereje akkora, hogy halászása legalább olyan veszélyes, mint a medvevadá­szat. Azt mesélik, hogy a kardhal inkább öngyilkos lesz — ösz- szezúzza magát a parti sziklá­kon — semhogy az ember ke­zébe kerüljön. Éppen ezért a különleges tulajdonságáért ne­vezték el a kardhalat a tenger gladiátorának. (Technika mologyozsl) *) bionómia — a szerves élet törvényeivel foglalkozó tudo­mány. (A ford.) Európa és Amerika-szerte újjászületett hamvaiból a plpézás hó­bortja. Tapasztalatlan ifjak és megfontolt családapák, egészségüket őrző nyugdíjasok és bátorságukkal kérkedő nők váltanak át a cigarettázásról az igazi dohányoshoz egyedül méltó pipázásra. Mind többen térnek be a dohányárudéba, hogy szégyenlősen elrebegjék óhajukat: pipát szeretnének vásárolni. Amikor aztán a kereskedő elébük rak egyet-egyet a több tucat fajta pipából, leesik az álluk a csodálkozástól. Tanácstalanul hümmögnek, milyet Is vegyenak. Mert van pipa néhány fillérért, és van olyan, amit csak a millio­mosok vghetne.k meg, van faragott, lakkozott, bőrhuzatú, rövid, hosszú, görbe, egyenes és még ki tudja hányféle. Hivatalos adatokra nem támaszkodhatunk, csak a kereskedők ki­jelentéseire: eszerint kelendőbb a pipa, mint bármikor. Nemrégen még valóságos csoda-számba ment. ha két pipás találkozott egy­mással az utcán, olyan kevesen voltak. Ma viszont az egészen köz­napi dolog. Ilyenkor a be nem avatottak számára érthetetlen pár­beszéd kezdődik: — Hogy szelei az ön Bulldogja? — Kitünően! Kivettem a szűrőt, és azóta gyönyörűség pöfékelni vele. — Én pedig újfajta keverékkel kiséreltezem. Titok, de önnek elárulom az összetételét: vegyen egy gramm közönségas pipado­hányt, adjon hozzá egy csipetnyit a Dunkilból és az Amphórából, a holland zamati végett, meg esetleg egy egészen kevés cigaretta­dohányt. Hogyan született az új divat! Egyik előidézése az orvosok figyel­meztetése lehetett, hogy a cigarettafüst rákot okozhat; sokkal ve­szélytelenebb a pipázás: nem szívjuk mellre a füstöt, melyben egyébként sincs papírfüst. A tévé is népszerűsíti a pipázást, számos •orozatadás népszerű hőse szorongatja szüntelenül fogai között a bűvös szerszámot. Persze a pipagyárak is kivették részüket az új hóbort megteremtésében: rengeteget költöttek reklámra. Azzal áltat­llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllli Á nők nem tudnak ellenállni a pipázó férfiaknak ták a férfiakat, hogy pipával a szájukban a megfontolt, az energi­kus férfi látszatát keltik, akinek a nők nem tudnak ellenállni. A pipázás egészen más valami, mint a cigarettázás. A pipával bánni kell tudni, nem mindegy, hogyan töltjük, hogyan gyújtjuk meg, hogyan szívjuk. A töltés például két ujjal történik, három sza­kaszban. Az első adagot a gyermek erejével nyomkodjuk a pipába, a másodikat a nő erejével, és csak a harmadik adag betöltésekor juthat kifejezésre férfiúi erőnk. Töltés után szippantsunk egyet rajta, hogy lássuk, jól szelel-e. A rágyújtás nem olyan egyszerű, mint a cigarettánál. Nem lehet rágyújtani például öngyújtóval, csakis gyufával. És csupán a tapasztaltaknak sikerül agy szál gyu­fával tüzet gerjeszteniük, a kezdők két-hérom szálat is elhasznál­nak. Amikor aztán megindul a sűrű, szinte tapintható füst, elővesz- szük a féltve Őrzött titokzatos szerszámok egyikét, és ügyesen elrendezzük vele a parazsat. Még a vízi pipák, a nargilék is újból divatba jöttek. Többnyire nagyképűségből vásárolják, csak kevesen értenek használatához. Nem könnyű elérni ugyanis, hogy zsuborogjon a viz. De hát nem is az a fontos, hanem az, hogy vendégeink előtt kérkedhessünk előkelő­ségünkkel: olyan pipánk van, mint azelőtt a szultánoknak. A gyárak és a kereskedők azonban nem elégszenek meg a férfiak körében elért sikerekkel, a nőket Is meg akarják hódítani a pipá­zás számára. Máris kaphatók különféle „női” pipák, kisebbek, ke­csesebbek, díszesebbek a férfiak számára gyártottaknál. Fájukat mézbe áztatták, hogy a beszivandó füst édesebb legyen. Vannak nők. akik titokban hódolnak a pipázás élvezetének, bezárkóznak szo­bájukba és ott szívják el napi másfél-két grammnyi dohányadagju­kat. Mások meg éppen a nyilvánosságot keresik, csak társaságban gyújtanak rá — általános elismerést vagy megbotránkozást keltve —, míg ha egyedül maradnak, rá sem tudnak nézni a büdös csibukra, hogy fel ne forduljon a gyomruk. «iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiimiiiiiiiinHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiininiiiiiiifiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiniifiiHiiuiiiiiii T arzan gondolataiba me­rülve ült az asztalnál. A levelekből kiderült, hogy a kunyhó lakói úgy vélték, Tar­zan és az erdei ember nem azonos egymással. — Másnak adtam a szívemet — ismételgette a levél szavait. Tehát nem szeretett. De mi­ért színlelt szerelmet, amikor aztán a legsötétebb reményte­lenségbe taszított? Talán csók­jai is csupán a barátságot jel­képezték? Tarzan nem tudott eligazodni ezekben az emberi dolgokban. Egy hétig tétlenül pihentek. Egy este aztán Tarzan megkér­dezte: — Hol van Amerika? D’Arnot északnyugatnak mu­tatott: — Sok ezer mérföldre az óceánon túl — felelte. — Miért kérded? — Elmegyek oda. — Kedves barátom, az lehe­tetlen1. Tarzan felállott, és az egyik polcról testes atlaszt vett elő. Fellapozta benne a világ tér­képét és így szólt: — Ezt sohasem értettem meg teljesen. Kérem, magyarázza meg a dolgokat. D’Arnot részletesen elma­gyarázta: a kék színnel jelölt helyek a tengerek, a másszínü a szárazföld. Tarzan megkérte, mutassa meg, hogy most hol vannak D’Arnot rámutatott Afrika egyik pontjára. — És most mutassa meg Amerikát. Amikor megmutatta, Tarzan elmosolyodott. — Látja, nincs is olyan mesz- sze. Tarzan csak nehezen fogta fel az arányokat és távolságo­kat. Megkérdezte: — Afrikában is élnek fehér emberek? — Élnek. — És hol? D’Arnot megmutatta azt a helyet, amely tőlük északra fekszik. — Oly közel? — kérdezte Tarzan csodálkozva. — Igen — felelte a hadnagy — Csakhogy az sincs közel. — Nekik is vannak olyan nagy csónakjaik, mint amilyenek az óceánokon járnak? — Igen. — Holnap oda megyünk — határozta el Tarzan. — Az nagyon messze van. Soha oda nem érünk, mert út­közben elpusztulunk. — Talán örökre itt akar ma­radni? — kérdezte Tarzan. — Nem. — Tehát holnap indulunk. Inkább elpusztulok, de akkor se maradok itt. — Jól van! — felelte D’Ar­not. — Én se akarok ittveszni. Magával megyek. — Hát... akkor megegyeztünk — mondta Tarzan. — Holnap indulunk Amerikába. — De hol veszünk pénzt az amerikai útra?, — kérdezte D’Arnot E. R. BURROUGHS - SZŐKE J.: XXIII. A CIVILIZÁCIÓ ELŐŐRSÉN — Mi az a pénz? Sokáig tartott, amíg ezt is megértette, de akkor is csak homályosan. — Hogyan lehet pénzt sze­rezni ? — Munkával. — Jól van. Akkor dolgozni fogok. — Nem, kedves barátom — felelte D’Arnot — Nem kell dolgozni. Csak civilizált helyre kell érnünk. Van nekem ele­gendő pénzem. Gondoskodom mindenről... Amikor már egy hete halad­tak a tengerparton, Tarzannak eszébe jutott a láda. Megemlí­tette. — Bizonyára az a kincseslá­da, amely Porter professzoré volt — mondta D’Arnot. — Kár, hogy nem említette hamarább... Ezután elmagyarázta, hogy a kincs mennyit ér. — Holnap visszamegyünk! — jelentette ki Tarzan. — Kedves barátom, az nem lenne heives — felelte D’Ar­not. — Hajót bérelünk és úgy térünk vissza. Megegyeztek. További tíz nap múltán a két férfi nagy tisz­tásra ért. A tisztáson cölöpök­kel körülvett erőd állott. Az erőd kapujában fegyveres férfi őrködött. — Kik vagytok? — kérdezte a férfi franciéul. — Fehérek — felelte D’Ar­not. — Eltévedtünk az őserdő­ben. A fehér ember leengedte pus­káját és kezet nyújtott: — Konstantin atya. francia hittérítő vagyok. Néhány perc múltán belép­tek az erődbe. Itt pihentek égy napot. Eza­latt Tarzannak ruhát varrtak, hogy civilizált emberként foly­tathassa útját. Napokkal később egy nagy folyó kikötővárosába értek. Amikor Tarzan meglátta az ut­cán hömpölygő emberáradatot, vadállati félelem fogta el. Las­san azonban megszokta az em­bereket is. Két hónappal ké­sőbb már senki se mondta vol­na, hogy ez a jőmegjelenésü francia nemrégen még az ős­erdő fáin élt. D’Arnot táviratilag pénzt kért, s amíg erre vártak, Tarzant ne­velte. Illemre tanította. Tarzan csakhamar az érdek­lődés középpontjába került. Egyetlen fogással ártalmatlan­ná tett egy dühöngő néger óriást, s fogadásból késével megölt egv oroszlánt. Ezzel tíz­ezer frankot nyert. D’Arnot senkinek se árulta el Tarzan múltját. Egy alka­lommal azonban elmentek a rendőrségre, s "átadták a kunyhóban talált naplót, hogy megállapíthassák Tarzan sze­mélyazonosságát. A naplón csakhamar egv csecsemő új­lenyomatát találták. Azonnal hozzáláttak az egykori csecse­mő és Tarzan ujjlenyomatának összehasonlításához. — Maga megőrült! — kiál­tott fel Tarzan, amikor a had­nagy először közölte vele fel- tételezését. — Ezek az ujjle­nyomatok attól a gyermektől származhatnak, akinek a csont­vázát a bölcsőben találtuk. — Az lehetséges — felelte D’Arnot. — De ha maga nem John Clayton fia. hogyan ke­rült akkor abba az átkozott ős­erdőbe. ahová Clavtonon kívül senki sem lépett? — Elfelejti, hogy Kala... — Azt nem hiszem! — kiál­tott fel D’Arnot. A nagy kérdés eldöntésére azonban nem került sor. Meg­érkezett a pénz és a két férfi útra kelt. Kérték, hogy a rend­őrség táviratilag értesítse őket a nyomozás eredményéről. Következik: ISMÉI A MAJOM — új ifjúság 7 itiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiľ Whiskyszőke 1967 nyarán laza hullámvo­nalú frizurát fésültek a fodrá­szok az asszonyoknak, leányok­nak. Rövid, tarkóban magasra kinyírt haj a divat. Konty ki­zárólag este ajánlott, akkor Is parökapótrésszel. A színek el­sősorban természetesek, a ham- vasság előnyben. Újdonság vi­szont a mogyoró, illetőleg a whiskyszőke. • KONTY — Az antik kor görög női nem vágták le hajukat, konty­ba fonták, vagy hátul szalag­gal kötötték át. A konty azóta is kedvelt, napjainkban is hord­ják világszerte, nálunk Is. • SZÍN — Az ősi Egyiptomban a nők már négyezer évvel ezelőtt használták hajfestésre a hen­nát. A ciprusi lányok a fekete hajszín hívei voltak, a római asszonyok kizárólag a szőke hajat tartották szépnek. A la­tinok azonban általában barnák, ezért különleges készítmények­kel szőkítették hajukat. Ve­lencében a XV.—XVI. század­ban a nők hajét művészi mó­don a vörös szín minden árnya­latára festették. (E szint meg­örökítette arcképein Tizian.) Eugénia császárnőt, III. Napó­leon feleségét francia asszony­társai igyekeztek utánozni. Ek­kor és ezért találta fel a sötét haj hidrogén-hiparoxiddal való szőkítését Hugo párizsi fod­rász. Az előkelő francia társa­ságban akkortájt egyetlen bar­na hölgy sem akadt. • PARÓKA — Európában a paróka di­vatját a XVI. században a ko­pasz III. Henrik honosította meg. 1674-ben Berlinben há­rom parőkakészftő volt, 1716- ban a mesterek pedig már céh­be tömörültek. (Egyébként a paróka ma sem kizárólag mú­zeumi-színházi kellék, az estélyi frizurákhoz sokan viselik.) • ondolAlAs — A természetes hullámos hajat ősidők óta próbálták utá­nozni. Európában a bodorítást a francia Marcell találta fel. Három évig kísérletezett. Fő­nöke a próbálkozót elbocsátot­ta, okkal, hiszen rossz frizurát készített a vendégeknek. Mar­cell eleinte könyörgött a bizal­matlan hölgyeknek, engedjék meg hajuk bodorítását. Tíz év múlva azonban egy-egy ondo- lálásért már 500 frankot fi­zettek. • DAUER — Kezdetben, a XVIII. szá­zadban az udvari fodrászok a levágott, majd pálcikára csa­vart hajat tartósító anyagok­kal kevert forró vízbe tették két-három órára. A fürtökből szárítás után parókát alakítot­tak, amelyet bőségesen púder­rel hintettek be. (Minden ud­varhölgynek legalább három pa­rókája volt.) A mai dauer első, kezdetleges formáját 1906-ban mutatta be Európa különböző városainak 80 fodrásza előtt a német Kari Nesler. Egyébként 6 használt 1909-ben először 900 gramm súlyú elektromos készüléket ondolálásra. A mód­szer fejlődésében emlékezetes dátum 1912: akkor készült el a magyar Gaál Sándor talál­mánya: a melegdauer-gép. Ez még nem volt tökéletes, mert túlgöndörítette, fésülhetetlenné tette a hajat. 1926-ban Josef Mayer karlsbadi fodrász kon­strukciója már lágyabbra tartó­sított, hullámossá tette a ha­jat. • VEGYI TARTÓSfTAS — Komplikált fiziokémiai fo­lyamat. A hajszál zsarusejtjei­nek kémiai szerkezetét felold­ják, majd kellő alakra csavar­va újból visszaállítják. Feles­legessé tette az elektromos fű­tésű gépeket. A tartós hullá- mosliás problémáját úgyszól­ván véglegesen megoldotta. A frizuradivat tanárai világszerte, a párizsi és bécsi akadémiákon Is, minden kreációjukat tartós- hullámosltással előkészített ha­jon tervezik. Illlllllillllillllillllilillllllllllllllllllllllllililllllllll

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents