Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-01-24 / 4. szám

új ifjúság 5

MORA

Á hagyományos magyar prózai irányt a két világháború közt enyhe iróniával lazítja fel. Mindvégig vidéki író maradt: Szegeden volt újságíró, majd múzeumigazgató. Folytatója a magyar tájirodalom hagyományainak, a magyar próza beszélgető-anekdótázó modorának, de érzékeny szociális lelkiismerettel, a népélet alapos ismeretével, a radikális polgár illúziókat lerontó szemével. A sajátos szegényparaszti magatartás, az urak előtt kétértelműen furfangos szólás jelentkezik műveiben irodalmi fokra emelve. Műveinek számbelileg legjelentősebb részét karcolatai, elbeszélései, meséi teszik. Már az első világháború előtt feltűnt igen jól sikerült ifjúsági regényével. A Horthy-korszak idején poiltikai álláspontja határozottabbá válik, kisebb írásaiban és nagyobb műFERENC

veiben is. A Négy apának egy leánya (1923) és a Hannibál föltámasztása (1924) a Horthy-reakció első szakaszának ironikus körképe, egy elnyomott tanár kálváriája: az Ének a búzamezőkről (1927) az egyik legjelentősebb magyar háborúellenes regény, annak ábrázolása, mint nyúl bele a háború a hátország életébe: a legszegényebb, robotoló néposztályok életének lírai színezésű meg idézése. Az Aranykoporsó (1932) nagyszabású történelmi tabló, a pogányság és a keresztény kultúra küzdelme a római birodalom végnapjaiban. Móra legjelentősebb kismestereink egyike, művében sajátosan egyesül európai műveltség és paraszti hang.

(Szabolcsi Miklós)

Élefutja

nem volt hosszú, az ötvenedik születésnapját sem érte meg. Mégis nagy utat járt be a kiskunfélegyházi szegénysoron éló foltozószűcs fia, amíg saját e- rejéből elérkezett az írói hírnévig és a halála óta is egyre növekvő népszerűségig. Nem volt könnyű dolga. Ferenc József Magyarországában drágán adták a tudományt. Móra Ferencnek pedig nem volt se pénze, se úri neve. Volt azonban tehetsége és megtörhetetlen szorgalma. Hanem mire felnőtt, amikor már tudós és író lett, még nehezebbé vált a dolga. Ez már a Horthy-korszak volt, és Horthy Miklós Magyarországán nagyon rossz szemmel néztek azokra, akik egyre csak a szegény nép igazáról beszéltek. Móra Ferencet pedig semmivel sem lehetett rávenni, hogy udvaroljon azoknak, akik a nép rovására ülnek a hatalom karosszékeiben. Nem is kapott soha é- letében hivatalos elismerést, holott a legolvasottabb magyar írók közé tartozott: mindvégig megmaradt vidéki múzeumvezetőnek, pedig minden illetékes tudta, hogy milyen kiváló tudósa a népvándorlás korának (hiszen ezrével' tárta fel az Alföld hun, avar meg e- gyéb, magyarok előtti sírjait), ő azonban nem is tartott i- gényt uraktól jött kitüntetésekre, jól érezte magát a szegedi világban, és bölcs mosoly- lyal figyelte, hogy kavarog körülötte a hatalomra vágyók tö- rekedése. Tudta, hogy hivatalosan „destruktív“-nak. romboló szellemű embernek mondják, de még ennél is jobban tudta, hogy mindaz, amit tesz: a lélek építése. Hiszen tanította és gyönyörködtette az embereket. Hiszen nem a kiváltságos éle- tüekhez és nem is a kivételes műveltségűekhez beszélt, hanem mindenkihez: a néphez, amelyből származott, s amelyhez mindhalálig hűséges maradt.

(Hegedűs Géza)

Az író gimnazista, kálváriás korszakát örökíti meg az alábbi szemelvény:

Szeptemberi emlék

(RÉSZLETEK)

Iratkozni az anyám vezetett föl az iskolába. Az anyák oroszlánok, ha a gyerekük csimpaszkodik a szoknyájukba. Nem i- jednek meg még a tekintetes uraktól se.

No, Zólyomi tanár úr, az ins- pekciós nem is volt valami megijedni való ember Drága jó mézeskalács ember volt, úgy

tudom, ma is az még, élte napáldozatán. Még le is ültette az anyámat, ahogy a másodikos bizonyítványomban meglátta a tiszta jelest.

— No, szüle, nagy öröme lehet ebben a kis vászonzacskóban, — ütögette meg a léniával az ijedtfehér arcomat.

Az édesanyám ellágyulva nézett rám, de mingyárt erőt vett magán. Előkapta a tarka kendőjét a kebeléből.

— Mivel tartozók, tekintetes tanár úr? — csomózta ki a kendő sarkát.

— Hat forint ötvenhárom krajcár, lelkem.

Olyan lett a barackvirágarc, mint a meggyfavirág.

— Nekünk csak egy forintunk van. tekintetes űr. Nem adott többet a cigányasszony a selyemkendőmért. Ügy mondta az uram, szegény gyerektől egy pengő jár.

— Jó, jó, lelkem, csakhogy akkor szegénységi bizonyítvány kell, — nézte elkomolyodva Zólyomi tanár úr a rubrikäs papirost. Most már ö kivakarja onnan, amit bele írt? Jaj, mennyi bajt csinálnak ezek az erteilen asszonyok!

Anyám összeszette a faké- reg-formájú, eres két kezét.

— Tekintetes úr, szegények vagyunk mink bizonyítvány nélkül is, tessék azt meghinni minekünk.

Zólyomi tanár úr hirtelen elkapta rólunk a szemét és lesütötte a fejét.

— Látom én azt lelkem, hiszem is, de látja, nekem is a törvény parancsol. Hozzon í- rást a városházáról...

(A városházán:)

— Mit reszel a fene ilyenkor benneteket ? Aztán úgy tudom, nektek szőlőtök is van?

— Van. Két lánc. Egy lánc belüle egészen puszta föld.

— Nahát! És még szegénységi bizonyítvány kellene nekik! Bitangok! Csalók!

(Az apja pedig ilyen választ

kapott):

— Látja, Márton, nem kelleti volna annyit éltetni Kossuth Lajost. Akkor most nem volna maga olyan jegyes ember.

(A főtisztelendö űr tanácsa):

— Hát hun van azs megírva, hodzs mindenkinek musáj urat nevelni a dzserekiből? Adhassa inasnak is, nézzse. No, isten hírivei!

De azért a szeptember nekem legszomorúbb hónapom maradt erre az életre. És ha én a befelé síró fajtából való

vagyok is, mindig teleszivárko- dik könnyel a szemem, ha szeptemberben lehajtott fejű kisgyereket látok...

Zengő A B C

Aranyalma ághegyen Bari bég a zöld gyepen Cirmos cica egerész Csengős csikó, heverész Dongó darázs döngicsél Esik eső, fúj a szél Füsti fecske ficsereg Gerle, galamb kesereg Gyom között gyors gyík

szalad

Harmatos hajnal hasad Itt van már a zivatar Jó az anya, jót akar Kivirít a kikelet Leveles lesz a liget Lyukas fazék fekete Mese, mese, meskete...

Nádat a szél legyezi

Nyúl a fülét hegyezi Orgonafán méhike összerezzen őzike Patakparton pipitér Bóka szava kicsit ér Suhog a sok sasmadár Szilvafára szarka száll Tücsök tarlón hegedül Tyúk az árkon átrepül Vccu, csípd meg, hóha, hó! Ürgét fogott a Sajó Vércse vijjog délelőtt Zörgetik a vasfedőt Zsindelyezik a tetőt.

Móra Ferenc - önmagáréi

Én az irodalomnak csak barkácsoló kismestere vagyok. Én utánam nem maradnak piramisok. sokat kell fúrnom-fa- ragcsálnom. Nem vagyok nagy regiszterü orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt Is szeretik hallgatni néha. Nem vagyok csillag, csak rözsetűz, de amíg az ég, meleget tud adni egyszerű embereknek.-ORőzsetüzem nem látszik

messze.

Hamvát befödi az avar.

De míg ég: tiszta és magyar.-0Egyszerű ember vagyok, a- kit az élet leszoktatott a nagyképűségről, aki az élet apró bajairól és örömeiről beszélget az élet nyelvén.-O(Móra Ferencet a szűcsök testületé tiszteletbeli elnökévé választotta. A kitüntetés alkalmából mondott beszédéből való az alábbi részlet:)

Kedves Barátaim!

Engedjék meg, hogy rövid válaszom ennyi legyen a kitüntetésre : Én ezt csak mint nemzeti szolgálómester fogadhatom el, mint az édesapám örököse, aki sohasem csináltam mást, mint ő. Tulipánokat és rozmaringokat hímezgettem, csak ó drága tűvel, én olcsó tollal, és szolgálómestere voltam szegény nemzetemnek hol apró örömöket, hol apró szomorúságokat jelentgetve neki, de mindig o- lyan tiszta szívvel és becsületes szándékkal, mint apám.-0Az én sok foglalkozásom között csak egy van — csak egy van. ami után én sem teszek kérdőjelet, és ez az újságírás Nem vagyok más, csak a magyar élet riportere, riportokat írok. hol a halott húnokról, hol az élő tanyasiakról, vagy ha jobb témám nincs — a szivemről.

Gondolatok Móra Ferenc műveiből

Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,

Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén.

Ártatlan kis szívét az öröm megteli,

S köszönetét .akár az esti fú- valom,

Mely félve játszadoz a harmatos gallyon,

Oly halkan rebegi.-OA szeretet az élet.-0Hiszek az emberben.-OAz emberiség vonatának a világosság a végállomása.

Mosolygó alma

Fél esztendeje, hogy szegény Adorján szűcsöt magához vette a jó Isten:

— Szeressétek egymást, gyér. mekeim! Nincs a szeretetnél nagyobb kincs a világon.

Nem hagyott a jó ember e- gyebet ennél a jó tanácsnál. A szegény fiúk apjuk halála titán kereset után láttak. Ki lakatosinas, kt asztalosinas lett, a legkisebbik pedig: Péterke, akit vaalmennyien legjobban szerettek, beszeg'ódött kanásznak.

Anyjuk mosással kereste meg a betevő falatot. Amint egy este hazafelé ballagott, rámosolyog a kocsiút porából egy nagy piros pogácsa-alma. Egész éjjel azon törte a fejét, melyik gyereknek adja a szép almát. Végre abban állapodott meg, hogy nem adja az almát sem egyiknek, sem másiknak, hanem adja Lajoskánák, a fogadott gyereknek, aki a legárvább mindnyája között.

Lajoska pékinas volt, éppen útra készült a zsemlyéskosár- ral, amikor a szücsné ráköszön- tötte a jóreggelt:

— Nézd, lelkem gyermekem, micsoda szép almát hoztam neked. Tudom, hogyha ezt a zsebedbe teszed, mindjárt köny- nyebb lesz a zsemlyéskosár.

Lajoska minden harmadik lépésnél megállt, forgatta, nézegette az almát, nem győzött benne gyönyörködni.

— Ha ezt az almát beviszem István bátyámnak a lakatosműhelybe. tudom, megörül neki.

István föltette az almát a polcra, le sem vette onnan estéig. Akkor aztán elvitte Laci becsének, de az sem harapott volna bele az almába, akárhogy kínáltatta magát.

Letette maga mellé a szalmazsákra. s álmában is a markában szorongatta. Mikor aztán '■egyel a kútra szalasztották. lekerült vele Jóska bátyjához az asztalosműhelybe. Jóska nem tudott hová lenni örömében, ahogy az almát meglátta.

— Olyan szép ez, hogy vétek volna megenni — gondolta Jóska, s eltette az almát a ládafiába. Csak Szilveszter délutánján vette elő, amikor meglátogatta Péterke, a kis kanász.

— Mikor ettél utoljára almát, Péterke ?

— Olyan régen volt az. hogy már azt sem tudom, mikor volt.

— Megállj keresek egyet ebben a ládában — s ezzel elővette az ajándék-almát.

Péterke kétmarokra fogta az almát, úgy szaladt vele haza.

— Édes szülém, nézze, mit hoztam én magának, — s o- datette anyja ölébe a mosolygó almát.

Dehogy volt az már mosolygó alma, dehogy. Polcon, szu- székban, ládafiában összejony- nyadt, megráncosodott alma volt.

Adorján szücsné mégis ráismert. S mikor újesztendőt köszöntem összegyülekeztek gyermekei, együtt ették meg a pogácsaalmát, hanem aztán úgy, hogy a magjából sem maradt.

Móra dolgozószobája a szegedi múzeumban.

Ki tudja?

1. Mikor, hol született és halt meg Móra Ferenc?

2. Mi a címe a Hannibál feltámasztásából készült filmnek, s ki a főszereplője?

3. Az író gyermekkori emlékeivel átszőtt regényének címe. (Főhőse: Gergő.)

A Krúdy Gyulára vonatkozó kérdések helyes megválaszolása:

1. őszi utazás a vörös postakocsin.

2. Három király

3. A podolini kísértet.

Sorsolás útján a következők részesültek könyvjutalomban:

1. Kimer Mónika, Horný Bár, Sul’any

2. Kovács Elemér, katona, Ceské Budéjovice VÜ- 8514,

3. Herman Katalin, Bratislava, Chlumeckého 14.

Következik: József Attila