Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-08-29 / 35. szám

Havannai látkép

I

iire* kézzel. A nép meg egvr* gaz. hogy a sziget alak-szegénvebb lett, ja krokodilushoz hasonIff, engem mégis Inkább a gyé-4> a SIBONEY-FARMON # mántra emlékeztet. Az ország m

szépsége vetekszik a drágáké z aprócska kis épület eszépségével. s az emberek szí- lőtt a kubai nemzeti

vében a szabadságszeretet iz- zászló alatt géppisztolyos ka- zik. Csodálatos ország, csodá- tona áll őrt'. A házikő ma mulatós emberek. Itt a világim- zeum. Itt őrzik azokat a fegy- perializmus leghatalmasabb vereket, ruhákat, amelyek em- képviselőiének szomszédságé- lékeztetnek az első, híres ak- ban alig 100 mérföldnyire az ciőra. amikor Fidel Castro és amerikai partoktól, egy kis nép társai elindultak, hogy megos- nagy hősiességgel kivívta jo- tromolják Santiago de Cubában gát, hogy szabadon, függetle- a Moncada erődöt', s ezzel tud- nül éljen, s ú.i társadalmat é- tára adják az ország népének:

pítsen.

• PILLANTÁS A TÖRTÉNELEMBE •

IC uba évszázadokon ke- m resztül a spanyol hódítók gyarmata volt. A gyönyörű, gazdag ország népe nyomorúságosán élt, s legiohhiai hosz- szií harcot vívtak a szabadságért. A spanyol zsarnokok kiűzése után azonban újabb elnyomó hatalom telepedett a kubai nép nyakára. A nagy szomszéd, az Amerikai Egyesült Államok, hamar felismerte, hogy I^uba nemcsak szép ország. de gazdagsága is számottevő. Az amerikai gyarmatosítók talán még a spanyoloknál is több kárt okoztak az országnak: Szinte teljesen ki- ptisztították a gazdag kávé- és déli gyümölcs-ültetvén veket, s helyükbe cukornádat ültettek. Az állattenyésztést is teljesen tönkretették. így alakult ki az a kubai gazdaság, amely teljesen 3 cukorra épült. Mert a gyarmatosítóknak ez jelentette az üzletet. Nem változót! a liplvzct akkor sem. amikor Kuba függetlenné Vált. mert az amerikaiak gondoskodtak arról. hogy olyan emberek kerüljenek az ország élére, akik nem a nép érdekeit, hanem az amerikai tókésekét képviselték. A diktátorok egymást váltották. * egyikük sem távozott

a zsarnokság nem sérthetetlen.

Itt a Siboney-farmon készültek fel az ostromra. Castro és társai itt képezték ki az embereket, itt beszélték meg az ostrom részletes taktikáját. S egv júliusi napon elindultak.

Santiágőban éppen hajnalo- dott. A karnevál, a nagy zenés, táncos népünnepély éppen utolsó óráit élte. A teherautókon érkező forradalmárok három felől közelítették meg az erődöt. Fidel Castro vezette a fő erőket, akik katonai egyenruhában megkísérelték a bejutást a főbejáraton. Castro öccse. Raul, egy másik csoporttal az erődtől délre álló igazságügyi palotát foglalta el. hogy onnan tűz alatt tartsa a^

erőd területét. Egy harmadig ISKOLÁT ÁROS A MILLIÓ- csoport az erődtől egy utcá-^^OK PALOTAIBAN 0 val elválasztott központi kór házat szállta meg.

A harc azonban idő előtt

H

avanna. a főváros, a sziget északi részében egy

rob"b,mw. 7S,%S Si-Ä VJrT,K=l:

jában égnek törő felhőkarcolók, a tengeri szelektől és vlesoport behatolt ugyan az e- h“rokt01 ,e9jobban ?édett férődbe. de nem sikerült a fő- ruleten csodálatos JuxuspaloCastróék csoportjára és tűzharcba keveredett velük. A

rődbe. de nem sikerült a fő épületet elfoglalniuk, hanem egy mellékszárnyban levő laktanyahelyiségbe szorultak. A zsarnok Batista katonái dühödták, ahol a zsarnokság elitje, a tőkések és földesurak élték pazar életmódjukat, s a kikötő és a Kolumhuszról elneveten vetették magukat a szám- zett temető körnvékén sikáto- beli kisebbségben levő torra- rok, barakklakások. A város dalmárokra. A harc heves volt. .... . . . . _ A laktanyába szorult forradal- kbzepen a washingtoni Cap.- márok kevés támogatást kap- tőlium mintájára épített paloták a másik két csoporttól, ta. a tengerparton rugby-pámaradt a zsarnokság éveiben. A forradalom győzelme után hihetetlen akarással látott neki mindenki az írástudatlanság felszámolásához. A legtöbbet a diákok tették. Erről Re- naldo Calviac, a Diákifjúsági Bizottság főtitkára, mondta el a következőket:

— Nem volt könnyű azoknak a fiataloknak a helyzete, akik elmentek a legtávolabbi vidékekre is. a hegyek közé, és betűvetésre tanították azokat az embereket, akiknek még ceruza sem volt soha a kezükben.

A főtitkár maga is részt vett az analfabétizmus elleni harcban. Maga is büszkén viseli a

mondta róla mosolyogva Jürij Klimovics. az építkezés egyik szovjet specialistája. — Hallatlan érzéke van a gépekhez.

Rodi Fraga sző nélkül hallgatta a dicséreteket, csak a szeme mosolygott vidáman. Aztán odaállt a gépe elé, és fürge kézmozdulattal állította rá a kést a megmunkálandó alkatrészre. S ez a fiű csak nemrég tanult meg írni...

Rodihoz hasonlóan ezrek és ezrek ismerkednek az ipari munkával, szerszámgépekkel és hegesztőpisztollyal, a bányász- fejtőkalapáccsal és az elektromosság alapfogalmaival. Nem messze Santiago de Cubátől, a

tetejéről jó kilátás nyílik az öböl szemközti partjára, ahol az amerikaiak fészkelnek. A hegven antennaerdő, a vízen a- merikai hadihajó. A szögesdrótkerítés mögött jól kivehető a cigarettázva sétálgató amerikai őrszem, aki néha megáll és a kubai megfigyelőállomások felé tekint. Mesélik, néha megbolondulnak és tehetetlen dühükben lövöldözhi kezdenek a kubai őrszemek felé. Éppen az elmúlt hetekben követeit újabb halálos áldozatot egy ilyen provokáció. Pedig ez már mit sem segít rajtuk. Kuba végleg elveszett számukra.

Szabó Béla

miután a harc hamarabb robbant ki a tervezettnél.

— Ki kei! tömi — hangzott a parancs.

lya, s nem hiányzik a Las-Ve- gas-l és más amerikai üdülőhelyek mulatóinak másolata sem — itt Tropicana a neve. Mert az amerikai urak nemcsak arról gondoskodtak, hogy Kuba gazdasága teljesen a markukban legyen, de jól is szerették é- rezni magukat a szigetországban.

Ma a villanegyed egyetlen hatalmas iskolaváros. Több tízezer fiatal tanul itt a legkülönbözőbb fokon. Mikor ott jártam, tízezer lány vett részt éppen egyéves varrónői tanfolyamon. Több ezer kislányt gép- és gyorsírásra oktattak. A villák között épített új technikumokban nyelviskolákban, középiskolákban ezer és ezer fiú és lánv készül fel évente a szabad haza szolgálatára. A volt milliomosok villái adnak nekik addig otthont, teljes ellátást kapnak, közösségekbe szerveződnek. egyetlen dolguk, hogy amíg itt vannak, tanuljanak.

A tanulás ma Kuba egyik legszembetűnőbb jelensége. Tanulnak a fiatalok, tanulnak a középkorúak, tanulnak az ö- regek. Minden túlzás nélkül azt lehet mondani: az egész nép tanul. Kubában a lakosság döntő többsége analfabéta

néptanítók jelvényét, és amikor bemutatta munkatársait, mindegyikről fejből mondta, ki mennyi írástudatlant tanított meg írni, olvasni.

S ma már megszűnt az analfabétizmus Latin-Amerikának ebben az országában. Nem véletlen, hogy ez az ország a szocializmust építi.

A RENTE ÉS ÉPÍTŐI *

Kuba még hosszú ideig mezőgazdasági jellegű ország marad — állapította meg Fidel Castro több ízben is beszédeiben. Ez azonban egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne kezdjen hozzá az iparosítás alapjainak lerakásához.

A Santiago-i öböl partján egy erőmű épül szovjet segítséggel. A 100 MW-os centrálét a „Rente“ névre keresztelték. Azt hiszem, első gépegységei már á- ramot is termelnek azóta, hogy ott jártam. Vagy két tucat szovjet mérnök és technikus segédkezett akkor a szerelésben. közben az építőkből képezték ki az erőmű jövendő kezelőszemélyzetét. Mindenki büszkén emlegette Rodi Fraga nevét, aki 18 éveivel, egyik legjobb munkatársa az építkezésnek.

— ő már a jövő embere —

Lenin nevét viselő ipari tanuló középiskolában több százzal ismerkedtünk meg közülük.

Joaguin Calzai 21 éves. Itt tanult az iskolában, azután o- lvan kiváló képességekről tett tanúbizonyságot, hogy itt is maradt — oktatónak. Sergio Limonta, az idősebbek közé tartozik. Már 27 éves. ő bányász volt, továbbképzésre jött az iskolába s ma a tanműhely mestere.

Sorolhatnám tovább a neveket. Alig találnánk az iskola vezetői, oktatói között olyat, a- ki túlhaladta már 30. életévét.

Mindenfelé fiatalok. A Guan- tánamói Kéziszerszámgyár i- gazgatója. Asides Raimon 27 éves. Fegyverrel harcolt a diktatúra ellen, aztán az iskolapadban vívta meg a maga ú- jabb nagy csatáját. S győzött.

• A euantAnamói-öböc

PARTJÁN •

T

ulajdonképpen Guantánamo, a város, a hírhedt amerikai támaszponttól nagyon távol fekszik. Félóra az út még autón is Canberá-ig, a csendes kis városkáig, az ö- böl partján, amelyiknek lényegében a szomszédja az amerikaiak támaszpontja. Az iskola

Kibontották az épületnek az igazságügyi palota felé eső falát és néhány önként vállalkozó fedezete mellett megkezdték a visszavonulást.

A veszteségek fájón súlyosak voltak, de a csoport nagyobbik részének sikerült visz- szavonulnia. A kormány újságjai mégis azt adták hírül, hogy minden támadó megsemmisült.

„Muerto Fidel Castro!" — (Fidel Castro meghalt) harsog“ ták az első oldalakon a elmek. De tévedtek! Néhány évvel később Castro és tucatnyi társa egy törékeny bárkán átha- jőzott Mexikóból a szigetre és megkezdte a harcot a diktatúra megsemmisítéséért. Ez a harc már sikerrel járt. S ebben nem kis szerepe volt a Moncada ostromának, amelynek híre felrázta a népet és előkészítette, hogy egy újabb felkelés esetén már a tömegek is részt vegyenek a zsarnokság elleni harcban. Ezérť nagy ünnep Kubában minden évben július 26, a Moncada elleni támadás évfordulója. r

Ilven luxusszállodákban szálltak meg az amerikai turisták Havannában A szerző felv.

(Befejezés az 5. oldalról)

tők rettenetes közelségében, s a sűrű téli cserjés ágai között hallotta a szívét dübörögni.

A kicsi egyszerre csak minden látható ok nélkül fölsírt. Feldman ölelte magához, csicsígatta. Amikor a sírás egyre keservesebb lett, fölé térdelt, és testével takarta be.

— Ide hallgass, te, — lépett hozzá Tomáš, — csakugyan a tied. vagy csak a pártfogásodba vetted, hogy el ne pusztuljon?

— Az enyém, — suttogta Feldman.

— Látod, látod, — mormolta Tomáš szemrehányóan. — Tudod mit, add csak ide, hadd vándoroljon a sor elejére, ott legalább messzebb lesz. Ha így bőg, azoknak ott lenn, ha süketek "volnának is, meg kellene hallaniuk.

A gyerek amint a sor elejére ért ordítani kezdett. Mintha megérezte volna, hogy messze került apjától.

Az aknatűz éppen szünetelt.

A kémelhárító osztag kapitánya sietve hozta vissza a gyereket és átadta Feldmannak.

— Köszönöm uram, — mondta Feldman, de látva, hogy a kapitány nem mozdul, gyorsan elkapta róla a szemét és a megnyugodni nem és nem akaró gyerekkel kezdett bíbelődni.

— Az isten szerelmére, csinálj vele valamit, — könyör- gött Tomáš, — vagy akkor hagyd, ordítson hogy még egy kicsit, majdcsak halomra kaszálnak itt bennünket.

eldmannak csípős köd ereszkedett a szemére. Kiüt mindig akad, csak erő kell hozzá, vigasztalta magát, elkapni valaki biztató tekintetét, valaki vállát, valaki hangját.

A kapitány mozdulatlanul állt, mintha Feldman adósa maradt volna a felelettel: néha-néha a völgy felé pillantott.

Feldman erősen ölelte magához a gyereket, aztán az ejtőernyőből készült takarót egészen a gyerek arcára húzta, óvatosan betakargatta vele. A csöppség ijedt sírása a fagyos levegőt hasogatta, s a lengedező szél a hangot magával sodorta a messzeségbe.

Az elől állók, de azok is, akik hátul álltak, szorongással és könyörgőn mind Feldmanra bámultak. Hirtelen belé hasított, hogy mit akarnak tőle. Elbizonytalanodva a kapitány felé fordult, de az ő szemében is ugyanaz tükröződött. Nem, semmivel sem adta jelét, csak állt és hallgatózott, mintha soha életében nem hallott volna még gyereket sírni.

— Kapitány úr, — Feldman hangja remegett, — mit csináljak?

— Te vagy az apja, nem én.

— De hiszen az rettenetes!

— Mi a rettenetes? — mondta a kapitány csititőlag.

— Én nem tudom, mit csináljak, — Feldman legszívesebben elsírta volna magát. — Ha az anyja itt lenne. Az anyja mellett nem sírt soha. Én meg azt sem tudom, hogy miért sir.

— Közülünk se tudja senki, hogy miért sír, — mondta csendesen a kapitány és a völgy felé fülelt.

Lentről, német vezényszőfoszlányok jutottak el hozzájuk.

— Ha legalább tudnám, hogy mit tegyek! — mondta kétségbeesve Feldman.

— Bármit is akarsz tenni, tedd azonnal, — mondta a kapitány könyörgőn.

— Igen, — mondta Feldman. — Azonnal.

agán érezte az egész egység tekintetét. Hátulról a f| tüdejét, oldalról meg a veséjét döfködték át.

Lehajolt és mind szorosabbra húzta a takarót a kis arcon. Ejtőernyőselyem gondolta, lehet, hogy az egész 1 ( nem is fáj és a csöpség szájára tapasztotta tenyerét.

Az egyszerre védekezni kezdett. Dobálta, rázta magát, apró kezével kapkodott és kis fejét mindenáron ki akarta szabadítani apja tenyere alól.

Feldman azt várta, hogy most majd hozzáugranak, nem tudta volna megmondani, hogy kicsoda, de azt remélte, hogy mindnyájan, hogy azt a védtelen kis jószágot kitépik nagy, inas kezéből, hogy nem hagyják megtörténni ezt a szörnyűséget most, talán néhány nappal a háború befejezése előtt. De senki se mozdult, a kémelháritó osztag kapitánya Is úgy állt ott, mint azelőtt, elgondolkozva és talán szomorúan.

Feldman hát még egyszer rászorította tenyerét a kis szájra és már ott is tartotta. A gyerek megszűnt védekezni.

— Oristen, — hallotta Feldman Tomáš hangját, — már azt hittem, sosem lesz vége.

Az aknatüz nem tért vissza, az egység átvészelte a támadást s a vezérkarban, a sor elején, a sikeres manőver feletti elégedettség lett úrrá.

Aztán, amikor a veszély már egészen elmúlt, Feldman eltemette gyerekét a mély hóba, mert a földig nem sikerült leásniuk.

Az egész hadtest vigyázzban állt és azt az idegent nézte, aki a kis halmocskára csupasz kézzel szórta a havat. A neve elhangzott a napiparancsban is, amit az egyik tisztes olvasott, fel. Feldman ebből értette meg, hogy a gyermeke rettenetes veszteségektől, de az is lehet, hogy a teljes pusztulástól mentette meg az egységet.

ztán, bármily kevés töltényük is volt, az automata puskából sortüz dördült és a sor nekilódult az újabb útnak.

A Tomáš előtt haladó Feldman néhányszor még visszatekintett, hogy megjegyezze a helyet, ahol a sírt megásta. Minden erejével igyekezett emlékezetébe vésni, ökleivel nyomkodta szemébe, de már tudta, hogy ezt a helyet soha többé nem találja meg.

Aztán a menetelő egység abba az irányba sodorta magával, amelynek számára már nem volt semmi értelme.

(1949) TÖTH ELEMÉR fordítása