Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-08-29 / 35. szám
új ifjúság 7 Bírósági történetek kedvező pillanatban kirabolta őket is. Mit mondott el a vád- lőtt a tárgyaláson? „Otthon csak szidtak, örültem, ha elmehettem, na és kénytelen voltam élni is valamiből.“ követve, tehát az ujjlenyomatok sem árulkodhattak. Végül- is sikerrel járt a nyomozók munkája, de az összegből mi sem maradt. Azt elitták, elmulatták a betörők. A bíróság megfelelő intézkedéseket foganatosított. 4. uiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiir i Bevezető: Biztosan meghökkennek majd sokan, amikor végigfutnak e- zeken a sorokon. Még többen lesznek azonban, akik legyintenek: semmi különös, ezek megszokott, mindennapos témák. Olvastunk különbeket is, például annak a fiatal fiúnak az e- setét, aki szerelmes lett egy tizenhétéves lányba, de mert a lánv nem viszonozta szerelmét, elhatározta, mindketten elpusztulnak, és pokolgépet szerkesztett, amely — szerencsére — csak egy kart tépett le a lányból, belőle pedig nyomorékot csinált. Kialakulhat ilyen ironikus szemlélete is az embernek, nem tagadom, de amikor átfutottam, ott, a bíróságon, az iratokat, és amikor benéztem a börtönbe, a börtönudvarra, ahol rekkenő hőségben, sápadt, csíkos öltözetű borostás emberek dolgoztak, furcsa érzés kapott el. Pedig az itt közreadott történetek nem is olyan különlegesek, valóban tipikusak. Csakhogy: akik elkövették, s akiken elkövették 6- ket, rendkívül fiatalok, kapiaszok. csitrik. A legfiatalabb nem töltötte még be a tizenöt évet, s a legidősebb sem volt több húsznál. Miért adjuk mégis közre ezeket a szomorú dolgokat? Csakis okulásképpen. Figyelmeztetőül. 2. • KÉT TIZENHÉTÉVES FlO gyakran horgonyzott le a nagy áruházak kirakatai előtt. Nemcsak a kirakatot nézték, hanem megfigyelték azt is, ki viszi, a nap melyik szakában az aznapi bevételt a postára. Egy egyébként nagyon csinos, u- gyancsak fiatal lányt bízott meg az üzletvezető, hogy az összeget feladja. A két fiú nyomon követte, és szemmel tartotta a lányt, aki egy parkon át haladt, udvarlója kíséretében, fényes nappal a pénzzel. A százasok a retikülbe voltak helyezve. A két rabló-jelölt a- laposan megtervezte a manővert. Az egyik, aki atlétizált, s remek futó hírében állott, kitépte a lány kezéből a reti3. • KI KORÄN KEL, aranyai lel. vélte egy fiú, aki később a vallatáskor beismerte, azért volt már hajnalban pénzre szüksége, mert előző nap vette fel a keresztanyja nyugdíját, de elitta, s félt, hogy a keresztanyja megveri másnap. Egy éliemiszerüzletbe surrant be, nyitás előtt, hajnali háromkor, vagv négykor, még a villany is égett. Az üzletben csupán egy idősebb boltos tartózkodott. de a vad kamasz „Pénzt vagy életet!“ kiáltással rárontott, fejbeverte, és a pult alá gyömöszölte, majd egy seprűvel szét akarta verni a villanvkqrtét, de miután az nem sikerült neki, csak a biztosítékot csavarta ki. A sötétben előmerészkedett a reszkető térdű eladó, és kiáltozni kezdett. „Kiraboltak, tolvaj járt itt“ A tettes még a közelben ólálkodott, meghallotta a segélykiáltó szavakat, visszatért, és megfenyegette az öreget, ha nem hallgat el, és jelentést tesz a rendőrségnek, az életével lakói. Az eladó mindent megígért, a rendőrség azonban ismét sikerrel avatkozott be, s a négyezer korona értékű pénz visszaszolgáltatására kötelezte a szülőket, a fiatal rablót pedig megbüntette. • EGY ESTE A PARKBAN ült két tizenhat esztendős jóbarát. A tizenötesztendős H. éppen hazafelé igyekezett, a- mikor megszólították. Beszélgettek egy kicsit, majd rá a- karták venni, menjen velük a kislány, aki tiltakozott, mert nemrég jött haza az iskolából, és különben is éhes volt és fázott. A két srác erre kézen- kapta, és elcipelte a lányt egy városszéli, lakatlan házba, ahol a főnök, bizonyos M. ráparancsolt, vetkőzzön le, majd megerőszakolta. Akkor aztán áthívta társát, meg egy időközben befutott másik kamaszkorú barátját is abba a szobába, és követelte, tegyék a< lánnyal u- gyanazt, amit ő. A két fiú tiltakozott. mire a főnök konyhakést szegzett a torkuk elé, Így aztán megszületett a kívánt cselekvés. A kislány már igazán haza szeretett volna menni. de a főnök eldugta a ruháját, majd átvitte egy másik lakásba, ahol ismét folytatódott az embertelen játék, ezúttal mindhárman három-három alkalommal fgyalázták meg a síró, kimerült lányt. A főnök nem volt ilyen merész és nagyvonalú a tárgyaláson, aljas módon tagadott, de a bizonyítékok terhe alatt végülis bevallott mindent. Elmondta, hogy sehol nincs alkalmazásban, iskolába se jár, a szüleit régen látta, és tetszett neki ez az é- let. Egy újabb szakasz kezdődik most életében, az nemigen fnq ennyire tetszeni. 1. • VOLT EGYSZER EGY TI- ZENHÉTÉVES LÁNY, akinek semmi kedve nem volt Iskolába járni, de dolgozni sem. Naphosszat otthon heverészett, és gondolkodott, mígnem támadt egv ötlete. Egy Budapestről a- jándékba kapott, vadonatúj pulóvert vett ki a szekrényből, és eladta a faluban, kétszáz koronáért. Jól megfigyelte, hová kerül az új holmi, és egy óvatlan pillanatban visszaszerezte, majd újból eladta, mígnem bebizonyosodott a közmondás, hoqv az a bizonyos korsó eltörik egyszer a kúton. Mire rajtakapták, egy kerek esztendő telt el. A lány közben ócska ingeket, cigarettát, bort, kölnit. rumot, kávét is lopott, és természetesen pénzt vagy ta- karékkönyvecskét, több mint harmincezer korona betéttel. Feltehetné valaki a kérdést, vajon mivel töltötte napjait ez a lánv. akkor, amikor sem nem lopott, sem nem töprengett. A felelet: idősebb férfiak társaságát kereste, kosztért, cigarettáért és harminc-ötven korona készpénzért vállalta az ágyastárs szerepét, majd a kült. Az egyensúlyát vesztett lány a földre zuhant, udvarlója pedig a tettes nyomába szegődött. A rablás azonban remekül meg volt szervezve. Említettük, hogy a tettes remekül futott. Biztosítóként azonban egy bokor mögül előlépett barátja, aki viszont cselgán- osozoťt, s néhány mozdulat u- tán eltörte az udvarlő kezét. A pénz így eltűnt, látszólag nyomtalanul, egy időre, mert a srácok nyomban repülőjegyet vásároltak, s körbeutazták az országot, nehogy nyomukra bukkanjon a rendőrség. A rablás kesztyűben lett elBefejezó: írhatnék még vagy tíz hasonló esetről, vagy akár százról is, mert szaporodnak a fiatalkorúak bűntettei. Volt eset, hogy négy csitri harmincnyolc fiúval tartott nemi kapcsolatot, és hasonló esetek. Sokan megbotránkoznak majd, miért teszik az ilyen szörnyűségeket közzé, ez Igazán nem való újságba. Jobb félni, mint megijedni, tartja egy közmondás. A tapasztalat azt mutatja, évról-évre gyakoribbak az ilyen esetek, főleg akkor, ha faluról nagyvárosba kerül a fiatal fiú vagy lány, amikor messze vannak a szülők, amikor nem elég befolyásos az iskola, vagy a diákotthon. Ismétlem, e négy kis történet főszereplői egytől-egylg kamaszok és csitrik, a legfiatalabb nem töltötte be még a tizenötödik évét sem, a legidősebb sem volt több húsznál. E cikk minden sora okulásképpen íródott. Figyelmeztetőül. (Batta gy.) iiiiiiMimiiiiniiNiiHHiiHniiiiiiitniiiHiiiiiiniHHiiiiiiHiiiHiiiiiiiiiHiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiinHHHiniiiiiiiiiimiiiiiniiiiMiiiiiiiniiiiiiiiniiiMHiiHiinmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiHmHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiir Lámpaláz A nyilvánosság előtti szerepléssel járó kényelmetlenség, különleges idegállapot: a lámpaláz. • MAGYARÁZATA — A tudósok szerint a lámpaláz .az egész élő világ, elsősorban a fejlett Idegrendszert lények létért folyó küzdelmének nélkülözhetetlen segédeszköze. Megfigyelték, hogy a fenyegető veszéllyel szembeszál- .ló állat sajátos viselkedése az úgynevezett vészreakclő. Általa az élőlény maximális _energia- bedobásra, fizikai és szellemi teljesítőképességének fokozott kihasználására kényszerül. A lámpaláz a vészreakclő szelídített, csökevényes formája. Vagyis, amikor nyilvános szereplés előtt kisebb-nagyobb szorongást érez az ember, szervezetében kis méretekben lezajlik mindaz, ami valamikor a dzsungelben védekezésre késztette az állat-ősöket. • SZIMPTÖMÁI — Az iskolában a diákot nem fenyegeti életveszély. A tanár vagy a szülők várható rosz- szalása, esetleg társai előtti tekintélye mégis arra buzdítja, hogy a szelídített, minőségileg azonos, azonban mennyiségben csökkent mértékű vészreakclő bekövetkezzék. A felelő vérnyomása emelkedik, a törzs 1- zomzatán átáramlö vérmennyiség többszörösére fokozódik, u- gyanakkor a küzdelem szempontjából kevésbé fontos szervek, Így a vese működése 1- deiglenesen a minimálisra csökken. Hasonlóképpen reagál a színész szervezete az előadáson, a szónoké a parlamentben, a riportalanyé a tv-kamera előtt vagy akár egy felszólalóé a taggyűlésen. • ELŐNYE — A lámpaláz a feladat megoldását alapjában véve serkenti. A vészreakció hatására u- gyanis az Idegrendszer mélyebb régióiban elváltozások jönnek létre, s az emlékezetet, az érzelmi és szellemi fogékonyságot a maximálisra fokozzák. E- zért a lámpaláz bizonyos mértékben átlagon felüli szellemi, érzelmi tevékenységre ösztönöz. • HÁTRÁNYA A midőn D’Amot magához tért, puha füágyon feküdt, egy pálmalevelekből összetákolt sátorban. Egész testét sebek borítottak, minden porcikája fájt az elszenvedett ütlegektől. Megpróbált visszaemlékezni. Eszébe jutott az a furcsa lény, aki az utolsó pillanatban érkezett, hogy leoldja a kínzőosz- lopról. Szabadulásának körülményeit azonban nem értette. Ismét mély álomba merült, s csak késő délután ébredt. Fogalma sem volt rója. hogy hol fekszik. Végre a sátor bejáratánál megpillantotta félig mezítelen megmentőjét. Arca a legszebb férfiarc volt, amilyet D’Arnot valaha látott. Az izmos, szélesvállú alak bemászott hozzá és hűvös tenyerét homlokára illesztette. Azután megvizsgálta sebeit, majd eltávozott, és rengeteg friss gyümölccsel tért vissza. Békésen falatoztak, aztán D’Arnot legnagyobb csodálkozására a furcsa Idegen ceruzát vett elő és fürge kézzel a következő kérdést vetette papírra: „Én a majmok Tarzanja vagyok. Maga kicsoda? Ért ezen a nyelven?“ D’Arnot kezébe vette a ceruzát és a papírt, amelyből megértette, hogy a férfi angol. — Igen — mondta hangosan. — Tudok angolul beszélni és olvasni. Tehát beszéljünk angolul... Tarzan megrázta a fejét, és a ceruzára mutatott. — Az égre! — kiáltott D’Arnot értetlenül. — Ha angol, miért nem beszél angolul? Papírravetették gondolataikat, társalogni kezdtek. D’Arnot csak nehezen értette meg Tarzan helyzetét, aki megkérte, hogy tanítsa meg az emberek beszédjére. D’Arnot francia lévén, franciául kezdte tanítani. A tisztet napokig magas láz gyötörte. Tarzan önfeláldozóan ápolta, gondozta. Közben összebarátkoztak és megkedvelték egymást. Egy napon aztán útra keltek. Tarzan nyakába vette a tisztet, aki nem bírt betelni a majomember ügyességével. Délután ötkor értek a tengerparti tisztásra. A kunyhó elhagyatott környéke néptelen volt. Benn az asztalon két levél feküdt. Ebből megértették, hogy D’Ar- not-t halottnak vélték a barátai és elhajóztak. Az egyik levelet Clayton írta Tarzannak. Megköszönte, hogy kunyhóját rendelkezésükre bocsátotta, aztán így folytatta: „Ha ismeri azt a különös erdei fehér embert, aki oly sokszor mentette meg az é- letünket. és élelemmel látott el bennünket, mondjon neki köszönetét a mi nevünkben is. Egy órán belül elhajózunk és soha többé vissza nem térünk.“ Tarzan kimondhatatlan csalódást érzett. Izgatottan bontotta fel a másik levelet, amelyet Jane írt: „A majmok Tarzanjának! Mielőtt elhagyjuk ezt a helyet, engedje meg, hogy Clayton úrhoz csatlakozva, én is megköszönjem az ön nagylelkűségét, amelyben részesített, amikor megengedte, hogy a kunyhójában lakjunk. Szomorú, hogy sohasem jött közénk, nem ismerhettük meg egymást, nem barátkozhattunk össze. Higgye el, szívesen láttuk volna E. R. BURROUGHS - SZŐKE J.: XXL FÉRFIBARÄTSÄG személvét, és kifejeztük volna hálánkat önnek. Él itt azonban még valaki, s annak szintén szívesen mondanék köszönetét. Sajnos, ő nem tért visz- sza, habár nem hiszem, hogy meghalt. A nevét nem tudom. Nagy fehér lény, és aranvláncot viselt nyakán. Ha ismeri, és tud vele beszélni, adja át őszinte kö- szönetünket. és mondja meg neki, hogy hét napig vártam a visszatértét. Közölje véle, hogy a hazám Amerika, s ott egy város, melynek Baltimore a neve. Ha eljön, bármikor szívesen fogadjuk. Még valamit... Egyszer, közel a kunyhóhoz, megtaláltam az ön levelét. Nem tudom, hogyan szerethetett belém, amikor egyetlen szót sem váltott velem. Sajnálnám. ha valóban így lenne, mert én már másnak adtam a szívem. Azonban higgye el, hogy örökre hűséges barátja maradok. Jane Porter“ Tarzan szó nélkül felállott és kiment a kunyhóból.-0XXII. AZ ELTŰNT KINCSEK Most térjünk vissza az előzményekhez. Amikor a mentőosztag visz- szatért, mert nem találta D’Arnot hadnagyot, a hajó kapitánya útra akart k^Ini. Jane azonban tiltakozott: — Nem! — mondta a lány határozottan. — Én nem távozom. És maguknak sem szabad elhajózni, mert valahol az őserdőben ott maradt két jö- barátunk, akik keresni fognak. Az egyik a maguk hadnagya, a másik pedig az erdei ember, a- ki megmentett mindnyájunkat a szörnvú haláltól. — De hisz D’Arnot hadnagy uniformisát megtaláltuk, és a bennszülöttek nagyon zavarosan nyilatkoztak... — vetette ellen a kapitány. — Ez igaz, kapitány uram, de egyetlen bennszülött sem állította, hogy a hadnagy halott. És ami a ruhát illeti, a bennszülöttek minden foglyukról lehúzzák, akár megölik, a- kár nem. Különben ezt a mi katonáink is megcselekszik a háborúban. — Lehetséges, hogy a maguk erdei emberét is megölték, e- setleg elfogták — érvelt tovább a kapitány. A lánv ezen elmosolyodott. — Maga őt nem ismeri, kapitány uram! — mondta büszkén a lány. — Megengedem, lehet, hogy megéri a várakozást — szólt' a kapitány. Jane tovább vitatkozott, szenvedélyesen védte a maga igazát. Végül a kapitány is beadta derekát, és megígérte, hogy egy hetet várnak. Az elkövetkező napokban megpróbálták felkutatni az elrejtett kincset. Az egyik kalóz megmutatta, hová ásták el a ládát. Legnagyobb meglepetésükre azonban ott csak Snipes hulláját találták. A kincs nyomtalanul eltűnt. Hiába törték a fejüket, senki se tudta, ki vihette el a ládát. — Tehát nem értük el a célunkat — mondta szomorúan Porter professzor. — A láda eltűnt, soha többé nem látjuk a kincseket. Egyedül Jane tudta, hogy ez a veszteség mit jelent apja számára. de azt senki sem sejtette, hogy ezzel Jane sorsa is megpecsételődött. A hetedik napon Dufron kapitány kiadta a parancsot az indulásra. Jane nem kért további halasztást. Az ő lelkében is kételyek támadtak. Ki tudja, visszatér-e szerelmese? De hogy emberevő lenne, azt nem hitte el. Inkább arra a véleményre hajlott, hogy a törzsek valamelyike tagjául fogadta. Talán feleséget is adtak neki... esetleg feleségeket. De hogy meghalt volna, azt elképzelni se tudta. Javasolta, hogy a kunyhóban két személy számára hagyjanak fegyvert és élelmet. Azután megírta búcsúlevelét. Mielőtt elhagyta volna a kunyhót, leborult arra az ágyra, melyen oly sok rémes éjszakát töltött, és keservesen felzokogott. Ajkára szorította a Tarzantól kapott aranyláncot, és könnyes szemmel suttogta: — Szerettelek... és mert szerettelek. bíztam benned. Ha visszatértél volna, és más választás nem marad — követtelek volna az őserdőbe is... ö- rökre! Következik: A civilizáció előőrsén — A vészreakcióval járó hatás, amely nem az agyban, hanem az agyalapi központok révén a szívben és az érrendszerben zajlik le, káros Is lehet. Hiszen a legbonyolultabb szellemi munkához sem szükséges vér- és energiatöbblet. Az állandó, a túl gyakori lámpaláz — ami érzékeny idegrendszert embereknél nem ritka — rongálja a szervezetet. Ismeretes a példa: a szónoki e- melvényen szivéhez kapó államférfi vagy a fiatalon koszorúér- trombózisban megbetegedő színész. • HAJLAM — Több generáción keresztül szellemi munkát végző családokban a lámpalázra való hajlam áltálában kisebb, Azoknál viszont, akik önerőből kerültek az értelmiség élvonlába, a csökevényes vészreakció — különösen, ha érzékeny idegrend- szerúek, — sok nehézséget o- koz. • BLOKK — A gyermekeknél és a .felnőtteknél egyaránt előfordul, hogy a túlzott lámpaláz miatt a teljesítőképesség bénulása, „blokk“ következik be. A leckét kitünően tudó gyermek rosszul felel, a színész bakizik, a szónok pedig nem tudjá" befejezni beszédét. Ennél a típusnál a későbbiekben jelentkezhet magas vérnyomás, trombózis, gyomorfekély. Ez a lámpaláz gyógyszerrel és pszichoterápiás kezeléssel csökkenthető.
