Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-08-29 / 35. szám

5 fii ifjúság Baudelaire — Élete? I — A költő Charles Baudelai- 3 re 1821-ben született Párizs- j ban. Hatéves volt, amikor é- desapja meghalt. Mostohája Aupiok tábornok ellenezte a fiú korai irodalmi törekvéseit, és „kijózanító“ hajóútra küldte, Távol-Keletre. 1842-ben vissza­tért Európába. Megkapta örök­ségét. Néhány hónap alatt a pénzt elköltötte, s akkortól e- gész élete a hitelezők elleni harcban, keserves anyagi gon­dok között telt el. 1848-ban részt vett a forradalomban, a Salut Public újság szerkesztője. Edgar Poe fordítójaként az öt­venes évek elején ismert lett. Verseskötete, a Les fleurs du mal, A romlás virágai 1857- ben jelent meg. A császári kor- g mány Baudelairet. erkölcstelen­ség címén perbefogta. 1864-ben Brüsszelben sikertelen előadá­sokat tartott a modern festé­szetről. Utolsó esztendeiben ré­gi betegsége kiújult, elvesztette beszélőképességét. 1867-ben halt meg szülővárosában, gyógyinté­zetben. — Munkái? — Egyetlen verskötete Ä romlás virágai, a modern nagy­városi élet ziláltságáról, tragi­kumáról szól. A tökéletes címet nem Baudelaire találta ki. A ká­véházban barátja, Hippolyte Ba­bou adta. Baudelaire nehezen, keveset Irt, egy életen át a nagy műre készült. A feltétlen eredetiség és individualizmus híve, szerette megdöbbenteni az együgyüen józan polgári vilá­got. Prózai költeményei: a Spleen de Paris (A fájó Pá­rizs), kritikái. Delacroix-tanul- mánya (magyarra Ferenczy Bé­ni fordította) is maradandó ér­tékűek. Hirdette: „Semmiféle emberi tekintet, semmi álsze­mérem, semmi pajtáskodás, semmi közvélemény nem kény­szeríthet rá, hogy összekever­jem a tintát az erénnyel.“ — Hatása? — Kevés kortársa ismerte, Hatása később kezdődött. Kö- zép-Európában, Magyarországon is a századforduló nemzedéke ismeri fel, ismeri el Baudelaire költői nagyságát. — Magyarországon? — A konzervatív magyar kri­tika eleinte támadta Baudelai­ret. „Költészete szellemi jár­ványt jelez“ — riaszt az E- gyetértés tollnoka. Első magyar rajongója, a világutazó Kert- beny Károly Brüsszelben sze­mélyesen is megismerkedett a költővel. Első követője Szilá­gyi Géza. S a Hét a század ele­jén már dicsérte Baudelairet. — Fordítói? — Az első Reviczky Gyula. Ady Endre 1905-ben adott ki három Baudelaire-szonettet. Fordították még — a többi kö­zött — Kosztolányi Dezső, György Oszkár, Térey Sándor, Franyó Zoltán, Kálnoky László, Réz Pál, Rónay György. És 1923-ban jelent meg A romlás virágai immár klasszikus átül­tetése: Babits Mihály, Szabó Lőrincz, Tóth Árpád teljes Les fleurs du mal-ja. — Jelentősége? — Illyés Gyula szavaival: Charles Baudelaire az új költé­szet megindítója, a modern é- letérzés egyik legnagyobb ki­fejezője. Egyénisége csupa el­lentét. költészete csupa rend és fény. Megvetette korát, tár­sadalmát.... tán csak a kora hibás abban, hogy nem minden Idők legtökéletesebb francia költője. Aradszky László Zalatnay Sarolta A képernyő elolt (Magyar Táncdalfesztivál 67) Több mint egy hónapja vol­tak lázban a magyar televízió- nézők, rádióhallgatók ezrei, tízezrei. Az augusztus harma- diki utolsó elődöntő óta, a hu- szadiki fesztiváli döntő volt a fő téma. Az idei Táncdalfesztivál bí­ráló bizottságának nem kis gondot okozott az 1376 dal közül kiválasztani a három elődöntőbe azt a hatvan szá­mot, amelyeket a Madách Szín­házból hallottunk, láttunk jú­lius 20-án. 27-én és augusztus harmadikén. (Zárójelben em­lítjük meg, hogy a tavalyi elő­döntőkbe „csak“ négyszázhet­venhat dal között válogathat­tak.) A tavalyi is nagyon jól sikerült. Az idei pedig minden várakozást felülmúlt. Nem Is csoda, hiszen szomszédaink sa­játságos módon rendezik meg táncdalfesztiváljukat: 1. Televíziómüsor. 2. A közönség, a tv-nézők, valamint a rádióhallgatók részvételével az idei fesz­tivál országos méretű já­tékká alakult. Míg a tava­lyi táncdalfesztiválon 143 ezer rádióhallgató, tv-néző adta le szavazatát, az idén csak az elődöntők idején 643 ezer levél érkezett a fesztiváli bizottság cí­mére. „Külön örülök annak — mondta Várhegyi Tibor, a fesz­tivál titkára, hogy a zsűri és a közönség szavazatai alapján a döntőbe a szerintem is leg­jobb dalok jutottak be. Hogy közülük aztán melyik lesz majd nagy sláger, elválik. Re­mélem mind a tizenötből“. A tánczenei fesztivál össze­vont első díját a RÖVID AZ ÉLET és a NEM VÄROK HOL­NAPIG című dalokért Majláth Júlia és FUlöp Kálmán kapta. Második díjat nyert Dobos Attila és Szenes Iván ANNÁL Poór Péter AZ ELSŐ ÜGYETLEN CSÖK- NÄĽ; Tomsits Rudolf és Hal- mágyi Sándor UTÁNAM A VÍZ­ÖZÖN; Vadas Tamás és Varga Kálmán CSAK EGY TÁNC VOLT című számaiért. Harmadik díjat kapott Deák Tamás és FUlöp Kálmán ÄDÁM HOL VAGY?; Cyulai-Gáí János és Hajnal István NAPPALOK ÉS ÉJSZAKÁK című daláért. Előadói díjat kapott Ambrus Kyri, Aradszky László, Korda Cörgy. Toldy Mária és Zalatnay Sarolta. Hangszerelő) díjat kapott Bágya András a Rövid az élet című dal hangszereléséért — elnyerte a Zeneművész Szak- szervezet elnökségének és az OSZK igazgatóságának külön- díját — valamint Körmendi Vilmos a Csak egy tánc volt és Presser Gábor, az Ómega- együttes tagja a Nem várok holnapig című dalok hangsze­reléséért. A felajánlott külön- díjakat a következők kapták: Zorán Sztevanovity a Hangle­mezgyártó Vállalat különdíját: nyerte el, mint az elmúlt évi fesztivál legsikeresebb hang­lemezénekese. A gmundeni Európa slágerfesztivál főtitká­ra. Erich Ramdl, Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta és Poór Péter előadóművészeket hívta meg a szeptemberi versenyre. A Magyar Ifjúság szerkesz­tőségének aranymikrofon diját Zalatnay Sarolta kapta. Az Or­szágos Rendező Iroda szöveg­írói különdíját FUlöp Kálmán nyerte el; a KISZ központi bi­zottságának zeneszerzői külön- díjakat a következők kapták: zott számáért és sikeres zene­szerzői munkásságáért. A Ze­neműkiadó Vállalat zeneszer­zői különdíját Gyulai-Gál János nyerte el. A Magyar Rádió és Televízió elnökségének nagy- díját a két első díjas dal ze­neszerzője, Majláth Júlia kapta. Ambrus Kyri Szécsi Pál Fenyvesi Gabi Sandie Shaw és Fesztoráczy Hát igen, kedves olvasó, joggal csóválod a fejed e cím láttán. Sietek is a magyarázattal. A közismert angol énekesnőt nem kell közelebbről bemutatnunk. A bécsi siker után talán egy fokkal nagyobb elis­merés, kedvesebb fogadtatás jutott neki Bratislavá- ban. Fesztoráczy neve már kevésbé ismert. Talán a nyitraiak idősebb generációja elmosolyodik a név hallatán. De tulajdonképpen mi köti össze a két nevet? A meztelen láb. Emlékezzünk csak vissza, mit felelt Sandie Shaw az Üj Ifjúság szerkesztőjének arra a kérdésére, hogy nem fárasztja-e az állandó utazás, fellépések, „Szinte újjászületek, ha mezítláb futkározom a sza­badban .. Ugyanezt állította a 20. század elején Kneipp né­met páter is. A Kneipp-kúra nagyon olcsó volt és egyáltalán nem keserű, mint az orvosságok zöme. Abból állott, hogy kicsinyek és nagyok mezítláb fogócskáztak a harmatos füvön. Ügymond gyógy­kezelés ... Nyitrára is eljutott az új gyógymódszer híre. Elsőkként természetesen a főispán, alispán, főbíró és albíró nejek próbálták ki hatását a vár­megye körüli harmatos réteken. A „köznép“ persze, mint hűséges közönség minden reggel nagyokat mulatott a mezítláb futkározó hölgyeken. Cirkuszi lovak híján beérték olcsóbb mulatsággal is. És végre eljutottunk Fesztoráczyhoz, akinek bizony alaposan begyében voltak a vármegyei urak. Ahol csak tudta, kigúnyolta őket és nagyobb humorérzék híján me­zítláb sétálgatott a nyitrai korzón. „A főispán ura- mékat a rét, engem pedig a flaszter gyógyít“. így felelt Fesztoráczy, a városi rendőr és az ügyvédek közbelépésére is nyugodtan sétálta a város utcáit továbbra is mezítláb, hatalmas szalmakalappal a fején. így alakult ki a bűvös Kneipp páter-Fesztoráczy- Sanáie Shaw kör. Kedves, mezítláb libegő nyitrai kislányok! A várostól pár kilométerre az Érsekúj­vár felé vezető út mellett van egy gyönyörű rét. Nem egyszerű, tradíciója is van. Ott mindenki lehet bűbájos Sandie Shaw kisebb-nagyobb balesetek nélkül. És amíg Nyitrán nem párnázott a Fő utca, ne feledjétek: Quod licet Jovi, non licet bovi. Amit szabad Jupiternek, nem szabad az ökörnek. Mártonvölgyi László Hencegésről szó sem lehet — Nem bírom a hencegő embert! Meg is mondtam neki, hogy nekem ne beszél­jen mindig az égig érő fi­zetéséről! — Én is utálom a hence - g őket... — A müveit embert nem­csak a pénz érdekli. Min­denhez hozzá tud szólni. Sokoldalú... Ezzel kapcsolat­ban jut eszembe: tudod, hogy hívják Luxemburg épí­tésügyi miniszterét? — Nem... — Nem?!... Igaz, mindent nem tudhat az ember, még ha bármilyen intelligens is. Én sem állítom, hogy MIN­DENT tudok... De azt bizo­nyára olvastad, mennyi saj­tot termelt Dánia a múlt évben. — Nem... — Nem Is akarom elhin­ni... S azt olvastad, hogy Izland hány országba ex­portál halat ? — Azt sem... — Csak ne szerénykedj! Ogysem hiszem el, hogy i- lyen egyszerű dolgokkal ne lennél tisztában. Vagy ta­lán mostanában a termé­szettudományok felől érdek­lődsz elsősorban ?... Akkor azt bizonyára tudod, hogy a legújabb kutatások sze­rint milyen összefüggés van a Hold járása és a csere­bogarak párzása közt? — Nem tudom... Én az ember életkorának a meg­hosszabbításával kapcsolat­ban olvastam érdekes, új dolgot. — Természetesen én ts ol­vastam róla. Hogyne olvas­tam volna. Nagyon érdekes volt... Akárcsak a tengeri pókok vakaródzásáról szóló tudományos cikk. — Melyik lapban jelent meg? — Ezt bizony nem tudom megmondani. Annyiféle új­ságot, folyóiratot járatok, hogy képtelenség lenne megjegyezni, mit hol olvas­tam. S ez még korántsem minden! Hiszen a könyvtá­ramról még nem is beszél­tem. De hát a tudást nem adják ingyen! Nem olyan egyszerű dolog ennyi tárgyi ismeretre, ilyen sokoldalú műveltségre szert tenni. Csák ennek köszönhetem, hogy mindenhez hozzá tu­dok szólni. így ‘azután rö­vid időn belül bárki megál­lapíthatja, milyen ember va­gyok! — Igazad van: félóra bő­ven elegendő... — Persze, én is pillanatok alatt világosan látom, kit hová sorolják. Nem hiába tanulmányozom a lélektant is. A hencegókről pedig már két-három mondat után megvan a véleményem. — Fülöp Imre — S2 lerkesz to ih üzen J A „Séta“: Küldjön újabb verseket! A „Pipacs“: Verseit ol­vasva úgy látjuk, egyelőre nyelvi nehézségei vannak. Tanuljon! A ..Sajnos, utóm nincs“: írása témájában jő; sajnos elsiette, elhamarkodta — meg sem próbálta összetett­ségében ábrázolni, kerekíte­ni, egyszóval megírni! Bíz­tatjuk! Küldjön az újabb próbálkozásaiból. A „Három“: Verse csak holt, hideg szöveg: ötlet, szín. szikra nélkül való. A vers, élmény. Törekedjen él­ményei pontosabb, tisztább visszaadására. Idővel jelent­kezzen több versével. A „Cleo": Jó lenné, ha nem bújócskázna sokáig, mert a végén még megha­ragszunk. Ismeri elvünket:' csak azokra a levelekre vá­laszolunk, amelyekben a jeli­ge mellett a teljes név és cím is szerepel; hogy az ön esetében mégis kivételt tet­tünk azt a verseinek, pon­tosabban egy-egy jó sorá­nak, néhány messzire, mély­re mutató képének köszön­heti. A most beküldőnek közül Az utcán című köz­lésre érett! A Gyermekdalt küldje be a Kis Építő szer­kesztőséflébe! A Kis csabelita“: Verséi reménytelenül kezdetlege­sek! Még az sem segít raj­tuk. hogy Petőfitől vesz köl­csön egy-egy sort. (Legkirí­vóbban a Megcsaltál címűn érződik Petőfi Füstbe ment terv című verse). Lebeszél­jük! A „Kassa": ítélet című versét nem azért nem kö­zöljük, mert egyetértünk az illetővel akiről íródott, ha­nem azért- mert gyenge pró­bálkozásnak találtuk. A vers művészet; tehát mindenről művészien kell vallania. Saj­náljuk, hogy csak csalódást okozhatunk! A „Magány“: Kötött ver­sét ír, de úgy látszik nincs tisztában annak legele­mibb (?, !) követelményeivel sem"; ritmus, rím! a tartal­mi szegénységről nem is be­szélve! Túl fiatal — tanul- ion, művelődjön! A Sz. M.: Túlságosan fia­tal még; a világból, az élet­ből vaimi keveset érthetett meg, még kevesebbet élt át — nem is kívánhatjuk, hogy jó verseket írjon, ép­pen ezért ön se kívánja, hoqy végső érvényű választ adjunk kérdésére — érde­mes-e folytatnia a versírást. Tanácsunk: egyelőre tanul­jon, s ha úgy érzi, hogy azt tudja elmondani a világról amit eddig még senki se vett észre — írjon! A „Victória Régia“: Ver­seiben tehetséget látunk, jó képei, eredeti meglátásai vannak. Nagyobb logikai tisztaságra, fegyelemre kell azonban törekednie. Küldjön az újabb termésből! (Füze­tét visszajuttatjuk!) A „Várlak“: Továbbra Is csak bíztathatjuk! Ügy érez­zük 16 úton halad! Ne al­kudjon meg, csiszolja ver­seit. tisztítsa róluk a sal­langot. Prózáját valamelyik szeptemberi számunkban közöljük majd. Addig továb­bi bíztatásként itt adjuk közre Húsz előtt című ver­sét: /Várjatok fiúk / Áll­junk meg egy percre / Hall­gassuk meg hulló őszi le­velek zizegését / Próbáljuk megérteni nagyanyáink só­haját / Fejtsük meg a rán­cok hieroglifáit a homloku­kon / Hallgassuk meg sár­guló rózsaszirmok kesergő­jét / / Fiúk / várjatok / áll­junk meg egy percre / gon­doljuk végig qyermekáima- inkat / hangoljuk össze tisz­ta vágyainkat / s aztán in­duljunk tovább / fiúk /.

Next

/
Thumbnails
Contents