Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-08-15 / 33. szám
új ifjúság 5 A kórház folyosóján meleg, fülledt volt a levegő. A férfiak egyik lábukról a másikra álltak, a nők gondterhelten lesték az ajtót, ö a legszívesebben már régen lelépett volna. Már kétszer állt a lépcsőfokon, de mégis meggondolta; visz- szament. Az ajtóra szegezett táblácskát bámulta s agyában mint a filmszalagról peregni kezdtek az események, amelyek ide juttatták. * * * A kollégák azt tartották róla, hogy szoknyavadász, nagymenő. aki fütyül minden más földi témára. Állítólag, ha ránéz egy nőre, annak vége. Fülig belészeret, „Pubertás hü- lyéskedés, irigység“ — mormolta félhangosan, ő tudta, hogy nem ilvan. Ismerte magát. Sohasem szólított le lányokat, de ha mégis szóba elegyedett valakivel, a hangja remegett, elkezdett dadogni, s a végén mindig nagyon lerobbant. Persze, csinos volt, a lányok meg gyakran rajta felejtették a szemüket így ismerkedett meq tulajdonképpen Évával is. * * * Nem sokkal tíz után hagyta ott a Korzót, ahová beugrott valamit harapni. De alig hozta ki a pincér a rendelést, amikor odaült az asztalához egy vén banya, beleivott a kávéjába és fiúkának szólította. — Fiúka, fizess egy felet, jó dolgod lesz az este. Nem bánod meg... igazán, itt van a közelben a lakásom. Meghívlak. — Főúr....! — intett a pincérnek. — Akármi lehet, csak erős legyen, érted, fiúka, csak jó e- rős legyen — susogta feléje a nó. — Volt egy sonkám, kávém, szódám és egy csomag Lipa. — Felállt. — ô a szarházl. a kis senki... még egy féldecit sem képes fizetni az embernek... Már az ajtóban volt, de a matróna még mindig szórta rá az áldási s nagy, zstros kezeit rázta feléje. Bevágta az ajtót, s hogy kint volt, nagyot lélegzett a friss esti, levegőből. Szerette volna magából az egész kellemetlenséget egy szusz- szantásra kifújni. „Hogy még ilyesmi Is létezik“ — morfondírozott magában. „Ennyi szenny“ — köpött egyet és lassú, álmos léptekkel, éhesen indult hazafelé. —■ Fiatalúr — csapódott hátába egy kellemes női hang. — Megfordult. Az a nő szólt utána, aki, amikor 6 kilépett a kávéházból, egy idősebb úrral beszélgetett a bejárat közelében. — Álljon meg egy pillanatra. Úgy tesz, mintha nem is ismerne — mondta a nő. Vlsszabaliagott. Közben arra gondolt, hogy hol látta már ezt az arcot. Ismerősnek tűnt. Biztosan valamelyik mulatóban — gondolta még. — Bocsásson meg, nem akartam zavarni. — Ô, pedig egész nyugodtan megtehette volna. Géza bácsi édesapám jóbarátja, különben fényképész. Néhány nagyszerű aktot csinált rólam s most éppen a kiállításról beszélgetünk. De halasszuk inkább holnapra, Géza bácsi, jó? — fordult a fényképészhez — ma már úgysem jutunk sokra. A fényképész elköszönt s ő nagyon kellemetlenül érezte magát. — Komolyan az apám barátja, a vén trotty. képzelje, udvarolni akar nekem. Ugyan mit kezdenék vele...? — Tehát én... én csak ürügynek kellettem... hogy leléptethesse... — ö, nem... Van egy kis ideje? — Van! — mondta gondolkodás nélkül és a kismotor érezte, hogy bekapcsolt benne. „Lendület, csak lendület, és nem lesz semmi baj“ — gondolta. Nem igen bízott persze a dologban, főleg a pénztárcájában nem, ahogy jobban is megnézte a Inőt, de tetszett a stílusa, Még nevetett is magában azon, ahogyan az öreget pofára ejtette. Bementek a közeli bárba. A pincér szája csaknem a füléig szaladt, amikor meglátta, s alig ültek le, már ott zsongott körülöttük. — Kezicsókolom, Évike, mit parancsol... — Ejnye, Imre, remélem, tudja még, mit szoktam, vagy már nem? — Henessy... — ö. látom, itt gondolnak rám, de most kivételesen bort akarok. Igaz ugyan, hogy szentimentális leszek tőle, sírok és állandóan a kis Péterkémet emlegetem, de remélem, hogy ma este ez elmarad. Érezte, hogy jelentőségteljesen ránéz. — Akkor kérem. Cinzánót:..? — kérdezte a pincér. — És a kedvenc poharaimat hozzá, a zsuzsikákat. — Jaj, Évike, nagyon sajnálom, de a zsuzsikáink már mind összetörtek. De van egy újdonság, a Jóskák. Ezek még szebbek. mint az aranyos zsuzsikák. — Hát akkor hozza azokat! Nem Jóska maga véletlenül? — fordult feléje. A hirtelen kérdéstől elpirult. — Bocsásson meg, de amióta magával találkoztam, csak ámulok és bámulok. Béla vagyok. Kovács Béla. — Korompay Éva, azelőtt Gillicz. — Azelőtt? — Férjnél voltam, de elváltam. Van egy kisfiam is. Péterke. Olyan aranyos. De hagyjuk most ezt. Inkább igyunk. Ex. Te- geződiünk, jó? Tánc közben majd megcsókolhatsz. * * * — A rendelő ajťaján függő tábla hirtelen elmozdult. „Vár még valaki?“ Egy kis szőkeség ment be. Ideges lett. a hideg szaladozott a hátán. Már nem gondolt a bárra. A félelem görcse széttépte az emlékfonalakat. A kis szőke nem maradt sokáig. Utána egy harminc körüli, enyhén kopaszodó férfi lépett be a rendelőbe. Az ajtóban kattant a zár. A várakozók értetlenül egymásra néztek, ő azon igyekezett, hogy a széttépett emlékfonalat valamiképpen újra összeillessze, látni akarta újra a filmet, amelyben el látszotta «zerepéíArra gondolt, hogy Éva mindig a táncot emlegette. A tangót. — Ebben a táncban az a leggyönyörűbb, hogy két ember szinte eggyéforrhat, — magyarázta. És tényleg, hogy tudott Éva simulni... akkor szinte megijedt tőié... — Ejnyé, fiűkám, né félj, nem haraplak meg — susogta a fülébe és az arcát csókolgatta. A fiúkámra szinte ellökte magától, rábámult, és közben a Korző-beli vén satrafát látta maga előtt. Hányingere támadt, elengedte. Éva azonban továbbra is szorosan tartotta. — Megbolondultál?j Itt akarsz hagyni:...'!, Tudod, mit jelentene az...!. — Bocsáss meg. — Soha többé né mondd nékem, hogy fiú- ka. — Aztán az asztalnál elmesélte a kalandját. — Ismerem, az öreg Peichmanné volt. Szerencsétlen asz- szonv. otthagyta a férje. De van egy gyönyörű lánya. Mártának hívják. Együtt jártunk vele a... — hirtelen elhallgatott — együtt jártunk vele iskolába — tette hozzá sietve. — Az anyja most olyan, de csak nemrégen. Tudod, 6 még szeretne... szegény,., tette még hozzá. * * • — Záróra! — kiabálták a pincérek. Éva odaintette a főpincért. — Minden rendben? — kérdezte. — Természetesen. Évike, hogyne. Szégyenkezve dugta vissza a zsebébe vékony diákpénztárcáját. Minden olyannak tűnt előtte, mint a mesében. A gazdag királykisasszony és a földig hajoló szolgák... Utolsóként mentek ki a bárból és mialatt a taxit odaintette, Éva azt suttogta a fülébe, hogy az, éjszaka még nem ért véget. — Vrbenský úr, az irányt tudja, ugye? — Az óváros? — kérdezte a' taxis. — Dehogy, Kövecses! — mondta hidegen. — A hatszázhármas szinte repült a kihalt éjszakai utcákon • •* — Hozzánk? — kérdezte a fehér bóbitás nővér. Elvörösödött Bement. — A neve? — Kovács. Kovács Béla. — Született?, — 1942. — Dolgozik.?i — Tanulok. Főiskolára járok. — Fakultás? — Jog. — No, mi a panasza? — Doktor úr. kérem, azt hiszem, valamit.... — érezte, hogy a hóna alól két izzadséggolvó indul le a bordáin. Nem, biztosan nem lesz semmi baj. Biztosan beképzeltem magamnak. Éva gyönyörű, tiszta nő. Ó nem lehet, semmiképpen sem lehet. Mintha messziről jönne, hallotta az orvos hangját. — Nővérke, kérem, vegyen váladékot. Az ajtóban kattant a zár. Szinte látta maga előtt a kintieket, amint értetlenül összenéznek. — Kész? — kérdezte az orvos. Lehet, hogy nem is kell kultiválni. Megnézzük mikroszkóppal. A nőt ismeri? Megijedt. Éva nem lehetett — villant fel előtte. Még megsértődne... — Ismerem, de... — De nem mondja meg. mi?! Az ő érdeke is. higgye meg! Különben meg erre paragrafusok is vannak, ön. mint jogász, erről nem hallott volna? A paragrafusok hallatára szinte szédülni kezdett. Mi lesz, ha megtudják otthon. — Az egy hölgy... s — A mikroszkópon nem látok semmit, mégiscsak kultivál- nunk kell — mondta az orvos, mintha magában beszélne. Megkönnyebbült. — Mit mondott? — kapta fel hirtelen a fejét s a szemüvege fölött nézett rá. Hölgy...? Tudja, mennyi ilyen megfordult már itt. barátom, nagyon csodálkozom... érti? Olyan is volt, akit a rendőrségnek kellett behoznia, köpködött ránk, bírósággal fenyegetőzött és a végén, amikor kigyógyitottuk, kezet akart csókolni. — Holnapután jöjjön be! * i * A város húsvétra készült. Mindenütt mosolygós arcok. A kirakatokban szinte táncra perdültek a giccs-babák. Az utcákon hömpölygött a tömeg. Az üzletek is tömve voltak. £- vának nem volt egy percnyi megállása sem. Kedvesen, mosolygósán röpködött a gazdag választékkal roskadozó pult mögött. Csomagolt, kínált, blokkolt... Várt, amíg a tömeg elfogy, s amikor már csak páran voltak az üzletben, odament a pulthoz. — Mit adhatok? — kérdezte Éva magnetofon-hangon. — Mi az, meg sem ismersz? — lepődött meg, — Úgy tűnik, mintha már találkoztunk volna, egy kicsit ismerős. — Ne tréfálj, hiszen össze is tegeződtünk — makacskodott. — A, már tudom, várj csak, mintha valami mö-re kezdődne a neved. Rengeteg a dolgom, és annvi ember megfordul itt, hogy nem csoda, ha az ember elfelejt dolgokat. — Nem mö. hanem bö, Béla. Ügy hívnak. Azért jöttem utánad, mert... Nagyon kellemetlen dolog történt, itt nem is beszélhetek... Éva sokáig nézett rá. Aztán elnevette magát. Az jutott e- szébe, hogy ez a nagy mélák fiú akkor éjszaka feleségül a- karta venni. Micsoda hecc lett volna, úristen. — Mit nevetsz? — Csak úgy, eszembe jutott valami. De nem mehetek sehová. Nem érek rá veled foglalkozni. A ma estém már foglalt. Érted, fiúka? A doboz krémet visszatette a pultra, s a dühtől és szégyentől szédülve támolygott ki az üzletből. * * * — ö, megjött az ismerősünk — üdvözölte az orvos. A barátságos fogadtatás új reményeket ébresztett benne. — Hát, kérem, mondja meg annak a nőnek a nevét és a címét, vagy a telefonszámát, ön pedig, most kap egy injekciót. Aztán holnap újra találkozunk... • * e Fogalma sem volt róla, hogyan jutott ki a kórház épületéből, csak ment, ment, és nem látott semmit az utcán hemzsegő emberekből, az ünnepi ragyogásból. Fogát csikorgátva az agyában lüktető gondolatra figyelt. „Én vagyok a világ legnagyobb hülyéje". Az utca ragyogott', ő azonban mitsem látott ebből a ragyogásból. A kereszteződésen pirosra ment áj. RUDOLF FÄBRY: Ballagok át a tájon Ballagok át a tájon és lapozok krónikájában Ogy mint tettem gyermekkoromban Ha kerestem valamit Ami sohasem létezett A fenyő fordított V A tó nagy O A patak tekergő S A kút fekete U Ezen iniciálék hasonlósága Arra a régi sétámra emlékeztet Amikor kolduló lánytestvérekkel találkoztam Nem tudom honnan jöttek Nem tudom merre mentek Csúf Pénelopé szoknyájuk Védte a vár kapuit Melyben alkalmi dőzsölök csámcsogtak Hasztalan kergetve Fiatal életük alkalmait Amit senki nem tudott megkülönböztetni a virágos réttől Ha megpillantották a hatalmas erős karvalyt A mellükre ereszkedót Mert eltévedt csibéknek hitte őket Rátok emlékezem örömök sírásói Hová Is tűntetek ti bolygói a szomorúságnak Ti akik a tetvek gubancait vettétek magatokra Kuporogva a vakondok földalatti odúiban ölelkezve az alkonyati várakozásban Mely a szeméttelepről röppen a földúlt föld fölé Kiszívni csontjaitokból A piros velőt Aztán újracsak találkoztam veletek Ogy tűnik a holland Breughel képein Nagy kutyákkal ültetek ott S a háttérből részeg közelgett Hová Is tűntetek ti bánatok bolygói Hová Is tűntetek örömök sírásói Tóth Elemér fordítása KARL KROLOW: Távoli hajlat Távoli hajlat, szemtől is rejtve, tudni akarlak túlnan) tájnak: tájkép hajókkal, mosolygó fákkal, füttyel, zászlókkal, tengerész-blúzzal. Csak úgy kipattan a Délnek agyából: a nyughatatlan verdeső tenger. Pikkelyét hányja vörös fövenvre. dereglyék tánca kereng a szélben. Távoli hajlat! Mögötte gyöngéd sejtés marad csak a föld, hol nincs tél. Melegség, játék, a lomb közt szobrok, se kor, sem árnyék s mint egy füstoszlop, ártatlan lengés, a hit száll ottan légből és bájból lazára róttan... Raics István fordítása GERGELY JÖZSEF: Mint az eső Csak úgy egyszerűen magától. Akkor. Amikor a lány már ügy esik szemedbe mint pókhálóba légy: fogva marad amikor már kristályt köpsz amikor már csak az édeni levél van hátra hogy dörögjön a taps: sztriptíz (egyszer úgyis lehull minden de ne félj virágok nőnek majd belőled) amikor már kékesen ropog benned a kín csikorog amikor már az esettekből harapsz és szétosztod magad a dicsekvőknek amikor már világ-lelkiismerat vagy amikor már te vagy a világ akkor. Akkor fogj tollat! Csak úgy. egyszerűen és minden további nélkül mint amikor váratlanul a nyakadba zuhan az eső!
