Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-01-24 / 4. szám

\ 2 új ifjúság -------------------------­————i^l—MM———waMP-jg: ■ >■ ■*• ama i n „ . . . W4 ... SZOMBAT, JANUÁR 14. Kiesinger bonni kancellár és kíséretének párizsi tárgyalásain a fő téma a kelet-európai szocialista országokhoz fűződő viszony volt. A kancellár kifejezte ama szándékát, hogy javí­tani igyekszik hazája kapcsolatait Kelet-Európával, amivel de Gaulle is egyetértett. Hírmagyarázók azonban megjegyzik, hogy a közeledést a francia és nyugat-német álláspont között felszín alatti zátonyok veszélyeztetik. Mindkét kormány „rokonszenwel“ fogadta az olasz kormány­nak azt a javaslatát, hogy az Európai Gazdasági Közösség országainak kormányfői tavasszal csúcsértekezleten találkoz­hassanak egymással. VASÁRNAP, JANUÁR 15. A togői puccs hátterében törzsi ellentétek és klikkharcok állnak. Eyadema alezredes, az államcsíny útján hatalomra került togői kormányzat vezetője, kijelentette: ,,A togői nem­zet legfőbb érdekében történt a vértelem hatalomátvétel és az államcsíny során eltávolított Grunitzky elnök is egyetértett lépésével“. HÉTFŐ, JANUÁR 16. U Thant, az ENSZ főtitkára levélben hívta fel Izrael és Szíria kormányát, hogy tartózkodjanak minden olyan katonai akciótól, amely konfliktust idézhet elő. Ojabb incidensek elke­rülése érdekében hivassák össze a fegyverszüneti vegyes bizottságot. KEDD, JANUÁR 17. Befejeződtek az amerikai hadműveletek a Mekong deltavi­déken. A felvonultatott nagy apparátushoz viszonyítva az ered­mény meglehetősen siralmas. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága megkezdte az Egye­sült Államok külpolitikai kérdésének megvitatását. Rusk be­szédében elemezte az Egyesült Államok politikáját Vietnamban. Kihangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak folytatni kell Észak-Vletnam bombázását. SZERDA. JANUÁR 18. A francia minisztertanács értékelte Kiesinger párizsi látoga­tását. Az a tény, hogy Couve de Murville a minisztertanács ülésén nem tett említést a nemzetközi problémákról, csak megerősíti, hogy a német és francia kormány álláspontja a lényeges nemzetközi kérdésekben nem közeledett egymáshoz. CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 19. Az olasz szocialisták elnapolták a kormányválság kirobba­nását. Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkára cikké­ben rámutatott arra, hogy új kapcsolatokat kell kiépíteni a baloldali katolikus és laikus erőkkel. PÉNTEK, JANUÁR 20. Feszült a helyzet Chilében A kereszténydemokrata képvise­lők le akarnak mondani mandátumukról. Ezzel esetleges ÚJ választások kiírását is kikényszeríthetik. A délafrikai kormány további 20.000 tartalékos katonát küld az amerikai agresszorok segít­ségére. Felvételünk Soulban, a délafrikai „Fehér ló" nevű hadosztály búcsú ünnepségén ké­szült, melyen Path Csong-hi elnök is részt vett. Még John F. Kennedy éle­tében szivárgott ki a hír, hogy mielőtt elvette volna Jacquellnt, az amerikai elnök már nős volt. Most, hogy a világsajtó újból olyan so­kat foglalkozik Kennedy személyével, Nerin Gun amerikai újságíró tollából jelent meg az a hír, hogy Kennedy első feleségét Durie Kerr-nek hívták. Mie­lőtt Kennedyhez feleségül ment volna, már kétszer el­vált. — Miért hozza most nyil­vánosságra a titkot, melyet a Kennedy család eddig olyan féltve őrzött? Hiszen az egész világ tudja, hogy milyen Ideális férj és apa volt! — Éppen ezért — felelt az újságíró, — hadd tudják meg az emberek, hogy egy elvált ember is jó férj le­het. sőt még az Egyesült Államok elnöke is. Viszont igaz, hogy Kennedy mint hithű katolikus sohase fog­lalhatta volna el a helyét a Fehér Házban, ha tudták volna, hogy elvált asszonyt vett el és azután ő maga is elvált. Hogyan is történt? John F. Kennedy Palm Beach fényűzően kiépített tengerpartján, közvetlenül a második világháború be­fejezése után, 30 éves korá­ban ismerkedett meg a 32 éves csinos, elvált asszony­nyal, akit lánynéven Durie innen onnan Makóimnak hívtak. Első férje Firmin Deslonges, má­sodik férje Kerr, a harma­dik pedig Kennedy volt. Kennedy tudta, hogy a csa­ládja sosem bocsátja meg ezt az ismeretséget. Kenne­dy apjának leghőbb vágya az volt, hogy egyik fia fel­tétlenül amerikai elnök le­gyen. Miután a legidősebb fia a háborúban elesett, Johnnak kellett volna bevál­tani az apja vérmes vágyait. John azonban szerelmes lett a forróvérű Duriebe és 1947-ben Oyster Bay-ban házasságra lépett vele. Az eseményről csak utólag ér­tesítette a családot. Az apja akkor szigorúan közbelépett és John kénytelen volt el­válni. Nem tudni, hogy az öreg Kennedy mivel rázta le Duriet. Pénzre nem volt szüksége, mert egy igen gazdag bankár egyetlen lá­nya volt. Néhány hónap múlva Durie megvigasztaló­dott, negyedik férjét Thomas H. Shelwyn-nek hívják. Ez John F. Kennedy első há­zasságának hiteles történe­te. i '* * Egy libanoni bíróság, tá­vollétében hét és fél évi börtönre ítélte Abdulah Nadzim katolikus püspököt, mert beigazolódott, hogy egy dollárhamisító banda élén állt. A dollárhamisító gépet abban a kolostorban találták meg, amely a püs­pök hatáskörébe tartozik. WATFORDBAN Egy régi kocsma épületét le kellett bontani. A sör­készletet nem volt érdemes elszállítani és ezért a törzs­vendégek között ingyen fel­osztották. Amit a vendégek nem tudtak elfogyasztani azt a vízvezetékbe öntötték ki. BLACKPOOLBAN Egy három éves Janet Bavdell nevű kislány és Dusty nevű cicája egy üveg whiskyt ittak ki. Súlyos al­koholmérgezési tünetekkel vitték be a lánykát a kór­házba. csak nagy nehezen mentették meg az életét. KENTUCKYBAN Michelle Robins most lett 3 éves. Szüleivel együtt New Yorkba repült. Nagyot néztek az utitársai, amikor a kislány újságot kért és abból hangosan felolvasott. Állítólag már 14 hónapos kora óta ismeri a betűket. .......................................................................................................................................................................................................................................................... (Befejezés az előző számból) A forradalom győzelme húsz mil­lió ember életébe került. Könyörte­len volt az a küzdelem is, mellyel fentmaradását bebiztosították és megszilárdították. Rengeteg ellenfor­radalmárt kellett- likvidálni a bur­zsoázia. az értelmiség és a földbirto­kosok soraiból. De megmenekültek volt milliomosok is, ha bekapcsolód­tak Űj Kína építésébe. Mindnyájan tudunk a „nagy ugrásról", mely ku­darccal végződött. Munkások milliói­nak kellett volna három rövid esz­tendő alatt olyan müvet megvalósí­tani, amire másutt évtizedekre van van szükség. De még ez sem csök­kenti a kínai sikereket, melynek nagysága csak a mi nézőszögünkböl lehet relatív. Kínában, ahol évente tizenöt millióval szaporodik a lako­sok száma, ahol megszüntették az év­ezredek óta fenyegető örök ellensé­get, az éhhalált — mindez a vezér­nek és elveinek a lángeszét dicséri. Azt a zsenialitást, melyet versekkel és jelszavakkal fejeznek ki. Mert Kí­na már hat évvel megelőzte Indiát az egy főre eső átlagos keresetben... Mert Kína tízszer kevesebb külföldi kölcsönt vett fel, mint déli szomszédja S ehhez hozzászámíthatjuk még az a- szályos éveket, melyek a Kínához ha­sonló országokban felérnek egy nem­zeti tragédiával... Ezek után pedig nem csodálkozhatunk azon, hogy e- gyes nyugati lapok a legnagyobb el­ismeréssel méltatják a kínai nép si­kereit. SZÁZ VIRÁG Sok hivatott egyén gondolkodik mindmáig azon, mit is jelentett tu­lajdonképpen annak a száz virágnak elmélete, amelyeknek egyszerre kel­lett volna kinyílniuk. Lehet, hogy csak egy rosszulsikerült kísérlet volt. Az 1956-os magyarországi ese­mények idején dolgozta ki Mao a szo­cializmus belső ellentéteiről szóló el­méletét, a nép és a vezetőemberek közti ellentétről. Ezen elmélet gya­korlati eredménye a vezetők levál­tása lett. Ebből az időből származik Mao egyik igen „humoros" mondása: „AKI ÚGY VÉLI, HOGY ÖT ÉLVE NEM LEHET ELMOZDÍTANI A HE­LYÉRŐL, AZT ELMOZDÍTJÁK HAL­VA." De a száz viárg nem nyílt ki és •z elméletnek is igen kellemetlen kö­vetkezményei lettek. A kínai reakció úgy vette, hogy ez felhívás bizo­nyos liberalizálódásra, a párt veze­tő szerepe vita tárgya lett és kom­munista ellenles szervezetek is ala­kultak. Szigorú intézkedéseket kel­lett foganatosítani. S közben állan­dóan születnek az új és új jelsza­vak. Kommunák alakulnak, a sze­mélyvonatok emberek helyett acélt szállítanak. Aki megérti mindezt, az megérti Kínát. SÁRGA VESZEDELEM? Sztálin életében úgy tűnt, mindert a legnagyobb rendben van. Mao pró­bált megfeledkezni kellemetlen em­lékeiről, mert Kína belső és külső bebiztosítása érdekében szüksége volt a szovjet segítségre. Sztálin ha­lála után sem látszott még a két ál­MAO CE -TUNG Karel JEZDINSKÝ len igazi“ hirdetője Mao Ce-tung ma­radt, s az egyetlen ország, mely „té- vedhetetlenüi" halad a kommunizmus felé — Kína. Ennek a fejlődésnek az okairól már nagyon sokat írtak, sajnos inkább más országokban, és nem nálunk. Ogy vélem, Kína fejlődésének ily- irányú menetére addig nem találhat senki megfelelő magyarázatot, amíg nem veszi tekintetbe és nem érti meg a keleti embernek a miénktől telje­sen eltérő mentalitását. Mao Ce-tung sok tapasztalattal rendelkező forra­dalmár és úgy érzi. joggal lehet a lamfő nézetei között az ellentét. De azt már senlki sem tudja, mit be­szélt Mao és Hruscsov, amikor a szovjet államfő amerikai látogatása után visszarepült Moszkvába és út közben megállt Pekingben. Kína so­hasem nyugodott bele abba, hogy Ju­goszlávia visszatért a szocializmus táborába, egyre inkább eltávolodott a kommunizmus új fejlődési irányától. A békés egymás mellett élés gondo­latát Kína revizionizmusnak bélye­gezte, az általános leszerelést szolgá­ló javaslatot pedig a proletár inter­nacionalizmus elárulásának. A Szov­jetuniónak az a törekvése pedig, hogy a könnyűipar fejlesztésével emelje a lakosság életszínvonalát — Mao sze­rint, — a kapitalizmus restaurálása a Szovjetunióban. így tötrént azután meg, hogy Lenin tanításának „egyet­nemzetközi forradalmi mozgalom ve­zéralakja. A csaknem nyolcszáz mil­lió ember bizonyára tudatában van annak, mit jelenthet a világtörténe­lem továbbalakulására nézve a kí­nai nép. Az eltérő feltételek között kifejlődött kínai forradalom, a kínai nép végtelen türelme és áldozatkész­sége, amely már az önkínzással ha­táros lemondással utasítja el az eu­rópai kényelemszeretetet, mint a forradalom elárulását, ezek mind o- lyan tényezők, melyeket akarva nem akarva számításba kell vennünk. De vannak egyéb ilyenl okok is: az USA elszigetelő politikája Kínával szem­ben, hogy egy ilyen nagyhatalom nem vehet részt a legjelentősebb nemzet­közi tárgyalásokon, az a feltevés, hogy egy ilyen hatalmas ország a- tombomba nélkül maradhat, a befo­lyás kiterjesztése Ázsiára és Afri­kára — ezen tényezők mind nagyon is befolyásolják a kínai politikát. Viszont tudunk arról is, hogy Kí­na területi igényekkel lép fel Indiá­val és a Szovjetunióval szemben. Ma­ga Mao Ce-tung is tett ilyen kije­lentéseket. De nem lehet ez vajon az idegesség megnyilvánulásának egy módja? Vagy inkább gondoljuk azt, hogy szocialista államban is lehet­nek kapitalista tendenciák? 1964 jelentős esztendő volt Mao é- letében. Hruscsov leváltása után egy nappal felrobbant az első kínai atom­bomba. Nemrég próbálta ki első a- tomtöltésű rakétáját is Kína. S Nyu­gaton egymás után születnek a regé­nyek meg a filmek a sárga vesze­delemről. Talán nagyon is eltúlozzák a dolgokat és talán nem is kell, hogy nyugtalanítson bennünket mindez. A szakemberek azon töprengenek, hogy mire is képes Kína meg mire nem. A sárga veszedelem még kevésbé reális, mint az „amerikai papírtig­ris“. S ezzel bizonyára Mao Ce-tung is tisztában van. Az igazi veszede­lem egy más elméletben rejlik, mely a „szegény színesbőrüekről szól, a- kiknek egyesülniük kell a „gazdag fehérek" ellen. (Kínában természe­tesen nem ilyen durván fogalmazták ezt meg!) De az a hangsúly amivel a földünk egyik jelentős részéről be­szélnek. a bőr színiéről vagy arról az elméletről, mely szerint az ame­rikaiak és a Szovjetunió összefogott Kína ellen, olyan dolgok, amiket nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ez a „színesbőrű világ" éhezik. És arról sem, hogy radikális szo­ciális forradalomra áhítozik. S ezek­ben az országokban a forradalom fel­tételei inkább azokhoz hasonlítanak, amik Kínában voltak, mint a mieink­re. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy lelkileg is közelebb állnak a keleti emberek Kínához, mint Eu­rópa szívéhez. Így azután megtör­ténhet, hogy ennek a számunkra oly­annyira ismeretlen világnak a problé­mája más arcot és komolyabb vagy akár fenyegetőbb jelleget ölt. De azért nem szabad ennek a veszélyét sem túlértékelnünk — ezidáig. Vi­szont minél előbb be kell bizonyíta­nunk nekünk és az egész világnak, hogy az éhség és a nyomor problé­máját, a szociális egyenlőség kérdé­sét is csak békésen lehet megoldani, a haladó és a demokratikus erők ösz- szefogásának jegyében, EGYENLET CSUPA-CSUPA ISMERET­LENNEL Mao úszóteljesítménye a Sárga fo­lyóban nem zárja ki a további spe­kulálás lehetőségét: „Mao Ce-tung, és aztán mi?“ Valamelyik lapban azt is olvastam, már, hogy az említett folyó vizében nem is Mao úszott. I- gaz az is, hogy sok vezér nézete száll sírba a vezérrel együtt... Igaz az is, hogy - Mao Ce-tung-nak nagyon sok nézete nem állja meg helyét ennek a világnak nukleáris lehetőségei kö­zött. Ezzel bizonyára sok kínai is tisztában van. A Kínában folyó tisz­togatás már nem az ellenforradalmá­rok ellen irányul. Az úgynevezett nagy kulturális forradalomban már nincsen meg a „nagy ugrások" páto­sza és ideálja; s inkább azok ellen irányul — akik valóban vagy felte­hetően — nem alkalmazzák Mao té­teleit. S hogy a tisztogatási akció nem pár ember ellen irányul, azt majd talán később megtudjuk vala­melyik kínai Szolzsenyicín-től. Köz­ben ne feledkezzünk meg arról sem, hogy több száz millió ember számá­ra Mao az új Buddha. S azt is ve­gyük tekintetbe, hogy Mao Ce-tung sem érzi még úgy, hogy hosszú útja végére ért volna. Az egyszerű paraszt fiának, a tanítónak, költőnek, kato­nának és egy hatalmas nép vezéré­rének még egy álma és vágya van — hogy a világ proletariátusának, a vi­lágforradalomnak vezére lehessen in­kább trockista mint sztálinista, in­kább fantasztikus mint realista el­képzelések szerint. Ha Mao tisztában van azzal, hogy az idő rohan, bizo­nyára gondot okoz neki, hogy ki ke­rül halála után a helyére. Hogy a hozzá hasonló személyiségnek lehet- e egyáltalán megfelelő utódja, ez már egészen más kérdés. „A kínai nép elsősorban sze­gény és másodsorban tudatlan. S ez hibának tűnik, pedig a va­lóságban nem az. A szegé­nyek változtatni akarnak a sorsukon, forradalmat akarnak. Lelkűk fehér papírján még nincsen semmi, s így rájuk festhetjük a legszebb képein­ket." (Mao Ce-tung) ford.: NLE

Next

/
Thumbnails
Contents