Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-08-01 / 31. szám
S új ifjúság ii. í. Nyúlánk fiú volt, mozgékony, rugalmas, szívós. Falucskájából hamarosan elszippantotta egy élvonalbeli klub. Éveken át ligát játszott, híres volt, gépkocsit vásárolt, szépen berendezett lakás tulajdonosának mondhatta magát, és megnősült. Minden mérkőzés után a legjobbak között emlegették. Egy külföldi portyán tönkretették a térdét. Kétszer operáltak tiár, mindkétszer sikertelenül. A nyúlánk fiú még jobban megvékonyodott, mankón jár már másfél esztendeje. már nem híres, már nem szerepel neve a felállításban, és talán soha többet nem fog szerepelni. A gépkocsija megvan, a lakása is, a feleségétől elvált, mert nem született gyerekük. Mindenáron gyermeket szeretett volna, s úgy gondolta, az asszonyban van a hiba. Az asszony újból férjhezment és gyermeket hozott a \vi- lágra. A híres, rugalmas, nyúlánk, szívós labdarúgó másfél esztendeje mankón jár, és egyre ritkábban látják mosolyogni. Szomorú történet újságíró-eszközökkel kifejezve, de akár egy tragédia váza lehetne. A labdarúgáshoz, sérülések is tartoznak. Vannak véletlen balesetek is. Csakhogy a tudatosan elkövetett, szándékosan végrehajtott gyilkos rúgások száma többszázszorosa a véletlenül elkövetettnek. A labdarúgás zseniális játék. De szép csak akkor lesz — ha a durvaságokat kiküszöbölik majd. Van persze szebb labdarúgó-karrier is. A svéd Liedholm, aki olasz klubokban játszott, majd edzöskö- dött ősszel nősül. Egy grófnőt vezet az oltárhoz. Nem valószínű, hogy lapunk a kezébe kerül, de azért így is: minden jót! b: gy. Az orvhalász Csintalan Csaba rajongott a pisztrángért. Tátrai kirándulására ezért magával vitte „illegális" horgászfelszerelését. Csakhamar olyan kristálytiszta vizű hegyi patakra bukkant, a- melyben szinte több volt a pisztráng, mint a viz. Letelepedett a parton és kivetette a horgot, jóllehet a szembeni parton ágaskodó felirat öles betűkkel tiltotta a halfogási, egy állami halgazdaság felségvizeiről lévén szó. Kisvártva megjelent a pisztrángok őre és rámordult: — Nem látja a kedves üdülő vendég a figyelmeztetést, hogy itt tilos a horgászás? Vagy hozzak tán szemüveget? — Látom, látom... — hagyta rá a megszeppent sporthorgász. — Már hogyne látnám! De hiszen én... tulajdonképpen... nem Is horgászom...! — Mf az, hogy nem horgászik? Hát a horgászbot a kezében ? — Azt js tilos a kezemben tartani? — tudakolta Csintalan Csab3 angyali ábrázattal. — A horgászboton zsineg lég' — No és? — Azon meg horog fityeg! — dörgedezett a halbakter. — Ki tilthatja meg nekem, — hetvenkedett a pisztráng- imádó — hogy az én botomon és az én zsinegemen ne fityegjen az én horgom? — Hogy az a magasságos... — tört ki az indulat a hideg- vérüek őréből. — Hiszen giliszta ficánkol a horgon! — Az a picurka giliszta? Hát ha éppenséggel tudni a- karja. úszni tanítom, hogy vízbe ne fúljon a szegény féreg! K. František Veselý. EMIL FAFEK felvétele Végre egy igazi szélső! — kiáltottak fel a szakemberek, amikor František Veselvt látták. Rövidesen a válogatottba is bejutott. Jelenleg nincs a legjobb formában, ezért névrokona, Bohuš Veselý száguldozik a nemzeti tizenegyben. Mégis a sláviás František Ve- selýt faggattam, egy már-már dogmává vált állítással kapcsolatban: mi volt az oka, hogy amíg csapatában, a piros-fehéreknél a csatársor legjobbja volt. addig a válogatottban sohasem ment úgy igazán a játék? Nagyon tömören tudok válaszolni. A Sláviában Kadraba volt az összekötőm. Kadraba ugyan idősebb játékos, de még mindig gyors, ötletes, eszes. Nagyszerűen összeszoktunk, jól ment a játék. A válogatottban négy mérkőzésen négy különböző összekötőt adtak. Egyszerű: Kadrabát egyik sem pótolhatta. és ez aztán meglátszott a játékomon is. Ha csak egy kicsit összeszokhattam volna valamelyikkel. De minden meccsen más és más felfogású csatárral más és más taktikai tervet teljesíteni — túl nehéz feladat. A Sláviában is így van: ha nem játszik Kadraba, nekem sem megy jól. A támad^sépftés gyorsan gondolkodó, ötletes embereket kíván. Mi ezzel itt a Sláviában nem nagyon dicsekedhetünk. Kit tartok jó szélsőnek? A hazaiak közül a prágaiakat, tehát Bohuš Veselýt, Pospfchalt, Štruncot Nagyon tetszik Johnstone a Celticból, és még egy skót fiú, de ő már régebben visszavonult. A Slávia valamikor Csehszlovákia legjobb klubcsapata volt. Ma csak a neve van. Ezért táléit ki néhány ötletes szurkoló egy akciót, „virágcsokor" néven. Az ötlet lényege: egy tálcára virágcsokrot teszünk. A Sláviát támogatni óhajtó szurkoló tíz koronáért vásárolja meg az egy korona értékű csokrot, de nem veszi el, hanem visszateszi a tálcára. Tehát marad a pénz is, és a virág is, legfeljebb megérinteni szabad. Több mint kétszázezer korona került így a kasszába. Ezért az összegért aztán Ondá- kot, Masnýt, vagy akár Kabátot is megvásároljuk — mondják a vezetők, és akkor ismét a régi lesz a Slávia. Mit mondhat erre a kívülálló? — Majd meglátjuk. BATTA GYÖRGY TOMMIE SMITH; Szerelmem a kétszáz méteres táv, ha lehet! kanyar nélkül Tommie Smith történelmet tanul egy kaliforniai egyetemei!, s közben mag a is történelmet csinál, a sporttörténetem szakaszait írja — futja. Texasban született, tizenhármán voltak testvérek. Mint gyermek világgá ment. Kaliforniában tanul, tanfr szeretne lenni Los Angeles néger negyedében Smith olyan lelkiismeretesen edz, ügy figyel edzője. Bud Winter minden szavára, mint akinek csak ezután kellene valamit elérnie, pedig már kilenc világrekord birtokosa; Nincs még atlétája a világnak, aki ennyi csúcsot mondhatna magáénak. Magas, nyúlánk (1,91), csupán hetvennyolc kilogrammos termet. Az idény elején úgy edz, mintha hosszútávfutó lenne. Minden nap tizenöt kilométeres távot fut reggel hét óra és este nyolc óra tájban. Reggeli és esti edzéseit tornával egészíti ki. Ez a szeptemberi múso- ■ a. A következő hónapban a torna helyett vágtaszámokkal tarkítja edzéseit. November és február között (Kaliforniában yagyuhli, ahö] a tél ismeretlen fogalom) csak rövid távok szerepelnék' edzésein, de egyre gyorsabb tempóban fut. Novemberben huszonnyolc másodperc alatt futja a kétszáz métert, februárban azonban minden esetben huszonkettő alatt. Márciust és áprilist a futótechnika ésiszolására fordítja. A rajtolást, a tempóváltást, a kanyar „nyírását" gyakorolja. .Májusban következhetnek a versenyek, s ha valaki jól felkészült, az bizonyára Tommie Smith. A világ legtermészetesebb dolgának tekintik, ha Smith világrekordot éi él. A szakértők megfigyelték, hogy a 4X440 yardos váltó tagjaként Smith a saját szakaszát negyvennégy másodpercnél jobb idővel futja. Miért nem állsz ki négyszáz méterén ,is? kérdezték ismerősei. — Én fussak négyszázast? — kérdezett vissza Smith. Önók , jól'tudják,'hogy csak égy szerelmem van, az pedig a kétszáz méteres táv. Különösén, ha kanyar nélkül futom. A nyakigláb ember nem érzi jól magát a kanyarban. Hosz- szú lábai ott nem engedelmeskednek neki. A rajt sem sikerül mindig a legjobban, sőt az első méterek sem a lege gygrsabbak Lépései átlag két és fél méteresek, de amikor megpillantja a célszalagot, egyszerre, minden tempóvailtozás nélkül 2,8 méterre növeli futólépteit, megkerüli versenytárNéhány perc FERNANDO RIERAVAL A tisztítótűzből a paradicsomba szeretne jutni a Bentica Az elegáns, őszülő halántékú Riera gyakran szerepel az újságokban. Érdekes pályát futott be. íme: 1962-ben, szülőhazája csapatát bronzéremhez segíti a világbajnokságon. Ekkor vásárolja meg a lisszaboni Benfica, amelynek sok nagy győzelmet vív ki, de elegendő a BEK döntőjében 1:0 arányban vereséget szenvedni az Intertől (Milánóban!) és máris távozni kényszerül. Pedig haladó gondolkodású, a 4-2-4-es rendszert az elsők között alkalmazó szakember volt, aki nem talált nagy megértésre Lisszabonban, ezért visszautazik Chilébe. Három esztendő elteltével ismét visszahívják a Benficához, és nagyon remélik, hogy ezúttal vége a pokolnak, tisztítótűznek, s az újból bajnokságot nyert Benfica nagyon jól szerepel majd a BEK-ben. salt, s a ct élig métereket ver rájuk! íme, világrekordjai: (kanyar nélkül) 19,5 mp 1966 220 yard (4 ;anyar nélkül) 19,5 mp. 1966 2Ö0 méter (kanyarral) 20,0 mp 1966 220 yard ( kanyarral 20,0 mp 1966 4x440 yard 2:59,6 mp 1966 4x200 méri 1:22,1 mp 1967 1x220 yarld 1.22,1 mp 1967 400 méter 44,5 mp 1967 4,40. yard. 44,8 mp 1967 A szakértők úgy látják, Tommie Smith nyugodtan megdönt- betné a százméteres síkfutás világrekordját is, hiszen ha kétszázon 19,5-öt tud, akkor százon is jobbnak kell lennie kerek tíz másodpercnél. Viszont Smith nem elég robbanékony a rajtnál, s állítása szerint neki legalább százötven méter kell,, amíg bemelegszik. Sok rábeszélésbe telt, amíg pl. megfogadta edzője és mások tanácsát, s odaállt a négyszázas rajtjához, így mentegetőzött: — Minek fussam a négyszázat? Egyesületünknek van már égy világklasszis négyszázasa, Lee Ewans, s ő jó barátom. Aztfn hajlott a jő szóra, s odaállt Ewans mellé., Ewans ,elr húzott. Fölényesen vezetett 110 yardnál, s csaknem változatlan volt a két futó helyzete 220 és 320 yardon is. Smith csak az utolsó negyedben erősített. Léptei — ma már Ame- rikaszerte hires léptei egyre hosszabbak lettek, s a célban már éppen akkora volt közöttük a távolság, mint'amilyen'a különbség a 400 méter és a 440 yard között: két méter 34 cm. így született *meg napjaink egyik legfantasztikusabb világcsúcsa a 44,5 azaz Smith a négyszáztnéteres táv százas részéit 11.1 alatt futotta illetve, ö maga képes lenne egv é- gész gyengébb gyorsváltót legyőzni, K. I. Amikor a Benficába visszatért, meg kellett változtatnia a csapat játékrendszerét, hiszen Guttmann Béla a szoros emberfogás védelmezője volt. — Igen át kellett építenem az együttest, és felvilágosítani a játékosokat, én ugyanis a zónavédelem szenvedélyes képviselője vagyok. Ügy tűnik, a Benfica ezévi bajnokságával nincs túlságosan megelégedve. — Igaza van. Nem vagyok megelégedve a teljesítményekkel. A portugál ligában ugyan — relatívan — még mindig a támadófutball érvényesül, de egyre több az olyan csapat, a- melv hermetikusan elzárt védelemmel vonul a gyepre. A- zontúl, a világbajnokság után alaposan kimerültek játékosaink. hiányzott belőlük az e- gészséges harcikedv, s ráadásul nagyon megéreztük Torres hiányát. Bizalommal tekint a BEK ú- iabb évfolyama elé? — Amennyiben sikerül még egy kitűnő csatárt szereznünk, akkor igen. Legnagyobb gondunk a durva, túlkemény játék elleni védekezés. Nem gondolja, hogy a Celtic Inter felett aratott győzelme ú.i taktikai variánsokat eredményezett? Például a csatárok középső harmadban való csoportosítását, s a résekre a szélsőhátvédek betörését? — Igen, mindez rendkívül érdekes, csakhogy én az Inter vereségét azzal magyarázom, hogy az Inter aznap nagyon ki volt merülve. Azt állítom viszont, hogy ez a kimerültség főleg játékfelfogásából eredt. Meggyőződésem, hogy a zónavédelem sokkal inkább megoldja majd a feladatokat. mint a szoros, személyi őrzés. Ön örökké a szoros emberfogás ellen küzd? — Igen. Azt hiszem, egyes csapatoknál, például akár az Internéi is, szinte törvényszerű a durva játék gyakorlása. Hiszen a gyakori durvaságot éppen a szores emberfogás e- redménvezi. Ezt a játékvezetőknek is tudomásul kell ven- niök, s amennyiben nem tesznek így, továbbra is durva és kegyetlen lesz a játék. Mi az igazság abban, hogy Ön megváltoztatta Euséblo játékstílusát, sőt magát Eusé-1 biot is? Eusébio fantasztikus lövőcsatár, ám ennek ellenére — és ezt az angliai vébén is tapasztaltuk — nem segít maximálisan a kollektívnek. — Ügy látom, Eusébio ha-' talmas fejlődést ért el a kollektív iátékfelfogás terén. Na-* gyón összemelegedtem játé- kosaimmal a chilei portyán. Elmagyaráztam nekik, mit szerettem volna az Universidad Catholicával elérni, s most mit szeretnék velük. Valamennyien megértették, s a Catholicával lejátszott két találkozó után már igazat adtak. Riera nyílt sisakkal játszik. Eddig sikerrel. Hogyan lesz maid a BEK-ben? Ki tudja?! Mindenesetre a BEK nem ideá lis harcmező egy válságból ki lábalt együttes számára. A Benfica találkozóin sokszor ny olc játékost is megszámolhatn ak a védelemben, s a csatársor már nem a régi, villámgy orsan passzolgató. Az ezévi id énv tehát létfontosságú a Benfica és Riera számára, de ugya nolvan fontos a világ labdarú gása szemszögéből is: győz-e végre a szép támadójáték, vagy az egykor olyan pazar gólgép ezet is. mint a Benfica — védekezni kényszerül? (MIROIR SPRINT, Párizs),
