Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-08-01 / 31. szám
\ úi ifjúság 3 Hétvégi kirándulás Júliusi kánikula. A hőmérséklet 53 fok. A qvtiqyi fürdő csúcsforgalmai bonyolít le. Autó autót ér a strand bejáratánál. Az utasok körülnéznek és máris megkívánják a kékeszöld vízben való fürdést. Aztán az erdő szélén átöltöznek és fürdőruhában szállingóznak vissza a jegypénztár felé. Egy pillanati múlva már úsznak is a bővizű medencében. Sokan az árnyékos pázsiton pihennek, mások kézilahdáznak, elhan- cúroznak. A fiatalemberek pedig udvarolnak és az esti programot beszélik meg a lányokkal. A szabad szombatot mindenki kedve szerint tölti el. Fiatalok számára kitűnő szórakozást nyújt Gyűgy fürdő.-0A fürdőnek nincs története. Pontosan senki sem tudja, mikor fakadt a gyügyi libalegelőn a kénes vizű forrás amelyet a környéken. büdösvíznek hívtak. Az elfolyó víz kis tóvá dagadt; libák, kacsák úsztak benne. Idős asszonyok, fájós lábú, reumás emberek 16- qatták bele lábukat és állították, hogy a víznek gyógyere- je van. Ok voltak a kitűnő gyógyvíz első, ingyenes élvezői. Ok terjesztették a hírt, hogy a gyügyi víz gyógyít. A tudósokat, vegyészeket megelőzve jöttek rá a víz értékére. A régi libalegelő ma már fürdőtelep. A líbaűsztató helyén üvegből és betonból hatemeletes szanatóriumot építettek. Az épületkölteményben sok idegbeteg és reumás embert kezelnek; sokan itt pihenik ki fáradalmaikat. Az é- pület előtt rengeteg autó parkol a köztársaság minden sarkából. Virágok nyílnak ott, a- hol 15 esztendeje még kacsák tollászkodtak. De a fürdőtelep még nem kész, nincs rendben. Toronydarukat látni és betonkeverőket. Nagy lendülettel folyik az építkezés. A telep úthálózata még poros, rendezetlen, aszfaltnak nyoma sincs. Egy traktor állandóan vízzel locsolja, hogy az elsuhanó autók ne verjenek fel porfelhőt. Amíg az építkezés tart, addig az úthálózatot sem tudják korszerűsíteni.-0Az erdei utakon barnára sült leányok sétálnak; mintha Brazíliából kerültek volna ide, olyan sötétre barnította őket a nap. Itt-ott leülnek valamelyik zöld pádra, úgy tesznek, mintha elfáradtak volna. Pedig csak az arra járó fiatalembereket akarják szemügyre venni. Az érdeklődés kölcsönös. A fiatalemberek néha szintén leülnek a padra — és így kezdődik néha egy-egy komoly barátság is. A lányok tetszeni akarnak, elő-előszedik tükrüket, hogy ellenőrizzék csinosságukat. Néha a tükörben a lány csinos arcocskája mellett megjelenik a fiú képe is, amint közelebb hajol. Tetszik nekik a kép, illenek egymáshoz ... Nemsokára már együtt sétálnak az erdő felé és este már a leány nem táncol mással, csak azzal a fiúval, akivel délután megismerkedett.-0A fürdöpark most is szép, de a jövőben gyönyörű lesz. A hegyoldalra fenyvest telepítettek, de a fák még kicsinyek. A sétányokon téglahalmazokba és betonvasakba ütköznek a járókelők. De nem zsörtölődnek miatta, elnézik az építkezéssel járó rendetlensé- qet. A szabad szombatot e- miatt még nagyszerűen el lehet itt tölteni. A kirándulókat sátortábor várja. Csehek, magyarok, szlovákok pihennek a sátrakban, vagypedig csónakáznak a Korpona folyó fel- duzzasztott vizén. Ha a modern ívelésű űj hídról a vízbe nézünk, rajokban látjuk a halakat úszni. Jól tudják a kirándulók is, milyen sok itt a hal, mert sokan horgásznak a parton. Több sátor előtt hal rotyog a bográcsban és fölsé- ges illattal telik meg a levegő. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola sátortáborában idős tanárok pihennek. Nehéz eldönteni, vajon az arcuk vagy pedig dohányszínű kabátjuk1 barnább-e. Arcukat a nap é- gette barnára, kabátjuk valamilyen textilgyárban nyerte színét. A nap különösen erősen süt itt a dombos, sziklás tájon.-0Gyügy fürdőnek nincs múltja csak jövője van. Történelmét most írják a- zok, akik a toronydarukkal, betonkeverő gépekkel és földgyalukkal dolgoznak. Ök építik ^ezt a meseszép fürdőt. De már most is nagyon érdekes ez a hely. Merőben különbözik az ország más fürdőtelepétől. Gyúgy elsősorban fürdő- 1 hely. Az emberek nem a halál karmaiból menekülnek ide, hanem csak egészségesebbekké akarnak itt válni és pihenni szeretnének. Mindenfelé szép lányokat látni ringó csípőkkel, napbarnított tésttel. Izmos fiúkat, akik kirándulni jönnek ide. Fiatal anyák sétálnak gyermekeikkel. Az étteremben csinos lányok szolgálják fel az ételt-italt. Kevés itt, aki kávét iszik, inkább a bor meg a limonádé fogy. Kénes, szénsavas vízért a közeli falvak idós asz- szonyai járnak a forrásokhoz meg a gyermekek, akik kerékpáron cipelik haza a vízzel telt demizsont. Naponta szól a cigányzene és emellett szórakoznak a mulatni vágyók. Vizet kortyolgató betegeket nem látni. Azok a szanatóriumban vannak. Gyűgv tehát nem a betegek városa. A szórakozást keresők teszik ki a látogatók zömét. A szabad szombatokat, vasárnapokat valóban kellemesen töltheti itt bárki. Erdőben, sátor alatt alhat, a szabadban étkezhet, horgászhat vagy gyönyörködhet az erdei vadban. Fiataloknak való ez a hely, mert sok itt a szép lány és a komoly fiú. Gyúgy fürdő a fiatalok, a szerelmesek helye. Hasonlatok egy évforduló űrügyén EGY ÉVFORDULÓ MINDIG ALKALMAS IDŐPONT ARRA, HOGY FELELEVENÍTSÜK A MÚLT ESEMÉNYEiT, ÖSSZEHASONLÍTSUK AZ EGYKOR ÉS MA URALKODÓ HELYZETET. ILYEN ÉVFORDULÓT ÜNNEPELNEK A KÖZELJÖVŐBEN A TRNAVAI ZOMÄNCGYÄR (KOVOSMALT) DOLGOZÓI — A GYÁR MEGALAPlTÄSÄNAK FÉLÉVSZÁZADOS ÉVFORDULÓJÁT. A mikor beléptem a gyárkapun, képzeletben megpróbáltam összehasonlítani a mai Kovosmalt hatalmas területét Coburg Fülöp herceg 58 holdas telepével, a- hol az említett főúr kohóipari részvénytársasága 1917. decemberében megkezdte az a- céltermelést. A hasonlat mosolyra kényszerített. Gullivert és a liliputiakat láttam lelki szemeim előtt. Másodszor az késztetett gondolattársításra, hogy ema, mikor az útbaigazítás u- tán Matuška Vladimír részleg- vezető irodája felé tartottam. Az üzemcsarnokban ragyogó mosógépek kúsztak csigalassúsággal a futószalagon. Ettől békésebb célú gyártmányokat el sem lehet képzelni. A mosógépgyártó részleg vezetője, akinek irodáját egy vékony deszkafal választja el a gyárcsarnoktól, a bemutatkozást kísérő formalitások u- tán meglepő tényekről tájékozmegrendelések, és a mosógépgyártás fölöslegessé válik. Hazánkban úgyszólván minden háztartásban van már mosógép. Megtelt a piac. Néhány éve csupán külföldi megrendelésre szállítanak, a Német Demokratikus Köztársaságba. Jugoszláviába és máshová. Ha e- zekben az országokban is beáll ez a helyzet, megszűnik a mosógépgyártás Trnaván. Annakidején ilyen esetben korlátozták vagy leállították a termelést. S hogy mit jelenBámulatos kézügyességgel dől qoznak a szerelőcsarnok .atkal mazottai. Képünkön Haladóvá Mária és Cubinková Jana. Lopatka felvétele szembe jutott, mi vezette Coburg Fülöpéket arra, hogy Trnaván acélgyárat építsenek. A háború, a hadianyaq gyártás és természetesen az olcsó munkaerő Merőben más kép fogadott tatott. Ezután ismét az jutott eszembe, hogy e tények milyen következményeket vontak volna maguk után 30-40 évvel ezelőtt. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy lassan elfogynak a tett ez a gyakorlatban, azt az idősebbek saját tapasztalatukból tudják. Családapák, család- fenntartók egyik napról a másikra, létbiztosíték nélkül az utcára kerültek. 1921-ben például hat hétre beszüntették a gyártást, miután előzőleg már korlátozták a termelést. A következő évben leállították a nagyolvasztókat és a henger- dét. A gépeket leszerelték és Ausztriába szállították. Aztán szinte mindennapos jelenség volt, hogy egyik-másik részlegen egy időre, vagy teljesen leállították a munkát. A gazdasági válság idején a gyárkapu többnyire zárva maradt. E körülmények között egymást érték az összetűzések a munkások és a gyár tulajdonosai között. Sztrájkok, tüntetések, bérkövetelések jellemzik az egykori Coburg gyár történetét. Az örökös harcban aránylag erős. öntudatos munkásosztály alakult ki, akik közé az első köztársaság idején a párt vezető dolgozói is szívesen eljártak. A gyár levéltárában és a városi levéltárban kegyelettel őrzik azokat az okmányokat, melyek Klement Gottwald látogatásaihoz fűződnek. 1951-ben a kosúti sortűz után az egész gyár dolgozói táviratban fordultak a pozsonyi kerületi ügyészséghez, hogy engedjék szabadon a jogtalanul bebörtönzött Major Istvánt. S amikor a derék kommunista képviselő kiszabadult a börtönből, a trnavai vasgyári munkások díszkísérete vezette Lipótvárről Trnavá- ra. Ha már az összehasonlításoknál tartunk, ragadjunk ki még egv tényt, amely kézzelfoghatóan érzékelteti a munkások kizsákmányolását. 1937- ben egy munkás évi keresete átlagosan 5400 korona volt. Ezzel szemben Fazekas Sándor dr. vezérigazgató évi jövedelme több mint félmillió koronára rúgott.-OA gyárban készülnek az ismert Perobot, Perex és Virena mosógépek. A rideg pléh lemez első ha jutásától formálásától automatikus és félautomatikus gépek könnyítik az ember mun-> káját. A szerelőcsarnokban ü- gyeskezü asszonyok, lányok pillanatok alatt berögzítik a villanymotort és a többi kelléket. Minden harmadik percben egy ragyogó új mosógép kerül le a futószalagról. A na-' pi produkció kb. 300 gép. A szerelőcsarnókban megszólítottam az egyik munká- bamélyedt asszonyt. Haladóvá Máriát. Keresete felől érdeklődve megtudtam, hogy havi 1300 koronát is elér. Bár utólag diszkréten nem kérdezősködtem a gyárigazgató jövedelme felől, nyilvánvalóan nem olyan aránytalanul nagy, mint Fazekas Sándor vezérigazgató jövedelme volt. A dolgozók kényeimét szolgálja, többé-ke- vésbé ingyen, a gyár számtalan szociális létesítménye, melyekre azelőtt gondolni sem lehetett. E gy kissé eltértem az 1- mént felvetett problémától, hogy mi is lesz a gyár sorsa, ha megtelik a piac. Nos, megnyugtatásként, nem kerül sor elbocsátásokra, a termelés csökkentésére vagy leállítására. Egyszerűen megváltoztatják a gyártásprogramot, mint már jópárszor a múltban. Mert nem mindig mosógépeket készítettek. A felszabadulás óta kályhákat, villanytűzhelyeket, fűtőtesteket és további közhasználati és gépipari cikket gyártottak. Mihelyst megtelt a piac egyikmásik termékből, áttértek más gyártmány készítésére. Jelenleq is a mosógépgyártó részleg a qvár egyik legkisebb üzemegysége. A többi, jóval nagyobb gyárcsarnokban készülnek a különböző teherautó-alkatrészek, félkész gyártmányok stb. A távlati tervek szerint a zománcgyár fokozatosan áttér az autógyártásra. Már most az üzem több dolgozója Mladá Boleslavban, a világhírű autógyárban tartózkodik, hogy elsajátítsa a gépkocsiqvártás ismereteit. Szeptembertől az ismert Škoda 1202 STW és a Skoda Oetávia Combi néhány alkatrészét a trnavai gyárban állítják elő. A legközelebbi é- vekben az előbb említett gépkocsi gyártását teljesen átveszik. És erről jut eszembe — a múlt köztársaság bizonytalan munkalehetőségeit mérlegelve — az utolsó összehasonlítás. A gyár dolgozóinak manapság nem kell tartaniok az elbocsátástól. a bizonytalan jövőtől. S a biztonságérzet az ötvenéves gyár egyik legszebb, leg- emberibb vívmánya. Palágyi Lajos KEDVES FŐSZERKESZTŐ ELVTÁRS! Olvasgatom lapjukban a Tüske rovatot, s onnan merítettem az erőt, a bátorságot, hogy megírjak én is egy esetet, amely a közelmúltban történt nálunk, a kocsmában, illetve a vendéglátó üzemben a- hol csapos vagyok, illetve vendéglátóüzemi alkalmazott. Szóval olvasgatom1 a rovatot, s látom, hogy ott panaszt lehet tenni mindenre. Kellett már nagyon ez a rovat — márcsak azért Is, hogy büntetlenül ne gázolhasson akárki a szocializmust építő dolgozó becsületébé. Mert mi kérem komolyan vesszük a munkánkat. Tervünket mindig túlteljesítjük. Nálunk a jelszó, hogy minél gyorsabban kapja meg sörét a vendég. Szóval igyekszünk! És mit kap érte az ember?... Mert erről van szó... Mert akadnak holmifélék, a- kik nem értik az idő szavát, kicsinyeskednek, kukacoskod- oak. Ma a huszadik század második felében. De én megmondom kerek-perec — az én becsületembe aztán ne mászkáljon senki! Mert ez történt. Hogy az elején kezdjem. A múltkor, amikor az az irdatlan hőség volt; állok a pultnál, csapolom a talán már ezredik pohár sört. amikor az éppen sorra kerülő bajuszos pasas azt mondja: — Két nagyot, de előbb mossa ki a poharat. Csak nézek, hogy jó] hal- lottam-e. — lessék? — mondom aztán. — Két nagyot kérek, de «- löbb mossa ki a poharat. Az egész kocsma forogni kezdett velem. — Hogy mossam ki? — Ogy, hogy szépen megfogja a kezével és kimossa, vizben... — Vízben? — mondom én és hirtelen viszketni kezd a tenyerem, de még időben e- szembe jut a szocialista kiszolgálás alapelve, így hát inkább visszanyelem a mérgem. — És nem mondaná meg az elvtárs, — nyomom meg a szót, — hogy ez amiben a poharakat mosom, ez micsoda? — Az?! Moslék! Egy hete sem cserélték. De erre a szemenszedett rágalomra elfeketedett előttem * világ. Ha nein fognak, hát nem tudom mit csinálok... Hát e- zért gürizik az ember, hogy aztán a végén holmifélék csak úgy packázzanak rajta, meg kioktassák? Engem, akinek jelszava, hogy minél gyorsabban kapja meg a sörét a vendég? Engem? Hát lehet ezt hagyni Főszerkesztő Elvtárs?! Hát lehet?! Hogy akárki csak úgy a dolgozó becsületébe gázoljon, finnyáskodva? Ugye. hogy nem lehet. Kedves Főszerkesztő Elvtárs! Ezért Írom ezen pár soromat is, hogy legalább ezúton kapjak Igazságot az akkor ért sérelemért. Hisz magából a megjegyzésből is látni, hogy a pasasnak halvány góze sem volt az e- gészhcz, szakszempontból persze. Mert egy hét alatt, de olyan melegben mint amilyen akkor <s volt a víz a sok visz- szamaradt sörtől nem egy hét alatt, hanem két nap alatt is úgy megromlana, hogy no. öt éve dolgozom a szakmában! Hát csak tudom. Próbáltam! Épp ezért mindig reggelenként, nyitás előtt töltöm meg a tartályt. Eddig még senkisem a- kadt fel benne. Nem beszélve arról, hogy csak este hétig vagyunk nyitva s ez a pökhendi alak úgy egy körül botlott belém, ráadásul még alig ment ki ezer pohárral. De hol van már a megértés az emberekből?! Tisztelettel: tó — csapot
