Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-08-01 / 31. szám
— / • 2 U| niééädô 'fcveriCfcjCu □ 1919 augusztus 1-én szűnt mea a Magyar Tanácsköztársaság. □ 1944 augusztus 1-én tört ki a varsói felkelés a német országbitorlók ellen. □ 1945 augusztus 2-án fejezte be munkáját a potsdami konferencia. □ 1947 augusztus 2-án nyílt meg Prágában a Nemzetközi Diákszövetség értekezlete. □ 1914 augusztus 3-án Németország hadat üzent Franciaországnak. □ 1914 augusztus 3-án Anglia hadat üzent Németországnak. □ 1306 augusztus 4-én gyilkolták meg Olomoucban III. Vencel cseh királyt, a Premysl család utolsó leszármazottját. • □ 1941 augusztus 4-én halt meg Jindrich Matiegka cseh antropológus. □ 1850 augusztus 5-én született Guy de Maupassant neves francia realista iró. □ 1895 augusztus 5-én halt meg Friedrich Engels, Marx Károly barátja és munkatársa. □ 1945 augusztus 6-án robbant fel az első atombomba Hirosimában. □ 1961 augusztus 6-án küldték fel pályájára a második szovjet űrhajót, a Vosztok II.—t. HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 29-es július 18- án megjelent számában a Kishfradóban tévesen jelent meg a következő hír: „Paláston gondatlanság következtében leégtek a szövetkezet gazdasági épületei.“ A hír a HNB közlése szerint nem felel meg a valóságnak. Az illetékesektől elnézést kér: a szerkesztőség 0 Kovács János 15 éves tanuló Prievidzán egy teherautó alá került. Súlyos sérüléseibe belehalt.-00 Gočaltovon (rozsnyói járás) a szövetkezet szalmakazlába beleütött a villám. A kár több mint 8000 korona.-00 Kotner Oszkár (a rozsnyói járásban) motor- kerékpárjával meg nem engedett sebességgel hajtott és nekiment egy másik motorkerékpárnak. Kotner súlyosan megsérült és még a helyszínen kiszenvedett. 0 A nyitrai járásban a mozdonyból kipattanó szikrák tüzet okoztak. Három hektár területen leégett az árpa A kár több mint 15 ezer koronát tesz ki. 0 Miroslav Benda, zólyomi . diák Trávnicén (érsekújvári járás) vízbe fúlt. Nem tudott úszni, és mégis a mély vízbe merészkedett. 0 Mészáros József Szántón (lévai járás) autójával túl sebesen hajtott. Elvesztette lélekjelenlétét és egy kanyarban a kocsi az árokba fordult. Súlyos sérüléseibe a helyszínen belehalt. 0 Janko és Rudko kisfiúk Koéovcén (trencséni járás) gyufával játszottak. Az eldobott égő gyufa tüzet fogott, a kár több mint 4000 koronát okozott a családnak. 0 Rimaszécsen Alexander M. hétéves fiú kerékpárral egy traktor alá került. A helyszínen kiszenvedett. A Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke J. Marko mérnök üdvözli a brnói találkozón a Moszkvai Nemzetközi Bank tanácsának elnökét A. Peskanovot. 0 SZIBÉRIAI NAPOK 0 Opava az idén Peter Bezruč, a nagy sziléziai költő születésének századik évfordulójára készül. A költő hírneve túlszárnyalta hazája határait; az UNESCO a költő jubiláris évfordulóját a világ legkimagaslóbb kulturális eseményei közé sorolta. így tehát az ünnepségek iránt világszerte nagy az érdeklődés. A „Bezrúč Opava 1967“ néven rendezett emlékünnepségek szeptember 6-án Opavában, a Sv. Vojtech templomban kezdődnek. ahol az ostravai Állami Filharmonikus Zenekar olasz karmester és olasz szólóénekesek közreműködésével Verdi Requiem-jét adja elő. Szeptember 14-én, a költő születésnapján a Sziléziai Színházban sziléziai dalestet rendeznek, melyen a kulturális ügyek minisztere is részt vesz. Egyidejűleg megnyitja az újjáépített Peter Bezrúč Múzeumot. Ugyanakkor összeül a Múzeum Tudományos Tanácsa is. Délután a díszvendégek megkoszorúzzák Peter Bezruč sírhelyét. Délután a MlR moziban a kerületi irodalmi díjakat osztják ki, majd a Morva Tanítók Énekkara lép fel. Szeptember 16-án a Dvorák parkban leleplezik a költő szobrát — J. Lukešová prágai szobrásznó művét. Este a Sziléziai Színházban ünnepélyes keretek között kiosztják a Peter Bezrúč irodalmi díjakat. Díjat kap Helena Salichová, sziléziai festőművész és írónő, Dr. Oldrich Králik docens, a Bezruč művek tudományos kutatója, Dr. lan Milner, M. A. docens, a Sziléziai dalok című kötet angol fordítója és Dr. Dimitr Štefanov Bezruč bolgár fordítója. Hradecen, Opava közelében szeptember utolsó napjaiban tudományos konferenciát tartanak. amelyen majd ,,A cseh és szlovák költészet visszhangja külföldön" címen tartanak előadásokat. KAREL VRCHOVECKÝ 0 ELLOPTA AZ AUTÓBUSZT — KÉT ÉV FELTÉTLENÜL 0 Nem mindennapi ügyet tárgyalt a napokban a nyitrai iárásbiróság. Az államügyész vádlevelet bocsátott ki Ján Stuller 25 éves bányász. Jedľové Kostolany-i (fenyókosztolá- nyi) lakos ellen, mert 1967 áprilisában az esti órákban ittas állapotban ellopta a Banská Bvstrica-i ČSAD-nak falun veszteglő autóbuszát és sétára indult Aranyosmarót felé. De az alkohol erősebb volt, mint az elhatározás. Az utólagos vérvizsgálat súlyos részegséget állapított meg. Az autóbusz egyetlen utasával az árokba zuhant, "stuller nem szenvedett sérülést, sőt sikerült a helyszínről elillannia, az autóbusz azonban összetörött. A lezajlott tárgyaláson a vádlott beismerte bűnösségét. A bíróság két évi szabadságvesztésre ítélte feltétlenül, azonkívül eltiltotta négy évre mindennemű motoros jármű vezetésétől, és kötelezte a 19.050 korona kár megtérítésére is. A vádlott az ítéletet megfellebbezte. Az érdekes ügyet másodfokon a bratislavai kerületi bíróság is tárgyalni fogja. Az ügy azért tanulságos, mert ismét azt igazolja; az alkohol rossz tanácsadó. A vádlott, akit munkaadója jó munkásnak és szorgalmas bányásznak ismert eddig még nem volt büntetve. Az alkoholnak köszönheti, hogy ebben a kánikulában ott hűsüi, ahol aligha akart. Bizonyára nem gondolt, erre, amikor azon a végzetes estén először fogta kezébe a teli poharat. <pr). KARCOLAT „Sok pízám az “ Szombat, 13 óra 45 perc. Fojtogató hőség mindenütt. A fedett buszmegálló sincs segítségemre. Vörösre mázolt fémszerkezete ontja a meleget. és itt kell állnom még húsz percig Az előttem elrohanó autók, a pedáltaposó kerékpárosok és az izzadt ingű gyalogosok láttán felcsülam bennem a remény. Mi lenne, ha én is az ellenkező irányba mennék, ha velük tartanék? Akár gyalog, vagy autóbuszon. Hisz az eperjesi strand itt van félóra járásnyira. Nehezen, de mégis ellenállok a kísértésnek. — Légy türelemmel, — súgja valami, hisz ahová készülsz, ott is kedvedre fürodhetsz, csak kicsit vámod kell. Nem tehetek másként. Csak ne lennék egyedül, legalább beszélhetnék valakivel. Gyorsabban telne az idő is. Száz méter fel, ugyanennyi le. Száz méter pz útkereszteződéstől jobbra fekvő utcában, vagy az ellenkezőben. Jó outlet — gondolom — hamarább is rájöhettem volna. S lám, mire kilépek az utcát szegélyező diófák alól, már ketten is állnak előbbi helyemen, sőt vámom sem kell sokat. A fiút 5-6 évesnek tartom, aki többször megdorgálja, — anyjának vélem. Az utóbbi a menetrendet nézi. A fiú teljes súlyával ráül a szép sárga barackkal teli szatyorra. Néhány pillanat múlva a dorgáló kéz alatt nagyokat csattan a ti- rolt nadrágos fenék, kellő megjegyzések kíséretében. — Ha az enyém lennél, már régen... — hallom a visszafojtott indulatos hangot. — Olyan vagy. mint az... — Nem fáj, nem fáj — hangzik a felelet, a fiú elfut, és ezzel véget ts ért a családi perpatvar. Tévedtem, mégis, állapítom meg mindjárt az iménti megjegyzésekből. „Móri" nem a fiú anyja, talán ezért is olyan rakoncátlan a gyerkőc. De hát miéri is lenne más. Nyughatatlan természete csakhamar visszahozza. Megáll előttem és rám mosolyog. Az arcát figyelem. Széles arc- csontjain az ezer év mit sem változtatott. Csontos arcát i- gyekszem 35-40 évvel idősebbnek elképezlni, és azt hiszem, sikerül. Anyai nagyapámat juttatja eszembe, aki 1915-ben Premysl ostrománál került o- rosz fogságba s innen a távoli Szibériába. Burját mongolnak vélték az ottaniak. Valószínűleg azért is teltek oly könnyen napjai. Termetén, arcvonásain ott hordta az őshaza nyomait. A fijí azonban hosszasan állja tekintetemet, majd megszólít: Bácsi is az autóbusszal u- totzik? — Azzal — válaszolom, mire mosolya nevetéssé változik. — Miért kérdezed? — folytatom a beszélgetést. — Hisz amint látom, te is az autóbuszt várod. — Én csak az anyu meg az apu elé megyek — válaszolja.. — De busszal, nemde? — Igen, de csak a városig. Onnan már autóval jövök visz- sza anyuékkal. — Honnan jönnek szüleid? — Jugoszláviából. — És csak egyedül mész a szüleid elé? A húgod meg az öcséd otthon hagyott? — Rámnéz, és nem válaszol. Ogy érzem, szokatlan kérdéssel áll szemben. Hallgatunk mindketten. — Megúntad a beszélgetést? — kezdem újból kérdéssel. Arca kaján mosolyra ferdül. Harminc évvel idősebbnek tűnik abban a pillanatban. — Sok píz ám az autó — válaszolja a .felnőttet is meghazudtoló hanglejtéssel a gyerek. — De én a húgodról vagy az öcsédről érdeklődtem! Válaszolna, de nagynénje, a- kit egyébként csók Mórinak szólít, óvatosan mellélép. Érzem amit a fiúnak mondani akar, nem tartozik rám. Néhány lépéssel odébb állok. — Ne fecsegj már ennyit, fogd be a szád — hallom így is az oktatást. — Ne böködj annyit, jó, majd megmondom az anyunak — vág vissza a fiú. — Te nekem nem parancsolsz, — teszi még hozzá és azzal újból odajön hozzám. — Jársz már iskolába? — kérdezem újra, megkerülve az iménti kényesebb kérdést. — Még nem, szeptemberben leszek elsős. — Akkor még csak óvodás vagy ? — Nem járok óvodába sem. — És nem félsz majd egyedül iskolába járni oly mesz- sztre? Az alvégi gyerekek köny- nyen elkaphatnak. — Nem, biztosan félni fognak tőlem. — És hol dolgoznak a szüleid? — A városban „autóval" járnak munkába. — Tehát nincs testvéred? — Nincs — válaszolja. — Jól érzed magad egyedül? Nem válaszol, csak mosolyog. Az autóbusz érkeztével véget is ért a beszélgetés. Néhány perc múlva már a városban vagyunk. Pityu és nagynénje a megbeszélt irányba tart. én a vasútállomásra. A kis Pityuval folytatott beszélgetés után furcsa gondolatom támadt: mennyi felesleges gondtól menthettük volna meg magunkat és kontinensünk eme csücskét, ha mondjuk már annak idején, IV. Béla királyunk visszatérése után a Dalmát-tengerről őseink is hasonlóan cselekedtek volna, mint Pityu szülei. Mondjuk így: egy ló, vagy ha erre se futja, két ökör plusz egy kis Csaba. És ha se ló, se ökör, akár talán két Attila , Sárkány Árpád onts® Zita Dušeková a brnói mezőgazdasági főiskola harmadéves hallgatója. Huszonegy éves. jelenleg a tőkési állami gazdaságban van gyakorlaton. Ez alkalommal hozzá fordultunk kérdéseinkkel. — Családjában milyen hagyományai vannak a mezőgazdasági munkának? — Nálunk senkinek sem volt kapcsolata a mezőgazdasággal. Apám jogász, s gyerekkoromban még nem gondoltam arra. hogy valaha is a mezőgazdaságban fogok dolgozni. — Mégis, mikor döntött arról, hogy mezőgazdasági szakot választja? — Az általános iskola elvégzése után a modrai szőlészeti és gyümölcsészetl középiskolába jelentkeztem. Helyszűke miatt azonban nem vettek fel. így kerültem azután a Nové Mesto nad Váhom-I mezőgazdasági középiskolába: Az első évfolyamot ott végeztem el. A második évet azonban már Modrában kezdtem meg. Ügy érfctem, minden álmom teljesül. 1964-ben, az Iskola elvégzése után végképp döntöttem. A brnói mező- qazdasági főiskolát választottam. — Milyen tapasztalatai vannak az elmúlt három év után? — Nagyon tetszik a tanulás. Talán azért Is, mert szeretem a növényeket és a szabad levegőt. — Mi a véleménye a mezőgazdasági munkáról? — Tudom, hogy a mezőgazdasági munka nehéz. Különösen nők számára. De azt hiszem, mégsem olyan borzasztó, mint ahogyan so kan gondolják. Tapasztalat-1 bői tudom. — Milyen haszonnal járt az eddig eltöltött gyakorlati idő? — Ebben az évben már szaktantárgyakkal (agro technika, növénytermesztés stb.) foglalkoztunk a főiskolán. Azt tapasztalom, íogy mindez már most hasznomra válik. Ugyanis az egyhónapos gyakorlatot a tőkési állami gazdaságban töltöm. Jól érzem magam, és elmondhatom, hogy az itteni szakemberek mindenben segítségemre vannak. Ügy érzem, lassan beleélem magam a munkába. Hisz két év nem olyan nagy idő, s lassan letelik. Utána pedig már a komoly munka következik. Nagyon hasznosnak tartom, hogy a főiskola a gyakorlati munkán keresztül megismerteti hallgatóival a valóságot, mely sok esetben nem is olyan rózsás. Iskolánkban mindez köny- nyebbnek, szebbnek tűnik. Az a néhány hét, agv“ a nyár folyamán a gy\*«or- lati munkával töltünk el, mindenkinek felnyitja a szemét. Olyannak vesszük az életet, mint amilyen, és ez sokat segít további tanulmányaink folyamán. — Mik a tervei a Jövőre nézve? — Huszonegy éves vagyok, sok a tervem. de beszélni róluk nehéz. És talán nem is válik mind valóra. De mindezekért tanulni és dolgozni kell. Beszélgetett; Sárkány Árpád •x