Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-07-25 / 30. szám

új ifjúság 7 NAPPAL deszka Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a német nők nem szépek. Csinosak, ápoltak, feltűnően öl­tözködnek. Az áruházakban, hotelekben, irodákban túlsúly­ban női alkalmazottak vannak, mert Németországban sok a nő. Talán éppen ezért nem is vettem észre a német férfia­kat. A kávéházakban nem kö­tekedők, nem tolakodók. Nappal a népszerű angol Twiggi manöken hasonmásai sé­tálnak az utcán mintha indi­góval sokszorosították volna őket. Ez a sovány csontkollek­ció, — Inkább gyermek, mint nő, — meghódította az egész világot, akár a mini-szoknya! Rövidre nyírt hajú, púderozott arcú, Greta Garbo szemű, sár­ga ruhában tarka nyakkendő­vel, vagy csikós ruhában sétál ezer és ezer angol Twiggi-kőpia München utcáin. S ki hinné el, hogy ez a félig gyermek-típus este szexbom­bává változik. A német nők fantasztikusan értik az átvál­tozás technikáját. Megirigyel­hetné őket még a nagy szem­fényvezető Houdini is... Egyik ismerősöm vendégeitől elnézést kért, hogy fiatal, 20 éves felesége még nem jelen­het meg, mert előbb egy ki­csit „rendbe szedi“ magát. A rendbeszedés kerek két óra hosszat tartott. A vendégek nem győzték kivárni a lotio- nok és krémek hatását, eltá­voztak. A deszkaféleségek este dús keblet kölcsönző, pompás es­télyi ruhákba bújnak. Magas, tornyos kontyuk van, hatalmas, árnyékos szemük, hosszú ezüs­tös körmük, kezükön csillog­nak az arany karperecek és az ametiszt gyűrűk. Suhognak, elegánsak, mozdulataikat kopl- rozhatná akármelyik francia manöken. Egyszóval álomszé­pek. Szépségük titkára hamar rá­jövünk. ha benézünk a kozme­tikai cikkeket áruló boltokba. Az érdekesség kedvéért magyar fordításban közlünk „Ízelítőt“ a szex-szakkönyveket népsze­rűsítő reklám-szövegből: „Oj! — Szex-problémák 13 éves kor­ban! — Hihetetlen leleplezések — Megrendítő igazságok — Észbontóan érdekfeszitő — Ki­zárólag felnőtteknek — Gyenge idegzetűeknek nem ajánlatos — 280 rajz és kép — A könyv ára 24,80 márka — Diszkrét kézbesítés —* és következik a kiadóvállal at címe. “ ♦ ESTE szexbomba Két márkáért hosszú, különbö­ző színű körmöket, műszempil- lákat vásárolhatunk, amelyhez különleges ragasztót Is adnak. A műkontyok és copfok nyolc márkáért minden színárnyalat­ban vásárolhatók. A nagy áru­házakban külön osztályon árul­ják és hirdetik őket, tanáccsal látják el a vevőket. A külön­böző krémekről ne is beszél­jünk, a zöld, lila és szürke szemkreonokról, s ki tudja még hányféle kozmetikai cikkrői, amiről azt se tudnám, hogy mihez kezdenék velük, ha elé- bem tennék. A kozmetikai cik­kek ára aránylag olcsó. íme, a szépség sikerének kulcsa! Ezek után már nem is csodál­kozom, hogy miért nézték gya­nakodva a kontyomat roko­naim, és kétszer is megkérdez­ték tőlem, hogy ez tényleg mind az én hajam. A német lányok sokáig jár­nak jegyben. Ritka, amelyik nem menyasszony. A vőlegény tulajdonképpen próbaférj. Há­rom-négy évig jegyben járnak, s ha továbbra is vonzódnak egymáshoz, megtartják az es­küvőt. Ha nem, akkor szépen abbamarad a dolog. Mert Né­metországban nem fizetődik ki a válás. Méregdrága. A lányok már 13 éves korukban a szex­szel kapcsolatos szakkönyveket bújják Ilyen szakkönyv körül­belül 20 márkába kerül. Nem is olcsó, de a kis bakfisok így jutnak az ismeretekhez. Azért mégsem szeretném ki­ábrándítani a férfiakat a né­met nőkből és általában a nők­ből. Mert vannak természetes szépségű német nők is, akik­nek nincs szükségük sem mű- szempillára, sem műhajfonatra. De vannak csúnyák is, mint mindenütt. Ma már megszűn­tek és nem érvényesek a klasz- szikus szépségkánonok. S oly relatív fogalom lett a szépség, hogy feltehetjük azt a kérdést: létezik-e csúnya nő a világon? Krábesz Gréta Tudnivalók a nemibetegségekről Egyre több adat lát napvilágot, hogy ismét elszapo­rodtak a nemibetegségek. Sok olvasónk kérte: közöl­jünk szakorvosi véleményt a nemibetegség tüneteiről. Ennek a kívánságnak teszünk eleget, amikor dr. Ha­raszti István magyar specialista tanulmányát közöljük lapunkban. ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK A nemzőszervekkel kapcsolatban kialakult gátlásokat, a szeméremérzést, a nemiséggel kapcsolatos visszahúzódó, zárkózott magatartást szükségesnek és hasznosnak tartjuk és csak helyeselni tudjuk. A nemiség elsősorban mindenki­nek magánügye; legalábbis a normális, másokat nem zavaró és veszélyeztető nemi ösztön kiélését ennek kell tekinteni. Más a helyzet a nemibetegségekkel kapcsolatban. Nagyon helytelen az a vélemény, amely a nemibajokat szégyenlete­seknek és főleg eltitkolni valóknak tartja. Ez a súlyosan téves és következményeiben veszélyes ma­gatartás egyik fő oka annak, hogy a nemibetegségek még mindig társadalmi és egészségügyi problémát jelentenek. Tudnunk kell, hogy a szemérem és titkolódzás csak addig helyénvaló, amíg abból egyéni és társadalmi kár nem szár­mazik. Az eltitkolt és elhanyagolt nemibaj pedig súlyos ká­rosodást jelent a betegnek és azoknak is, akiket megfertőz. Ezért a nemibetegségeket nem szabad megánügynek tekin­teni. Nemibetegségeknek hívjuk azokat a fertőző betegségeket, amelyek terjedése nagyrészt nemi érintkezés útján történik, és amelyek tünetei — legalábbis részben —, a külső és a belső nemzőszervekben zajlanak le. Jellemző még a nemibe­tegségekre az, hogy majdnem mindig olyanok terjesztik, akik alapos ismeretség nélkül, futó jellegű kapcsolatba, „kaland“- ba keverednek. Ilyen természetű „kaland“ a titkos és alkal­mi prostituáltakkal való nemi érintkezés, a házasságon kívüli felelőtlen nemi kielégülés. A statisztikai adatok egybehang­zóan arról tanúskodnak, hogy a nemibetegségekkel való fer­tőzések túlnyomó többsége a fenti körülmények között kö­vetkezik be. Ha a nemibetegségeket végleg meg akarjuk szüntetni, akkor elsősorban a fiatalság nevelését kell megjavítanunk, mert ők vannak a legnagyobb veszélyben. A SZIFILISZ A szifilisz vagy bujakór (helytelenül vérbaj, közismert orvosi néven luesz) egyes vélemények szerint csak Amerika felfedezése óta terjedt el az Óvilágban, behurcolás révén. Mások szerint már ezer éves csontleleteken is találtak a szifiliszre jellemző kóros elváltozásokat. Az sincs még el­döntve, vajon nyugatról kelet felé terjedt-e a betegség, vagypedig fordított irányban. Tény azonban, hogy például VIII. Károly francia király nápolyi hadjáratában — az egy­kori írók szerint — a szifilisz többet ártott a zsoldosoknak, mint az ellenség. Akármilyen eredetű vagy régi is legyen ez a betegség, azok közé tartozik, amelyek az emberiségnek nagyon sokat ártottak. Bár valószinü, hogy az elmúlt évszázadok során a betegség tünetei lényegesen enyhültek, mégis, hosszú időn keresztül egyik leggyakoribb oka volt a vetéléseknek, a cse­csemőhalandóságnak, a vakságnak, süketségnek, a különféle testi torzulásoknak, a szív- és elmebetegségeknek. Még ma is, amikor már az új fertőzések ritkaságszámba mennek, elég gyakran előfordul, hogy észre sem vett vagy megfele­lően nem kezelt fertőzések után a fenti tragédiák egyike- másika bekövetkezik. Következik: „A kórokozó“ .......................................................................................................................................................................iiiiiiiiimiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiii....iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiih K özben teljesen kivilágoso­dott. A társaságból senki sem aludt, senki sem evett. Főzni kezdtek hát. Aztán lakhatóvá akarták ten­ni a kunyhót és ezért el kel­lett takaritanl a régmúlt tra­gédia nyomait. Porter profesz- szor és Philander úr meghatód­va nézték a csontvázakat. Á két nagyobbról minden kétség nélkül megállapították, hogy férfi és nő csontváza. A cse­csemő csontvázát csak felüle­tesen vizsgálták meg. Amikor a férfi csontvázát kezdték összeszedni, Clayton masszív aranygyűrűre bukkant. Felemelte, hogy megnézze. Meglepetten kiáltott fel. A gyűrűn ugyanis lord Greystok címere díszlett. Szinte ugyanebben a pilla­natban Jane rábukkant a köny­vekre a szekrényben. Egyet felnyitott és ezt a nevet látta benne: „John Clayton London.“ A másik könyvben egyetlen szót talált: „Greystok“. — Clayton úr! — kiáltotta meglepetten — Mit jelent ez? Ezekben a könyvekben a ma­ga családnevét látom. — És itt, — válaszolta a fia­talember komolyan — a Grey­stok család nagy gyűrűje, amely akkor veszett el, amidőn nagy­bácsim, John Clayton, az egy­kori Greystok lord eltűnt a tengeren. — Mivel magyarázza, hogy ezeket a tárgyakat itt találjuk Afrika őserdejében? — kér­dezte a lány. — Az egyetlen magyarázat az, Porter kisasszony, — fe­lelte Clayton - hogy lord Grey­stok nem pusztult a tengerbe. Itt halt meg ebben a kunyhó­ban és ezek a csontok az ő földi maradványai. — És az a csontváz, ott az ágyon, lady Greystok csont­váza — mondta csendesen Ja­ne. — Igen, ő volt a gyönyörű­séges lady Alice. Szegény asz- szony — tette hozzá Clayton. Mind a két csontvázat ott temették el a kunyhó mellett. Amikor a gyerekcsontvázat te­mették, Philander figyelmesen nézegette a koponyát és ma­gához intette Porter profesz- szort. — Nagyon figyelemre méltó, valóban, nagyon figyelemre méltó! — mondotta Porter pro­fesszor. — Legjobb lesz, ha felfede­zésünkről azonnal szólunk Clay­ton úrnak — mondta Philan­der. — Ugyan, ugyan, Philander úr — ellenkezett a professzor. — Hagyjuk a holtakat nyugod­ni! Ezután a fehérhajú öreg a sir fölött elmondta a temetési imát, miközben a többiek lehaj­tott fővel állottak mellette. Tarzan egy fáról figyelte az ünnepi szertartást, de a figyel­mét legjobban Jane Porter von­zó alakja, gyönyörű arca kö­tötte le. Vad szivében új ér­zelmek születtek, s ezeket nem tudta elűzni. Csodálkozott, hogy miért mentette meg a három férfi életét, de természetesnek tartotta, hogy ehhez az idegen lányhoz nem engedte betörni az oroszlánt. A férfiak „ügyet­lenek, nevetségesek és gyávák“ voltak. Ami a lányt illeti... az egészen más volt. De ezeken a dolgokon nem sokat gondol­kodott. Csak annyit tudott, azért van a világon, hogy vé­delmezze a lányt. Amikor a temetés befejező­dött, a kis csoport visszatért a kunyhóhoz. Esmeralda még akkor sem hagyta abba a sí­rást. Hirtelen elhallgatott: — Nézzék azokat az érzéket­len alakokat! — kiáltotta és a hajó felé mutatott. — Itt akarnak hagyni ezen a szörnyű helyen. És valóban! Az „Arrow" szemlátomást az öböl kijárata felé hajózott. — Szívtelen vadak — mond­ta Clayton. — Hiszen megígér­ték, hogy fegyvereket és lő­szert adnak. — Ez Snipes müve — mond­E. R. BURROUGHS - SZŐKE J.: XVI. A TEMETÉS ta Jane — King is gazember, de van benne némi emberiség. — Sajnálom, hogy nem láto­gattak meg távozásuk előtt — szólalt meg Porter professzor. — Javasolni akartam, hagyják itt a kincsesládánkat, mert mi­re ismét hozzájutok, teljesen szétlopkodják. Jane szomorúan nézte apját. — Nem számít, drága apám — mondta. — Azok a kincsek már úgysem értek semmit. Hi­szen miattuk ölték meg a tiszt­jeinket, és tettek partra ben­nünket ezen a szörnyű helyen. Tarzan látta a szomorú meg­lepődést, amit a hajó távozása okozott. Mivel nagyon kiváncsi volt a hajóra, a fák ágain hi­hetetlen gyorsasággal az öböl kijáratához száguldott. Egy nagy fáról nézte azt a furcsa úszó házat. Vagy húsz férfi futkosott a fedélzetén, és a kötelekkel vesződött. Amint a szűk kijáraton túl voltak, felvonták az összes vitorlát. Szinte ugyanebben a pillanat­ban egy éles szem füstoszlopot vett észre a nyílt tengeren. Ismét leengedték a vitorlákat. A hajó futása lelassult, meg­fordult és ismét a part felé fordult. Tarzan nagy érdeklődéssel figyelte a vitorlák működését, a hajó gyorsuló és lassuló me­netét. Nagyon szeretett volna { is ott lenni a fedélzeten. Végre a part közelében le­horgonyoztak. A fedélzeten nyüzsgő élet folyt. Csónakot eresztettek a vízre és abba nagy ládát helyeztek. Gyors csapásokkal néhány matróz a part felé evezett. Amikor közel értek, Tarzan a csónak orrán álló matrózban felismerte a patkányképűt. Partra cipelték a ládát, aztán figyelmesen körülnéztek. A kunyhóból nem láthatták őket. — Ez jó hely — mondta a patkányképű ama fa alatt, ame­lyen Tarzan lapult. A csónakból néhány lapátos és csákányos ember szállott ki. — Gyorsan... ti...! — kiáltott rájuk Snipes. — Fogd be a pofád! — vála­szolta az egyik férfi ellensé­gesen. — Nem vagy admirális, te... hörcsög! — É vagyok a kapitány, majd rendre tanitlak, te vén csont — kiabálta Snipes hadonász­va. — Fejezzétek be! — mondta egy hallgatag matróz. — Örö­kös veszekedésteknek semmi hasznát sem vesszük. — Helyes! — bizonygatták a többiek. — Ti ássatok! — parancsolta Snipes. — Peter készítse el a térképet, hogy visszataláljunk, te Tom, és Bili, idehozzátok a ládát. És te mit fogsz csinálni? — kérdezte ismét az elégedetlen­kedő. — Csak uraskodni? Nem? — Fogj munkához te is! — kiáltott rá Snipes. — Csak nem gondolod, hogy a kapitány is lapátolni fog? A tengerészek haragosan néz­ték. Senki se szerette. Mióta megölte Kinget, a lázadás ve­zetőjét, gyakran adták jelét gyűlöletüknek. — Tehát nem akarsz segíte­ni? — kérdezte Tarant, aki az imént szembeszállt vele. — Eszembe sincs — felelte Snipes és a revolveréhez ka­pott. — Akkor isten veled! — mindta Tarant. — Ha nem kell a lapát, kapsz a csákánnyal. — Felemelte a csákányt és teljes erővel fejbevágta vele Snipest. Egy pillanatig mindenki állva maradt. Aztán elégedetten na­pirendre tértek a történtek fe­lett. Amikor a ládát elásták, visz- szatértek a hajóra, és a hajó gyorsan útrakelt. Tarzant nagyon érdekelte, hogy mit rejt a láda, amit a fa alatt elástak. Sejtette, hogy azért rejtették el, mert ké­sőbb vissza akarnak érte tér­ni. Gyorsan leugrott a fáról és egy ottfelejtett lapáttal kiásta a ládát. Nehéz munka volt. hi­szen életében először dolgo­zott, s a szerszámmal sem tu­dott rendesen bánni. Négy tengerész görnyedt a láda súlya alatt, de Tarzan könnyedén kiemelte és bevitte a legsűrűbb őserdőbe. Négy óra hosszig cipelte terhét, míg el­érte a majmok amfiteátrumát, ahol kísérteties Dum-Dum ün­nepségeiket tartották. Majdnem a tér közepén, kö­zel a természetes dobhoz, ásni kezdett. Nehezen küszködött, de kitartó volt. Addig dolgo­zott, amíg akkora gödröt ásott, hogy a ládát belehelyezhette. Ezután visszatért a kunyhó­hoz. Mire odaért, már teljesen besötétedPtt. Odabenn lámpa világított, Clayton ugyanis meg­találta a húsz éve használat­lan lámpát, és hozzá egy kanna petróleumot. Tarzan csodálkoz­va nézte a nappali fényt. Kí­váncsi volt, hogy mi okozza ezt a világosságot. Odabenn, Tarzan asztalánál, Jane írt. Milyen gyönyörűek voltak a vonásai! Órákig nézte. Végre a lány felkelt, szétbon­totta aranyos haját és eloltotta a lámpát. Tarzan tovább várakozott, míg csak nem hallotta az alvók nyugodt lélegzését. Ekkor be­nyúlt a rácsok között és elvet­te Jane levelét. Következik: Az őserdő áldozata mmiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimmiiiiiiiiiiifi TENGER Atomenergia felhasználásával desztillálják ihatóvá a tenger­vizet a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban, s így pró­bálják enyhíteni a Föld már- már krónikussá váló vízhiányát. • ÓCEÁN — A Föld három hatalmas és egy kisebb óceáni medencé­je nagyságrendben: a Csendes-, az Atlanti-, az Indiai- s az Arktikus-óceán (Északi Jeges­tenger). Ezt utóbbit gyakran nem is számítják óceánnak. • vízkészlet A világtengerek a Föld mint­egy 510 millió négyzetkilomé­ternyi felületéből több mint 361 millió négyzetkilométert fog­lalnak el — a földgolyó 71 szá- szalékát víz borítja. A Föld teljes vízkészlete — a sós ten­gervíz és az édesvíz együtte­sen — körülbelül 1412 millió köbkilométer. Ebből 97 száza­lék tenger. Egyébként, ha a teljes vízmennyiség a Föld fe­lületén egyenletesen oszlana el, akkor 2,5 kilométer vastagságú vízréteggel fedné be bolygón­kat. • KELETKEZÉSE — A tengerek kialakulásával számos elmélet foglalkozik. Egy magyar teória, dr. Egyed Lász­lóé: a Föld tágulásával magya­rázza a száraz földfelszín és az óceáni medencék kialakulását. A Föld sugara évente körülbe­lül 1,3 milliméterrel növekszik, emiatt feszültségek jönnek lét­re a földkéregben, s ezek moz­gási, helyzeti és hőenergiává alakulnak át, szakadás követke­zik be, s a szakadási vonal mentén árok, majd tengerme­dence alakul ki. • MOZGÁS — Négy csoportba oszt hg' V hullámzás, tengerjárás (más néven ár-apály), tengeráramlás, és függőlegesen áramló vizek, az úgynevezett felszálló vizek mozgására. A legnagyobb ten­geri hullámok hossza 200—300 méter, magasságuk 10—15 mé­ter, s 15—20 másodperces pe­riódussal (két hullámhegy ki­alakulása közötti idő) 20—25 méteres másodpercenkénti se­bességet is elérhetnek. S né­hány dagályhullám-méret: a Csendes-óceán partjain és Alaszkában 11, a Kaliforniai- öbölben és a Colorado-torko- latban 10, Óceánia szigetvilá­gában viszont csak 3 méter. Sokszor a dagály több méter magas vízfala felnyomul az egyes folyók tölcsértorkolatain. Az Amazonason például 900, a Jangcén 500, az Elbán 150 ki­lométer távolságra jut el a szá­razföld belsejéba. • HORDALÉK — A folyók évente 16.000 köbkilométer vizet szállítanak a világtengerekbe. Ezek a vi­zek évi 9,7 milliárd tonna ol­dott anyagot és 8 milliárd ton­na iszapot tartalmaznak. Az óceánok létezése óta osszegyü- lemlett üledékvastagság a ten­gerek fenekén általában eléri a 239 métert. • SÓ — Az óceánok sótartalma 32 —38 ezrelék, egy liter vízben közel 40 gramm a só. A pe­remtengerek sótartalma válto­zatosabb, a Balti-tengert fo- lyói felhígítják 1—6 ezrelékre. A Vörös-tengeré viszont he­lyenként eléri a 41 ezreléket. A tengervíz sós, kesernyés, Ize miatt ivásra, főzésre nem hasz­nálható. Sótlanítva többféle cél­ra is alkalmas. Napjainkban a világ legkülönbözőbb helyein több száz üzemben gyártanak már tengervízből édesvizet. A Szovjetunióban a Kaszpi-tenge- ren működnek Ipari vizet elő­állító berendezések. A tenger­víz sótartalma külön is hasz­nosítható, évente már 40 mil­lió tonnán felül van az a kony­hasó-mennyiség, amelyet lepár­lás révén nyernek, ez az ősz- szes szükséglet körülbelül ■ 25 —30 százaléka. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents