Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-07-18 / 29. szám

II a néhány nappal ezelőtt kör- **kérdést intéz valaki az elsős kisdiákokhoz vagy akár az egyetemis­tákhoz, hogy minek örülnek a leg­jobban. kétségkívül azt a választ kapta volna; a vakációnak. Akadnak ugyan erkölcscsőszök, akik felróják a tanulóseregnek ezt a lelkesedést, mint lustaságot és a kötelességérzet hiányának a jelét. Ne firtassuk, mennyiben van igazuk. Tény az. hogy emberemlékezet óta a bukott és jeles tanuló egyaránt türelmetlenül várja a szünidőt. Nincs is ezen semmi ki­vetni való, mert a komoly és erőfe­szítő tanulás után jólesik a pihenés, egy kis felüdülés. És végképp ne lepődjünk meg azon. hogy a kis pio­nírok még az említettnél is nagyobb lelkesedéssel fogadják a vakációt. Mielőtt kihaltak volna a tantermek, Bratislavától Agcsernöig több isko­lába is ellátogattam, hogy kifürkész- szem. milyen terveket szőnek a va­kációra. Utólag azon sem lepődtem meg, hogy a pajtások javarésze nem csupán szórakozással tölti a nyarat. Többen most is tudásuk, ismereteik gyarapítását részesítik előnyben, szüleiknek segítenek, dolgoznak vagy összekapcsolják a hasznosat a kelle­messel. Kezdjük mindjárt hazánk legkele­tibb csücskében. A királvhelnieci kilencéves iskola tanulói már évek óta a Tisza part­ján, sátrakban töltik a szünidőt. Öt- ötnapos váltásokban közel 500 pionír vesz részt a táborozáson, egészséges, pazar környezetben, s ami a legfon­tosabb. felügyelet alatt. S hogy mennyire tetszik a gyerekeknek a Tisza-parti tábor, arról sok számta­lan érdekes történet olvasható a kró­nikában A kezdő ..szakácsok“ félre­sikerült fozt.ieiröl, a félelemtől di­dergő és kékülő éjszakai őrségről, a végnélküli fürdésről, az érdekes­nél-érdekesebb játékokról és az iz- galmasnál-izgalmasabb sportvetélke­dőkről. Tavaly az árvíz miatt elma­radt a táborozás, ezért most annál türelmetlenebbül várják. A tanulók egy része, a környékbeli iskolák tanulóival együtt vándortá­borozáson vesz részt, ami tulajdon­képpen abból áll, hogy a Bodrogköz 3-4 helyén sátrakat vernek. Egy-egy iskola csoportja azonban csak 1-2 napig marad a táborban, aztán a kö­vetkező állomáshelyre távozik, mely­nek lakói elfoglalják az ő helyüket. Közben megismerkednek a táborhe­lyek környékének történelmével, ne­vezetességeivel. fje hazánknak mégis csak ■'Ágcsernö a legkeletibb csücske, itt állnak meg a Szov­jetunióból érkező vasúti kocsik áruval megrakodva. Itt ér vé­get a szinte hazánk valameny- nyi részéből kiinduló szerel­vény útja. Az egyik vagonból átrakiák az árut a másikba, aztán a széles nyomtávú kocsik visszatérnek a Szovjetunióba, s a mieink újra elindulnak az or­szág valamelyik helyére. Ág- csemö Közép-Európa legna­gyobb vasúti átrakodo állomá­sa. méretei miatt qyakran szá­razföldi kikötőnek nevezik. Nézzük csak mit csinálnak a n vár folyamán a vasutasok gyermekei! Az iskola tanulói remek terveket szőttek. Az öt­letet a legutóbb lezárult Sig­nál X-5 országos honvédelmi iáték szolgáltatta. A játékba bekapcsolódott pionírok, miu­tán az akciók során elsajátí­tották a sátorverés, tájékozó­dás és főzés alapismereteit el­határozták hogv a nvári szü­netben kerékpáron boiáriák Kelet-Szlovákiát. Vállalkozásuk még azzal is izgalmasabb hogy nem visznek magukkal pénzt. A létfenntartásukhoz szükséges eszközöket alkalmi munkával szerzik meg a szövetkezetek­ben vagy máshol. Bár az ex­pedíció első pillantásra meg­fontolatlan kalandnak tűnik. Kiss Magda pionírvezetóno megnyugtat hogy nyugodt szívvel elengedi őket. Juhász Gvuszi a leleszi iskola "legiohb tanulói köze tartozik. Szorgalmát, kötelességszeretetét nyil­ván az apjától Juhász Istvántól örö­költe, aki a pói.váni szövetkezet zoo- technikusa. és különösen kedvelik a faluban. Gyuszi ezúttal is kisütötte, ho­gyan töltheti kellemesen és egyúttal hasznosan a vakációt. Szülei belee­gyezésével nagynéniéhez utazik Jov- sára. a Vihorlat hegyei között meg­húzódó kis községbe, ahol nagynén­ién kívül aligha beszél valaki ma­gyarul. Ogy véli. hogy ennél sehol sem nyílik jobb alkalma szlovák nyeivtudásának tökéletesítésér«. Köz­GONDTALAN NYÁR ben bármikor elruccanhat' a hatal­mas, tengerhez hasonlító vihorláti víztárolóhoz, amely legutóbbi ottar- tóidcodása óta létesült. U gorjunk azonban át Kas­sára. Bartos -Emesének, a kassai kilencéves iskola nyolcadikos tanulójának, csupán kellemes emlékei vannak a táborozás­ról. Bámulatos nyelvérzékével eddig megtanult szlovákul, len­gyelül németül és angolul. Be­vallása szerint a legtöbbet a nvári táborozásokon tanult a külföldi pajtásoktól. Több ízben ugyanis nemzetközi pionirté- borban töltötte a nyarat. Leg­utóbb Vvšné Ružbachy« úsz­ni is megtanították. Bár aze­lőtt egy kanál vízben is elme­rült volna, jelenleg az osztály legjobb úszói közé tartozik. Az idén ismét a poprádi nemzet­közi pionírtáborba készül és úgy tervezi, hogv ottléte alatt tökéletesen megtanul oroszul. A táborban eltöltött napokra min- ** denki szívesen emlékszik visz- sza A sok kaland és játék közben valószínüleq kevesen gondolnak ar­ra kinek köszönhetik ezeket a gond nélküli napokat. A kassai és a Kas­sa környéki pajtások azonban nyil­ván nem akarják érdemtelenül élvez­ni a táborélet gyönyöreit. A Hernád völgyében. Kysak közelében maguk építettek tábort. Építőanyagot a hul­ladékgyűjtésért kapott pénzen vásá­roltak. időnként kicsebb-nagyobb cso­portokban segítettek az ácsoknak, kőműveseknek. Némi tennivaló még most is akad. A saját erőfeszítésük nyomán született üdülőközpontban azonban nyilvánvalóan duplán jóle­sik majd a pihenés. Az érsekújvári pionírok ••számára igazi meglepe­tést készítettek elő. A Zúgó mellett egy valódi halásztá­bort létesítettek számukra. Többek között Csehszlovákia horgászbajnoka tanítja majd ö- ket a halászmesterségre. Hát ez valóban érdekes szórakozást Ígér. A komáromi járás pionírjainak ** nagy része a páti táborban ü- | dűl. A pionírotthon és a CSISZ já- | rási bizottsága kihasználva az alkal- i mat egyúttal úszótanfolyamot szervez | az úszni nem tudó pajtások számára. A Ez az elhatározás csak dicsérhető § és követésre méltó, mert évente sok- jj sok úszni nem tudó gyermek fullad Ľ a vízbe. A pionírok nyári terveinél ** tartva nem feledkezhe- tünk meg egy mindennél hasz- ij; nosabb tevékenységről; az ara- J tási tűzvédelmi Örsükről. Két évvel ezelőtt több mint 83 e- zer pionír óvta a nyári naptól izzó határt, tavaly csak azért ritkult a számuk 23 ezerre, mert az esős idő miatt csök­kent a tűzveszély. De ha szük­ség lesz rájuk, bármikor ké- „ szenlétben állnak. Körútam so- ■ rán már napokkal ezelőtt Pó- r lyánban Bolyban vagy akár E- :■ kelen és Gútoron is gondosan ü készültek a kis tűzoltók leen- do feladatukra. Nehéz lenne * megállapítani, hány esetben si- ' került eloltani a mozdonyból i kipattanó szikra vagy egv ha- tj nvagul eldobott cigarettavég nvomán keletkezett tüzet esu- E pán azért, mert a mindenütt íj ott található pionírörsök idejé- jj ben észrevették, kétségbevon- * hatatlan azonban, hogy sok va­gon gabonát mentettek meg J mindannyiunknak. Cs tovább sorolhatnánk még a § "hasznosnál-hasznosabb. esetleg | haszontalan, vagy a szebbnéi-szebb I terveket. Egyesek pionírotthonba ké­szülnek. mások külföldi túrára szü­leikkel. vagy pedig levelező pajtá­saik meghívására. De bizonyára ta­lálkozunk maid velük az aratógépe­ken, kombájnokon és másutt is. Az idősebbek bizonyára irigylik is a mai gyenmek sorsát, ha saját gyer­mekkorukra gondolnak. Véleményem szerint azonban ne irigység, inkább őröm töltsön ei mindenkit, hogy fiaink és lányaink gondtalmri és bé­késén ftpttfaetlK a *akációt, éveikét. P®*á3BÍ Lajos Vendégszeretet A pincér éppen az asztalok kö­zött vánszorgott, amikor megütöt­te a fülét: — Büdös! Egyszerre felébredt, s mintha kí­gyó marta volna meg. fordult á hang irányába. — Mit mondott? — nézett az éppen szemébe akadó fiatalember­re. — Büdös! — mondta az újra. — Én? Büdös — hápogta. —< Ezért felelni fog! — kiáltotta még és elrohant, hogy pár perc múlva az üzemvezető társaságában tér­jen vissza. — Ez volt az. Ez mondta — állt meg lihegve a fiatalember előtt. — De, ugye kérem — kezdte a vezető — ön ugye tisztában van vele, hogy mélyen megsértette ki­váló dolgozónkat, ami főleg ak­kor esik súlyosan a latba, ha fi­gyelembe vesszük az országaink között fennálló megállapodást a békés, szocialista egymásmelletté- lésre vonatkozóan. De lássa ki­vel van dolga, mi hajlandók va­gyunk önnek eme meggondolatlan kijelentését elfelejteni, annál is inkább, mert az írás is azt mond­ja: „ne lakozzék a te szívedben harag". — De kérem, ez akkor is bü­dös! — Mi?! — Ez, ez a hús. — Ja?! Hát ön, nem az alkal­mazottunkra tetszett mondani, ha­nem csak a főztünkre? Ö, hát ak­kor ezer bocsánat, akkor minden rendben van...-0­A fent leírt eset, őszintén be­valljuk, képzelet szüleménye, de, mennyire történhetett volna akár így is. arról a közelmúltban ha­zánkban járt Magyar Állami Népi Együttes tagjai sokkal többet tud­nának mesélni és nemcsak erről.» De kezdjük talán az elején... A CSEMADOK Központi Bizott­sága a vendégegyüttest Rozsnyó- fürdőre szállásolta el. (Kb. 95 emberről van szó). Megegyezve az üzem vezetőjével, hogy nagy por­ció húsokat adjanak bő körítés­sel, mert jő étvágyú emberekről van sző, azonkívül, hogy készít­sék el a zuhanyozót is (legyen me­leg víz), hogy a táncosok zuha­nyozhassanak. A szervezők min­denre ígéretet kaptak: az együt­tes tagjai viszont a nagy porció helyett csak 3-4 szem krumplival ijesztett húscafatkát. Ez persze még nem is lett volna olyan nagy baj, ha a felszolgált mintegy 95 ebédből tíz, tizenkettő nem lett volna, hogy úgymondjuk szagos. De az volt. méghozzá nem is ki­csit így hét a vendégek panasz­kodtak. Ó, a balgák! Akkor még nem tudták, hogy Rozsnvófürdön a vendégnek sosincs igaza. Később persze erre is rájöttek... A fellépésről hazatérőben már előre örültek a jó meleg zuhany­nak. Mekkora volt azonban meg­lepődésük. amikor meleg víz nem folyt sehol Mit tehettek könyör­gésre fordítottak a dolgot, s ez hatott, legalább is ök azt hitték... Tény; befütöttek a kazánba, meg is indult a meleg viz, csakhogy mielőtt csap alá állhatták volna a tisztálkodni vágyók, mindegyikő­jüktől bevasalták 6 koronát (hat) a zuhanyozásért. Mire a pénzbe­szedéssel végeztek persze már nem volt meleg víz, de arról ők. mármint, a rozsnyófürdőiek. egyál­talán nem tehettek... Mért nem igyekeztek jobban a fürödni aka­rók! Sok-sok dolgot említhetnénk még a rozsnyófürdói vendégszeretetről, de talán ennyi is elég. Azért a- zonban hogy „így sikerült“ a vi­lágot járt Magyar Állami Népi E- gyüttes tagjainak a megvendége- lése; a CSEMADOK szervezői is teljes mértékben felelősek. Mert ha már vendégszeretet; mi a sző nem csupán leirt, vagy hanp- aiaki előfordulását tudjuk eHcép­- *% -

Next

/
Thumbnails
Contents