Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-07-11 / 28. szám
A világhír és - én Most, hogy George Bemard Shaw megint egyik legsikeresebb magyar szerzőnk lett, eszembe jutott első, izgalmas találkozásom a világhírű íróval. 1940 március húszadikán, Londonban jelhívtam G. B. Shawt telefonon. Közös ismerősünk nem volt, mégis szerettem volna megismerkedni vele, és más nevet keresve, csodálkozva láttam, hogy benne volt a neve a londoni telefonkönyvben. Bár tudtam, hogy Londonban még bankbetétet sem fogadnak el ajánlólevél nélkül, mégis megkockáztattam ezt a telefont. Férfihang jelentkezett: — Hallo... — Hallo... Bemard Shaw titkárnőjével szeretnék beszélni. — Itt Bemard Shaw beszél. De ha bármilyen üzenet van a titkárnőm részére, nagyon szívesen átadom. — Köszönöm. De jó,- hogy főn. Éppen önnel szerettem volna beszélni. — Ki beszél ott? — Paul King (ez volt az angol nevem, mert olyan angol még nem született, aki az igazi magyar nevemet ki tudta volna mondani), világhírű magyar író vagyok — szerénykedtem — és arra gondoltam, jó lenne, ha megismerkednénk. — Eddig még nem hallottam ezt a nevet, de az nem baj. Sajnos kissé műveletlen vagyok. Milyen ügyben óhajt velem beszélni? — Nincs semmüyen ügyem. Gondoltam, ezt el kellene intézni. — Semmi akadálya. — Mikor láthatnám. — Most. Elképedtem. Ekkor már két éve éltem Londonban és tudtam, hogy a legegyszerűbb emberhez, akármilyen fontos ügyben Is, csak hetek, esetleg hónapok múlva lehet bejutni, akkor is, ha tartozom neki pénzzel, és fizetni akarok. — Köszönöm. Máris indulok. Letettem a kagylót és két M ielőtt történetünket folytatnánk, néhány szóval meg kell magyaráznunk az eseményeket. Hónapokkal e- löbb egy különös expedíció kelt útra, hogy egy titokzatos térkép alapján mesés kincsekre bukkanjon. Az expedíciót Porter professzor vezette, de vele ment a lánya, és Philander, az öreg professzor tanársegédje. Mivel a professzor lányához gyöngéd érzelmek fűzték. hozzájuk csatlakozott Cecil Clayton, Tarzan unokatest-1 vére is, aki Tarzan szüleinek feltűnése után a Greystok csatád egyetlen, törvényes örököse lett. E kis csoport vállalkozása szerencsével járt. Valóban mesés aranvkincsekre bukkantak, és hazafelé indultak. Útközben azonban a matrózok szövetkeztek Porter professzor kincseinek megszerzésére. Tervük sikerült, az arany maradéktalanul az ő kezükbe került, és Porter professzort társaival együtt ugyanazon a helyen partra szállították, ahol két évtizeddel ezelőtt Tarzan szülei megkezdték tragikus végű tevékenységüket.-OTarzan semmit sem értett a történtekből. Amikor unoka- testvére Clayton eltűnt az őserdőben, és a nők magukra zárták az ajtót, a matrózok is visszatértek hajójukra. Tarzan annvi mindent látott, hogy szédült a feje az ámulattól. A fiatal lány arca hatott rá a legjobban. Rokon- szenvet érzett az ifjú férfi és a két öreq iránt is. De a lányhoz valami furcsa vágy húzta. amit nem értett. A tengerészeket viszont, különösen a patkánvképűt, gyűlölte. Tarzan nem értette, hogy a két öreg és Clayton minek mentek az őserdőbe. Hogy valaki eltévedhet ebben- az útvesztőben, azzal nem számolt, hiszen ô olyan otthonosan mozgott benne. Amikor látta, hogy a matrózok eleveznek, és az asszonyok biztonságba kerültek, gyors mozgással Clayton nyomába eredt. A fák ágai közt haladt és nagy érdeklődéssel figyelte fajtájának ezt az új példányát. Clavton időről időre kiáltott, te ebből Tarzan megértette, perc múlva, taxin robogtam Shaw lakása felé. Becsengettem a Gramer cy Park 5. számú vénillő házba, és megdöbbentem, amikor maga Shaw nyitott ajtót. — Paul King vagyok. Én telefonáltam az előbb. G. B. Shaw mérhetetlen magasságból nézett le rám. Legalább két méter magas volt; úgy éreztem, hogy a bokájáig érek. — Mit is mondott, milyen nemzetiségű maga? — Magyar vagyok. — Érdekes. A magyarok ilyen picik? — Miért? Az angolok mind Ilyen fehér szakállt hordanak? — Jöjjön be. Ezt még átbeszéljük. Beléptem. A kopár előszobából a könyvtárterembe vezetett az író. ahol a néhány szál bútoron, kényelmes bőrkarosszé- keken és egy idősebb íróasztalon kívül, millió könyv súlya nehezedett rám. Köröskörül, a hatalmas teremben a földtől a mennyezetig, mindenütt könyvek voltak. Azonkívül rengeteg fénykép G. B. Shawról. Fiatalkori képek, amelyeken idősebbnek látszott, mint öregkorában. — Ne ijedjen meg fiatal barátom — mondta Shaw —, ezek majdnem mind a saját müveim. Mondtam, hogy nem vagyok valami müveit. Hiszen még ezeket sem tudom elolvasni. Idenézzen! Benyúlt a könyvrengetegbe, és kiemelt egy példányt. Felnyitotta. Vedami olyan idegen nyelven volt, hogy még a címét sem tudtam elolvasni. Arabnak, vagy hindunak látszott. De lehet, hogy egészen más volt. — Ez milyen nyelvű kiadás? — érdeklődtem udvariasan. hogy a két öreget keresi. Közben a fiatalemberre leskelődő veszedelmeket figyelte. Egy kúszó vadállatot pillantott meg. Sheta, a leopárd volt. Tarzan azonnaí felfigyelt, meghallotta a halk sustorgást, és azon csodálkozott, hogy a lord semmit se hall. Sheta ugrásra készült. Ebben a pillanatban vérszomjas, támadásra hívő majomordítás harsant mögötte. Sheta riadtan fordult hátra. Clayton soha ilyen félelmetes hangot nem hallott még. Ereiben szinte megfagyott a vér. Nem volt gyáva, de szivét a rémület csontkeze szorította össze. Semmit se látott, nem sejtette, hogy ez a rémes ordítás mentette meg az életét. A bozótból vad küzdelem zaja hangzott, de nem sejtette, hogy ott most az unokatestvére, Tarzan, vív élethalál harcot az ő életéért. Közben gyorsan cselekedett. Clavton végleg lemondott az öreg professzor kereséséről, és visszaindult, hogy a két nő segítségére lehessen. Csakhogy fogalma sem volt, milyen i- ránvban lehet a kunyhó. Tarzan meglepődött, hogy a fiatal férfi a bennszülöttek faluja felé indul. Nem értette a viselkedését, hiszen így fegyvertelenül csak a pusztulás várhat rá. Igen, már itt is yan Numa, az oroszlán. Ott kúszott húsz lépésnyire az angol mögött. Most Clavton is meghallotta a hatalmas test közeledését. Megállott. és magasra emelte a magával hozott dárdát. A vadállat óvatosan közeledett. Végre Clayton is megpillantotta. és földbe gyökeredzett a lába. Ekkor valami megrebbent a feje felett. Azt hitte, újabb veszedelem, de tekintetét nem vette le az ugrásra készülő vadállatról. A húr pendülésé- hez hasonló hangot hallott, és egy nyílvessző a vadállat hátába fúródott. Az oroszlán fel- ordltótt és előre lendült, de Clavton oldalra táncolt, és így az ugró vad célt tévesztett. A következő pillanatban egy félig mezítelen vadember vetette magát a vadállatra. A vasizomzatú idegen farkánál fogva olyan könnyedén emelte fel az oroszlán hátulját. mint ahogyan Clayton eCSENDES BESZÉLGETÉSEM G. B. SHAW-VAL — Nem tudom. Én csak angolul tudok és írül, ami ugyanaz. De szeretem ezeket az ismeretlen nyelvű Shaw-könyve- ket. Ha nem is értek belőlük semmit, biztosan jók, hiszen én írtam őket. Ha ezeket nézem, nagyon okosnak érzem magam, így érezhetik magukat angol olvasóim, ha valamelyik Shaw- könyv angol kiadását próbálják megérteni. Cigarettával kínált, miközben kényelmesen hátradőlt a bőr- karosszékben. — Miért nem szereti az angolokat? — érdeklődtem. — Mert ír vagyok. Az angolok elnyomják az íreket. De akkor sem szeretném őket, ha angol lennék, mert az elnyomást gyűlölöm. Csúnya dolog bántani egy üyen kedves kiE. R. BURROUGHS - SZŐKE J.: XIV. AZ ŐSERDŐ VESZEDELMEI mélné fel a kiskutyáét. Amikor a vadállat ilyen természet- ellenes helyzetbe került, Tar-’ zan villámgyors mozdulattal oldalába vágta a vadászkését. Mindez pillanatok alatt történt. Clayton alig volt képes szemmel kísérni a küzdelmet. Már erősen alkonyodott, de így is láthatta, hogy az idegen valóságos megtestesítője a tökéletes izomzatú embernek. Amikor az oroszlán kiszenvedett, Tarzan győztesen felü- völtött. Clayton most hallotta másodszor ezt a szörnyű üvöltést. Most már közelebbről is megfigyelhette a furcsa idegent. Derekát és csípőjét rövid ruha takarta, kezén, lábán barbár díszek lógtak, nyakában viszont finom aranyláncon, gyémántokkal díszített medál fityegett. Clayton angolul szólt hozzá. Meghajolt, és megköszönte a szolgálatát. Tarzan azonban nem válaszolt, mereven ránézett és felvonta vállát, ami egyaránt jelenthette a szolgálat jelentéktelenségét, vagy Clayton szavainak meg nem értését. Amikor a vadember összeszedte a fegyvereit^ nagy darab húst hasított az oroszlán testéből és enni kezdett. Clay- tont is kínálta, de az nem vállalkozott a nyers hús elfogyasztására. Az a gondolata támadt, hogy ama titokzatos Tarzannal áll szemben. Ha ez Így igaz, akkor az idegennek tudnia kell angolul. Clayton tehát ismét beszélni kezdett. Feleletet azonban ismeretlen nyelven kapott, a- mely nagyon hasonlított a máj-* sebbséget, mint az ír. De akkor is haragudnék rájuk, ha az S-betűsöket üldöznek. Egy elnyomó nép hajlamos arra, hogy a zsarnokságot kiterjessze önmagára is. Ezért van az, hogy most az angolok angol megszállás alatt nyögnek. Beszélgetés közben egy fehér- kesztyűs inas „high teá't szolgált fel. A „high tea“, magyarul „magas tea" annyit jelent, hogy a teához adnak sonkát, kolbászt, sajtot, süteményt, meg mindent. Csodálkozva néztem Shawt, amint jóízűen falatozott a sonkából. Nagyon öregnek látszott, millió ránc szántotta fel az arcát, szakálla hófehér, csak )cék szeme csillogott fiatalosan. Hihetetlenül sovány. Csoda, hogy „elállt” nyolcvan évig. (Akkor még csak nyolcvan volt.) — Bocsánat. Mr. Shaw, de az egész világon az a pletyka van elterjedve önről, hogy vegetáriánus. — Na is? — Na és most sonkát eszik. Nálunk, Magyarországon, ez már húsnak számít. G. B. Shaw összevonta szemöldökét: — Maga húsevő? — Igen. — És mindig csak húst eszik? Főzeléket, tésztát, sajtot, gyümölcsöt soha? — Dehogyisnem. — Na látja! Én meg növényevő vagyok, de nem vagyok fanatikus ebben a kérdésben. Megeszem a húst is, ha kedvem szottyan. A hosszú élet titka: sokáig kell élni. De ezt ne terjessze. Hadd higgyék a növényevők, hogy emiatt éltem ilyen sokáig, és hadd csodálkozzanak. mok makogásához. Tehát nem Tarzannal állok szemben — gondolta Clayton. Amikor Tarzan befejezte az étkezést. Clayton eddigi út- jóval ellenkező irányba mutatott, és előre indult. Clayton ingadozott, de a majomember megragadta a kezét és maga után húzta, mlgcsak önként nem követte. Az angol arra a következtetésre jutott, hogy fogoly, de semmit sem tehetett, mert körülötte az őserdő sűrű éjszakája, és az út mentén mindenütt titokzatos neszeket hallott.-0Közben a magányos kunyhóban mozdulatlanul ült a két halálra rémült nő. Lassan körülölelte őket a sötétség. A néger nő hisztérikusan jajgatott, mert odakint zsákmányra éhes vadállatok járkáltak, kaparták az ajtót és a falakat. — Psz! — súgta a lány. — Psz. Esmeralda! Úgy tűnt, hogy a néger nő jajgatása és siránkozása csalta oda a vadakat. Az ajtón halk kaparászás hallatszott. A vad be akart jönni. Egyszerre csak abbamaradt a kaparászás. Hallani lehetett, hogy a vad körüljárja a kunyhót, és megállt az ablaknál. — Istenem! — súgta a lány, mert az ablak rácsa mögött egv hatalmas oroszlán fejét pillantotta meg. Szemei vad gyűlöletté! villogtak, és egyenesen a lányra meredtek. — Nézd, Esmeralda! — súgta. — Istenem, mihez kezdjünk? Nézd! Gyorsan! az ablaknál!... A néger nő odavetette tekintetét. s az oroszlán ebben a pillanatban felordltott. Ez már túl sok volt a néger nő idegeinek. Ajultan hullott a földre. A lány szinte lélegzeni is elfelejtett. Most az oroszlán feje eltűnt az ablakból, visz- szatért az ajtóhoz és azt ka- pargálta. A vadállat húsz perc múlva megint az ablaknál próbálkozott. Teljes súlyával a rácsokra vetette magát. A lány hallotta, amint a farácsok megreccsentek, de mégis ellenálltak. és a hatalmas test a földre huppant. Az oroszlán újra és újra megismételt« a rohamait Végha meghalnak negyvenéves korukban növénnyel együtt. — Más pletykát is hallottam önről. — Hát beszélnek még rólam? Ennek örülök. Mit hallott? — Azt. hogy Molnár Ferenc londoni kiadója felkérte Önt, írfon előszót Molnár új könyvéhez. Állítólag Ön ezt a kérést megtagadta. — Ez igaz. — Miért? — Mert én sem kértem fel Mr. Molnárt, hogy írjon az én magyar nyelven megjelent könyveimhez előszót. Arról nem is beszélek, hogy nálam egy kis előszó, háromszáz oldalra is terjedhet. így talán Molnár könyve el sem fért volna az előszóm mellett. Hálás lehet nekem. — Igaz az, hogy Ön sajátmagát tartja a világ legjobb írójának ? — Igaz. De olyan kicsi a világ! Csodálatos, hogy terjed a pletyka. Hát már ezt is tudják rólam ? És maga kit tart a világ legjobbjának ? — Magamat — szerénykedtem. Shaw elmosolyodott: — Lehet, hogy mindkettőnknek igazunk van, kivéve magát. — Nem komolyan gondoltam, de ha már itt tartunk, igazán a legnagyobbnak Karinthy Frigyest tartom. — ö if magyar? — Igen. — Mondjon valamit belőle. Hosszan meséltem Karinthyt, majd elmondtam részletesen kedvencem „Holnap reggel“ című darabjának tartalmát. Shaw el volt ragadtatva. — Biztos, hogy ezt a „Holnap reggel“-t nem én írtam? — Nem. Ezt Karinthy. — Kár. Én is írhattam volna. Felálltam. Búcsúzni kezdtem: — Nagyon köszönöm ezt a kedves délutánt. Igazán semmi ügyem nem volt önnel, de mindent elintéztünk. — Igen. Ma sokat végeztünk. Hálás vagyok. Részemről a szerencse. KIRÁLYHEGYI PÁL re a rémült lány észrevette, hogy a rács egy darabon betört. A következő pillanatban benyomult a vadállat egyik mancsa, azán a feje. A hatalmas fej és nyak egyre jobban szétfeszítették a rácsokat, és a fürge test mindjobban behatolt a szobába. A lány mint az alvajáró felállt és úgy meredt a vadra. Lábánál ott hevert eszméletlenül a néger nő. Ha magához téríthetné, közös erővel talán visszaverhetnék a vadat. Porter kisasszony megragadta a néger nő vállat, és megrázta: — Esmeralda! Esmeralda! — kiáltotta. — Segíts, mert elvesztünk! Esmeralda lassan felnyitotta a szemét, de amikor meglátta az oroszlánt, rémes sikoltással a sarokba futott és fejét a szekrénybe dugta. Ettől a jelenettől még az oroszlán is megállott egy pillanatra. A lánv halotthalványan támaszkodott az asztalnak, hogy a földre ne zuhanjon a rémülettől. Keze kemény tárgyba ütközött. A revolver volt, amit Clavton hagyott ott neki, hogy védekezhessen. Gyorsan megragadta a fegyvert, ráfogta az oroszlán képére, és meghúzta a ravaszt! Lövés dördült, láng csapott e- lő a feqyverből, az állat fájdalmasan felüvöltött és eltűnt az ablakból. Porter kisasszony fellélegzett és kiejtette kezéből a fegyvert. De az oroszlánt nem ölte meg. Csak fájdalmas sebet ejtett rajta. Nemsokára ismét megjelent az ablaknál és benyomult a nyíláson. Most már nem volt olyan erőszakos, mert a seb minden pillanatban fájdalmat okozott neki. Látta a zsákmányát — mind a két nő eszméletlenül hevert a padlón. Nincs aki ellenálljon. óvatosan préselte előre a testét, hogy fájdalom nélkül jusson át a rácson. Még néhány pillanat és széles mellkasa Is benn lesz a szobában. Azután a többi már gyerekjáték. Ez a látvány tárult Porter kisasszony elé, amikor ismét felnyitotta a szemét. Következik: Az erdők Istene új ifjúság 7 imiiimmiiiiiiimiiMifimiimiimiiiiniimiiimii Gyémánt Új. 601,25 karátos (120,3 grammos), világos barna színű, teniszladba nagyságú gyémántra bukkantak Dél-Áfrikában. A hatalmas drágakő valószínűleg a világ hatodik eddig talált legnagyobb gyémántja. • JELLEGZETESSÉGE — A gyémánt — latin és görög nyelven adamas, vagyis legyőzhetetlen, — a legkeményebb ásvány, a legértékesebb drágakő. A szén speciális atomrácsú, szabályos rendszerben kristályosodó változata. A közönséges vegyszerekben oldhatatlan, ellenálló. Többnyire más ásványokkal és nemesfémekkel együtt található. Dörzsölésre elektromos töltést nyer, az áramot viszont gyakorlatilag nem vezeti. Oxigénnel 800 Celsius fokon széndioxiddá ég el. • SZÍNEI — Egyaránt lehet sárgás, sárga, barna vagy rltkaszép, élénk színű. A szépen színezett zöld, kék, vörös ritka. Létezik színtelen is. Fénye erős, úgynevezett gyémántfény. Tüze nagy fénytörésének és erős szlnszö- rásának következménye. • SZÍNTELEN — A briliáns a színtelen gyémánt csiszolásával készül. A fénysugárnak a kövön belüli leghosszabb útját és a legtöbb visszaverő felületét maximálisan biztosítja. A csiszolás az e- lőállító műveletek gyűjtő-.- neve. A nyers gyémánt nvolcirányú haslthatösága teszi lehetővé a briliáns a- lapalakjának formálását. A hasításra kis fémkorongot használnak, ennek vékony élét gvémántpor borítja. A gvémántcsiszolás Németalföldön, a XIV. században kezdődött • LELŐHELYEI — Nagy mélységben keletkezik a kőzetek kristályosodási termékeként. Darabonként lelik. Található — többek között — a délafrikai Kimberley és Pretoria környékén, valamint a szovjet Jakutföld vulkáni tölcséreiben. Azonkívül Közép- Afrikában, Kongóban, Ghánában. Sierra Leonében, valamint Brazíliában, is. • HIRES DARABOK — Néhány a ritkaságok közül: az indiai Nagy-Mogul, az angol koronakincs Kohinoor, az egykori cári j Orlov, Hegyek Holdja, Sarkcsillag, a brazíliai Dél csillaga, s Dél-Afrika csillaga. i A legendás Tavernier táblája még a XVIII. században eltűnt. S a legnagyobb az 1905 január 26-án, Trans- vaalban. Pretoria mellett, a Premier-bányában talált, 3024 karátos Cullinan. • KARÁT — A gyémánt súlyát az ékszerészek úgynevezett metrikus karátokban határozzák meg. 1 karát 0,2 gramm. • VÁLTOZATAI — A gömbös-sugaras bort és a fekete, aprő kristályos karbonádö. Ezeket, valamint a drágakőnek nem alkalmas gyémántokat ipari célokra: fúró-vágószerszámokban, finom dróthúzókészülékekben hasznosítják. Nagv keménysége miatt az izzólámpák wolframszálának húzásához a kalibereket gyémántból készítik. Először 1955-ben sikerült grafitból mesterséges gyémántot előállítani az Egyesült Államokban. Azóta másutt, a Szovjetunióban is qyárt- ják. IIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIlllliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii.
