Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-06-20 / 25. szám

Egy isztambuli reklámiroda (önökével ismerkedtem meg Izmirben. Kedves, művelt ember. Beszél németül, angolul, franciául s elárulta, hogy mindezeken a nyelveken szívesen udvarol is, noha nős. Megkérdeztem, mit szól ehhez a felesége.

— Az én feleségem azt sem tudja, mibe kerül egy kiló kenyér. Én szerzek be mindent, minek mászkáljon az utcán, ha nem szükséges.

Hümmögésemre elnevette magát.

— Megértem, ez önnek furcsa — tette hozzá. — Egyébként a feleségem is mondogatja nekem: érthetetlen, hiszen te modern ember vagy. Vagy attól félsz tán, hogy elrabolnak?

— Az is megeshet — feleltem neki.

Könnyedén, szinte önmaga felett is mosolyogva mesélte el ezeket rokonszenves török ismerősöm. de aztán hozzátette:

— Tudja, ez így van, s remélem, amíg élek, így is marad.-OAtatürk annak idején kemény kézzel, valóságos nagypéteri módszerekkel parancsolta le a fátylat a nők arcáról, szüntette meg a többnejűséget, oszlatta fel a háremeket. Szobrai ma ott állnak minden török város főterén. Atatürk szellemére hivatkoznak mindazok, a- klk a feudális maradványok ellen harcolnak, de azok is, a- kik ennek ellenkezőjéért küzdenek. Mert a szokások fátyla

— ha láthatatlanul is — ott húzódik még az arcok előtt. És nemcsak falun: az egyetemi körökben is.

Érdekes dolgokat mondott el érről egy magyar egyetemi hallgatónő, jövendő turkológus- nyelvész, aki hosszabb időt töltött Törökországban:

— Egy tavaszi délutánon az ankarai egyetem folyosóján sétálgattam egy török kolléganőmmel. Budapestről beszéltem neki. Arról, hogy milyen szép ilyenkor a Duna-part, hogyan üldögélnek,- sétálgatnak a páSZOKÁSOK

FÁTYLA

rok esténként, táncolnak a kerthelyiségekben és így to-- vább. Valósággal honvágyat é- reztem saját elbeszélésem nyomán. A török lány figyelmesen hallgatott és tűnődőn megjegyezte: „Tudod, én nemigen sétálgatok. Az előadások után sietek haza, otthon meg a szüleim nem engednek kimozdulni sem. Nekem már ugyan vőlegényem van, mégsem...“

— Az ankarai egyetemen sok lány tanul, alighanem több. mint férfi. Igen szorgalmasak. Óráról órára lelkiismeretesen készülnek, s ritka, ha lányok közül valaki nem vizsgázik le időben. A fiúk könnyedebbek. Ismertem olyanokat, akik már nyolc esztendeje végzik és még ma sem fejezték be a négy évfolyamot.

— Az ember igyekszik megérteni és tiszteletben tartani a szokásokat, ez természetes De vannak az elzárkózásnak még ma is olyan szembeszökő megnyilvánulásai, amelyek egyáltalán nem mondhatók tiszteletre méltóknak — mondta a magyar egyetemi hallgatónő. — Az egyetemen például a férfiak és nők beszélgetése szigorúan csak tanulmányi ügyekre szorítkozik. Másról jóformán nem beszélnek egymással. Nem illik. Nem járnak együtt moziba vagy színházba, s természetesen, nem járnak táncolni sem. Csak ha menyasszony-vőlegény viszonyban vannak egymással. Azt a fiatal lányt, a- ki egyedül, vagy férfival megy akárcsak egy moziba is, lenézik, rossznak tartják. Igaz u- gyan, hogyha a férfiak egy nő felé közelednek, azt már egyúttal feleségnek is szemelték ki — tehát e tekintetben a nőkhöz való viszonyuk nagyon komoly, szolid. Ezzel szemben áll a másféle közeledés, amelyet udvarlás nem előz meg és csupán a nyers szekszualitás van mögötte. Az eféle közeledés teljesen leplezetlen. Csak e két végletet ismerik.

— Hozzám nagyon őszinték voltak a lányok s elmondták: szenvednek az úgynevezett udvarlás hiányától. De a férfiak még többnyire ragaszkodnak a fátyolhoz, s mivel annak hordását ma már a törvények tiltják. a láthatatlan fátyol viselését követelik meg legalább... Egy alkalommal részt vettem az egyetemi teadélutánon. Azt mondták, tánc is lesz. A férfiak és nők külön asztaloknál ültek s csak házastársak táncolhattak egymással.

A nők nagyon szívesen túltennék magukat az efféle hagyományon magukat. De nem rajtuk múlik. Azaz, hogy rajtuk is. Hiszen Törökországban is naponta öszsecsapnak a haladásért küzdő erők a visszahúzódó maradisággal, s ha ez a harc bonyolult s keserves is, az eredmény nem lehet kétséges.

Csapó György

a—iA NÉV?

♦ Germán eredetű, hisz mint fent mondottuk, egy frank püspök nevét viseli, összetett név, az első tagja a mahti, erő, hatalomból, a második tagja pedig a hard, keményből származik, s együtt azt jelenti: nagyhatalmú, erőshatalmú. Nálunk a népnyelv Medárdusnak, vagy Médárdusnak hívja, dő találunk olyan szótárakat is, ahol a Medus becézője szerepel. Június 8-án a középkori naptárak óta sohasem szerepel más név helyette. Mégis, manapság ritkán adják ezt a nevet.

A NÉPI METEOROLÓGIA HITE?

♦ Ha ezen a napon esik, akkor 40 napig el sem áll az eső. Csallóközben, de másutt is, úgy tartja a néphit, hogy a vízözön is ezen a napon kezdődött.

TUDOMÁNYOS VÉLEMÉNY?

♦ A népies regulák közt a Medárd napi jóslat igen előkelő helyet foglal el. Európa és Ázsia majd minden nemzete ismeri. A népi megfigyelésnek komoly alapja van. Ha nem sző szerint értelmezzük, akkor teljes egészében elfogadhatjuk. A tudomány a meghatározott június 8-a helyett inkább így fogalmaz: „Ha Medárd nap környékén esik“, akkor hosszú esőzéseket várhatunk. Hosszú esőket, és nem 40 naposakat, hiszen nálunk még 40 napig egyfolytában sohasem esett.

Nagy István, losonci olvasónk AZ időFORDULÁS MAGYARÄZATA?

térdezi: Medárd napján esett.

rgaz-e, hogy 40 napig esni fog? ♦ Június elejére a szárazföld már nagyon felmelegszik. A

meleg levegő íeláramlik, s az Atlanti-óceán felől, ahol hűvösebb van, megindul a hideg levegő a kontinensre; elkezdődik a nagy kiegyenlítődés az óceán és a szárazföld között. A meteorológia erre az időre azt mondja: „A nyugati szél valószínűleg megerősödik“, a nyugati szél pedig esőt hoz. Különben kedvező vonása az éghajlatnak: ezért nem olyan túlzottan meleg, a magyar nyár nem olyan kínzó, mint az ország földrajzi helyzete megszabná.

MEDÄRD AZ 560 TÄJÄN PÁRIZSTÓL ÉSZAKKELETRE TEKVÖ SAINT-MEDARD NEVŰ KÖZSÉGBEN ELHÜNYT FRANK PÜSPÖK NEVENEPJA. JELES NAP, VAJON AZ ÉG KINYIT- 1A-E CSATORNÁIT, S A NÉPHIT SZERINT, HA A MAI NAP ESIK, AKKOR NEGYVEN NAPIG EL SEM ALL.

AZ IDEI MEDÄRD?

♦ Ahogy mondottuk, nem kell ragaszkodnunk pontosan a naptárhoz. Idén pedig különösen nem. Esztendőnkben eddig minden jóval előbb érkezett. A tavasz nem márciusban, hanem február 20-án, a nyár pedig május 8-án. Természetesen a tavasz és a nyár alatt az évszakra jellemző időjárási viszonyokat értjük. Medárd idén a meteorológiai nyár érkeztekor, június 1-re virradóra, nem is kopogtatva, hanem: zivatarral, viharral bezúdulva töri be hozzánk. Május 31-én és június 1-én több csapadék hullott, mint egész május hónapban. A meteorológusok ekkor megállapították: itt van, megérkezett Medárd.

ásnap estig lőni tanult. Kezdetben sok nyílvesszőt veszített él, de naponta gyakorolt, és e.qy hőnapon belül jő lövész lett belőle.

A majmok ott tanyáztak a tengerparton, és így Tarzan i- dejének nagy részét a kunyhóban tölthette. Rábukkant arra a vaskazettára, amelyben apja naplója, néhány sárgult fénykép és egy aranylánc lapult. A láncot azonnal a nyakába akasztotta, a fényképet hosszan nézegette. Különösen az a nyílt tekintetű férfi tetszett neki. akiről nem sejtette, hogy egykor az apja volt. A naplón azonban nem tudott eligazodni. Ismerte a bétűket, de egyetlen szót sem talált meg a nagyszótárban, és így a szöveg felderítetlen titok maradt számára. Apja ugyanis francia nyelven irta a naplót, ő viszont az Írott angol nyelvet ismerte. Nem sejtette, hogy titokzatos származására adna magyarázatot a napló, és ezért visszahelyezte a vaskazettába.

Egy napon elfogytak a nyílvesszői. Ütra kellett kelnie, hogy újakat szerezzen. Délelőtt ért a faluhoz. Elfoglalta régi helyét a fán, és onnan figyelte az asszony munkáját. Sajnos, a szorgos asszony egy pillanatra sem hagyta magára a katlanban rotyogó mérget, és az új nyílveszőket.

Lassan esteledni kezdett. A falu lakói hazaszállingóztak a földekről. Vadászok jöttek az erdőből, asszonyok az ültetvényekről. Bezárták a falut körülvevő cölöpkerítés kapuit. Mindenki a kunyhója körül sürgőit, az asszonyok vacsorát készítettek, aztán a családok vacsorázni kezdtek.

Ekkor az erdő széléről kiáltás harsant. Elkésett vadászok érkeztek észak felől. Gyorsan kitárták nekik a kaput, és ismét bezárták. A vadászok egy bennszülött férfit cipeltek, mindenki hozzájuk futott.

Kiabáltak, hadonásztak, ütöt- ték-verték a foglyot. Tarzan számára mindez új és ellenszenves volt. Ilyet az állatok sohasem tettek — nem kínozták az áldozataikat.

A kunyhóban talált könyvekből sok mindent megtanult, de ilyesmit sohasem tételezett fel az emberek világáról. Amikor

E. R. BURROUGHS - SZŐKE J.:

XI. A MAJMOK KIRÁLYA

Kulongát követte, azt hitte, hogy kerekeken futó házakra bukkan, és vízen úszó gőzhajókat pillant majd meg. De e- zek az apró kunyhók nagyon kiábrándították. Egyik sem volt akkora, mint apja tengerparti háza.

És most azt is meglátta, hogy az emberek rosszabbak, mint a majmok. Kegyetlenek és vadak. Tarzan kezdett kiábrándulni saját fajtájából.

Amíg töprengett, a falu lakói áldozatukat a falu közepén álló oszlophoz kötözték. Az asszonyok széles körben a földre telepedtek. Megszólaltak a dobok, és a harcosok táncolni kezdtek. Tarzant mindez a Dum — Dum ünnepségekre emlékeztette. Csupán azon csodálkozott, hogy ezek a még élő áldozatukat készülnek megrohanni.

A táncoló harcosok köre egyre szűkült, a dobok egyre gyorsabban peregtek. Végre egy dárda átdöfte a fogoly testét. Ez jel volt a többi öt- vennek. A szerencsétlen áldozatot szétmarcangolták a testébe fúródó fegyverek. Fülsiketítő volt a lárma, az asz- szonyok és a gyermekek őrjöngve kiabáltak.

Minden szem az áldozatra szegeződött. Végre elérkezett Tarzan pillanata. Sötét volt, a hold még nem jött fel. Tarzan könnyedén, nesztelenül ereszkedett a puha földre. Gyorsan összeszedte a nyílvesszőkéi és a kötelébe kötötte.

Sietség nélkül dolgozott. Közben ördögi ötlete támadt. Meg akarta rémíteni a falu népét. Besurrant egy kunyhóba. Sötét volt, de tapogató keze

csakhamar megtalálta, amit keresett. Ki akart surranni, de közeledő léptek zaját hallotta. Gyorsan a falhoz lapult. Egy asszony lépett a kunyhóba. Megállt a közepén, bizonytalanul tapogatott, aztán Tarzan irányába indult.

Oly közel lépett hozzá, hogy testén érezte testének kisugárzó melegét. Tarzan éppen kihúzta a kését, amikor az asz- szony elégedetten felsóhajtott. Végre megtalálta, amit keresett. Egy fazekat vett magához és gyorsan távozott. Tarzan is kisurrant és eltűnt a fán. ,

Onnan szemlélte a további e- seményeket. Az edényeikkel visszatérő asszonyok szabdalni kezdték az áldozat testét. Osz- toztak a már halott prédán. Tarzan most felemelte azt a tárgyat, amit a kunyhóbői hozott magával, és vészes pontossággal a vadak közé dobta. Az egyik harcos, akit fejen talált, a földre roskadt. Ezután az a bizonyos tárgy az asz- szonyok közé gurult, akik egy pillanatig rémülten bámulták, aztán sikongva a kunyhóikba futottak.

Az a bizonyos tárgy ugyanis, amit Tarzan közéjük dobott, egy emberi koponya volt. Az „égből“ hullott közéjük, és a szellemek bosszújának tartották. Vad félelem ébredt bennük.

Tarzan ezt az éjszakát egy hatalmas fán töltötte. Reggel vadászgatva indult hazafelé. Nagyon éhes volt, mert nagyobb állat nem került az útjába. Egyszerre csak Szabo- rát pillantotta meg az ösvényen. Nagy sárga szemével gyűlölködve nézte, és a földhöz lapulva kúszott feléje.

Tarzan nem hátrált, örült, hogy végre összeakadt veszedelmes ellenfelével. Lövésre készítette a nyilát. Amikor Szabóra előre lendült, a nyílvessző vele szemben repült. U- gyanakkor Tarzan oldalra ugrott, és a melléje huppanó állatba másodszor is belelőtt. Az oroszlán vadul ordított, és ismét ugrott. Most pontosan a szemébe kapta a lövést. Tarzan azonban már nem térhetett ki előle. A hatalmas test földre döntötte, de élet már nem volt benne. Csak nehezen mászott ki alóla. Amikor szabad volt, egyik lábával az állati nyákéra hágott, és a majmok diadalordításával adta hírül győzelmét.

Ezután evett Szabóra nehezen emészthető húsából, és lenyúzta az állat bőrét. Nem sokat pihent, sietett vissza a majmokhoz. ahol büszkén mutogatta Szabóra bundáját.

— Nézzétek! — kiáltotta — Kerchak majmai! Nézzétek, mit tett Tarzan, a hatalmas ölő! Ki ölt meg közületek már egyet is Numa népéből? Tarzan a leghatalmasabb közte- tek, mert Tarzan nem majom! Tarzan...

Itt megakadt, mert a majmok nyelvében nem volt szó a férfira, és angolul is csak

körülírni tudta, kimondani a- zonban nem.

A törzs odasereglett. hogy megnézze győzelmének jelét, és meghallgassa szavát. Csak Kerchak állt oldalt, szeme gyűlölködve. haragosan villogott. A gyűlölet elborította az a- gyát, és rémes ordítással vetette magát az összegyültekre. Ütött és marcangolt mindenkit, és egy tucatnyit semmisített meg közülük, mire a többi oltalmat talált az erdő magasabb szféráiban. Kerchaknak habzott a szája a veszettségtől, amikor megpillantotta ellenfelét egy közeli ágon.

— Jöjj le, Tarzan, te nagy ölő! — ordította Kerchak —

Kopócs Tibor rajza

Jöjj lé, érezd egyszer a még

hatalmasabb ölő agyarait. Vagy talán a hatalmas ölök fára szoktak menekülni a veszedelem elől?

Tarzan elszántan a földre e- reszkedett. Az egész törzs visszafojtott lélegzettel figyelte, amikor az ordító Kerchak rávetette magát. Hét láb magas volt Kerchak, hatalmas mellkasa duzzadt az izmoktól. Rövid nvaka egyetlen vasizom- zatból állott, s rajta a fej apró labdának tűnt. Véres szemei villogtak a gyűlölettől, e- rős agyarai marásra készültek.

Tarzan nyugodtan várta Kerchak támadását, ö is izmos volt. de csak hat láb magas. Nyila ott feküdt tőle nem messze a fűben. Egyetlen kés és fürgébb észjárása volt minden fegyvere.

Amikor Kerchak előre lendült. kirántotta a kését, és rémes csatakiáltással válaszolt annak ordítására. Fürgébb és okosabb volt, semhogy hagyta volna magát átölelni. Megragadta a majom kezét, oldalra rántotta, és a kést markolatig döfte egyenesen Kerchak szívébe. Dé az állat nem esett’ össze. Mielőtt másodszor is szúrhatott volna, a majom hatalmas mancsa kiütötte1, kezéből a kést.

Kerchak szörnyű ütést mért Tarzan fejére. Ha eltalálja, szétzúzza a koponyáját Tarzan ügyesen elhajolt és gyomron vágta ellenfelét.

Halálos sebétől tántorgott Kerchak. de szörnyű ölelésével sikerült magához szorítania táncoló ellenfelét. Feszülő izmokkal húzta magához Tarzant, hogy átharapja a ťorkáť, de az ráfonta ujjait az ő nyakára.

így küzdöttek égy ideig. A majom nagyobb ereje lassan diadalmaskodni kezdett, szörnyű agyarai egyre közelebb kerültek Tarzan torkához. Már csak egy ujjnyira volt tőle, a- mikor a majmot megrázta a halál görcse, és tehetetlenül roskadt a földre.

Kerchak halott volt

A majmok családjából származó Tarzan felvette kését, rálépett a legyőzött ellenség nyakára, és ismét elharsogta diadalkiáltását.

így lett az ifjú lord Greys- toké a majmok királya.

Következik: Á férfiésa