Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-06-20 / 25. szám

6 új

MIELŐTT

IGeNt

MONDASZ

MUDR. VLADIMIR BARTÄK, A TUDOMÁNYOK KANDIDÁTUSA:

Gyermek és család

HA GYERMEK SZÜLETIK. A HÁZASSÁG CSALÁDDÁ ALAKUL. A FÉRFI ÉS A NO KÖZÖTT FENNÁLLÓ SZERELMI KAPCSOLAT EZÁLTAL MINTEGY BETELJESÜL. ÚJ KEZDEMÉNYEZÉSEK KELETKEZNEK, ÚJ TÁVLATOK KÖRVONALAI BONTAKOZNAK KI FÉRJ ÉS FELESÉG VISZONYULÁSÁBÓL A GYERMEKKEL SZEMBEN. EGYÜTT ÖRÜLNEK A HÁZASTÁRSIAK AZ ELSŐ ELLESETT MOSOLYNAK, A KIS HONPOLGÁR ET. SO GÜGYÖGÉSÉNEK, DE UGYANCSAK ELSZORULD SZfVVEl EGYÜTTVIRRASZTJÁK ÁT AZ ÉJSZAKÁKAT V CSÖFPSÉG BETEGÁGYÁNÁL. KEVÉS KIVÉTELTŐL ELTEKINTVE TEHÁT A GYERMEK SZÜLETÉSE SZOROSABBRA FŰZI EÉRJ ÉS FELESÉG KÖTELÉKÉT.

A

míg egyesek sanda szemmel tekintenek a családszaporulatra, addig a házastársak javarésze a szerelmesek frigyének szilárdulását, kapcsolataik acélosodását látja az újszülött gyermekben, így is van ez helyesen, ez a természet rendje, törvénye. Csakhogy ez csupán az érem egyik oldala. A másik oldal pedig az a felelősség, amely a gyermek világrajöttének első pillanatától fogva a szülőkre hárul. És erről a felelősségről szoktak rendszerint megfeledkezni.

A szerelmesekből házastársak. azokból pedig szülők lesznek. Ezek a nemi élet szükségszerű szakaszai, a fejlődési folyamat természetes követelményei. Amellett a nemi kapcsolatok minden további, magasabb foka, egyúttal nagyobb felelősséget is ró a szülőkre.

Mivel a szerelmesek mindegyike gyakorlatilag elsősorban saját magáért — és csak elvétett esetekben a másik félért is felelős, a házasságban ez a felelősség egyszeribe kölcsönössé, globálissá válik, és mint ilyen megnyilvánul a házasélet valamennyi mozzanatában. De ha a házasokból szülök lesznek, ennél is nagyobb, komolyabb és terjedelmesebb felelősség hárul rájuk: az utód fejlődéséért és neveléséért viselt kötelezettség.

Ügy tűnik, hogy a szülök, és általában a család nevelő hatását a gyermek egyéniségére eddig — legalábbis nálunk — nem méltányolták, nem értékelték eléggé. Felette érdekes volt az a vitaértekezlet, amelyen különböző néprétegek állást foglaltak a szülők, illetve a család gyermeknevelő rendeltetéséhez, amely a korszerű társadalomban maholnap a legégetőbb problémává válik.

A gyermeknevelés fogalma alatt természetesen szélesebb körű tevékenységet kell érteni, mint az iskolai, katonai stb. oktatásra szorítkozó nevelőmunkát. Családi nevelés alatt a családi légkör, a környezet állandó befolyását értjük a gyermek egyéniségére. Célja, hogy „egész“ embert faragjon a gyermekből, hogy kellőképpen beilleszkedhessen szocialista társadalmunkba, és annak hasznos tagjává válhasson. E- zért annál hatékonyabb, sikeresebb és gyümölcsözőbb lesz a gyermekek neveltetése, minél nagyobb mértékben veszik ki abból részüket a szülök személyes példaadásukkal.

A szülők példaadása főleg akkor érezteti áldásos hatását, ha minél több jó tulajdonság tárul a gyermek szeme elé. Az anya legyen jóságos, türelmes, gyöngéd, szeretetteljes, míg az apa jobban teszi, ha — legalábbis megjátssza — a komolyabb. megfontoltabb és keményebb kötésű szülőt, egyúttal

azonban tűnjön ki lehetőleg szellemi fölényével is. Ha mindkét szülő vállvetve e- gyüttmüködik a nevelésben, ha az egyik nem húz jobbra, a másik meg balra, ami valamikor, nagyapáink idejében egészen természetes volt, csaknem biztosra vehetjük, hogy a fiú mint férfi, a leány pedig mint nő az életben is megállja helyét.

Első pillanatra ezek a köve-1 telmények kissé idegenszerűnek tűnnek abban a korban, a- mely a férfi és a nő egyenjogúságának, a család demokratizálásának jelszavát tűzte zászlajára. Az egyenjogúság és a demokratizálás nemcsak egy történelmi folyamat termékeit képezik, hanem mélyen gyökereznek az emberiség igényjogosultságában. Ne feledjük a- zonban. hogy az egyenjogúság távolról sem jelent korlátlan egyenlőséget a családban, és nem jogosítja fel a házasfelek egyikét sem önkényeskedésre, basáskodásra. Ellenkezőleg! Mindegyik fél, nemének megfelelően, a maga kötelességét végzi. Pszichológiai, szociológiai és szexuológiai kísérletek, tanulmányok és tapasztalatok bebizonvították, hogy hatalmas szakadékok támadnak a neve- lómunkában a felborult házasságokban. amelyekben az egyik fél állandóan vét a hitvestársi kötelességek ellen. A szülők egyikénél folyamatosan megismétlődő anarchisztikus önkények főleg a gyermekek zsenge és serdülő korában hatnak azokra. Hézag keletkezik természetesen a nevelőmunkában a szülök egyikének elhalálozásával, de ennél is gyakrabban válás folytán, amelyet jogosan nevezünk a korszerű társadalom rákfenéjének. Statisztikai kimutatások szerint nálunk minden ötödik házasságkötés korai válással végződik, főleg az ifjú házasulok táborában. Gyakorlatilag ez annyit jelent, hogy a még zsenge korú gyermekek fájóan nélkülözik, később pedig alaposan megsínylili az egyik szülő hiányát minden ötödik családban. A felborult házasságokban tehát kimondott „túltermelés“, állott be nálunk. A belőlük származó gyermekeknek különböző nehézségek-“ kel kel! megküzdeniük, hogy beleilleszkedhessenek társadal-1 munkba.

Néhány évtizeddel ezelőtí még komoly mérlegelés tárgyává tették, vajon a házasság és a család társadalmi intézmények-e? Ennek jelentősége azóta régen meghaladottá vált. A harmincas években azt írta

S. K. Neumann A nő története című könyvében, hogy a családalapítás a szellemi haladás kulturális kerékkötője és ellensége. A negyvenes években viszont lényegében erkölcstelen intézménynek bélyegezte a család fogalmát Simone de Beauvoir francia írónő „A másik nem“-ben. Sőt Ernst Fischer, az osztrákok jelenkori marxista filozófusa, annak a meggyőződésnek ad kifejezést A fiatal nemzedék problémái című fejtegetésében, hogy a házasság a jövőben fölösleges intézménnyé válik. Amíg azonban az első helyen említett két szerző nem gondolkodott el túl behatóan a gyermeknevelésről, addig Fischer legalább hozzáfűzte, hogy a család azzal a feltevéssel veszti el jelentőségét, hogy ha az emberi társadalom az együttélés és a gyermekgondozás más. alkalmasabb alakját képes kieszelni. A jelenlegi viszonyok és adottságok mellett azonban bízvást kijelenthetjük, hogy egyelőre nem Ismerünk a házasságnál alkalmasabb vagy megfelelőbb társadalmi berendezést. Bebizonyosodott ugyanis, hogy legalábbis a rendezett viszonyok között élő családok töltik be legjobban hivatásukat a gyermeknevelés viszonylatában. Ezzel szemben nálunk éppúgy, mint külföldön kevésbé vált bF a gyermekek házon kívüli, intézeti nevelése. Csak elenyészően csekély hányaduknak sikerül az életben feltalálnia magát. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a házasság intézménye jelenlegi társadalmunk fontos pillérét képezi. Ugyanakkor elengedhetetlen követelménye a házasságnak, hogy a fiatal házasulandók felelősségük teljes tudatában lépjenek frigyre, és fokozott gondot fordítsanak gyermekeik nevelésére, mert csak így képesek a családi tűzhely békéjét, egészséges, kiegyensúlyozott nemzedéket, és szocialista társadalmunk zökkenőmentes összhangját biztosítani.

Feldolgozta: K. E.

LEVELEZNÉNK

0 Makai Mária. Budapest

XIV. kér.. Kerepesi út 78./g. Magyarul, angolul, oroszul levelezne általános témákról, 18 éves gimnáziumi tanuló.

0 Illéstalvi József, Nemesvámos, Vörös Október utca 59., Veszprém megye, Magyarország. Magyarul levelezne különböző témákról, 17 éves ipari tanuló.

0 Gulicska István. Cegléd. III. kér., Rákóczi út 58.. Magyarország. Magyarul,

eszperantóul levelezne, hobbyja bélyeggyűjtés, 17 éves.

0 Pátkay József, Dunaújváros, Vasmű út 57., Magyarország. Magyarul és németül levelezne általános témákról, 17 éves.

0 Kormán József, Üjdöm- bóvár. Csíki Gergely út 16., Magyarország. Magyarul,

németül levelezne bélyeg- gyűjtésről, 16 éves.

0 Rátkai Ilona, Budapest,

XV. kér.. Mezőhegyes utca 81. Magyarul, oroszul levelezne és ismerkedne, 22 éves.

0 Kovács Ágnes, Gödöllő, Fürdő utca l.,/b. Magyarország. Magyarul, angolul levelezne különféle témákról, 17 éves.

0 Holanapi Anna, Budapest, XXI. kér., — Csepel Béke tér 11. Barátságról levelezne magyarul és angolul. 20 éves.

0 Nagy István, Hajdúböszörmény, Hadházi utca 42., Magyarország. Magyarul, németül vagy eszperantóul levelezne különféle témákról. 17 éves.

0 Zelle Anna Mária, Budapest, VII. kér., Majakovszkij utca 15. Magyarul levelezne és ismerkedne, 21 éves.

0 Kiss György, Debrecen, Jerikó út 45. sz„ Magyarország. Általános témákról levelezne magyarul, 19 éves.

0 Tóth Júlia. Kiskunhalas. Futó út 4., Magyarország. Németül, magyarul levelezne, 17 éves gimnáziumi tanuló.

0 Péter Ágnes, Kiskunhalas, Vörösmarty út 40., Magyarország. Különböző témákról levelezne magyarul. 18 éves, gimnáziumi tanuló.

0 Sőreghy Mária, Kiskunhalas, Eötvös út 2., Magyarország. Általános témákról levelezne magyarul és németül, 18 éves diáklány.

0 Nyikos József, Fehérvárcsurgó, Diós út 9., Fejér megye, Magyarország. Magyarul levelezne különféle témákról, 18 éves gimnáziumi tanuló.

0 Gyenese Béla, Gutor- földe. Zalamegye, Magyar- ország. Magyarul levelezne és ismerkedne 20 éves főiskolai hallgat^,

ISMERKEDNÉNK

A deáki plébániai hivatal és a főrendű hatóságok azzal a felhívással fordulnak a tanulni vágyó fiatalokhoz, hogy a hivatalos vizsga után is járjanak iskolába.

Hogy félreértés ne essék és megértsétek; az említett felhívás pontosan száz évvel ezelőtt, 1867-ben került nyilvánosságra. Feledésbe is merült volna, ha a deáki kilencéves iskola pionírjai nem sütik ki, hogy jó lenne összegyűjteni az iskolájuk történelmével kapcsolatos tényeket emberemlékezettől egészen máig. Nyomban munkába fogtak. Kifaggatták a falu legidősebb lakóit, a lelkészt és mindenkit, akiről sejtették, hogy valami hasznosat tudhat. Búvárkodtak a plébániai hivatal levéltárában.

Rengeteg érdekes és hasznos leletre bukkantak. Sokat tanultak, látókörük gazdagodott a szerzett ismeretekkel. És ez csak az érem egyik oldala.

Ám folytassuk, amit bevezetőben kezdtünk a plébániai hivatal felhívásával kapcsolatban. A főméltóságú hivatalok azért folyamodtak e felhíváshoz, mert a hivatalos oktatás csupán október elsejétől április végéig tartott. Már annak, aki iskolába járhatott. Több gyerek még a téli hónapokban sem foglalhatta el helyét az iskolapadban, mert megfelelő lábbeli híján otthon a kemencén kuksolt. Amikor pedig megérkezett a tavasz, a szülők úgy vélték, hogy a libalegeltetés vagy a kukoricakapálás hasznosabb a tanulásnál.

Mindezekről a kis deáki történészek remek vállalkozása nyomán született krónikában olvashatunk. Kiderítették azt is, hogy községük már a honfoglaláskor lakott település volt. Az iskoláról egy 1613- ból származó okirat tesz először említést. S hogy milyen iskolák voltak akkoriban? Ezt firtatva elég belelapozni a krónikába, ahol többek között az áll, hogy a református iskolát a 18. század végén vesz- szöből és nádból fonták, sárral tapasztották. 1806- ban ezt a sárból tapasztott viskót 3 szál fenyő és 3 kéve nád felhasználásával tatarozták.

Ifjú történészek

E viszonyok ma derültséget váltanak ki. Sajnos, valamikor ilyen körülmények között tanultak a gyerekek. Nem törődött velük az uraság és senki sem. A plébániai hivatal sem szeretetből szólította fel a tanulókat, hogy folytassák tanulmányaikat. Az elégedetlenséget, a feneketlen nyomort akarták leplezni a szegény ember gyermekének taníttatásával. Végül néhány tanult emberre szükség is volt, hogy ellássa az alantasabb tisztségeket.

A felhívásnak — mint már mondottuk — alig volt visszhangja. Az sem segített, hogy a továbbtanuló gyereknek megengedték, ingyen egyen a plébánia szederfáiról. Akkor született ez a latin mondás; „Séd deficientibus moris defecere scholá- res.“ Ami magyarul azt jelenti, hogy: „Elfogyott a szeder, elfogytak a tanulók.“

Szerencsére ezek a tények már csak a deáki történészpionírok 15—20 oldalas krónikájában élnek. Ma szeptembertől júliusig 800 tanuló látogatja az iskolát. Gondtalanul, szeder nélkül, de lábbelivel, ruhával, tanszerekkel és mindennel jól ellátva.

Azért nem árt néha feleleveníteni, hogyan, milyen nyomorban éltek apáink, nagyapáink, elődeink. Valószínűleg nálatok is sok ismeretlen körülményt, eseményt homály fed még az iskola, esetleg a község történelmével kapcsolatban. Mit szólnátok ahhoz, ha a deákiakhoz hasonlóan felkutatnátok szülőfalutok, városotok, iskolátok eredetének történetét, a környéken található műemlékekkel, kastélyokkal összefüggő eseményeket. Az idősebb emberektől sok hasznos dolgot hallhatnátok, számtalan kallódó okiratnak a nyomára bukkanhatnátok. Nem is túlzás, hogy ezzel a tudományos kutatómunkának nagy segítségére lesztek. És ez az érem másik oldala. ui