Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-06-20 / 25. szám
t • % U| Köszontjük a 60 éves SZABÓ GYŰ LAT Napjainkban — pontosabban június 8-án ünnepelte Szabó Gyula, akadémiai festőművész, 60-ik születésnapját. A gratulálok és jóbarátok sorai közé szeretnénk mi is felsorakozni e szerény kis köszöntővel. Szabó Gyula, a kiváló grafikus és festőművész, eredményekben és sikerekben gazdag életművét méltatni ez ünnepélyes alkalomkor, úgy véljük, kissé közhellyé zsugorítaná ő- szinte szándékunkat. Elsősorban köszönteni szeretnénk Szabó Gyulát, az embert. Vitathatatlan, hogy alkotásával bőven hozzájárul az egyetemes kultúra gazdagságához. Tény, hogy kiváló tehetségét, bravúros szakmai tudással párosulva, mindig az emberiesség hatotta át. Tény az, hogy széleskörű ismereteivel, gazdag élettapasztalatával, az embert félti, védi, és szolgálja. Gazdag életének talán legkézzelfoghatóbb bizonyítékai a nap-nap után megszülető metszetei, grafikái, vásznai és a legkülönfélébb technikák bravúros alkotásai, melyekben mindig halálra gyötrődik, hogy bennük újra feltámadjon. A Mester életének gazdag munkásságát nem vagyunk hivatva értékelni. Ezt megtették már hivatottak, és kevésbé hivatottak. (De mindemellett adósak is maradtak a hivatalos szervek Szabó Gyulával szemben: a hatvanadik születésnapjára tervezett összkiállítással. Ez nemcsak Szabó Gyulával szemben tapintatlanság, de felelőtlenség a kultúrközönség iránt is). Talán e pillanatban nem ez a legfontosabb. Fontosabb és jólesőbb érzés az, hogy Szabó Gyula itt él közöttünk, itt aggódik az emberért. Jól esik tudni, hogy Szabó Gyula is u- gyanazokon a hétköznapokon, melyeken mi is munkába indulunk, kezébe veszi az ecsetet, a vésőt, és dolgozik. Dolgozik, mert örömét leli a munkában. Dolgozik, mert a munka az ő élete is. És ezt jő tudni... Kopó'cs Tibor Ä prágai Lucerna Hangversenytermében több mint 8000 hallgató fér be. Legalább ezren tolongtak a bejárat körül, akiknek már,; nem jutott belépőjegy. Az h háromezer hallgató ott bent lázasan tapsolt az énekesnek, aki gyermekes szégyenlőséggel hajlongott, és köszönte az elismerő tapsot. Mikor a taps már percekig tartott, az énekes felemelte jobbkezét, mutatóujját a közönség felé fordította és... Csoda történt: a közönség vele együtt kezdte énekelni a dalt: „Mikor meghalt a költő“... csendben, finoman, meghatóan. A közönség megértette a szégyenlős énekest. Az énekes tapsolt a közönségnek, a közönség lelkesen ünnepelte a szégyenlős é- nekest: Gilbert Bécaud-ot! Ez az előadóest előkészület volt Gilbert Bécaud jövő évi nagy hangversenykörútjára. , Ellátogat majd Bratislavába is, de mielőtt módjukban lesz meghallgatni Bécaud valamelyik hangversenyét, 1- me egy interjú, amelyet az ÜJ IFJÚSÁG részére adott Prágában. — Mi az ön műsorának különlegessége? — Csak a saját dalaimat ének- lem, csak olyanokat, amelyekhez magam szereztem a zenét. — A szövegírók közül kikkel dolgozik a legszívesebben? — Pierre Delanoe-val, Luis Adame-al és Maurice Vidalin-nal, dr dolgoztam már Charles Aznovour-ral és Udo Jürgens-szel is. — Miért nem próbálkozik meg a szövegírással is? — Azért, mert mások jobban írják. — Énekelt már valaha olyan dalt, amelyet másvalaki komponált? — 1964 elején kivételt tettem: New Yorkban hosszanjátsző lemezt adtam ki, amelyen nyolc saját dalomat és négy amerikai balladát énekeltem angolul, Sinatra stílusában. Ez baj volt! Először történt, de egyben utoljára is! — Hogyan emlékszik vissza a kezdetre? — 1927 október 24-én születtem Toulonban, eredeti nevem Gilbert Francois Silia. Tizenegyéves koromtól kezdve szerepeltem különböző esztrádműso- rok „csodagyereke“ gyanánt. Mint énekes 1953 óta szerepelek. Verssilles-ben kezdtem pályafutásomat egy kávéházban. Aztán Nizza következett és itt három hónap alatt népszerű lettem. — Az ön dalait sok előadóművész énekli. Kit értékel közülük a legjobban? — Dalaim a legjobban Plaf, Aznavour és Danno előadásában .tetszenek, — Mi a véleménye a komoly zenéről? — Tisztelője és csodálója vagyok a klasszikus zenének. Magam is írtam egy operát Arán címen. Mondhatom, nagyon nehéz szülés volt. — Mondjon valami közelebbit tft Arán operáról? — Az opera egy szép szerelem történetét dolgozza fel, s mint i- lyen meglehetősen drámai. Nagyon rosszul végződik, mint általában a szép szerelmek... — Milyen volt első élménye Csehszlovákiában? — Késett a repülőgép, így hát én is lekéstem a Semafor színház esti előadásáról. Nagyon tisztelem a színház szervezőit — Suchýt és Slitr-t — és nagyon sajnálom, hogy nem találkozhattam velük személyesen. Talán majd a jövő évben. — Volt valami különös élménye Prágában? — Szerettem volna megborotválkozni, de sajnálattal tapasztaltam,hogy a villanyborotvám használhatatlan az itteni áramkörre. Ezért bocsánat, és elnézés a jelenlévő dámák részéről... Késő volt, s emiatt nem borotválkozhattam meg másképpen. — Ismeri a mi könnyű zenénk „csillagait“? — Hallottam Karel Gott Cannes-i sikeréről, és Párizsban meghallgattam néhány hanglemezét. — Hogyan viseli el a népszerűséget? — Ez attól függ, milyen napot fogtam ki, és hogy éppen hol vagyok. Különben elég jól. — Mi az érdekes az ön eddigi énekes karrierjében? — Amíg nem voltam népszerű, rengeteget dolgoztam. Ma mikor már nagyon népszerű vagyok, még többet dolgozom! De ez talán mindig így van. Higy- jék el, valóban nagyon sok munkába kerül, amíg a hallgatók először meghallgatják' az új dalt. Énekesnek lenni nagy megerőltetést jelent... — Színész, énekes, zeneszerző, komoly zene-rajongó egy személyben. Melyiknél maradna, ha választania kellene a négy hobby közül? — Jelenleg éppen ezt kell eldöntenem. Nagyon nehéz egyszerre négy dologgal foglalkozni. Talán az operát részesítem előnyben. — Mi az, amit nem szeretne megérni? — Hogy csak rossz zene létezzen... — Mi a nézete a sanzónról? — Ez egy különleges, szintén dalolt költészet, de a zenével egyre kevesebb a közös vonása. Különös alakja a költészetnek', amely aprólékosan kifejezi az érzéseket, az élet hangulatát. — Valami kedves emlék a magánéletéből...? — Vágyaimat és álmaimat a jövő felé irányítom, és nem a múltba. Nem szívesen térek' vissza a múltba, még ha szép emlékekről is van szó... — Tehát akkor mire vágyik? — Hogy sikerüljön saját szavaimmal és saját átélt tapasztalatom alapján megmagyaráznom a BOLDOGSÁG szó értelmét. — Köszönjük és — Au revolr, monsieur Bécaud! Kovács Antal zerkesztoi üzenetek 0 „Agrosztroj“: Versei a múltkor olvasottakhoz képest mit se változtak. Ugyanazok a sablonok, ugyanaz az ötlettelenség, nyelvi sivárság. Egyik versében azonban van két sikerült sora. Idézzük is, mint véleményünk legpontosabb kifejezőjét: (hadjuk (hagyjuk) abba hát. (Akkor lesSz (lesz) majd boldog a világ.) Ez íqy igaz! 0 „K. Katalin“: Elfelejtette megírni a elmét. Ami különben írását illeti érdekes. Kár, hogy egy-egy történetet nem dolgozott ki precízebben, jobban. Várjuk a folytatást. 0 B. L. katona: Számomra című verse a kezdés minden hibáját magán viseli. Fantáziátlan, nehézkes, köl- tőietlen sorok váltakoznak a még gyengébbekkel. Lebeszéljük! 0 N. GY. Dunatőkés: Mint levelében írja, még csak tizenöt éves. Versei ezen a színvonalon jók is, de lapban egyelőre nem közölhetők. kiváncsiak vagyunk a fejlődésére. Tanuljon, olvasson sokat, és idővel jelentkezzen újra. (A vers látta- tás. képi beszéd!) 0 „Ifjú szív“: Ahhoz, hogy a költészet mélyebb rétegeit megsejthesse még túlságosan fiatal. Nincs még ereje, hogy a vers-csírákat duzzadó, látó és láttató versekké nevelje. Ügy próbáljon írni ahogy ön előtt még senki sem tette. A költészetnek csak akkor van értelme. 0 „Piruló gyermek“: Verseiért igazán nem kell pirulnia. Küldjön több verset és küldje be fényképét is pársoros életrajzával együtt. 0 „Csabelita“: Verséiben mintha megvesztek volna a szavak. Hömpölyögnek, csapkodnak;1 pólustól pólusig feszülnek, szikráznak sírnak, s teszik mindezt az értelem, az érthetőség rovására. Le kell higgadnia. Ha Nyitrán járunk felkeressük. 0 M. K. Diószeg: „Szeretném megjelentetni versemet az Új Ifjúság hetilapban“ — írja levelében. Higgye él mi is szeretnénk, ha megjelenhetne, de sajnos ... A szándék még nem egyenlő a verssel. Nyelve is színtelen, egyéni jelleget nélkülöző. Hogy jobban el- higgye idézünk: (De kérdem magamtól / Te miről is gondolkodói? / S rájövök, hogy semmiről / Most a kérdés ki mit gondol?) Talán jobb lenne, ha lebeszélnénk. • K. J. Rozsnyó: Versei régiesek, Szabolcska Mihály ízűek. Sok bennük a magyar nóta áthallás is. Nem közölhetjük. 0 „öt vers“: Fejlődése szembetűnő. Kérjük küldje be fényképét és pár soros életrajzát szerkesztőségünkbe, ugyanis a Hol vagytok című versét közölni akarjuk. 0 „Illés a drukker": A „cikknekszánását“ nem közölhetjük. 0 T. L. Izsa: örülünk prózai próbálkozásainak. Alkalomadtán valamelyikei leközöljük. 0 K. G. Szőlőske: Próbálkozása erőtlen. Ha Írni akarna, elsősorban a nyelv szabályaival kellene .megismerkednie, aztán a verstanéval ... Lebeszéljük. KEDVES OLVASÓINK! Lapunk múltheti számába tévedés folytán nem került be a Látóhatár nyerteseinek névsora, amiért is Kedves Olvasóink szíves elnézését kérjük. Könyvjutalomban részesülnek: 1. Balázs Sándor, VÜ-7337, Trenčín 2. Tóth Judit, Nitra, ui. Rudolfa Jašíka 32. 3. Szombath Marika, Nové Zámky, Gúgský pr. 3. ! FIGYELEM! A Csemadok Központi Bizottsága a központi, kerületi és járási szervekkel együtt, a NOSZF 50. évfordulója jegyében 1967 július 1.-2.-án rendezi meg a XII. országos dal- és táncünnepélyét Gombaszögön. MŰSOR: 1967 július 1-én: A Munka Vörös Zäszló Érdemrenddel kitüntetett Magyar Állami Népi Együttes egész estét betöltő előadása, utána reggel 5 óráig tartó népműlat- ság. 1967 július 2-án — délelőtt: Ajándék a felnőtteknek, ifjúsági együttesek műsora — délután: Testvéri kézfogás című műsor. A kulturális műsorokban mintegy 900 műkedvelő — a legjobb népi együtteseink, gyermek- csoportjaink és a Magyar Állami Népi Együttes lép fel. A JEDNOTA, Raj, EFSZ sátrak sokasága, étel és italkülönlegességekkel kedveskedik a közönségnek. Mindkét napon barlanglátogatás, gyermekek számara körhinta és népmulatság egészíti ki a népünnepély műsorát. Beléptidíj egy-egy napra: felnőtteknek 10.— Kčs, gyermekeknek 5.— Kčs. MINDENKIT SZERETETTEL HlV ÉS VÁR A RENDEZŐSÉG. MÉG EGYSZER Lapunk múltheti számában értékeltük az Ifjú Szívek ezévi bemutatóját. Sajnálatos módon olyan fénykép került a cikkhez. amely nem volt vele összefüggésben. Ezúton kérjük olvasóinknak, az együttes tagjainak, valamint a cikk írójának szíves elnézését. A kiszehajtás és villőzés című tánc, amelynek koreográfiáját Kvocsák József készítette. Pásztortánc. Magyarországi szerző, Gyapjas István koreo- ráfiája MIKRONOVELLAK O. FISER: Tévedés Megunta örökös unszolásait és kitört belőle. — Az utóbbi időben észrevettem, hogy szolgálólány ódnak, és nem a feleségednek tartasz. Elmosolyodott és tagadólag rázta a fejét: — Tévedsz. Nem hagyta annyiban. — Semmi sem tetszik neked, mindig valami bajod van, mindent a kezedbe kell adnom és még csak egy elismerő szavad sincs hozzám. Szolgálólánynak tartasz! — Tévedsz drágám, tévedsz — tiltakozott. — Akkor bizonyítsd be — hozta elő az utolsó érvet, de 8 rövidesen elhárította: — Nézd, ha ez igaz lenne, akkor már rég fölmondtám volna neked. Modern — Kérlek, magyarázd meg nekem, mi a különbség a klasz- szikus és a modern regény között. Magad is írogatsz, talán tudod — fordult hozzám egyik ismerősöm. Kérdése meglepett, ám nem akartam azt színlelni, hogy nem értek hozzá, ezért rövid gondolkodás után magyarázatba kezdtem: — Nézd, barátom! A klasszikus regényben a fiú és a lány sok-sok akadály, veszély és buktató után az utolsó fejezetben egybekel és holtig boldogan, egyetértésben él. A modern regényben a fiú és a lány boldog, amikor az első fejezetben megismerkednek és egybekelnek, s az említett akadályok, vészé* lyek és buktatók a sírig kísérik őket. Szerelem Életükben először látják egymást. A forró fekete homályos párafüggönyén át mohón szemlélik egymás arcát. Szinte félálomban suttogja a fiú: — Téged, vagy senki mást. A lány vágyakozóan tágranyitja mandulaszemét: — Téged vagy egy mást. fordította: P. L