Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-06-20 / 25. szám

2 Ai ifjúság hMh\ it! ižUse \mrWm SZOMBAT, JÚNIUS 10 A Biztonsági Tanács egyhuzamban ülésezett. Két 6- rával az ENSZ által kitűzött időpont után elhallgattak a fegyverek és ezzel a tűzszünet általánossá1 vált. VASÁRNAP, JÚNIUS 11, ENSZ katonai megfigyelők helyezkedtek el a tűzszü­net betartásának biztosítására a Közel-Keleten. ® Az egyiptomiak százezrei vonultak Kairó közép­pontja felé, hogy rábírják Nasszer elnököt, maradjon továbbra is az ország vezetője. ® Hazautaztak a moszkvai találkozás résztvevői. • Az amerikai kormány „ólaj-siükségállapotot“ ren­delt el, tekintve, hogy a közel-keleti olajszállítmányo­kat gyakorlatilag, beszüntették. HÉTFŐ, JÚNIUS 12. Az Egyesült Államokban bizonyos izraeli területi" kö­vetelések jogosságára céloznak. ® Az izraeli kormány miniszterei beszédeket mon­dottak, amelyekben kijelentették, hogy érvénytelennek tekintik az 1949-1956-os fegyverszüneti szerződése­ket, valamint az azokban kijelölt határokat. KEDD, JÚNIUS 13. Franciaországban nyíltan kifejezést adtak annak az aggodalomnak, hogy az izraeli követelések tartósan szembefordítják a Nyugattal az egész arab világot. Úgy nyilatkoztak, hogy Franciaország a közel-keleti hatá­rok sérthetetlensége mellett áll ki. SZERDA, JÚNIUS 14. A Biztonsági Tanácsot a közel-keleti háború kirob­banása óta 17-szer hívták össze. Napirenden szerepel­tek; 1. Egyiptom előterjesztése, hogy vizsgálják meg a közel-keleti béke- és biztonság kérdését, 2. A Szov­jetunió előterjesztése, amely a megszállt egyiptomi, jor- dániai és Szíriái területek kiürítését követeli. © Dajan, Izrael hadügyminisztere, nyilatkozatában ki­fejtette, hogy meg akarja őrizni Jeruzsálem eddigi jor- dániai részét, a gazai sávot és a Sinai félsziget vízpart­jait, beleértve a Sorm el Seih erődjét, az Akabai öböl hajózásának egyik kulcsát. Ä követelések között szerepel Izrael diplomáciai el­ismerése az arab országok részéről, és a hajózási jog a Szuezi csatornán, amelyet az EAK eddig nem adott meg Izraelnek. CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 15. Fegyveres harcokról érkeztek jelentések Nigériából. Ugyanakkor Laosban, a szövetségi állam fővárosában az eddigi katonai vezetők helyett több polgári politikus vette át a vezetést. PÉNTEK, JÚNIUS 18. A Szovjtaunió fokozza az arab államoknak nyújtan­dó diplomáciai segítséget. A Szovjetunió által szorgal­mazott ENSZ rendkívüli közgyűlésének öszsehívása is ezt a célt szolgálja. A közgyűlés összehívása mellett döntött Franciaország is. Elhallgattak a fegyverek, a Szuezi-csatorna mentén megszűntek a hadműveletek, most dip­lomáciai vonalon folyik a harc. PÁRIZSBAN Nagy meglepetés ért egy idős házaspárt. Egy emelet­tel lakásuk felett nagy mu­latozást rendezett egy tár­saság. Olyan vadul táncol­tak, hogy leszakadt alattuk a padló, és a mulatozók az idős házaspár lakásába hup­pantak. Szerencsére csak könnyebb sérüléseket szen­vedtek és azután az Idős házaspárral együtt folytat­ták a mulatozást. Vannak bizonyos foglalkozást űző emberek, akikről nem té­telezhető fel, hogy betegágyon, végelgyengülésben vagy agg­hajlékban haljanak meg. Ah­hoz az embertípushoz tartoz­nak, amely fényűző és látszó­lag gondtalan életet él, a va­lóságban azonban állandóan a Damoklész kardja lebeg felet­te. Vállalták a veszélyt, a koc­kázatot, amely előbb-utóbb végzetükké válik. Vagy így, vagy amúgy — ahogyan mon­dani szokás — „cipőben“ hal­nak meg. A FEGYVERCSEMPÉSZEK ELŐFUTÁRJAI Az idősebbek még emlékez­nek az ún. „prohibícióra“, vagyis az Egyesült Államok­ban 1919-től Í933-ig tartó ál­talános alkoholtilalomra, a- mely nemcsak csúfos kudarcba fulladt, hanem mérhetetlen károkat is okozott az ameri­kai népgazdaságnak. Hiába; til­tott fának édes a gyümölcse! Mert a tilalom pontosan az el­lenkező hatást váltotta ki. Drága pénzen, dugárúként még a „bornemisszák“ is alkoholt vásároltak és szürcsölgettek. Aranykor virradt a gengszte­rekre, akik csaknem kizárólag szeszcsempészetre szakosítot­ták magukat és hallatlanul meggazdagodtak. A „számotte­vőbb" gang-ek, vagyis bandák saját kis hadsereggel, sőt ten­geralattjáróval is rendelkeztek. Nemcsak a kikötőrendőrség, hanem egymás ellen is ádáz harcokat vívtak a csempészáru­piacért folytatott versenyben. Elvégre ők is élni akartak va­lamiből. Nemegy nyugdíjba vo­nult és „tisztességessé vált“ bandavezér fájó szívvel em­lékszik vissza a prohibíció ad­ta kereseti lehetőségek küzdel­mes, de dicső éveire. ÄTNYEKGELÉS 1933-tól kezdve az amerikai kormány fokozatosan lazította Forró árut veszek és eladok a prohibíció merev rendelkezé­seit, majd — mint reménytelen esetet — „leírta“ őket. Igyon, akinek jólesik! Igen ám, de mi­hez kezdjenek a szegény szesz- csempészek, amikor úton-útfé- len a legfinomabb italkülönle­gességeket kínálgatják a bol­tok? Hiába, új kereseti forrás után kellett nézni. A kidnap­ping, a gyermekrablás nem bi­zonyult elég jövedelmezőnek, sem elég biztonságosnak. Ren­geteg „műszaki" hiba csúszott az efajta váltakozásokba, a- melyeken a gengszterek több­nyire rajtavesztek. Azután hir­telen fény gyulladt az ameri­kai bandavezérek agyában. Ki­használták az első világháború után világszerte kibontakozó nemzeti és szociális megmoz­dulásokat. amelyek új kormá­nyok és ellenkormányok meg­alakulásához vezettek. Az ideig­lenes, átmeneti és bábkormá­nyoknak pedig fegyverre, ren­geteg fegyverre volt szükségük. És mivel az USA-ban nem bün­tetik túl szigorúan sem az il­letéktelen fegyvertartást, sem a fegyverszállítást, az alvilág hatalmasai nem is vállaltak túlságos kockázatot új mester­ségükben. NEM TÁMOGATJÁK, DE MEG­TŰRIK Amerikában Mr. Samuel Cum- mings-nak, az International Armament Corporation, röviden Interarmco nevű fegyvernagy­kereskedés tulajdonosának é- vi áruforgalmát 100 millió dol­lárra becsülik. Mr. Cummings nemcsak Afrika, Dél-Azsia, Közép- és Dél-Amerika tör­0 Nyugat-Németország- ban a Tusma nevű diák- egyesület tagjai telefonhí­vásra házhoz jönnek, és tiszteletdíj ellenében a nemi kérdésekben felvilágosítá­sokat nyújtanak a gyerme­kek számára. A diákok vál­lalkozása nagy sikerrel járť s a szülők igen hálásnak mutatkoznak. • Baden-Württemberg kormánya a legszigorúbb takarékossági intézkedése­ket vezette be. A hivatalok levelezőlapon jelzik, hogy a címzettek számára bíró­sági döntéseket kézbesíte­nek abban az esetben, ha átutalják a posta Illetéket. 0 Pekingben a hatos számú iskolában az egyik tantermet a spanyol inkvi­zíció idejére emlékeztető kínzóeszközökkel rendezték be. Ebben a teremben: „ne­velik át“ azokat a tanuló­kat, akik valamiképpen vé­tőnek Mao tanításai ellen. A 19 éves Van Huang Hua nevű diákot addig kínozták, míg saját vérével nem írta fel a falra: Éljen a vörös terror! Az iskola 86 éves szolgáját felakasztották, mert nem akart Mao tiszte­vényes és kevésbé törvényes kormányainak szállít „forró á- rut“, hanem egyes NATO-álla- moknak is. Teljesen nyíltan és legálisan. Mert Mr. Cumming- sot nem lehet egyszerűen mel­lőzni. Sőt, szükség van egy o- lyan vállalkozóra, aki egy nap leforgása alatt állig fel tud fegyverezni egy hadilétszámra emelt hadosztályt! „Kifelé“ Mr. Cummings ugyanis még egy riasztópisztolyt sem ad el ide­gen országnak. A „jó hazafi“ csupán külföldi fiókvállalatai­nak juttat árut, amelyek já­tékgyár, fürdőkád-lerakat, konyhaedény-kereskédés stb. fedőnév alatt szerepelnek az illető ország céglajstromában. A nagyvállalkozót tehát nem érheti gáncs, mert köztisztelet­ben álló, feddhetetlen életű honpolgárként ismerik a tár­saságban. Hogyan csempészik külföldre hajórakományszámra a gyilkos fegyvereket, az nem az ő dolga. Ezt az ún. kisem­bereknek, az ügynököknek, fiókvállalati alkalmazottaknak stb. kell elintézniük. Övék a kockázat. Ha fegyverszállítás közben elcsípi őket az ellen­kormány, rövid úton leszámol velük. Erről sem tehet Mr. Cummings. 1964 szeptember 25- én például Ciprus szigetén két svéd tisztet tartóztattak le fegyvercsempészés miatt, akik az ENSZ csapat-kontingensé­hez tartoztak. De mit tehet er­ről Mr. Cummings? Mr. CUMMINGS MELLÉFOG Egyszer az Interarmco dol­lárterhes cégfőnöke csaknem elcsúszott egy banánhéjon: el­járást indítottak ellene adó­csalás címén. Mr. Cummings- nak ugyanis sikerült kievickél- nie a csávából, de ugyanakkor annyira „szívére“ vette honfi­társai hálátlanságát, hogy Wa­shingtonból Monte Carlo köze­lébe tette át cégének székhe­lyét. Amíg Monaco hercege tárt karokkal fogadta az új a- dófizetőt, addig a washingto­letére táncolni és énekelni. 0 Margit dán hercegnő és Henri de Monpezat fran­cia gróf esküvője alkalmá­val a monarchia ellenségei innen onnan 10 000 fehér egeret akartak szabadon bocsátani a szé­kesegyházban, hogy zűr­zavart keltsenek, és a nász­népet paradicsommal akar­ták megdobálni. 0 Londonban e napokban jelent meg a „Debrett“ ne­vű 3212 oldalas, 6 font sú­lyú könyv, amely a politi­kai társadalmi élet kiváló­ságainak adatait tartalmaz­ni adóhivatalban félárbócra e- resztették a lobogót. — Leg­utóbb pedig — nyugati hírfor­rások szerint — olyan üzleti baklövést követett el Mr. Cum­mings, hogy legszívesebben a falba verné fejét. Egy isme­retlen görög közvetítő óriási mennyiségű, FN 7162 típusú gyorstüzelő fegyvert és tízmil­lió töltényt ajánlott fel neki megvételre, mélyen a napi á- ron alul. De a ravasz keres­kedő addig tétovázott, amíg a rotterdami kikötőben behajó­zott fegyverrakományt „kisem­berek“ felvásárolták, és ötmil­lió dollárnyi haszonnal eljut­tatták a délafrikai fajüldöző kormánynak. Azóta Mr. Cum­mings, ■> szeszcsempész-előd­jeihez hasonlóan, nem a kor­mányt, hanem apró ellenlába­sait - hibáztatja és átkozza veszteségeiért. Hogy egyedural­mat biztosíthasson magának az államilag többé-kevésbé „elné­zett“ fegyvercsempészés te­rén, sorra „kinyíratja“ kisebb vetélytársait. Az utóbbi időben ugyanis gyanúsan sok olyan kereskedőt ér hirtelen baleset vagy gyógyíthatatlan betegség, akiknek valamelyes közük van a nemzetközi fegyversíboláshoz. Azok az alkalmi „baleset-elői­dézők“, akik a mini-gengszte­reket elteszik láb alól, éppúgy nem ismerik tulajdonképpeni megbízójukat, mint ahogyan az amerikai szesztilalom Idején véres harcokat vívó alvilág ja­varésze nem tudta, kinek a piszkos űzelmeiért kapott go­lyót. Mr. Cummings azonban jól tudja, hogy a hatalom egyik legfőbb kelléke a fegyver, a- mellyel mérhetetlen vagyont lehet keresni. Egyúttal azt is tudja, mikor, hol, és ki ellen kell ezeket a fegyvereket be­vetni. ha valaki „kellemetlen­kedik“ neki. K. E. za. A könyv szerint de Gaulle francia elnök déd­anyja közeli rokonságban állt Franklin D. Roosevelt- tel, az elhúnyt amerikai el­nökkel, és így rokona Er­zsébet angol királynőnek. Winston Churchill pedig George Washington, egyko­ri amerikai elnökkel állt rokonsággal. 0 Erzsébet angol király­nő kapja a világon a leg­több ajándékot. A Bucking­ham palotában már el se tudják helyezni a sok érté­kes tárgyat, a több millió fontot érő szobrokat, képe­ket és ékszergyűjteménye­ket. A királynő élő ajándé­kokat is kap, külön állat­kertben őrzik a kis elefán­tokat, majmokat, és más ritkaságszámba menő álla­tokat. 0 Djakartában az a hír járja, hogy Ahmed Szukar- no volt indonéziai elnök négy elvált felesége külön egyesületet alakított, amely­nek ez lesz a neve: „A volt elnök volt feleségeinek ak­ciós frontja“. 0 Skinwell, brit Labour- párti képviselő, kijelentet­te: a legnagyobb hódolato­mat fejezem ki Erzsébet angol királynő előtt, de az a benyomásom, hogy az an­gol himnuszt meg kellene változtatni. Az új himnusz így kezdődne: „God save de Gaulle“ — Isten óvja de Gaulle-t. 0 Kubában a lidicei tra­gédia emlékére rendezett ünnepségen 159 fiatal leány jelent meg, akiknek a ke­resztneve Lidice. BELFASTBAN John Henning rendőr va­lóban megérti a fiatalokat. Ezt bizonyltja a következő eset is. Megfigyelte, hogy egy sportkocsiban fiatal pár csókolózik és a férfi nem ügyelt a forgalmi szabá­lyokra. John Henning kö­vette a kocsit, amíg csak a csók tartott, azután leál­lította, és a forgalmi sza­bályok kihágásáért pénzbír­ságra Ítélte a fiatal párt. DETROITBAN Eleonor Lambert, divat- tervező, egy vendéglőben gyümölcsöt rendelt. A pin­cér alkohollal leöntötte a gyümölcsöt és meggyújtot­ta, ahogyan az ott szokás. Túl sok alkoholt öntött és ezért olyan tűz keletkezett, hogy csak nehezen mene­kültek meg a tűzhalál elől. 1 -Ua'1 Az izraeli akció következményeiről „Sokan felteszik azt a kér­dést, mi az oka annak, hogy az arab haderők az izraeli ag- resszorral való harcukban ke­serű balsikert szenvedtek. Er­re a kérdésre nem lehet el­hamarkodottan válaszolni. De teljesen világos, hogy a fő okok közül az egyik a támadás várat­lansága a csapásra már régen felkészült izraeli hadsereg ré­széről. Az arab erők összpon­tosítását a Sinai félszigeten Szíria megsegítésének nemes szándéka diktálta, mert erre az országra kezet emeltek a területrablók. Az EAK azon­ban nagy önfegyelmet tanúsí­tott és nem készült arra, hogy elsőnek kezdje meg a harci cselekményeket.“ „Izrael viszont álnok módon nagy erővel Egyiptomra tá­madt. Ez — amint beszédében Nasszer elnök kijelentette — önmagától megmutatja, hogy Izrael maga mögött érezte az imperialistákat, akik összees­küdtek Tel-Aviv-val. Mi a nemzeti és nemzetközi köteles­sége a forradalmároknak, min­den tisztességes, békeszerető embernek a Közel-Keleten ki­tört válsággal kapcsolatban?“ „Legyenek bármily nemzeti­ségűek, oroszok, kínaiak, néme­tek, indiaiak, franciák, lengye­lek, csehek vagy zsidók — kö­telesek az arabok oldalára áll­ni, az imperialista agresszorok, az izraeli területrablók ellen fellépni. Az internacionalizmus és a szocializmus elvei alapján ez nem szorul külön bizonyí­tásra. A közel-keleti helyzettel kapcsolatban a provokátorok legkülönbözőbb fajtái is aktivi­zálódtak. Pekingben hivatalos nyilatkozatot adtak ki, amely szerint a Kínai Népköztársaság kész egész lakosságát — mind a 700 millió embert — elkül­deni katonai segítségképpen az araboknak.“ „Mindenki megérti, hogy a 700 millióról szóló frázis me­rő ostobaság, amelyet semmi­lyen szempontból sem lehet komolyan venni.“ „A pekingi felhívások nem é- gyebek, mint politikai sarlatá­nok provokációi, vagy halálosan kétségbeesett kispolgár jajga­tása, akik nem hisznek a fel­szabadító mozgalom v*gső győ­zelmében. A szovjet emberek, akik hatalmas nehézségek á- rán építették fel a szocializ­must, más fából vannak farag­va. Megvédték hazájukat' a hit­leri Németországgal szemben, a Szovjetuniót a világ máso­dik ipari hatalmává fejlesztet­ték, amely a szabadságukat védelmező népek támasza.“ „Az arabok szabadságának fenyegetése: az egész emberi­ség szabadságának fenyegeté­se. Az egyik legfontosabb fel­tétel az imperializmussal való harcban most azoknak a né­peknek az összefogása, ame­lyek a béke, a szabadság, a függetlenség és a fejlődés i- gaz ügye mellett állnak.“ (Izvesztyija)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents