Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-01-17 / 3. szám
0mm i 0 4 U| 0 Bavited": Biztatjuk, de vigyázzon jobban a történetek logikai vázára, lendületére, belső hangulatára. Emlékeztetnénk Bóka László meghatározására a novellát illetően (már többször közöltük). Lenne egy személyes jellegű kérésem, — írásait gépelje le, hiszen a szerkesztő is csak ember. 0 „Belphegor": Bár egy kicsit megrémített bennünket, de biztatjuk. Ügy írjon, ahogy azt a legőszintébbnek érzi, hiszi és mindig csak arról, amiről mondanivalója van. Olvasson sokat. főleg verseket. 0 „Keserű szalagavató":. Sajnáljuk, hogy válaszunkkal nekünk sincs módunkban megédesíteni: ugyanis a hozzánk eljuttatott két verse: rossz. Apró, naiv kis ’gyügyüségek a XVIII. század nyelvén elrégelve. A mai ember életérzését csak korszerű nyelven lehet tökéletesen kifejezni. Tanuljon, olvasson — mai költőket is. 0 „Küzdő“: Mindaz, amit remél, nagyon szép, de azért így, ennyire nem szabad reménykednie — olvassa talán ön is el (és hasonlítsa össze) Petőfi Az alföld című versét. Mi vettünk annyi fáradságot... 0 O. P. Jičin: Nem elég szavakat írni egymás mellé és alá. A költészet, a vers kénes — és egy bizonyos mértékig képletes beszéd is. Tanuljon! 0 „Egy barnahajú lány". Azt kérdi: „Érdemes-e tovább folytatni a versírást, vagy nem?!“ Mi, versei a- lapos tanulmányozása után kérdésének a második részére szavaznánk. 0 R. R. Kürt: Tegnap még szerettél című versére nem kapott választ, s most felteszi az eléggé (sőt) teátrális kérdést: „Hát vannak versek, amelyek még a kritikát sem érdemlik meg?" Sajnos, vannak Csakhogy azok nem versek. Ezt nem tudta? I P. I. Surány: Versei el- ménytelen gyenge próbálkozások, a kezdetlegesség legkezdetlegesebb hibáival. Hogy mégis reagálunk rájuk, azért tesszük, hogy lebeszéljük az írásról. Talán egy példa jobban elhiteti önnel igazunkat: /Hirtelen felmordul a tanárnő buján/ /megfagyasztja a mosolyt az 'ember ajakén;/ Majd a névsor áradatja vízként özönöl/ stb. Ehhez, úgy hisszük, nem is kell külön kommentár... 0 „Szeretem a nyíló orgonát“: A most küldött versei sokkalta rosszabbak, mint amilyenekhez szokva vagyunk öntől. Villonról írni. a költői mesterség minden csínját-bínját tudóknak és alapos Villon-ismerőknek is nehéz lenne. Nagy fába próbálta vágni a fejszéjét, de a fa erősebbnek bizonyult. A versek legfőbb hibája az élménytelenség. 0 „Remény": Verseiből pont a költő hiányzik; az eredetien látó és láttató művész. így ezek sem különböznek, a többmilliószor megénekelt szokványtémáktól. s e témák szokványfeldolgozásától. Idézzük talán néhány durva giccses sort állításunk igazolására: /Ha olykor kegyetlenül arcul üt az élet,/ /ha a csapások súlyától roskadozik térded/ /stb./ /Ha a szívedet átjárja a bánat/ /Ha két szép szemed könnybe lábad/ /stb./ önre bízzuk a döntést, hilölríhl shr cmé shrd mhm Sopornyán született 85 évvel ezelőtt szocialista líránk egyik korai képviselője— Peterdi Andor, akiről Benedek Marcell azt írja, hogy „nála szólalt meg először a városi proletár, az utcán élő, gyökértelenül lézengő ember.“ Apja mészáros volt Szereden, kispénzű ember, a gyereket sem iskoláztathatta. Nem is végzett többet, mint három elemit. Szereden inaskodott Innét csakhamar elkerült Budapestre, ahol először pék- majd mészárosinas lett. Szerencsétlenség következtében egy évre kórházba került és ott olvasott. Akkor döbbent rá, hogy nyugtalanságának oka a poézis tüze. Bejárta az Alföldet, majd beiratkozott a Vígszínház iskolájába és sikeresen el is vé_ gezte, mégsem lett színész mert az irodalom jobban vonzotta, mint a színpad. 1905-ben jegyezte el magát az újságírással. Ekkor már megjelent, első írása — Lia könyve. Először az Alföldi Hírlapot szerkesztette, majd Pesten újságíróskodott. Dolgozott a Népszavába és a baloldali polgári lapokba, s verseiben is egyre határozottabban jelentkezett szocialista világnézete. Verseire csakhamar a közvélemény is felfigyelt és 1916-ban tagjává választotta a Petőfi társaság. 1918-ban kivált belőle, mikor nem sikerült elérnie, hogy a társaságot megreformálják. A tanácsköztársaságot A Föld énekel című verskötetével köszöntötte. A fehér terror idején elfogták és halálra Ítélték. Szerencsére sikerült megszöknie. A Horthy rendszer elnyomta, az ellenállási mozgalomban azonban 1942-ben részt vett. Súlyos betegen élte meg a felszabadulást, 1957-ben mégis útra bocsátotta (Üzenet) válogatott verseit. 1958 március 7-én halt meg Budapesten. Költői pályafutását egész sor verskötet jelzi. Versek című kötetét a színiiskola tanára, Balassa Jenő adta ki. Ezt követte a többi: Hajnal fiai. Sátor alatt, A mélységből, Katonák, Sárga folt, Éneklő zarándok. Őszi szélben PETERDI ANDOR szocialista költészetünk ELŐFUTÁRA vadmadár. „Régi verseiben meglepően közvetlen hang, nagy és nyers szomorúságok kifejezésével hatott meg — írta róla Tóth Árpád — később enyhült e hang. Derűsebb és színesebb lett, s ekkor jelentkezett Peterdi másik jeles tulajdonsága, bizonyos naiv, meleg tűnődések és csaknem bukolikus természeti képbe állítások férfias szelídsége.“ Több írását román és szlovák nyelvre is lefordították. Bár szülőföldjétől korán elszakadt, a múlt prizmáján sűrítette gyermekkori emlékeit. Tavasszal arra gondolt, hogy megárad a Vág és elönti szülőfaluját. „Egy falut féltek a Vág vize mellett. Odavisz gyakran az emlékezet. És ha üzenek a hajló füzeseknek. Hogy élek még, Élek s mostohább tájon szenvedek." Sopornyára gondol Hazafelé című versében: „Ottan születtem, ott dajkált anyám és ott faragtam fűzfasípokat. S onnan ragadt el egy bús délután a szálló sárkány: a vonat. Nemcsak Sopornya, de a közvetlen környék is jól megmaradt emlékezetében, amint ezt a Szilárd című verséből is kitűnik: Két törpe házsor az egész falu, A kertek alatt hömpölyög a Vág. S verebek lakják ottan, uram, A zsidók omladozó templomát. Ott nyugszik az öreganyám, A nagyapám, meg egy-két rokon, S valami Ősi nagy bánat lebeg, Azan a temetőn és templomon." Tollával harcolt a legigazabbnak vélt eszmék győzelméért és igazán megérdemli, hogy születésének nyolcvanötödik évfordulóján meg. emlékezzünk róla. Mártonvölgyi László ZSEBSZÍNHÄZ - MEDITÁCIÓ Hazai magyar sajtónk a közelmúltban örömmel üdvözölte a Csema- dok bratlslaval, állandó Kisszínpadának hosszú vajúdás utáni létrejöttét. A nyomdafestéket látott első, hosszabb-rövdebb értékelések kivétel nélkül dicsérték a Csemadok helyi szervezetének kezdeményezését, a termet sok fáradozással színházzá alakító Lőrincz Jánost, s nem utolsó sorban a három törzsegyüttest: a Jókai Napokon már kétszer kitüntetett Forrás Irodalmi Színpadot, az ismert Déryné Színkört és a József Attila Ifjúsági Klub Irodalmi színpadát, annak ellenére, hogy ez utóbbi, „csak“ újjászületőbén van. Bár minden szimpátiám a szervezőké, mégis elhamarkodott döntésnek tartom, hogy a három fent említett együttes hétről-hétre, pénteken műsort adjon. Még akkor Is, ha esetenként egy-egy hazai, vagy magyarországi csoport is vendégszereplne a színpadon. (A du- naszerdahelyiek és Orsolya Erzsi, Illetve a Budapesti Egyetemi Színpad vendégszereplésével az első ilyen megoldás már meg is történt.) Nem valószínű ugyanis, hogy a szinészkedést csak kedvtelésből végző Forrás-, Déryné- és JAIK-tagok olyan gyors egymásutánban tudjanak újabb darabokat tanulni, hogy ne maradjon ki egy láncszem sem a bratlslaval „zsebszínház-péntekekból.“ Ügy gondolom a kéthetenkénti beosztás (de szigorúan be is tartott) kecsegtetőbb biztonsági távlatokat jelentene a Kisszínpad számára. E meditáció kapcsán .feltétlenül szólni kell a színpad létrejöttével és működésével összefüggő feladatokról is, amelyek a Csemadokra. illetve annak helyi szervezetére és a bratislavai magyarajkú közönségre hárulnak. Tény; eddig még minden alkalommal rossz volt az előadások pro- pagációja. Enyhítő, de semmiképpen sem mentesítő körülmény ez a bratislavaiak érdektelenségére! Előfordult, hogy tiz embernek „folyt“ az előadás! Tiz szempár értékelte azt a munkát, amelyre kétscerany- nyian. ki tudja, hány szabad órát áldoztak.... Szinte röstellem leírni, hogy a fél kezemen megtudnám számolni a Kamensky Egyetem bölcsészkarának magyar tanszékén tanuló főiskolásokat, akik akár csak egyszer Is érdemesnek tartották megnézni az előadások egylkét-má- sikát. De elég lenne a kezem arra is, hogy a 450 JAIK-tag közül sorra vegyem azokat, akik az Egyetemi Színpad estélyén kívül csak egy ízben is eljöttek volna az előadásokra. (Egyszer odatévedtek ketten. Csalódva vették tudomásul, hogy mi készül és időhiányra hivatkozva elmentek, mondván, más összejövetelt reméltek.) Mondjam azt, hogy jellemző vonás ez a bratislavai fiatalok többségére?! Ez talán túlzás lenne, de meg kell említenem a klub leglelkesebb vezetőségi tagjának „magyarázatát", amikor megemlítettem neki, hogy a tagok nem támogatják a „zsebszínházat“. „Sajnos a saját rendezvényeinkre sem tudunk nagyobb számú érdeklődőt biztosítani* — mondta keserűen. Hiába kerestem eddig a nézők soraiban a város magyar gimnáziumának diákjait is. Megjegyzem, tanáraik sem tartották mindeddig érdemesnek, hogy ellátogassanak a „zsebszínházba“. Joggal kívánkozik hát tollvégre a szorongó kérdés: Ki lelkesedjen, ki képezzen termékeny talajt a Kisszínpadnak, ha nem a fiatalok és az értelmiségiek? A közönségkérdés problémája nem egyszer a MATESZ vezetőségét is aggasztja, bratislavai előadásaikkal kapcsolatban. Nem titok, több Ízben kellett már a telt ház érdekében vidéki közönséget szervezniük előadásukra! A megkezdett gondolat-fonal továbbszövése vezet el ahhoz a ponthoz, ahol már a Csemadoknak is aktívan be keli kapcsolódnia a munkába. E sarkalatos pont a propagáció kérdése. Gondolom, ez a Csemadoknak sem lehet közömbös, hiszen a bevétel ót illeti. Bevétel persze csak akkor van, ha megfelelő számú közönség gyűlik össze a Május 1 téri „zsebszínházba“. A helyi szervezet vezetőségének tehát feltétlenül komolyan kellene foglalkoznia a Kisszínpad műsorának megfelelő propagálásáról. Egy-egy utolsó pillanatban kiakasztott plakát a Magyar Könyvesbolt kirakatában nem lehet elég a sikerhez. Ha netán úgy terveznék az illetékesek, hogy minden együttes sajátmaga fejtsen ki propagandát önönmaga számára, ezt is időben keli megbeszélni! Ez esetben azonban a bevételből esetleg — és joggal — részesedést is kérnek majd az egyes csoportok. A Forrás legutóbbi „zsebszínházi“ előadásán az is előfordult, hogy a Csemadok helyi szervezetének egyik „pénzes“ embere egyszerűen „elfelejtett" eljönni a jegyeket árusítani, vagy legalább a bevételt átvenni... Szocialista társadalmunk alkotmánya kommunista humánus szellemben biztosítja az ország összes polgárának egyenjogúságát a kulturális és közélet területén egyaránt. Rajtunk múlik, mennyire élünk lehetőségeinkkel. Kár lenne pusztán kényelemszeretetből már csirájában elfojtani egy olyan igéretteljes kezdeményezést, mint a Csemadok bratislavai „zsebszínháza“! Miklósi Péter Műkedvelő színjátszóinknak ajánljuk A téllel falvainkon és városkáinkban is új színházi idény kezdődik. Műkedvelőink számára tehát ismét lehetővé válik, hogy értékesítsék az előbbi években szerzett tapasztalatokat és tartalmassá tegyék a hosszú téli estéket. A Diiiza ebben az évben néhány új színdarab kiadásával, a műkedvelő rendezők egyik legfontosabb problémáját, a darabválasztást igyekszik megoldani. Ezekből a színdarab-újdonságokból ismertetünk néhányat: A VÉN SZERELMES — Ján Chalúpka három felvonásos bohózata. Szereplők: 4 férfi, 4 nő. Szín: lakószoba. Ján Chalúpka a szlovák színműírás megteremtője. „A vén szerelmes“ avagy Négy esküvő egy temetésen című bohózatát eredetileg magyarul Irta meg, s ezzel az eredeti müve! 1835-ben a Magyar Tudományos Akadémia dicséretét érdemelte ki. Most, a később szlovák nyelven is megírt darab fordítását, ill. átdolgozását bocsátjuk színjátszó együtteseink rendelkezésére. Kezdő és haladó csoportoknak egyaránt ajánljuk. A darabot Dávid Teréz fordította. BOLHABÄL — színmű három felvonásban. Irta: Illyés Gyula. Személyek: 9 férfi, 4 nő, summások. Szín: Summások szállása, a segédtiszt szobája, gépraktár. A dunántúli nagybirtokosok, bérlők, a mezőgazdasági munkát nagyrészt idénymunkásokkal, summásokkal végezték. Ilyen idénymunkások érkeznek Illyés Gyula darabjában az egyik nagybirtokra, ahol szokás szerint az istállókban szállásolják el őket. Itt játszódik ez a vérbő parasztkomédia, melyet kizárólag fejlett csoportoknak ajánlanánk. (hatvani) USI MOOD müncheni fotomodellt, egy nyugatnémet folyóirat címlapján fedezték fel. A szép Usi állítólag igen tehetséges színésznő is — és így lehet, hogy nevével még gyakran találkozunk. Bábszínházi jelentés A kelet-szlovákiai kerületben az Sgészségügyi középiskolák műkedvelő bábszínjátszó köreinek már hagyománya van. így a rozsnyöi Egészségügyi Középiskola mellett is a bábszínjátszó körök még 1954-ben megkezdték működésüket. dr. Klimo Imréné vezetésével. Az érdekkörök tagjai először csak egészségügyi témákra Irt rövid jeleneteket vittek színre. A rozsnyói Úttörő és Ifjúsági Otthon 1958-ban nyitotta meg kis-szín- padát az egészségügyi iskolán működő bábszínjátszó érdekkör számára. Jelenleg az „Árgyélus királyfi és Tündérszép Ilona“ mesejátékot készülünk bemutatni. Műsorunkkal ellátogatunk majd a rozsnyöi óvodákba, bölcsődékbe és a környező falvakba is. Legutóbb Dernön és Rudnán lépünk fel, ahol a gyerekek nagy örömmel és tetszéssel fogadták műsorunkat. Legközelebb Almásra látogatunk, majd el. ahol örülnénk, ha ugyanolyan lelkes közönség fogadna bennünket. Reméljük, hogy Rozsnyón, a műkedvelő bábszín.iátszás fesztiválján is sikerül majd elszórakoztatnunk igényes gyermek-közönségünket. Balázsi Zsuzsanna, Rozsnyó NATASA TÄNSKA: A sebészeti osztály várótermébe sérült kislánnyal futott be egy asszony. Letette a kislányt a padra és rikoltozott: Miért csinálod ezt velem? Nem vagy belátással?! Tudod milyen ideges vagyok, rossz az epém és még így felizgatsz. Tudod te, hogy mennyire megijedtem, amikor behoztakV. Hogy vert a szívem, biztosan epegörcsöt kapok, és mindez miattad. Nem tudod értékelni a gondoskodásomat, egész életemet neked áldozom, fiatalságomat eltékozoltam érted, te meg ezzel fizetsz? Ez a köszönet az én anyai sze- retetemért... Az asszony sírva fakadt; a kislány fájdalomtól össze- szorított fogakkal hallgatott. A MEGŐRZÖTT Tudod, Olga az uram nem enged munkába, nehogy ott valaki ki akarjon kezdeni velem, nem járhatok kávé- házba sem, nehogy valaki megismerkedjen velem, a barátnőim is csak hozzám járhatnak, nehogy rászedjenek valamire... Fél, hogy — amint ö mondja — el ne ro- modjak. így hát itthon őriz. És mit csinálsz egész nap? Azon gondolkodom, milyen nagyszerű lenne, ha valaki ki akarna kezdeni velem, ha valaki a k&véházban ismerkedni akarna, s ha a barátnőim, legalább egyszer, istenem, valamire rászednének. MIKRO novellák VALÓBAN ? összetörte a térdét. Nincs miért sírnod, mondta az apja. Ezért nem kell sírni. Abbahagyta. Eltörte a babát. Nincs miért sírnod, mondta az anyja. Ezért nem kell sírni. Abbahagyta. Rossz jegyet kapott. Nincs miért sírnod, mondta az apja. Ezért nem kell sírni. Abbahagyta. Elhagyta a fiú. Nincs miért sírnod, mondta az anyja. Ezért nem kell sírni. Abbahagyta. Magára maradt. Mikor jön már valami, amiért sírni kell? — gondolta. Megöregedett. Megértette, hogy eltékozolta az életét, de azért azt mondta: Nincs miért sírnod. Ezért nem kell sírni. A KÉK HÁROMSZÖG A terem bejáratánál minden érkező egy kis kék háromszöget kapott. Mindenki nyitotta a száját, hogy megkérdezze: minek az, — de az újonnan érkező eltolta az ajtóból. Néhánynak már nem jutott háromszög. Azok egész este sértődötten. idegesen ültek, szomszédjaikra tekingettek, a- kik a titokzatos tárgyat szorongatták. Forgatták kezükben és gondolták: Mire is van ez? Meglepetés, biztosan meglepetés. Talán sorshúzás lesz. Esetleg a pódiumra kell dobálni. Nem valami új műszer? Miért nem mondják már meg.... Mint ahogy az ügynök megjósolta, a teremben mindenki a kék háromszögre gondolt és senki sem vette észre, hogy milyen katasztrofális a műsor. Sándor Károly fordítása
