Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-06-06 / 23. szám

HBMa&b v , cJM iftUdftKäa*». 2 Úi ifjúság ­vsamoiu. ......*.iamU.+.....-*Ma SZOMBAT, MÁJUS 27. A közel-keleti feszültség váltpzatlanul a nemzetközi érdeklődés középpontjában és a diplomáciai eszmecserék előterében szerepel. Gromiko szovjet, és Brown brit külügyminiszter Moszkvában, Thompson angol külügymi­niszter-helyettes Washingtonban Rusk amerikai külügy­miniszterrel tárgyalt. Az Egyesült Államok és Nagy- Britannia megállapodott abban, hogy továbbra is nyo­mást gyakorol az Akabai öblön való szabad áthaladás jogának „biztosítására“. U Thant a Biztonsági Tanács tagjai elé terjesztette a kérdést. VASÁRNAP, MÁJUS 28. Diplomáciai tanácskozások és nemzetközi állásfogla­lások egymást követik a közel-keleti feszültséggel kap­csolatban. U Thant jelenlétében azt a meggyőződését fejezte ki, hogy az érdekelt felek együttműködése ré­vén végső soron alkalom nyílik maid arra, hogy a közel- keleti válság igazságos és békés megoldást nyerjen. HETrö. MÁJUS 29 Nasszer, az EAK elnöke, beszédében méltatta de Gaul­le elnök magatartását, aki a közel-keleti válság során nem vállalta az Egyesült Államok, Nagy Britannia és Izrael politikáját. Az Egyesült Államok a vietnami hadszíntéren elszenve­dett sorozatos vereségeiért a Közel-Keleten szeretett volna „elégtételt“ venni a demokratikus és a szocia­lizmus mellett elkötelezett erőkön, Oj háborús tűzfé­szek létrehozásával szeretné helyre állítani mélypontra zuhant katonai tekintélyét, és világméretű sztratégiai terveibe illesztette a közel-keleti konfliktus kirobbaná­sát. KEDD, MÁJUS 30. Rómában tízéves jubiláns értekezletre ülték össze az Európai Gazdasági Közösség hat államának képviselői. A Közös Piac születése óta az Atlanti Paktum gazda­sági alapja akart lenni. Az évek folyamán egyre nyilván­valóbbá vált, hogy ez a politikai unió egyes közös piaci politikusok elképzelésében amolyan országok feletti „csúcsállam“ lenne. A Közös Piacon belüli erőviszonyok alakulása bebizonyította a nemzetek feletti politikai in­tegritás gondolatának tarthatatlanságát. Kétségtelen, hogy a hat tagállam sokat tesz a közöttük fennálló ke­reskedelmi kapcsolatok kibővítése érdekében, de nem sikerült egységes gazdasági politikát kidolgozniuk. SZERDA. MÁJUS 31. Miután Kelet-Nigéria katonai kormányzója kikiáltott^ a tartomány függetlenségét és Biafriai Köztársaság né­ven új állam megalakulását jelentette be, a nigéria szö­vetségi kormány a katonaság mozgósításán, valamint a szárazföldi és tengeri vesztegzáron kívül további bün­tető szankciókat léptetett életbe. CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 1. Görögországban már több mint égy hónapja van ural­mon a puccsista kormány, helyzetét mégsem tudta meg­szilárdítani. Papandopulusz a rezsim „erős embere" be­jelentette a letartóztatások folytatását. PÉNTEK. JÚNIUS 2. Korszerű szovjet légvédelmi fegyvereket kap a VDK. Hogy élnek a hírhedt ná­ci vezetők gyermekei? Gud- run Himmler igen büszke az apjára, az egykori hit­leri Németország belügymi­niszterére és a politikai biz­tonsági szolgálat véreskezü főnökére, s ezért nem akar férjhez menni, hogy ne kell­jen nevét megváltoztatni. Berlinben él, lakását mú- zeumszerüen rendezte be, a falakat Hitler és a fasiszta vezetők képei díszítik, és a vitrinekben náci jelvényeket. zászlókat, dokumentumokat őriz. Gudrun szenvedélyesen gyűjti főleg az apjára vo­natkozó adatokat. A második világháború befejezése után anyjával együtt Olaszor­szágba szökött és álnév a- latt élt. Ma azonban rende­zett viszonyok között, él. ♦ Wolf Rudiger Hess so­hasem látta az apját. Ami­kor apja, Rudolf Hess, Hit­ler jobbkeze, emlékezetes angliai útjára indult, be- számíthatatlannak nyilvání­ÍGY ÉLNEK MA VIETNAMBAN Amikor meg­szólalnak a szi­rénák. az Iskolás gyerekek a padok alatti árkokba búinak. A járó­kelők pedig a ké­pünkön látható egy-két szemé­lyes búvóhelyre rejtőznek. Az amerikai bombázók per­cenként átlag 1360 kg robbanó­anyagot dobnak Vietnamra. Az ar merikaiak saját bevallásuk sze­rint ez év már­ciusában 77 ezer tonna bombát dobtak le, és ez­zel „csúcstelje­sítményt“ értek el. Vietnamot sokkal erősebben bombázzák, mint a második világ­háború idején Né­metországot. Hihetetlen, hogy a vietnamiak mi­lyen szívósak, mi­lyen sztoikus tü­relemmel viselik a rájuk zúduló csapásokat. # Az amerikai hivatalok­nak különösen a főiskolá­sokkal gyűlik meg a ba­juk. Nem hajlandók bevo­nulni. Inkább elviselik a börtönbüntetést, de Viet­namba nem akarnak menni. Kiket mentenek fel a ka­tonai szolgálat alól? Első­sorban azokat, akik testi­leg és szellemileg alkalmat­lanok katonáskodásra, to­vábbá a családfenntartókat. Johnson lányának vőlegénye is halasztást kapott, több­szörös milliomos anyjáról „gondoskodik.“ 1967 novem­berétől 1969 januárjáig a 19 éveseknek kell majd be­vonulniuk. A legújabb elő­írások értelmében a soro­zásra kerülő fiatalok ezen­túl nemcsak orvosi és pszi­chológiai vizsgálatokon men­nek keresztül, hanem „ki­sorsolják", őket. Már a má­sodik világháború ideje a- latt is alkalmazták ezt a „módszert". # II. Erzsébet angol ki­rálynő meghívta a windspri herceget és feleségét Lon­donba, hogy június 7-én ve­gyenek részt Mary királynő emléktáblájának leleplezé­sén. A walesi herceg 31 év­vel ezelőtt Wallis Simpson, innen onnan amerikai nő kedvéért mon­dott le az angol trónról és azóta száműzetésben él. Er­zsébet királynő 1965-ben beszélt először a windsori hercegnővel egy londoni szemészeti klinikán, ahol a herceg1 súlyos szemmútét- nek vetette magát alá. A királyi család eddig telje­sen mellőzte a windsori her­ceg feleségét. 9 Sanghajban a vörös gárdisták alkalmi bírósága éneklésre ítélt egy dán tu­rista-csoportot. A csoport egyik tagja ugyanis egy sanghaji iskola látogatása során megjegyezte, hogy Dániában szabad bírálni Mao elnököt. A turista-csoportot a vádlottak padjára ültették, és a vörös gárdisták pa­rancsnokának vezénylete a- latt Mao-idézeteket kellett énekelniük. 9 Walter Lippmann, is­mert amerikai hírmagyarázó mondta: „Johnson elnök, Rusk külügyminiszter és McNamara hadügyminiszter úgy irányítják Vietnamban a háborút, mintha Chicago város térképén egy New York-i utcát akarnának el­találni. kalmas eredeti nevének fel­vételére. Frank lányai Ba­jorországban élnek. Nem­csak ezek, hanem a náci vezérek gyermekei általá­ban, meg vannak róla győ­ződve, hogy apáik, akiket a világ tömeggyilkosoknak bé­lyegzett, helyesen cseleked­tek. Ma Nyugat-Németország- ban a náci hatalmasságok csemetéi jómódban élnek, és bátran hirdetik fasiszta állásfoglalásukat. Levitézlett nagyságok eldorádója tották. Fiát és feleségét ő- rizet alatt tartották Német­országban. 1959-ben Írták róla a lapok, hogy nem a- kar bevonulni, mert „a né­met hadsereg a NATO tar­tozéka és a NATO-ban u- gyanazok az egykori szö­vetségesek ülnek, akik ap­ját jogtalanul fogva tartot­ták.“ ♦ Hans Frank, a lengyel- országi, később a csehszlo­vákiai náci hóhér fia, Nik­las, Münchenben él, ahol ügyvédi gyakorlatot folytat. — „Legfőképpen a nürn­bergi pert tanulmányozom. Nem mintha rehabilitálni szeretném apámat, csupán szeretném megérteni. Frank másik fia, Norman, a hábo­rú után Bolíviába került, mint bányász. Most tért vissza Németországba, mert úgy látja, hogy a légkör al­LIVERPOOLBAN Érdekes módon próbálták ki az új római katolikus templom akusztikáját. Az ünnepélyes templomszente­lés előtt egy rendőr tizen­két lövést adott le. A vissz­hangot tizenkét másodper­cig hallották. A bizottság nagyon meg volt elégedve. BAN egy skót hor­gász véletlenül megmentette egy kisgyerek életét. John Culshon már é- vek óta horgá­szott és még soha semmit sem fogott. Na­ivon megörült, amikor azt hit­te. hogv valami nagy hal került horogra. Legnagyobb rémületére lát­ta, hogy égy kis gyermeket húzott ki a vízből. Pillana­tok múlva jelentkezett a húszhónapos gyermek apja is. aki későn vette észre, hogy a gyermeke a vízbe esett. A horog szerencsére csak a gyermek ruhájába akadt bele. TUNISZBAN Ain Draham nyugat-tu­néziai községben karhata­lommal lecsuktak egy ka­kast. A szálloda vendégei ugyanis arra panaszkodtak, hogy még nem is hajnalo­dig, de a kakas már hangos kukorékolásával felkelti ő- ket. Miután a tulajdonos nem akarta lezárni az ál­latot, a hatóság letartóztat­ta a kakast, amely a helyi börtönbe került. A kakas tulajdonosa most minden­nap felkeresi és beviszi az állat napi fejadagját. Nem hatott meglepetésként május végén az az Afrikából érkezett hír, hogy a gyarmati uralmat lerázott független or­szágok között természeti kin­cseivel. területének nagyságá­val, földrajzi fekvésével igen fontos szerepet betöltő Nigé­riában új állam alakult. A szö­vetségi állam keleti tartomá­nya ugyanis kivált az Ünióból, és Biafra Köztársaság néven kikáltotta önállóságát. Ojuk- wu alezredest, a keleti tarto­mány kormányzóját ünnepélyes külsőségek között beiktatták az államelnöki tisztségbe, s a la­kosság, zömében az ibo törzs fial, utcabállal, viharos rokon- szenv tüntetéssel ünnepelte a nagy eseményt. Míg Enugu, az új állam fővárosába, a nagy esemény diadalmámorában ú- szott, a lagosi központi kor­mányzat máris intézkedett: el­rendelte az általános mozgó­sítást, hajókkal blokád alá vet­te Kelet-Nigéria legfontosabb kikötőit, hogy az új állam ne bonyolíthasson le kereskedel­met a nagyvilággal, ne élvez­hesse az önállóság gazdasági előnyeit, így lassan térdre kényszerüljön és visszatérjen a szövetségbe. Gowon alezredes, a központi kormányzat vezető­je azt is sejteni engedte, hogy végső esetben fegyveres érö­véi térítik vissza Kelet-Nigé- Hát az Űnióba, ami az adott esetben törzsi háború kirob­bantását jelentené. • ÚJABB KONGO Nigéria, ez a hatalmas af­rikai államalakulat, — 878 e- zer négyzetkilométer területtel és közel hatvanmillió lakosával — már másfél éve rendkívül ki­éleződött belső viszállyal küzd. A viszály magvát még a múlt században az angol gyarmato­sítók hintették el. A Niger fo­lyó mentén fekvő, természeti kincsekben igen gazdag terü­letekből olyan államalakulatot tákoltak össze, amely egységes vezetéssel nekik előnyös volt, s az afrikaiakra nézve a jól megszervezett elnyomás eszkö­zéül szolgált. Bár a Nigériai Államszövetség fekvését, föld­rajzi és természeti viszonyait tekintve eszményi alakulatnak tűnt, valójában sohasem válha­tott volna azzá, éspedig azért nem, mert igen nagy különbsé­gek vannak egyes részel kö­zött, ami nem utolsó sorban abban is megnyilvánul, hogy az Unióban élő több mint 250 törzs között nagy a széthúzás, ami természetesen az angol gyarmattartóknak Jó volt, és a jelenlegi neokolonlalistáknak is csak kedvez. Míg az északi tartomány — az új Biafra Köztársaság — legnagyobb ellensége a mező- gazdasági jellegű északi ország­rész, a keleti tartomány a ter­mészeti kincsek valóságos tár­háza, s ezért gyakran hason­Az ü litják a kongói Katangához. Nem kétséges, hogy a keleti tartomány — most már mint Biafra állam — önállóan is hasznosítani tudná természeti kincseit — kőolaját, szenét, ko- Iumbitját, horganyát, ólomját, a pálmadió világexportjának a fe­lét is ő szállítja le. Nem két­séges, hogy a központi kor­mány nem törődik bele a leg­gazdagabb tartomány elveszté­sébe, s a jövőben talán egy polgárháború is kitörhet a ke­leti tartomány elkülönítése miatt, A brit neokolonialisták- nak azonban nincs akarata el­lenére Enugu önállósulása. A brit gyarmatbirodalomnak csak akkor volt érdeke egy nagy ki­terjedésű afrikai államszövet­ség fenntartása, amikor közvet­len urai voltak. Most már elő­nyösebb nekik, ha minél ki­sebb részekre darabolt álla­mokkal és államtöredékekkel ápolják az ,\egyenjog“ kapcso­latokat — eléggé egyoldalúan. • A VISZÁLY OKAI A keleti tartomány és a töb­bi nigériai országrész viszályá­nak nemcsak gazdasági oka van, hanem törzsi ellenséges­elmarad kedés Is szülte, s az afrikai köztudatban talán éppen ez a domináns, a fő ok. A brit neokolonialistáknak nagyon megfelelt az államszö­vetség addig, amíg a hatalmat az északi hausza származású Abubakar Tafewa Balewa mi­niszterelnök tartotta kezében. Ö a legelmaradottabb északi törzseket képviselte, amelyek­nek főnökei szinte korlátlan ha­talommal rendelkeztek alatt­valóik fölött, a legkevesebbet tettek az általuk kormányzott területek fellendítéséért, a köz­ügyekért, az oktatásért stb. Röviden a haladás legmegátal- kodottabb ellenségei voltak. Sokkal demokratikusabbak a délkeleten élő jorubák, ám a hauszákat, a fulbékat és a jo- rubákat is az iszlám tanai e- gyesítik, s mint buzgó moha­medánok, gyűlölnek mindent, ami új, és öszefügg a társa­dalmi haladással. Természete­sen nem kell külön kihangsú­lyoznunk, mennyire gyűlölik — elsősorban a tudatlan, elmara­dott néptömegekre gondolunk — a keleten és délen élő ka­tolikus ibókat és ibibókat. Miután az egyes törzsek a területi megoszlás ellenére sem élnek szigorúan elkülönítve egymástól, a törzsi viszály oly­kor programszerű kitörések­ben nyilvánult meg. Például az északi hauszák tömegével gyil­kolták a köztük élő csekély számú ibo bevándoroltakat, u- gyanakkor a déli ibók is „tör­lesztettek“ a délre szakadt hauszák irtásával. Lagos és E- nugu szembenállása ezen kívül még Gowon és Ojukwu alez­redes személyi ellentéteivel is magyarázható. • CENTRALIZMUS, FÖDERA­LIZMUS VAGY SZEPARATIZ­MUS? Amikr a múlt év elején fel­kelő tisztek elfogták és kivé­gezték Balewa szövetségi kor­mányfőt és embereit, több muzulmán vezetőt, még nem lehetett sejteni, hová fejlődnek a nigériai események. A pucs- csista tiszteket ugyan rövide­sen leverte Ironsi tábornok fel­kelése, amelynek máig is tisz­tázatlan, nagyon komoly hát­tere van. Az ibo törzsbeli Iron­si tábornok nem tette magáévá az elkülönülési, szeparatista i- rányzatokat, ellenkezőleg az e- lőző, az elmaradott északi or­szágrészeknek és a brit neoko­lonialistáknak kedvező szövet­ségi államforma helyett egysé­ges, centralizált államot akart létrehozni. A nigériai belső ellentétek miatt kísérlete eleve kudarcra volt ítélve. Gowon alezredes, az akkori vezérkari főnök hausza tisztjeivel együtt elfogta és ki­végeztette Ironsit, mint ahogy ő kivégeztette a Balewát meg­döntő és meggyilkoló tiszteket. Ironsi sorsa azonban nagy nyugtalanságot keltett a keleti tartományban, s az azóta el­telt több mint egy év alatt a szövetségi államformát vissza­állító és megerősítő Gowon ez­redes belpolitikája merő tak- tikázás volt. A hullámzóan lap-1 pangó, majd erősödő belvlszály 150 Ibo tiszt és katona életé­be került, ugyanakkor húsze­zer áldozatot szedett a lakosa ság köréből. A keleti tarto­mány elszakadása azonban már régen előrevetette árnyékát. A neokolonialista erők min­dig féltek egy erős demokrati­kus Nigériától. Megkísérelték ugyan a szemben álló felek ki- békítését, hogy militarista a- lapon jobboldali, angolbarát egységes kormányzat jöjjön lét­re, de hiába. London most ba­rátságos arcot vág, és várja az események kimenetelét. Szá­mára a kelet-nigériai kőolaji­parba beruházott 200 millió font sorsa a döntő. Biafra léte vagy nemléte másodrendű kér­dés. L. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents