Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-01-17 / 3. szám

2 fii SZOMBAT, JANUÁR 7 Az amerikai terror-bombázások foglalkoztatták to­vábbra is a sajtót. Ojabb támadásokról érkeztek hírek. 1626-ra emelkedett a VDK légterében megsemmisített amerikai repülőgépek száma. Nehéz bombázók táma­dást hajtottak végre a két Vietnamot elválasztó fegy­vermentes övezet és az attól délre fekvő területek el­len. VASÁRNAP, JANUÁR 8. Kínában rendkívüli .feszült a helyzet, melyet most a Mao Ce-tung ellenfeleinek általános mozgósítása jelle­mez. Sztrájkolnak a kikötőmunkások, sok gyár beszün­tette a munkát. Megszűnt a kapcsolat az ország északi és déli része között. Átfogó propaganda-kampány kez­dődött amelynek során a lakosságot arra szólítják fel, hogy egyék kevesebbet és csökkentse havi nyolc jüanra az élelmiszer-vásárlásokat. HÉTFŐ, JANUÁR 9. A bonni álamférfiak hét végén sorrakerülő párizsi látogatását diplomáciai körökben általános érdeklődés e- lőzi meg. Megfigyelők szerint a tárgyalások kihatással lesznek a nagy koalíciós kormányra. A tárgyalások leg­fontosabb témája egy közös keleti politika irányvona­lának kijelölése lesz. A párizsi tárgyalások másik fon­tos témája: az általános európai politika megvizsgálá­sa és ezen felül Nagybritannia azon törekvésének ta­nulmányozása, hogy beléphessen a közös piacba. KEDD, JANUÁR 10. U Thant sajtóértekezletén élesebben elhatárolta az ENSZ főtitkárát az Egyesült Államoktól. Két feltételé­nek adott különös hangsúlyt: 1. haladéktalanul beszün­tetni Észak-Vietnam bombázását, 2. a déli felszabadi- tási frontot elismerni tárgyalópartnerként. SZERDA. JANUÁR 11. Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország állandó ENSZ képviselői levélben fordultak U Thanthoz, amely­ben kifejtették, hogy a világszervezet is érvényesítse a két Németország elvét. CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 12. Johnson kongresszusi üzeneté az Egyesült Államok helyzetéről meglehetősen vegyes fogadtatásra talált. Főként azt emelik ki a beszédéből, hogy az elnök adóe­meléssel kívánja finanszírozni a háború folytatását és az amerikaiaknak hosszú háborúra kell felkészülniük. PÉNTEK, JANUÁR 13. Sukarno nyilatkozatában visszautasította a vádat, mély szerint ő az egyetlen, akit a szeptember 30-i akcióért fe­lelőssé lehet tenni. A nyilatkozat körül éles politikai viszályok várhatók. Magyarországon március 19-én lesznek az általános választások. Már megkezdődtek az é- lőkészliletek. Képünk Budapest n. kér. választási agitátorainak értekezletén készült. Az elmúlt négy évben a brit börtönökből 56 fogoly szökött meg. A sajtó is tá­madást Indított most a brit börtön-rendszer ellen. Az utóbbi hetekben Frank Mit­chell fejszés gyilkos eltűné­se valóságos pánikot keltett. A rendőrség helikopterek­kel. tengeralattjárókkal ku­tatott utána eredménytele­nül. A megszökött gyilkos most levelet intézett Jen­kins belügyminiszterhez, a- melyben többek között a következőket írta: ha megí­géri, hogy pár éven belül' szabadlábra kerülök, akkor vissza megyek, de életem végéig nem vagyok hajlan­dó börtönben ülni.-O­Szinte hihetetlenül hang­zik, hogy a Szahara egyik legnagyobb sivatagunk Föl­dünk legnagyobb víztartalé­kának egyike felett fekszik. A Szahara száraz felszíne a- latt hatalmas természetes víztartalékok helyezkednek él, amelyek elegendőek len­nének arra, hogy New York város vízigényeit a jelenle­gi vízfogyasztás mellett hat­ezer évre biztosítsák. Most kezdenek foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy ezeket a víztartalékokat kiaknázzák a föld felszínének legna­gyobb meleg égövi termé­ketlen területének lakossá- qa számára.-0­Ky asszony Nguyén Cao- Ky generális, Dél-Vietnam vezető politikusának 25 é­ves feltűnő szép felesége innen onnan most Japánba utazott Az ember azt hinné, hogy a vietnami háború borzalmai elől menekül Saigonból. De nem, plasztikai operációnak vetette alá magát. A szem körüli ráncait távolították él. Tokióban 108 esztétikai sebészeti klinika működik és most főleg mell-plaszti­kát végeznek-O­Johnson amerikai elnököt munkatársai egymás után elhagyják. Most Bill Moyers, az elnök tolmácsa mondta fel az állását. Három éven belül ez már a negyedik tol­mács. Eisenhoowernek nyolc év alatt csak egy tolmácsa volt és Kennedynek is csak egy. A Fehér Házban meg vannak róla győződve, hogy 1968-ban már nem Johnson lesz az elnök és ezért az irodai személyzet már most állás után néz.-0­Az Egyesült Államok űr­kutatással és űrhajózással foglalkozó nemzeti szövet­sége annak a tervnek a megvalósításán dolgozik, hogy két majmot egy évre felküld- a világűrbe. így akarják megvizsgálni a hosz- szabb ideig tartó súlytalan­sági állapot következményeit a szervezetre. A tervek szerint az utas­fülkére egy kisebb űrhajót kapcsolnak, s ebben helye­zik el a majmokat. Az űr­ben ezt a kis űrhajót le­kapcsolják, majd hónapok­kal később ismét lehozzák a földre. Az űrhajó minden nap adatokat küld majd a majmok egészségi állapotá­ról, szívműködéséről. BOSTONBAN a rendőrség fegyveres bank­betörőket követett nyomon. A nagy hajszában elfogtak egy férfit, akiről kisült, hogy maratonfutó és a ren­des napi edzését végzi. KENTBEN Jessie Seabrook asszony minden este egy játékmac­kóval feküdt le, melyet egy ismerősüktől kapott. Férje ezért benyújtotta a válópert, de elutasították, mégpedig azzal az indoklással, hogy egy játékmackó nem bizo­nyítja a hűtlenséget. SOMMERSETBEN a 16 éves William Velek a TV-ben egy hipnotizőr elő­adását nézte és az úgy ha­tott rá, hogy menten el­aludt. A család és a gyor­san odahívott orvos sem tudta felkelteni. Kénytele- aek voltak bevinni a kórház­ba és elhívni a hipnotizőrt. Az felébresztette! IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIHIIIIIIIIIII Amikor az elmúlt év júliusában Mao elnök belemerült a Sága-foiyó hullá­maiba és egy óra hosszat úszott erő­teljes karcsapásokkal, a hírre egy­formán reagált az egész világ — a titokzatos Kelet kivételével. Az ÜJ KlNA hírügynökségének jelentését tréfának könyvelték el az egyik he­lyen, másutt pedig kommentár nélkül is sokatmondó hírnek. Az Economist című angol hetilap a régi angol balla­dák mintájára megverselte, az II Mes- sagere .»olasz napilap pedig „Víziúton a kommunizmus felé“ címen adta hí­rül az olvasóknak. S mivel a táv, mé­lyet Mao Ce-tung egy óra alatt le­úszott jó néhányszor felülmúlta a világrekordot (a Sárga-folyó ugyan­is nagyon gyorsfolyású), hivatalosan Is meghívták Mao elnököt Kanadába, az úszó-maratónra. Ha ez a reagálá­si mód bizonyít egyáltalán valamit, akkor csak azt. hogy Keletet, a ke­leti embert csak keleti ember értheti meg igazán. Üjra és újra igazoljuk Kipling kijelentését — Nyugat az Nyugat, és Kelet az Kelet! — s a kérdés fölött örökké ott van a kér­dőjel. Könnyen nevezhetnénk azon a lelkiismeretes fiatal diákon is, aki a szemétdombon talált egy fogkefét és hazavltte, hogy ezzel is segítse az ál­lamgazdagodást. Európai látásmódunk, az a hamis elképzelés, hogy Európa a világmindenség középpontja, elkép­zelhetetlenné tesil, hogy velünk egy bolygón élnek egészen más jellemű és mentalitású emberek, akiknek a gondolkozásmódjuk is a miénktől tel­jesen eltérő. Mao Ce-tung úszó re­kordja is tulajdonképpen azt akarta bizonyítani az egész világ előtt, hogy az egészsége, amivel hosszú hó­napokon keresztül annyian spekulál­tak, teljesen rendben van, hogy Mao elnök él és teljesen egészséges... I- gaz, hogy a bizonyításnak igen fur­csa módját választotta, de ez sem furcsább, mint a számunkra még min­dig olyannyira ismeretlen Kelet és főként a keleti lélek. ÜT EGY ÉLETEN KERESZTÜL 1965 karácsonyán volt Mao Ce-tung hetvenkét éves. Életútja egy kis dél­kínai településen kezdődött, Sao San- ban, mely most a Mao-tanokat valló »zázezres tömegek zarándokhelye lett. Az apja a rizsföldeken dolgozott, és erre az embertelenül kemény munká­ra rászorította a fiát is. S közben nagyon brutális volt hozzá. Mao Ce- tung még hosszú évek múltán is úgy nyilatkozott egy Edgar Snow neveze­tű újságírónak, hogy gyermekkorá­ban gyűlölte az apját. Tizenöt éves korában Mao beiratkozott egy magán iskolába, s hogy ez sikerült, csak ki­tartásának és törhetetlen akaratere­jének köszönhette. Sok gúnyos lemo- solygást és gúnyolódást kellett a fa­lusi kisfiúnak eltűrnie gazdag, se­lyemruhában feszítő „pajtásaitól“, s bizonyára ez is hozzájárult osztály- tudata kilakításához és megszilárdí­tásához. Amikor 1918-ban Mao befe­jezte a tanulmányait, tanító lett. Ek­kor a Központi Királyság - a régi kínai császárság — már a múlté volt. Mao diák korában is nagyon komolyan ér­deklődött a politikai és szervezési te­vékenység iránt, s most őszinte ö- römmel csodálta Szunjatszen köztár­saságát, mely szét akarta tépni a feu­dalizmus több ezeréves bilincseit. S bár az iskolában nagyon sokat ta­nult, de idegen nyelveket nem. Máig sem ismer egyetlen idegen nyelvet sem, s ezért nagyon nehezen képzel­hetjük el, hogy 1920-ban többet tu­dott Marx és Engels tanaiból, mint amennyit a diákegyletek többi diák­ja. Az azonban tény, hogy 1921-ben résztvett a sanghaji titkos összejöve­telen és Kína Kommunista Pártjának tizenegy alapító tagja közé tartozik. SZTÁLINISTA SZTÁLIN ELLEN? Nyugaton Mao Ce-tungot Sztálin követőjének tartják. S a Kínában lé­vő Sztálin kultusz is ezt látszik i- jazolni. Mao fiatal korában nem rendel­kezett nagy ideológiai felkészült­séggel. Az orosz forradalommal kap­csolatban csak egy dolgot tudott biz­tosan: hogy győzött. S hogy győzhet Kínában is. A kínai nép nyomorán csak a legradikálisabb módon lehetett segíteni: diktatúrával, a proletariátus uralmával, melynek a fő ereje Kíná­ban a parasztság volt — Mao szerint. Sztálin következetesen tartotta ma­gát a marxista tanokhoz, melyek sze­rint jól megszervezett és erős ipari proletariátusra van szükség a szo­cialista forradalom megvalósításához. MAO CE -TUNG „HAGYJÁTOK KÍNÁT ALUDNI; HA FELÉBRED, ÄUULN1 FOG A VI­LÁG!“ — mondta Napóleon. Tehát a sztálini elvek érvényesültek akkor, amikor Kína Kommunista Pártja szövetkezett a Kuomintang- gal. Ez volt a politikai irányvonal, melynek hívei voltak a Párizsból és Moszkvából hazatérő diákok is, de a- mellyel Mao nem értett egyet. Amikor Csankajsek lett a Kuomin­tang vezére és egész Kínában meg­kezdődött a kommunisták üldözése, Mao nézetének helyessége beigazoló­dott. „A szegény parasztság nélkül nincs és nem is lehet forradalom!" (Mao Ce-tung) Mint már elismert és nagy tekin­télynek örvendő kommunista vezér indult el maroknyi felfegyverzett pa­rasztjával Csinkansan hegyi erődjé­be, majd a Kiangszi tartományba és ott megalapította az első Kínai Szov­jet Köztársaságot. Körülvéve az el­lenséggel és szigorú fegyelemmel lá­tott hozzá, hogy államot építsen az államban, saját iparral és saját for­radalmi kultúrával. 1931-ben már több ilyen kis köztársaság volt Kínában és mindegyiknek Mao volt az elismert vezére. Végül pedig a Csankajsek hadsereggel lefolyt első fegyveres összecsapások is Mao csapatainak kedveztek. S amikor Csankajsek meg­kezdte a kiéheztető hadjáratot, Mao támadással reagált. 1934 őszén száz­ezer férfi fejlődött fel menetoszlop­ba. Csatlakozott hozzájuk mindenki a Kiangszi tartományból: az asszo­nyok, a gyermekek, az öregek. Még a házi állataikat is vitték magukkal. A Kuomintang seregek állandó táma­dásai közepeit tízezer kilométert tett meg ez a tömeg háromszázhatvan­nyolc nan alatt. A történelem Hosszú menetelés néven tartja számon ezt az eseményt. S talán még mindig ké­telkednek Mao úszó tudományában? Ez már nem Kisch „Titokzatos Kí- ná“-ja volt. A megerőltető menete­lés minden egyes kilométerre az új, kommunista Kína egy kilométerét je­lentette. 1937-ben ezt a menetelő for­radalmat a japán repülök állították meg (a szószerinti és képes érte­lemben is). Mao először és utoljára szövetséget kötött Csankajsekkel, hogy segítségére legyen a külső el­lenség legyőzésében. A belső szem­pontból ez csak egy kényszerszünet volt. 1945-ben újra fellángoltak a har­cok és 1949 októberében Mao már ott állt Pekingben, a Mennyei Nyugalom Kapuja előtt. A fiú, aki a kis paraszt viskóból indult, hatszázmillió ember vezére volt már akkor. Amerikában sokáig törték azon a fejüket, miért lett Csankajsek a vesz­tes fél: s minket sem lephet meg a csodálkozásuk. Hiszen Sztálin az utol­só pillanatig számolt Csankajsekkel. MAO — AZ EMBER Ha a diktatúrák ügyesek lennének, vezéreiket a lehető legrealisztikusab­ban ábrázolnák. Csak nyernének ve­le, ha vezérüket megfosztanák is­teni nimbuszától. S mi pedig mind­nyájan nagyon is jól ismerjük Mao Ce-tung képeit- elnyűtt szürke ruhá­jában, túlságosan bőszárú nadrágban... De azt már annál kevesebben tudják, hogy hosszú éveken keresztül csak egy vascsajka és egy szürke aktatás­ka volt minden „magántulajdona“. Ebbe a táskába rakta katonai iratait és a verseit is, melyeket a harcok szünetében írogatott egyszerű fa á- gyán. Gondolatait igazolják minda­zok, akik ma emlékezetből idézik és alkalmazni tudják azokat a dinnye termesztésre éppen úgy, mint a haj nyírására. S ezen megint csak az eu­rópaiak csodálkozhatnak. Négyszer nősült meg. Az első asz- szonyt — kínai szokás szerint — ti­zenötéves korában kényszeritették hozzá a szülei. A második felesége — egy tanár leánya — volt az igazi sze­relme és az a nap, amikor a csan- kajsekisták kivégezték, valószínűleg a nagy vezér legkeserűbb napja volt. Harmadik felesége öt gyermeket szült neki. de három eltűnt közülük a Hosz- szú menetelés alkalmával. A két é- letbenmaradt — egy fiú és egy leány — valahol Kínában él. De a harma­dik feleségétől elvált és feleségül vett egy szép fiatal művésznőt, aki mind­máig a felesége, s akinek a társasá­gában még nagyon kevesen látták Mao Ce-tungot. Nagyon nehéz lenne ma valamit mondani a magánéletéről, de azt mégis állíthatjuk, hogy élete alko­nyán is éppen olyan szerény és szor­galmas, tetterős, mint voit azelőtt. Az a baj csupán, hogy a keleti vezé­rek nimbusza övezi, s a titokzatos­ság fátylaiba burkolja, ami pedig bi­zonyára felesleges. Az egészségi álla­potáról sem tudunk semmi biztosat. Szemtanúk állítják, hogy jól néz ki, de állítólag néha remeg a keze és tá­mogatni kell. Orvosainak tanácsai el­lenére egyik cigarettát a másik után szívja. Az úszó maratónja talán ép­pen ezért az „állítólag“-ért volt szük­séges... Nem tud egyetlen idegen nyelvet sem, de idegen országot sein ismer. Egész életében csupán kétszer volt Moszkvában, rövid ideig. Hogy milyennek képzeli a világot, azt nem tudhatjuk. Bizonyos szempontból mégis művelt ember. S arról se fe­ledkezzünk meg, hogy a világnak ke­vés politikusa van, aki képes lenne egy jő verset megírni... „A KOMMUNIZMUS NEM SZERE­TET. A KOMMUNIZMUS KALA­PÁCS, MELLYEL SZÉTZÚZZUK EL­LENSÉGEINKET.“ (Mao Ce-tung)

Next

/
Thumbnails
Contents