Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-05-23 / 21. szám

e Úi ifjúság BÁRMILYEN különösnek tűnik, a házassági okmány kölcsönös aláírá­sa után egyszeriben megváltozik a fiatalok viselkedése, modora, társal­gása. Amíg jegyben jártak, egészen természetesnek találták a modoros 'társalgát, a kölcsönös tiszteletet és az illemszabályok betartását. Ezzel szemben csaknem valamennyi eset­ben, alighogy befejeződött az eske- tési szertartás, az ingerlékenység, a mogorvaság, a perlekedés lép az e- Iőbbi nyájas modor helyébe. Ha vő­legény korában a fiú történetesen nem osztozott menyasszonya nézeté­ben, legfeljebb egy udvarias ellen­vetést kockáztatott meg, hogy: „Ezt nem tartom helyesnek. Ügy vélem, hogy...“ Az ezt követő eszmecsere azután a lehető legbékésebb légkör­ben .folyt le, amikor mindkét fél nyu­godtan megfontolhatta állításának helyességét vagy helytelenségét. A házasságban viszont rendszerint már hiányzik a felvilágosításhoz vagy meggyőzéshez szükséges türelem: „Honnan a csudából veszed ezt az ostobaságot!?“ Ugyencsak nem rit­kák a „kézzelfogható“ meggyőzési módszerek sem. Ezzel azután be is fejeződik a vita, amely ily módon haraggal, dacoskodással, az asszony részéről pedig többnyire sírással vég­ződik: „Kibírhatatlan ez az alak, aki semmiségeken fennakad és jelenete­ket rögtönöz belőlük!“ A vérmesebb természetű menyecskék ilyenkor o- dáig ragadtatják magukat, hogy a szomszédok, sőt az egész környék pokoli örömére valóságos szabadté­ri előadásokat rendeznek Jericho fa­lait is megrepesztő bömbölésükkel. Pillanatnyi elvakultságúkban egyet­len cél vezérli őket: hadd tudja meg az egész utca, milyen gyalázatos a- Iak a férjem!? Egy ilyen súlyos megpróbáltatásnak kitett ifjú-férj elpanaszolta: „Egye­bet sem hallok otthon, mint sopán- kodást, jajveszékelést és szapulást: így sem jó. úgy sem jó! Bármit te­szek, rosszul teszem, pedig egész ke­resetemet odaadom. Tekintélyes jö­vedelmem azonban szétfolyik felesé­gem ujjai között. Nem tudom ráven­ni, hogy beosztással gazdálkodjon...“ Gyakori jelenség mindkét nembeli házasoknál, hogy amíg társaságban figyelemmel hallgatják végig, és el­ismerőleg nyugtázzák harmadik sze­mélyek fejtegetéseit olyan tárgykör­ből, amihez maguk az égvilágon sem­mit sem konyítanak, addig saját é- letpárjukat gyakran lehurrogják, le­ócsárolják, ha valamihez hozzászól. Ugyancsak türelmetlenül felfortyan- nak, ha történetesen egy regényt olvasnak, és házastársuk véletlenül megzavarja őket tudásszomjuk kie­légítésében: „Hogy az embernek pil­lanatnyi nyugta se legyen tőled!“ Ha a menyasszony egy leszakadt gombot varr fel vőlegényé kabátjá­ra, ő „a világ leggondosabb, legfi­gyelmesebb teremtése“. Ha a fele­ség teszi ugyanezt, még köszönetét sem kap érte. Ha pedig elfelejti fel- varmi a gombot, akkor is megkapja a „magáét": „Tőled akár úgy járhat­nék, mint az ágrólszakadt!“ Az ebből keletkező eszmecsere folyamán mind­két fél tüzetes oktatásban részesül, mi mindent kellene tennie és — mi mindent mulasztott el. KÉTSÉGTELEN, hogy a mindenna­pi gondok nem ringatják az embert rózsás hangulatba. Mindemellett el kell ítélnünk azt a férjet, aki mun­kából jövet villámhárítóval téveszti össze feleségét, akin levezetheti mun­kahelyén felgyülemlett rosszkedvét. — Volt egy betegem, akinek agyon- hajszolt felesége az éjjeli műszak után odaállt elvégezni a nagymo- sást ahelyett, hogy lepihent volna. És amikor pillanatok alatt nem tá­lalta fel neki az ebédet, férjeura nyakon öntötte a forró levessel: Ré­gen elkészültél volna a főzéssel, ha nem trécselnél annyit a szomszé­dokkal!" Ennek ellenkezője történt azzal a férjjel, aki savanyú arccal állított be otthonába a munkahelyén ért kel­lemetlenségek miatt. „Miért vágsz i- lyen fancsali képet?“ — rivalít rá az assjymy kíméletlenül. És felette Mielőtt IGENT mondasz MUDr. LUBOR ELGER: A boldogságot nem lehet kierőszakolni elcsodálkozott, amikor férjétől vá­laszképpen kifogott egy középfinom pofont, — szerinte indokolatlanul. Pedig milyen boldogan éltek ezek a fiatalok ismeretségük hajnalán! A fiú nem győzte csodálni mátkája ügyes­ségét és mindenáron tehermentesí­teni akarta a főzéstől. A leány meg a szó szoros értelmében simára csó­kolta választottja gondterhes hom­lokának barázdáit. GYÖKERES változás szokott beáll­ni a házasság után az érzelmi meg­nyilvánulásokban is. A gyöngéd fel- lobbanások csakhamar elvesznek a múlt ködében. A kezdő szerelmesek­nél minden röpke pillantás varázse­rővel bírt, minden akaratlan érintés delejes erővel pezsdítette a másik vérét, minden kínálkozó alkalmat megragadtak az önfeledt csókolózás­ra. De a házasság megkötése után mintha láthatatlan kezek elvágták volna a folytonossági folyamat fona­lát! Az eget ostromló szerelem láng­jai elapadnak, kései fellobbanásuk csak elvétve jut kifejezésre egy-egy kényszeredett testi kielégülésben, gyakran pusztán hitvestársi „köte­lességből“. Hiába sírják vissza ilyen­kor a házastársak szerelmük elve­szett édenkertjét, bajosan tudják visszavarázsolni a jelenben szerte­foszlott tündérálmaikat. Az „elve­szett paradicsom“ miatt legfeljebb egymást szokták okolni kölcsönösen, de tulajdonképpeni okát senki sem tudja megmagyarázni. Hacsak nem in­dulunk ki abból a felismerésből, hogy „tündérálmok“ csak a képzelet vilá­gában léteznek. Vagy hogy nagy köl­tőnk szavaival éljünk: „Talán sejtjük, hogy'az ily perc virág,'s így '— her- vatag“ (Madách: Az ember tragédiá­ja, VI. szín). ELVÁLTAK vagy özvegyek házassá­ga általában nyugodtabb légkörben szokott mozogni. Az elvált férfi vagy nő igyekszik kerülni azokat a súr­lódási felületeket, amelyek első há­zasságának felborulásához vezettek. Ugyancsak szerényebb igényeket tá­maszt új élettársával szemben. Vé­gül pedig nem áll módjában ;,vissza3 sírni“ a mátkaság aranyéveit, mérť hiszen azokat mással élte le. Ezek3 kel a tényekkel magyarázható az is, vajon miért találnak nemegyszer új­ból egymásra a rosszban elvált há­zasfelek. akik valamilyen elérhetet­len „délibáb“ keresése közben elér­keztek zarándokútjuk végére. !me‘ egy példa: Egy hosszantartó diáksze- reiemből házasság lett, de egy év el­múltával válással végződött „kölcsö­nös megegyezés“ alapján. Az asszony személyi szabadságának korlátozását vetette férje szemére, az meg a túl­zott „társaság-éhséget“ kifogásolta nejénél. Három év múlt el azóta, mindketten már másodszor is elvál­tak új párjuktól, amikor véletlenül összetalálkoztak. Kölcsönösen megál­lapították, hogy mégis csak ők ket­ten értették meg egymást legjobban, amiért is néhány havi próbaházasság­ra léptek, majd újból egybekeltek. I- gaz, hogy közben elért tapasztalat­szerzés folytán most már mindket­ten „kissé olcsóbban adták“, felújí­tott frigyük azonban maradéktalanul sikerült. OLYANOK is vannak, akik nem o- kulnak a tapasztalatokból. Ismerek egy férfit, aki eddig ötször nősült, de máris kiszemelt magának egy hato­dikat. Valamennyi házassága azzal a meggyőződéssel indult, hogy meg­találta az „igazit“. Ő maga viszont egy jottányit sem engedett igényei­ből. A mézeshetek elmúltával azután szertefoszlanák az illúziók, elvesznek az unalom posványában, amelyből az egyetlen kiút a válás. AZ ÉRZELMI mozzanatoktól vezé­relt fiatalok azonban kevéssel is be­érik. Egymásért, egymással akarnak élni, amihez a házasság nyújtja a legjobb ugródeszkát. Nem szabad vi­szont megfeledkeznünk arról, hogy a boldogságot nem lehet kierőszakol­ni, hanem mindkét félnek tehetségé­hez képest egyenlő arányban kell hozzájárulnia annak kiharcolásához és — megtartásához. < Feldolgozta: K. E. HÁRMAS pionírtalálkozó ÖRÖMÜNNEP Három országra szóló háromnapos ünnepség zajlott le Skalicán. Május 13- tól 15-ig ausztriai és csehszlovák pionírok találkoztak itt magyarországi út­törőkkel. A nyugat-szlovákiai kerületi pionírszervezet vezetősége rendezte a találkozót. Magyarországról Komárom és Győr-Sopron megyéből jöttek út­törők. Osztrák pionírok Bécsből és környékéről. Skalica most ünnepli fenn­állásának 750-ik évfordulóját. A pionírtalálkozőt a városi ünnepségek soro­zatába iktatták. A város lakossága szeretettel fogadta a külföldről érkezett vendégeket. Csoportosan várták az autóbuszokat, amelyek a három ország küldöttségeit hozták. Ez a vendégszeretet megható volt. A gyermekeket családokhoz szál­lásolták el, olyanokhoz, akik önként vállalták az elszállásolást. Mintha csak haza érkeztek volna hosszú távoliét után a pionírok. Három napig ti lesz­tek a mi gyermekeink. Ez volt a vendéglátók jelszava. A városi hatóságok, iskolák, tömegszervezetek, ha nem is túlságos hivatalosan, de annál szere­tetteljesebben készültek fel a találkozóra. LENGYEL MIKLÓS Lengyel Miklós Komárom megyéből, Tatabányáról jött. A magyarországi úttörő az idén fejezi be az általános iskolát. — Tovább szeretnék tanulni mezőgazdasági, vagy valamilyen rokon szak­májú iskolában. Nagyon örülök, hogy eljöhettem Csehszlovákiába. Hosszú i- deje készültem az utazásra, alig vártam az indulás napját. Nagyon szép város­nak találom Bratislavát, és Skalica is nagyon tetszik. — Jártál már máskor is külföldön? — Életemben egyszer Izsán jártam, Csehszlovákiában, a Komáromi járás­ban. Az izsai pionírral levelezés révén tartok fenn kapcsolatot, s náluk vol­tam látogatóban. Akkor is nagyon jól éreztem magamat. Elhatároztam, hogy amikor csak tehetem, átjövök Csehszlovákiába és alaposan megismerem az országot. TAKÁCS EDIT Takács Edit, az esztergomi Kossuth Lajos általános iskola úttörő csoport­jának legjobb énekese, ö is az idén fejezi be az általános iskolát. Külföldön már más alkalommal is járt, de Csehszlovákia tetszik neki a legjobban. Na­gyon meglepte a skalicaiak fogadtatása. Mintha csak odahaza lennék, úgy érzem magam, annál a családnál, ahová beszállásoltak — újságolta öröm­mel. — A nyelvi nehézségeket is sikerült leküzdenem. Németül szerencsére tanultam az iskolában, és most hasznát veszem, mert itt is sokan értenek ezen a nyelven. Ajánlom is minden fiatalnak, hogy tanuljon idegen nyelveket, mert akkor nem vész el a világon. A csehszlovákiai pionírokkal is igen jó barátságot kötöttünk. Várjuk őket Magyarországra. Jövőre Győr-Sopron-me- gyében rendezzük meg a három ország pionírtalálkozóját. ERIKA WERNER Erika Werner, az osztrák pionír szövetség tagja és egy bécsi iskola tanu­lója. Kellemesen utazott hajón Bratislaváig társaival együtt. Autóbusszal folytatták tovább útjukat. Skalicáig. Örül, hogy a csehszlovákiai pionírok és a magyar úttörők közül többen beszélnek németül, így társalogni is tudott velük. Szeretne elmenni Magyarországra is, reméli, hogy sikerül olyan baráti viszonyba kerülni valamelyik magyarországi úttörővel, hogy néhány napra meghívja őt Magyarországra. Meglepődött, hogy zsebpénzzel is ellátták, amikor átlépte a határt. A fagyi egészen kitűnő Csehszlovákiában, érdemes belőle sokat fogyasztani. A csoko­ládé pedig olcsó. Élt is az alkalommal, amíg itt lesz, naponta vásárol egy táb­la csokit. Csak kevesebbet adnának nekienni ott, ahová elszállásolták, mert nem tud mit kezdeni ebédnél a sok fogással. Három képeslevelezőlapot küldött Bécsbe. egyet haza, kéttőt pedig iskolatársainak. Hasonló találkozásokon máskor is szívesen részt venne, jóbarátjainak tekinti a csehszlovákiai pioní­rokat és a magyar úttörőket. B. I. Leveleznénk- ismerkednénk 9 Peleha Mária, Veľké Kapušany, SPTŠ, okr. Trebi- šov, ČSSR: Magyarul, szlo­vákul levelezne általános témákról, 16 éves. 9 Farkas István, Kecske­mét, X., Április 4. tér 1., Magyarország. Magyarul le­velezne különböző témákról. 9 Kovács László, Košice, DM Vysokoškolská 7/A, ČSSR. Magyarul, németül levelezne, 17 éves ipari ta­nuló. 9 Méry Vince, Kravany n/D„ PMŠ, okr. Komárno, ČSSR. Különböző témákról levelezne magyarul, 24 éves. 9 Soős Erzsébet, Nagy­kanizsa, Hamburger Jenő út 4., Magyarország. Magyarul, németül levelezne, 18 éves. 9 Irena Štiavnická, Blhov- ce č, 90., okr. Rimavská Sobota, ČSSR. Magyarul le­velezne általános témákról, 17 éves. 9 Bojtár Mária, Pécs, I. November 7., út 26. szám, Magyarország. Színészkép- gyűjtéséről levelezne ma­gyarul, 14 éves. 9 Szombathelyi Edit, Cel- dömölk, Rendező pályaud­var, Vas megye, Magyaror­szág. Különböző témáról levelezne magyarul, 18 éves gimnáziumi tanuló. 9 Szabó Klára, Budapest, XVII. kér. Osagárd utca 48. Magyarul levelezne sport­ról, zenéről, 17 éves diák­lány. 9 Kaszab Margit Éva, Budapest, XVII. ker. X. utca 12. szám. Színészkép-gyűj- tésről levelezne magyarul, 16 éves diáklány. 9 Nagy Ilona, Székesfe­hérvár, Gáttelep út 9/a. Magyarország. Magyarul, franciául levelezne, 17 éves diáklány. 9 Soős Ágnes, Zalacsány, Csányi László út 7., Magyar- ország. Magyarul levelezne különböző témákról, 17 éves diáklány. 9 Molnár Alajos, Buda­pest, 62 P. F. 8424/D, Ma­gyarország. Magyarul leve­lezne és ismerkedne, 21 éves műszerész. 9 Hartyáni Zsuzsa, Szé­kesfehérvár. Olaj utca 96., Magyarország. Zenéről leve­lezne magyarul, 15 éves diáklány. Miért Vannak-é csalódott fiatalok? Hol és mikor ismerkedhet meg egy fiatal a jövendőbelijével? Sípos László sokszor gondol­kozott már ezeken a kérdése­ken. Nem hagyja nyugton őt a fiatalok ügye. Élete folyamán csak a fiatalokkal törődött, velük dolgozott, mert hosszú ideig volt a CSISZ központi, maid később a nyitrai kerületi bizottság dolgozója. Azóta se szakadt el teljesen a fiataloktól. Most a muzslai nemzeti bi­zottság titkára és mint veterán CSISZ-tag mindent megtesz a fiatalokért, ami módjában áll. A világmegváltók nagyképűsködése távol áll tőle, és frázis­mentesen. reálisan Ítéli a helyzetet. — Amikor az ifjúsági szövetség megalakult, más volt a fiatalok nevelésének feltétele, mint ma. Nézetem szerint, saj­nos. a nevelés nem tart általában lépést a fejlődéssel. A fia­talok sok mindenben csalódnak. Igen, vannak csalódott fiata­lok is. Gondoljunk csak a pályaválasztásra és az életbe való belépésükre. Az iskola és a hivatalos nevelés illúziókat táp­lál bennük, de mikor elérkeztek az életbe való belépéshez, csalódnak, mert egész más fogadtatásban részesülnek, mint amire számítanak, mint amire előkészítették őket. Nem állí­tom, hogy rossz az a fogadtatás, azt sem, hogy keserves szá­mukra az élet, csak éppen más, mint amire előkészítették ő- ket. A CSISZ V. kongresszusa előlit Sípos Lászlónak ez a szűk­szavú véleménye a fiatalokkal kapcsolatban. Hol és mikor ismerkedjen hát meg egy fiatal a jövendőbe­lijével? — Falvaink sokat féjlődtek. Mióta a helyi nemzeti bizottság titkára vagyok, én is tettem egyet-mást a falu fejlődése ér­dekében. De alig van olyan község, ahol olyan szórakozóhelyek lennének, melyek kielégítenék a mai fiatalok igényeit. Szín­vonalas cukrászdák, eszpresszók és klubok kellenének. Meg­felelő kultrúházak, mozitermek és tánchelyiségek. Az ötve­nes évek elején irtó hadjáratot intéztek a kocsmák ellen. Ez helyes volt. De a kocsmák helyett nem építettek a kultúrem- ber igényeit kielégítő cukrászdákat, eszpresszókat s már szó­rakozóhelyeket. Ezt nélkülözik a mai fiatalok. Mit tehetnek a falun élő, mezőgazdaságban dolgozó fiatalok? Elvétve a labdarúgó pályán találkozhatnak, vagy pedig az utcán. Hol, mikor táncoljon? Leülhetnek bizalmas kettesben egy kávé mellé egy félórára? A legtöbb faluban egy cukrászsüteményhez is nehezen jutnak. Tánchelyiségről, színvonalas klubokról e- gyelőre csak álmodozunk és beszélünk. Igazuk van tehát a falusi fiataloknak, mikor azt mondják és vetik az idősebbek szemére, érvelnek a CSISZ gyűlésen, hogy odahaza a falu­ban nincs számukra szórakozási lehetőség. — Sípos László szerint bizony még nagyon sokat keli tennünk a falvakért, amíg elérjük, hogy a fiatalok jól érezzék ma­gukat otthon. A falusi kocsmák piszkosak, túlzsúfoltak, nem elégíthetik ki az emberek igényeit. Nem kocsmákra vágynak, nem ital­bolt után áhítoznak a fiatalok. Rendes szórakozóhelyet igé­nyelnek, amire éppenséggel joguk is van. Sípos László szavairól a CSISZ V. kongresszusa előtt il- 'ik és fontos elgondolkodni. Pedig látszólag nem is olyan lényeges szavak ezek, sokan megmondták már ezt. és sokan tudják, mi fáj a fiataloknak. Egy veterán CSISZ tag helyes negállapításait szívesen ve­szik a CSISZ tagok. Bagota István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents