Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-05-23 / 21. szám

• A SZOVJET SZAKEMBEREK GIGANTIKUS VÁLLALKOZÁSA A Szovjetunió hamarosan új hajóutat nyit, amely a szó szoros értelmében a világ „tetején“, az Északi sarkon vezet át, és 6500 kilométerrel, vagyis körlilbeliil 13 nappal megrövidíti a hajóutat Nyugat-Európa, és a Távol-Ke­let között. Mint ismeretes, a hajóforgalmat ezen a reláción ma még a Föld­közi-tengeren és a Szuezi-csatomán át bonyolítják le. A nyugat-európai kikötőket és a Távol-Keletet összekötő útvonal egyike a legforgalmasab­baknak. Ezer és ezer hajó közlekedik rajta, forgalomban csak az Európa és Eszak-Amerika • JÉGTÖRŐ HAJÓK AZ fiLEN Szovjet jégtörő hajók törnek majd utat az £szaki-sarkon át. A flotta vezetője a Lenin ne­vű atomhajtású jégtörő titán lesz. Körülbelül 9600 kilométer hosszúságú utat kell vágniuk a jégben. Néhány helyen több­ször is át kell haladniuk, mert a jég vastagsága nem ritkán a három métert is eléri. Az első flotta június köze­pén indul el a murmanszki ki­kötőből. Az északi-tengeri út csak a nyári hónapokban lesz hajózható, júniustól novembe­rig, mert télen a legerősebb Jégtörők sem tudnak utat tör­ni maguknak. A szovjet szakemberek sze­rint ez a vállalkozás nemcsak méreteinél fogva jelentős, ha­nem igen gazdaságos is. Ma ugyanis évente átlag 20 000 ha­jó halad át a Szuezi-csatomán, és ezért körülbelül 9 millió font sterlinget fizetnek. Az é- szakl út Jóval olcsóbb lesz. • IDŐ- £S PÉNZ MEGTAKA­RÍTÁS A brit hajótársaságok véle­ménye szerint Is nagy jelentő­ségű a vállalkozás. A Nyugat- Európa és Japán között közle­kedő hajók ugyanis minden út­juk alkalmával 13 napi utat és rengeteg üzemanyagot takarí­tanak meg. Ma, amikor a leg­több teherszállító hajó majd* hogy nem ráfizetéssel dolgo­zik. ez a megtakarítás igen Je­lentős. A Szovjetunió nagy körülte­kintéssel végzi munkáját. Az közötti útvonal tesz túl rajta. Hajóút a világ „tetején" európai hajótársaságok irodái­ban már megjelentek a fényű­ző kiadású reklám-füzetecskék az új hajóút adatainak, elő­nyeinek leírásával. íme egy a- dat: egy átlagos teherszállító hajó egy-egy útjával 10 000 — 15 000 font sterlinget takarít meg. Az új útvonalon minden al­kalommal egész hajókaraván halad egyszerre. £lén a Lenin nevű atomjégtörő, mögötte körülbelül tiz teherhajó, utá­na ismét egy jégtörő, majd ismét tíz teherhajó. Egy-egy hajókaraván hossza száz kilo­méter is lehet. NEM TÖRTÉNHET MEGLEPE­TÉS A tengerészek számára az út — kivéve az elsőt — egy­általán nem lesz érdekes. Ha a hajókaraván kiúszik a mur­manszki vagy az arhangelszki kikötőből, meg sem áll Vlagyi­vosztokig. Az útvonal mellett sűrű közökben meteorológiai és rádióállomások sorakoznak majd, amelyek a hajókaraván vezetőit értesítik az időjárás legkisebb változásairól is, a jég minőségéről stb. Az új útvonalnak csak egy hátránya van. Ezen a részen a tenger igen sekély, ezért na­gyobb fajta tartályhajók itt nem közlekedhetnek. James Davis, az Orient Li­nes hajótársaság vezérigazga­tója, ezt válaszolta arra a kér­désre, hogy nem lesz-e veszé­lyes a közlekedés az új hajó­útvonalon: „Az oroszoknak van egy nagyon dicséretes tulaj­donságuk. Soha nem jelentenek be semmit mindaddig, amíg tel­jesen nem biztosak a dolguk­ban. Ez bizonyosan erre a vál­lalkozásra is érvényes.“ JÁN JOHANIDES: Taposómalom A fiatal szlovák író méltán keltett feltűnést első könyvé­vel, a Magánélettel. Nem csupán a hazai kritikusok figyel­tek fel hangjára, konvenciómentes, meglepő látásmódjára, ha­nem a külföld is. A magyar olvasóknak a második könyvén keresztül nyilik alkalmunk megismerni ezt az érdekes írói egyéniséget, aki ebben a művében ugyanazt a témát reflek- torozza 4-5 oldalról. A fénysugár azonban, amit az élet árnyé­kos oldalán lévőkre irányoz, egyben röntgensugár Is: mélyre ha­tol, a csontig, a velőig látjuk az elesettek, a gyöngék, a testi­lelki nyomorékok magányát. Izgató ez a kirándulás az isme­retlen tájakra, mint amilyen izgató volt a múlt század re­gényolvasójának, mikor Dosztojevszkijt követte nyomon, hogy felfedezze az akko-1 kor emberének problémáit, lelkének rej­telmeit. S bár a lényeg nem változik, az írói eszközök mások, Johanides hangja szuggesztív, kénytelenek vagyunk odafigyelni azokra a látszólag jelentéktelen momentumokra, amelyek az önállóaknak tetsző jelenetek összefüggéseit világossá teszik. A könyv magyar címe. Taposómalom. Ügy érezzük, ez fejezi ki leghűségesebben az író mondani­valóját, állásfoglalását, aki minden rokonszenvével, a szó min­den mozgósító erejével azoknak a táborához csatlakozik, akik az élet örökös taposómalmában a körülmények vagy egyéni adottságaik folytán elestek, alulmaradtak. A főhős, aki nem tud élni, de meghalni sem, a vonzóerejét önmagának kétség- beesetten bizonyítgató nyomorék fiatalasszony, a vénség nap­jait egymással megosztó, mégis a feloldhatatlan magány hi­deglelésében vergődő testvérpár, a vidám, könnyed, de szí­ve mélyén reménytelenségtől megkeseredett, álmokat őrző masamódlány és a többiek is mind. mind olyan emberek, akik­nek kontúrjait Johanides kitörölhetetlenül emlékezetünkbe vési. (10 Kčs) FRANTIŠEK BÉHOUNEK: A Scavenger-terv František Béhounek, az ismert cseh tudós, kalandos ifjúsá­gi regények népszerű szerzője, kilenc éven felüli fiatal bará­tainak szánta ezt a könyvet. Béhounek sokat utazott, nagy darab világot látott, érdekes emberekkel találkozott, és sok érdekes történetet hallott. Ebben a könyvében három különös jelenség magyarázatát adja a fiatal olvasónak. Az argentínai pampákon egy nap, lát- szólag minden ok nélkül, elhullottak az apró állatok, egy ar­gentínai hajó iránytűi váratlanul megzavarodtak, s az An­tarktisz kutatóit különös fénytünemény lepte meg, egy in­gamozgást végző kettős kereszt jelent meg egy délsarki tűz­hányó csúcsa felett. Az egymástól távol eső. látszólag minden összefüggést nél­külöző jelenségek mögött mégis titkos összefüggés van: a Scavenger-tervet végrehajtó kis expedíció rejtélyes tevékeny­sége. Jaurain mérnök csapdát akar állítani a földet körülvevő elektronok tömegének. Vajon sikerül-e nagyvonalú vállalko­zása? A regénynek minden lapja tanulságos. Oj fogalmakkal és egy új világrésszel ismerkedik meg benne az olvasó. A szer­ző Jules Verne kalandos regényeinek nemes hagyományait folytatva, szórakoztatva gyarapítja az olvasó ismereteit. (16 Kés). A könyvek már kaphatók könyvesboltjainkban! (Maďarská kniha, Bratislava, Michalská 6). MIKRO novellák O. FIŠER: ÉRTHETŐ A pénzéért vette feleségül. Nem, nem valami régebbi his­tória. A nőnek szerencséje volt, több Ízben nyert a sportkán. Es ő engedett a csábításnak. Röviddel az esküvő után a pénztárcában hordta a jegy­gyűrűt. Ügy vélik, hogy erkölcstelen­ség? Talán, de érthető. Elvégre a pénzzel jegyezte el magát. ÓHAJ Nyugdíjasok beszélgetnek az erőtlen tavaszi napon sütkérező pádon. Nyolcvan felé járhatnak, és szokás szerint a halál esik szóba. Az egyik megszólal: — Én hirtelen, alvás közben szeretnék meghalni. Este le­feküdnék és reggel holtan éb­rednék. A másik kettő jót nevet a különös kívánságon és a régi tréfán. A következő folytatja: — Azt kívánnám, hogy repü- lőszerencsétlenség áldozata le­gyek. Az újságok is Írnának rólam... Mindketten társukra néznek: — És te? — Én ... Azt szeretném, ha legalább két, joggal féltékeny férj, végezne velem. FELTALÁLJA MAGÁT A kezdő, fiatal színésznő egy megcsalt szerető szerepét pró­bálja, de csekély áttérzéssel, szenvedély nélkül. A rendező szemére veti. — Kérlek. Képzeld el, hogy Jóska elhagy. Mit csinálnál az esetben? A színésznő megkönnyebbülten felsóhajt és nevetve válaszolja: — Felhívnám Petit, hogy ve­gyen két mozijegyet, mert szabad vagyok. Fordította: PALÄGY1 LAJOS VII. VADÁSZ A FÁK CSÚCSAIN Másnap, a dum-dum ünnepsé­get követő reggelen, a törzs visszatért a tengerpartra, Tub- lat holtteste ott maradt, ahol kiesett, mert Kerchak népe nem •tte meg saját halottait. A menetelés nem volt más, mint élelemkeresés. Bőségesen találtak banánt, szilvát, kó­kuszdiót, kis emlősöket, mada­rakat, tojást és rovarokat. A diót hatalmas állkapcsukkal törték fel, vagy két kó között. Útközben összeakadtak Sa- borral. Mindannyian magas fák­ra menekültek előle, mert ha Sabor félt is a nagy csapattól, ők viszont ismerték a hatal­mas fenevad kegyetlenségét. Tarzan egy alacsony ágon ült, és a csendesen osonó fe­jedelmi vadat fejendobta egy ananásszal. A hatalmas vad megállt és gyűlölettől, dühtől Izzó tekintetét az incselkedő- re szegezte, aztán vad, éles csatakiáltásba, csapott. Tarzan válaszként visszaüvöltött. Agyában merész terv fogam- zott. Megölte a vad Tublatot, le fogja győzni az erős Sabort is. Félelmetes vadász lesz. Szívében erős vágy élt, hogy ruhával fedje el meztelenségét, mert megtanulta a képesköny­vekből, hogy minden ember így takarja el magát, mig a maj­mok és a többi élőlények mez­telenül járnak. Szemében a ru­ha an agyság jele volt, az em­ber felsőbbségének jelvénye a többi állat felett. Különben nem értette, hogy minek viselik e- zeket a förtelemes rongyokat. Amikor kisebb volt, azért vá­gyott Sabor vagy Numa bő­rére, hogy eltakarja szőrtelen testét, és ne hasonlítson az undorító Histak kígyóhoz. Most már büszke volt simaságára,, mert világos bizonyítékát lát­ta benne, hogy magasabbrendü. Miután tovább indultak, Tar­zan fejében egyre az motosz­kált, miként ölje meg Sabort, Egyszerre csak közvetlenebb e- •emények vonták magukra fi* gyeimét. E. R. BURROUHS —SZŐKE J. Hirtelen, mintha sötét éj szállott volna le: az őserdő lár­mája elnémult, a fák mozdu­latlanul álltak, mintha nagy szerencsétlenségtől félnének. Az egész természet várt, de nem kellett sokáig. Messziről halk zúgás közele­dett s az azt kísérő dörgés egyre erősödött. A hatalmas fák meghajoltak, mintha láthatat­lan kéz nyomta volna koroná­jukat a föld felé. Mélyebbre, egyre mélyebbre hajlottak, e- gészen a földig, és nem hal* látszott más, mint a szél ret­tenetes süvöltése. Aztán a faóriások megráz­kódtak és felegyenesedtek, ha­ragos, fülsiketítő tiltakozással rázták hatalmas koronáikat, fi­les, vakító fény cikázott a sö­tét felhőkből. A visszhangzó dörgés vad robaja félelmetesen gördült a távolba. Elszabadult a trópusi vihar minden pok­la, kínja. A majmok vacogtak, remeg­tek a hideg esőben. Villámok cikáztak a sötétben, és vadul hintázó ágak, rohanó ár, haj­longó törzsek villantak fel a vakító fényben. Itt-ott az őserdő egy-egy vén fája zuhant villámsújtottan e- zer darabra törve a kusza sű­rűbe: Letört ágak repültek a forgószélben, és halált vittek az őserdő szerencsétlen lakói­ra. órákig tombol* a vihar, ét a majmok összebújva rettegtek halálos félelmükben. Azután oly hirtelen szűnt meg, mint amilyen váratlanul keletkezett. A nap ragyogott, a természet’ mosolygott. Tarzanban valami világosság­féle derengett a ruha kérdé­sében. Milyen kellemes lett volna Sabor vastag bundája a* Iatt! Hónapokig tanyáztak a kuny­hó közelében, Tarzan idejének nagy részét ott töltötte, de va­lahányszor az őserdőbe indult, készenlétben tartotta kötelét, és sok kis állatot ejtett zsák­mányul. Egyszer, Horta, a vaddisznó, rövid, vastag nyaka köré csa- állat lerántotta Tarzant az ág- varodott a kötél, de a nagy ról, ahonnan az áldozatot les­te. és a hurkot kivetette, Szerencsére Tarzannak nem esett baja, mint a macska, úgy esett szétvetett kezére-íábá- ra, hogy ellensúlyozza a nagy rázkódtatást. Pillanatok alatt talpon termett és felugrott egy alacsonyabb ágra. így menekült meg a vaddisznó agyarai elől. Lassan megtanulta nát külö­nös fegyverének előnyeit és hátrányait. Ezúttal elvesztette a kötelét, viszont rájött, hogy ha Sabor rántja így le, egé­szen másképp végződik a do­log, holtan marad a küzdőté­ren. Napokig tartott, amíg új kö­telet font, de amikor elkészült, nyomban vadászni indult. Les­ben feküdt egy nagy ág óriási levelei között az itatóhoz ve­zető út felett. Sok apró állat futott el alat­ta. Nem bántotta őket. Erős állatra várt, hogy kipróbálja újfajta kötelét. Végül megér­kezett. amire Tarzan várt: könnyű léptekkel, rugalmas testtel, Sabor jött, a nőstény oroszlán. Nagy, párnás talpa lágyan, nesztelenül érintette a földet. Fejét magasan hordta, csupa éber figyelem volt. Közelebb, egyre közelebb jött, oda. ahol Tarzan feküdt az á- gOn, kötéléi röpltésr* készen tartva a sei a dzsungel felé iramodott, de Tarzan nem volt hajlandé elveszíteni még egy kötelet Tanult, tapasztalt. Az oroszlán alig lendült neki, máris érezte nyakán a kötél szorítását, tes­te a levegőbe emelkedett és súlyos zuhanással a hátára e- sett. Tarzan ugyanis hozzákö­tötte kötelét a fa törzséhez. Terve eddig kitűnően sike­rült. Amikor azonban karjai ne­kifeszültek a kötélnek, látta hogy a hatalmas, kapálódzó harapó, karmoló, visító, acélos izmú vadat nem könnyű a fá­hoz húzni és felakasztani. Sa­bor rettentő súlyával és ere­jével Tantor, az elefánt, is csal* nehezen bírt volna. Az oroszlán már az ösvény­re került, és jól látta, milyen megaláztatásban részesült. Or­dított dühében és támadásra indult. Magasra ugrott Tarzan felé. de amikor karmai elérték _____ . kezében. Sabor elha- lássa, honnan jön a repülés za- volna az ágat, Tarzan már nem ladt alatta. Egy pillanatig úgy ja, már nyakára is feszült a ült ra-ita- Gyorsan egy véko­tekerődzött a hurok a feje fe- kötél. nyabb, magasabb ágra ugrott lett. mint valami nagy kígyó, Sabor csapdába került. A onnan gúnyolta, dühítette a2 aztán, amikor felnézett, hogy meglepett állat egy szökkenés- oroszlánt. A fenevad ismét földre esett, Tarzan gyorsan megragadta a kötelet, de Sabor már rájött, hogy csak gyenge fűszál tart­ja fogva. Bekapta, és hatalmas agyaraival eltépte. Tarzan nagyon fájlalta a dol­gát. Jól kieszelt terve dugába dőlt. Ott ült, és a bömbölő fe­nevadra üvöltött. Sabor órákig sétált fel s alá a fa alatt, négyszer is tá­madásra indult a fölötte tán­coló alak felé, de az, mint a szél, elérhetetlen maradt. Vé­gül is Tarzan belefáradt a já­tékba, és egy búcsúordítással tovaszökkent az ágak közé, hogy visszatérjen övéihez. Ott elbeszélte kalandjait, büszkén, kissé túlozva, hogy el­lenségeire is az erős benyo­mását tegye Kala viszont ug­rándozott örömében. Kopócs Tibor illusztrálta Következik: EMBER ELLEN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents