Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-05-23 / 21. szám

fUEDRICH DÜRRENMATT:

ARGHILOCHOS

a segédkönyvelő és igazgató

..Görög férfi görög nőt keres“ — ezt a tömör apróhirdetést a tejivó, növényevő s minden más tekintetben önmegtartóztató, naív és rendszerető (s kissé korlátolt) Arnolph Archilochos adta fel, Dürrenmatt Grieche sucht Griechin című regényének hőse: a jóindulatú Madame Bieler unszolására belátta, hogy nem maradhat örökre, egyedül padlásszobájában. Archilochos (Don Quijote, Candlde, Fabian e mai utóda) ajánlatát a Le Soir című lapban megpillantotta Chloe Saloniki, a legelragadóbb és legszebb kurtizán. Miután mesterségéből éppen elege volt, kastélyszerü villájában elhatározta, hogy férjhez- megy az ismeretlen göröghöz — csakis hozzá, — s szeretni fogja, bármilyen lesz a külseje, és egyedül csak őt, hátat fordítva bölcs államelnöknek, dúsgazdag vezérigazgatónak, kövér püspöknek, vad a- narchlstának, háromszögű négyszögeket és görbe köröket festő művésznek — egyszóvel mindenkinek.

Dürrenmatt prózakomédiának nevezi, mi végtelenül okos vig-regénynek olvassuk a bizonyos fokig képzeletbeli országba helyezett könyvet. Egysége kifogástalan, mégis minden fejezet külön, és az egész is svájci, ha úgy tetszik, nyugati társadalom keresztmetszetét adja, s a csillogó szellemességek között — illetve pontosan velük — mindegyre a fonákságok mélyére mutat. Könnyű olvasmány nehéz tartalommal. Igazi politikai és társadalmi szatíra; éle lefelé és felfelé — de főleg felfelé vág. ha nem is a Fizikusok vagy Az öreg hölgy szavaival. A könyv játékos-kedvére jellemző, hogy Dürrenmatt kétféle befejezést irt hozzá; a másodikat (Ende II — szabályos happy ending) kölcsönkönyvtárak számára, mint ö maga mondja.

Archilochos villámgyors hivatali és anyagi emelkedésének egyedüli nyitja Chloe Saloniki különös és kiváltságos társadalmi helyzete — ez mindenki elő tt világos, kivéve a vőlegényt. Az alábbi részlet a segédkönyvelők Uvegketrecétől az igazgatói liftig vezető út jellemző szakaszát mutatja be.

K

ülönösen botrányosnak

találom, hogy ön B 12 GZ könyvelő keze alatt dolgozik, ez alatt a valóban középszerű segéderő alatt, ez a-; latt a Herr Rummler, ez aJ vagy hogyan hívják.

— Éppen az előbbi javasolt engem alkönyvelőnek.

— Jellemző — mondta OB 9 GZ bosszúsan. — Alkönyvelő! Jól fogna neki! önt, egy ilyen képességű embert! Mikor a Pe- tit-Paysan Gépgyár a szülészeti fogók termelésének felien-1 dülését kizárólag önnek köszönheti.

— De Petit-Pierre űr...

— Túlságosan szerény, tisztelt barátom, túlságosan is szerény. Mindennek van határa. Már évek óta várok türelmesen, reméltem, hogy bizalommal fordul hozzám, az ön leghűségesebb barátjához és bá- mulójához, s ön egyszerűen kitart egy ilyen tűrhetetlen könyvelő alak mellett, mint segédkönyvelő a segédkönyvelők között, egy olyan környezetben, mely önhöz igazán nem méltó. Ahelyett, hogy öklével az asztalra ütne! Ez a társaság az idegeire mehet. Ezért kell most személyesen közbelépnem. Én ugyan csak egy kis, tehetetlen főkönyvelő vagyok a mi adminisztrációnk labirintusában. egy semmi, egy törpe. De bátorságot gyűjtöttem. Végül is valakinek kell hogy merszé legyen kiállni az ön tehetsége mellé, akár összedől a világ, akár nem, ha mindjárt a fejét is veszik. Civilkurázst, kedves barátom! Ha az nincs többé, akkor a Petit-Paysan Gépgyár erkölcsi értékének vége, nem marad más, csak a bürokrácia parancsuralma, mint folyton harsogom. Beszéltem osztályunk fő személyzeti főnökével telefonon, aki egyébként szintén üdvözli önt: éppen aligazgatónak akartam önt javasolni? el se tudnék magamnak szebbet képzelni, mint az ön keze alatt tovább dolgozni a mi vállalatunknál, kedves Archilochos űr, a szülészeti fogók terjesztését csiszolva szüntelen, de éppen Petit- Pavsan maga, úgyszólván Jóisten, vagy a Sors, ha úgy tetszik. sajnos, sajnos megelőzött, — egy kis személyes balszerencse, mely az ön szemszögéből nézve persze nagy, ha nem is érdemtelen szerencsét jelent.

— Petit-Paysan?

Archilochos azt hitte álmodik:

— Ez lehetetlen!

— Látni akarja önt még ma, még most reggel, még ebben az órábap, Archilochos úr — mondta OB 9 GZ.

— De hát...

— Semmi dehát.

— Ügy gondolom...

— Archilochos úr, mondta a főkönyvelő komolyan — gondozott szakállát simogatva — beszéljünk nyíltan. Férfi a férfival, barát a baráttal. Szívre a kezet; történelmi nap ez, a magyarázatok, a tisztázás napja. Szívből fakadó szükség, számomra becsületszóval bi- tositani önt: az, hogy én önt aligazgatónak javasoltam. s hogy a mi tisztelt Petit-Pay- sanunk, le a kalappal előtte, önnel beszélni őhajt — ez a kettő egymással a legkevésbé se függ össze. Ellenkezőleg. Éppen az ön előléptetésének formális javaslatát diktáltam, mikor Zeus igazgató hivatott. — Zeus igazgató?

— Aki alá a szülészeti fogók osztálya tartozik.

Archilochos elnézést kért tájékozatlansága miatt. Még sohase hallotta ezt a nevet.

— Tudom — felelte a főkönyvelő, — az ügyvivő igazgatók neve a könyvelők és segédkönyvelők köréig nem hatolt le. Minek is. Ezek a kulik csak írjanak, készítsék az irkafirkát Appenzzel Innerhoden Kantonról, vagy isten tudja miféle fészkekről, ami, köztünk szólva, kedves Archilochos úr, senkit sem érdekel — az ön munkáját kivéve természetesen, erre • támaszkodunk, ezt mi, főkönyvelők, egymás kezéből tépjük ki. El kell ismernünk, az ön beszámolói mondjuk Basellandről vagy Costa Ricáról valóban nagyszerűek, klasszikusak, mint már mondtam: de a .többi, — túlfizetett haszontalan paprikajancsik ezek a könyvelők és segédkönyvelők. Ezt papolom már ősidők óta az adminisztráció urainak. Az egész bolttal megbirkózom magam a titkárnőim segítségével. Végtére a Petit-Paysan Gépgyár nem szellemileg visz- szamaradottak menhelye. E- gyébként Zeus igazgató szívélyesen üdvözli.

— Köszönm szépen.

— Ö.

— Sajnos a kórházba került.

— Idegösszeroppanás.

— Ezt igazán sajnálom.

— Nézze, kedves barátom, maga a szülészeti fogók igazgatóságában valóságos katasztrófát idézett elő. Szodoma és Gomorra ehhez képest ártatlan kis kálvhatűz volt. Petit- Paysan beszélni kíván önnel! Hát rendben van, jogában áll. Az Úristen végtére a teliholdat is kihegyezheti, de azért mégis csodálkoznánk, ha megtenné. Petit-Paysan és egy segédkönyvelő! Ez körülbelül u- gyanakkora csoda. S ha egy szerencsétlen igazgató a halálharangot hallja kondulni, az csak világos. S az aligazgató? ő is összeroppant.

— Dehát miért?]

K

edves, igen tisztelt barátom, azért, mert önt nevezik ki szülészeti fogó-igazgatónak, erre minden pólyásgyerek rájöhet, különben az egésznek semmi értelme sincs. Akit Petit-Paysan hívat, abból igazgató lesz, megvan a tapasztalatunk. Repülni az ember a fő személyzeti főnökön át szokott.

— Igazgató? Én?

— Persze. Az előléptetést már jelentették Feuz fő személyzeti főnöknek, aki egyébként szintén üdvözli önt.

— A szülészeti-fogók osztályán?

— Lehet, hogy az atomágyúk osztályán is, ki tudja. Feuz fő személyzeti főnök mindent tehetségesnek tart.

— De hát miért? — kiáltotta Archilochos, aki már semmit se értett.

— Kedvesem! Az ön kitűnő észak-olaszországi jelentéseiről megfeledkezik...

Ő Kelet-Svájcot és Tirolt dolgozza fel, javította ki makacsul a segédkönyvelő.

— Kelet-Svájc és Tirol, egy kissé összekeverem a tájakat, nem vagyok földrajztudós.

— Ez mégse lehet ok arra, hogy engem szülészeti fogó i- gazgatónak nevezzenek ki.

S egyáltalán nem is rendelkezem az igazgatói álláshoz szükséges képességekkel — tiltakozott Archilochos.

OB 9 GZ a fejét csóválta, s titokzatos pillantást vetett Ar- chilochosra mosolygott, hogy kilátszottak az aranyfogai, s gondozott hasán összekulcsolta kezét. — Az okot, igen tisztelt, kedves barátom — mondta, — amiért önt igazgatóvá léptették elő, önnek kell tudnia, nem nekem, s ha nem tudja, ne kutassa. Jobb így. Fogadja meg a tanácsomat. Nyilván utoljára ülünk egymással szemben. Igazgatók és főkönyvelők sohase szoktak egymással érintkezni, ez teljességgel ellenkezik mintaszerű házunk

íratlan törvényeivel. Zéus igazgatóval is először ma álltam szemtől szemben, bukásának órájában, természetesen, míg szegény Stüssi aligazgatót, tulajdonképpeni főnökömet, az egyetlent, aki a főkönyvelőkkel érintkezik, éppen hordágyon vitték kifelé. Valóságos .„Istenek alkonya“. Hallgassunk erről a megható jelenetről.

Az ön aggodalma: fél, hogy az igazgatói métier-nek nem ura. Igen kedves, legkedvesebb barátom, az igazgatói métier- nek mindenki ura, köztünk szólván, minden trotli képes reá. Egyebet se kell tennie, mint igazgatónak lenni, igazgatóként létezni, a reprezentá- lás tisztségét vállalni, indusokat. kínaiakat, zulukaffereket átvezetni a termeken, az UNESCO és az orvosi testület tagjait, s bárkit, aki a nagyvilágon a nemes szülészeti fogó iránt érdeklődést mutat. A gyakorlati ügyeket, az üzemet, a műszaki kérdéseket,, a számításokat. a tervezést, mindezt a főkönyvelők faragják, ha szabad egy kissé szabadon kifejeznem magam tisztelt barátom előtt. Ebbe nem kell önnek beleöszülnte. Fontos lesz persze, kit szemel ki maga mellé aligazgatónak a főkönyvelők soraiból, hiszen Stüssi kikészült, éppen ideje volt, túlságosan is Zeus igazgatóhoz volt madzagolva, a magasságos úr kreatúrája, — persze Zeus szakmai minőségéről nem akarok nyilatkozni. Ez nem is volna illő. Megvan a maga idegösszeroppanása. A bírálat távol áll tőlem. Egészen magunk között szólva, valóságos keresztet hordoztunk, hiszen képtelen volt akárcsak felfogni is a Dalmáciáról szóló jelentéseket, melyeket ön, legtiszteltebb barátom és pártfogóm fogalmazott, s egyébként sejtelme sem volt — tudom, tudom, nem Dalmácia volt, hanem Toggen- burg vagy Törökország: szivacsot reá, ön magasabb célokra született. Mint sas repül át felettünk, ámuló főkönyvelők felett a messzeségbe. Mindenesetre, még egyszer, bizalmasan: mi főkönyvelők örülünk. hogy ön lett az igazgatónk. S hogy én, mint az ön legjobb barátja, különösképpen halleluját és hozsannát kiáltok örömömben (itt OB 9 GZ szemei megnedvesedtek), nein akarom még egyszer hangsúlyozni, ez mégse volna illő. úgy tűnne, mintha éppen én akarnék aligazgató lenni, ha mindjárt én is vagyok a rangidős. Bárkire essék a választása közülünk, főkönyvelők közül, bárkit nevezzen ki helyettesének, én alázattal fogadom a választását, legfőbb tisztelője maradok — Spätzle kolléga szeretne még beszélni önnel, aztán Schrantzle kolléga is, de félek, félek, hogy most hanyatt-homlok Petit-Paysan- hoz kell önt elkísérnem, és sértetlenül átadnom az előszobájában; az idő előrehaladt. Jöjjön hát, fel a fejjel, élvezze a szerencséjét, hiszen a legméltóbb. a legtehetségesebb mindnyájunk közül, aranyem- ber úgyszólván, ön lángelméjú szerencsefi, a szülészeti fogók osztálya a végén még a gépfegyver-osztályt is lendületesen túlszárnyalja, előre látom, irammal és erővel, tisztelt, kedves igazgató úr, amint a legjobb, ha már most szólítom, szabad kérnem, van szerencsém, rendkívül örülök, legokosabb lesz, ha mindjárt az i* gazgatói liften megyünk.

♦

HILDE DOMÍN:

N

I

S

I

N

I

S

I

S

I

N

I

N

I

S

I

S

I

s

I

s

Sovány koszt

Csak fekszem,

nem eszem és nem alszom.

A virágoknak nem adok vizet.

Az ujjamat sem érdemes mozdítani.

Nem várok semmire.

Hány napja már,

hogy hangod utóljára áthatott.

Minden napon

csak egy darabkát ettem meg belőle,

és olyan sok napig

éltem már meg belőle,

mint a szegények türelmes jószágai,

akik az utak mentén

harapdálják a gyér fűszálakat,

és nem szórnak elébük semmi mást.

Nem kell se több, se kevesebb,

csak a te hangod,

mely áthat engem.

csak ennyit hagyj nekem,

mert nélküle

már nem tudok Iélegzeni.

SZÉKELY MAGDA fordítása

DÉNES GYÖRGY:

Erdőben járok

Erdőben járok. Mennyi tölgy, fenyő!

Fejem felett a ritkás lombtetó.

Azon is túl az ég, a fátyolos, mely fényeivel lassan elforog.

Alkony zizeg. Már fordul bennem Is a szív és súlyos csönddel megtelik.

A rácsos ágak börtöne alatt kihull belőlem minden kárhozat.

ZIRIG ÄRPÄD:

Az álmok elszaporodtak

A mellkasában kívirágzott egy csillag.

Sokan közönségesen csak szívnek nevezték, de én tudom, hogy az ott virág és csillag.

Egyszer eljött, kihámozta magát ruháiból, hogy a szerelmével engem felöltöztessen.

Azóta az álmok elszaporodtak ágyamon.

MIROSLAV HOLUB:

Operáció

Kézbe venni a dolgozó szívet

(az ősmadarat mely halkan énekel), a dolgozó májat, a dolgozó májat,

(az éhező tenger alatti szivacsot), a dolgozó lelket

(a föld alatt) földet, a reménység cérnányi folyamát).

Kiásni a daganatot, amputálni a fájdalom csúcsait, befejezni egy új eret, egy új arcot,

bevarrni.

bekötni,

eldobni a tűt,

levenni az érszorítókat,

kezet mosni.

telszáratani az izzadságot cigarettára gyújtani.

S szólni

most már ne igyatok,

ne lépjetek a sínek közé,

ne szeressétek boldogtalanul,

ne lövöldözzetek egymásra,

vigyázzatok,

vigyázzatok,

(mintha szavadra hajlanának is.)

És bemosakodni, sterilizálni, és kezdeni újra...

Kibírni

egy perccel tovább mint a vérzés, mint a rádioaktivitás, mint a gyilkosok.

Csak ezt.

Tóth Elemér fordítása

♦

«

s

I

s

S

s

I

\

!

I

I

I

v

I

I

s

I

I

i

!

I

N

I

N

I

S

I

I

I

s

I

s

I

\

I

V

I

s

I

s

!

I

V

I

s

I

V

I

s

I

s

I

s

1

i

\

I

s

!

I

N

I

s

I

\

I

s

I

s

I

s

I

s

I

s

I

s

I

V

I

Kopócs Tibor illusztrált