Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-05-16 / 20. szám

S új ifjúság —------­■■-■iMrii-—BB—wnii ľiiitftw ľ w m) 11, A Kocsis Sanyiról? Hát... a helyzet az, hogy nem tudok annyi jót mondani, mint játékos, nagy volt, bár lenne belőle otthon egy csa­patra való. Játékos pályafutását sokkal hama­rább fejezte be, mint Puskás, nem tudott úgy birkózni a nehéz harcban mint Puskás, és vég­eredményben ez a Real-Barcelóna konkurren- cia, amely egyben s Puskás és a Kocsis kon­kurenciája is volt, bizonyítja, hogy a nagyobb játékos Puskás volt. Kocsis szerényen, csen­desen, visszahúzódva él. A felesége rendkívül okos asszony, pontosan beosztotta a zseb­pénzt, (ez 5Ô koronánál nem rúg többre na­ponta) nagyon vigyázott arra, hogy Sanyinak ne legyen sok pénz a zsebében, tudta, hogy miért, és ennek következtében Kocsisnak nem is volt mit elkótyavetyélnie. A feleségét au­tóbaleset érte. Hármuk közül a legokosabb a Czibor. Három éleseszű labdarúgóval találkoz­tam a pályán kívül, a Lóránttal, Sándorral és a Cziborral. Bármelyikükből lehetett volna különböző szinten valóban egyetemi tanár. Minden idők leggonoszabb magyar futballistá­ja Czibor volt. Abban lelte örömét, hogy ösz- szeugrasztotta Puskást meg Kocsist. Ezt rend­szeresen gyakorolta, és aztán zseniálisan csi­nálta. Olyanokat talált ki, hogy az valami fantasztikus! Mondta pl. Kocsisnak; azt em­legeti rólad a Puskás, hogy görbe az orrod. Hát te ezt tűröd? Mire a Kocsis rájött, hogy mi van a dologban, már olyan ideges volt, hogy nem lehetett vele beszélni, és így to­vább, és így tovább. Történetek hosszú so­rát lehetne ezekről a Czibor-ugratásokról be­szélni. Szerencsétlen az élete jelen pillanat­ban. Mint tudják, néhány évvel ezelőtt a kis­fiának beszorult a lába a liftbe. Azóta na­gyon sokat iszik, és elzUllött. Tény az, hogy ez a három olyan nagy magyar játékos volt együtt, hogy ezekkel valóban lehetett játsza­ni, és ha hozzátesszük, hogy igazi mester ke­zébe kerültek, a Sebesébe, és ott volt még Hi­degkúti meg Bozsik, akkor azt mondhatom, hogy a nagy csapat a labdarúgás történetének legszebb korszakát érte. És hogy mégsem nyertek világbajnokságot? Erre még vissza­térek... Az aranycsapat után arról keli beszél­nem, mi volt a magyar csapattal Pozsonyban, miért kaptunk ki? Hát kérem szépen! Biztosra vettem, hogy ez a mérkőzés nem hozza meg azt az örömet, amit vártak. Néha az ilyen ér­zés nagyon sokat számít. Csak tréfának szá­nom: Budapest környékén megkérdezték tő­lem, milyen országokban nem jártam még? Erre azt válaszoltam — de mindjárt hozzáte­szem, rendkívül fejlett politikai érzékem van — két országban nem jártam még, az egyik Albánia, a másik Kína. Egy kicsit ezt szeret­ném erre a pozsonyi mérkőzésre is ráillesz­teni, ugyanis tudtam, hogy ebből nem sül ki semmi jó. Feltétlenül híve vagyok, hogy Cseh­szlovákia és Magyarország évente válogatott szinten találkozzék. Többször elmondtam, kü­lönböző MTS üléseken, ha találkozunk éven­te az osztrákokkal, (kétszer is) és ez hasz­MAI SZAMUNKBAN FOLYTATJUK SZEPESI GYÖRGY HIRES SPORTRIPORTER ÉLMENY- BESZAMOLÖJÁT, amelyet A BRATISLAVAI JÓZSEF ATTILA KLUBBAN TARTOTT. KOCSIS, CZIBOR • Ml VOLT A MAGYAR VÁLOGATOTTAL POZSONYBAN? Szepesi György nos, ugyanilyen fontosnak tartom, hogy é- venként rendszeresen játsszunk a csehszlovák válogatottal, ugyanakkor azonban le kell szö­geznem, semmilyen körülmények között nem tartom szerencsésnek hogy pl. egy ilyen mér­kőzésre a magyar válogatott labdarúgó csapa­tot küldjék. Nem tartom — a 4:l-es magyar győzelem ellenére sem — helyesnek, hogy kiállt egy francia klubcsapat ellen. Jő, nyer­tünk 4:l-re, és ha kikapunk 4:l-re? Láttam Londonban, hogyan sajnálkoztak, amikor a Tottenham 4:0-ra verte a magyar válogatottat. Beszéltem újságírókkal, elmondták, milyen szégyenteljes volt, hogy a válogatott kikapott Frankfurtban. Minek? Kinek használ ez? Sen­kinek! Bizonyos volt, hogy a pozsonyi játéko­sok mindent beleadnak ebbe a mérkőzésbe hiszen az Újpesti Dózsa alaposan elintézte a Slovan Bratisiavát, és itt törleszteni akartak azért a vereségért is, és nyilvánvaló, hogy a magyar válogatott játékosai már előre gondol­kodnak, mikor jönnek a válogatott mérkőzé­sek, az európabajnoki selejtezők.... Tehát semmilyen körülmények között nem tartottam helyesnek, hogy egy ilyen mérkőzésre a ma­gyar válogatottat küldjék ki. Ki lehetett vol­na állni Győr válogatottjának, vagy a vidék válogatottjának, és még több variációt tud­nék felsorolni. A közönség száma kisebb lett volna, de a csalódás is... Tehát az az érzésem, hogy ebben ludas a magyar sportvezetés is, hogy kitette a válogatottat a várható kudarc lehetőségének. Ez az én véleményem, kérem, lehet vitatkozni rajta! Többet kell játszani, de nem ilyen vonalon. Többet kell találkozni a csehszlovák és magyar klubcsapatoknak, a pozsonyiaknak, trencsénieknek nagyszomba­tiaknak! Nagyszombat! Hát ez egy remek csa­pat! Egyszer láttam őket játszani a Honvéd ellen! Szenzációsak! Nem lennék meglepve, ha megnyernék a KK-t. Remek az Adamec, a Farkas és a négy hátvéd, ilyen kisportolt, fia­tal, erős labdarúgókat ritkán látni. Hát igen... A vereség az fájdalmas... Nem kell ezt ki­hangsúlyozni, hiszen hallhatták, mennyit ke­seregtem már a vereségekért, de hát ez a já­ték, hiába, kikapni lehet, de ha ritkán talál­kozunk, az a vereség mindig fájdalmasabb. Rátérnék a magyar csapat európabajnoki e- lőkészületeire. Itt csak találgatni és tippelni tudok, és meg merem kockáztatni, hogy a magyar csapat csoportjából továbbjut. Nehéz lesz az NDK-elleni mérkőzés, szerencsére az utolsó, és én bízom abban, fogadtam is II- lovszky Rudi barátommal, két duplába — hogy a hollandok megverik a németeket Am­szterdamban. Még arra is volna egy szimp­lám, hogy a dánok elcsípnek egy pontot az NDK-tól Koppenhágában. Az azt jelenti, hogy ha megverjük az NDK-t Budapesten, akkor öt pont a differencia, s akkor úgy állhatunk ki az utolsó mérkőzésre, hogy nekünk már ne kelljen izgulni. Ügy érzem, hogy a magyar vá­logatott felkészülése szisztematikus, folyama­tos, és ha van is egynéhány olyan kérdés, a- miben én és sok más kollégám nem értünk egyet, olyan szövetségi kapitányt még nem szült anya, akivel a közönség és az újságírók mindig, mindenben egyetértenek. Sőt! Ez a leghálátlanabb poszt. Nyugodtan merném állí­tani, hogy jelen pillanatban Magyarországon kilencmillió szövetségi kapitány lenne okosabb, mint a jelenlegi, és tényleg beleszól mindenki a szövetségi kapitány dolgába. Nekem az a feladatom, hogy időnként beleszóljak! Most például beleszóltam volna, hogy miért viszi el a Fistert, aki hetek óta rossz formában van és miért viszi el a Farkast, akit a csapatában eltiltottak, és miért nem viszi a Dunait, aki minden héten megrúgja a maga góljait, és miért tér vissza a bérelt helyek elméletéhez. Ha most megírom — mert meg akartam írni a Hétfői Hírekbe azt a cikket — akkor feltét­lenül rossz hangulatot idézek elő a csapatban, és így mint szurkoló (nem mint újságíró) el­álltam ettől a tervtől. De viszont ha a Dunai jól játszik vasárnap, akkor szóvá teszem a Telesportban hogy ez a Dunai mért nem ke­rülhet be most a válogatottba? Persze ez is kétélű fegyver, mert teszem azt a Dunait bedumálom a válogatottba, és ott történetesen leég, joggal mondhatja majd a szövetségi ka­pitány, hogy a mi feladatunk az újságírás, az övé meg a válogatás, és ezzel hosszú időre elhallgattat. A játékosanyagot tekintve, Ma­gyarország — és ezt nyugodtan állíthatom, az európai labdarúgás élvonalában jár. Ilyen sok jó játékos mint nálunk, nagyon kevés ország­ban van. Azt is hozzá kell tennem, hogy ma már vannak olyan típusú játékosaink, mint az aranycsapatban, ha nincs is még Puskásunk és Kocsisunk. (Csak névileg) De mondjuk a Varga Zoli és Kocsis játéka nagyon hasonlit egymásra, Albert és Hidegkúti játéka a meg­szólalásig hasonló, és ráadásul van egy olyan Benénk, aki rendkívül gólerős. A probléma ott van ezekkel a játékosokkal, hogy nincs kellő önbizalmuk. Ezen bukunk el. X régiek úgy mentek ki a pályára, hogy a Puskás hátra­szólt a Buzánszkynak, sose bánjátok, ha gólt kapunk, kettővel többet rúgunk. Ezek a fiúk viszont úgy mennek ki, hogyha gólt kapunk, már kikaphatunk, és mindig olyankor különö­sen, ha tétről van szó. A magyar-szovjet mér­kőzés után beszélgettem nagy ellenfelünkkel, Fritz Walterra). A kővetkezőket mondta: Nem érti, Rejtély számára a magyar labdarúgás. Főleg azért, mert ha megy a játék, elkezdik lebecsülni az ellenfelet, könnyelműsködnek, és ennek következtében érheti a magyar labda­rúgást olyan hidegzuhany, mint amilyen 54- ben volt, — amelyiknek éppen Fritz Walter volt a hőse — nincs az a német csapat, a- mely kettő-nullás vezetés után kiengedné ke­zéből a mérkőzést. Ila viszont nagy ellenfél­lel kerülnek szembe, olyan kisebbrendűségi érzés vesz erőt ezeken a játékosokon, hogy azért nem tudnak nyerni. Ezt még kiegészít­hetem sok példával: a magyar csapat játszik Svájc ellen 3:0-ra vezet, megáll a játék. Le­állnak, nem rúgnak többet, marad a 3:l-es végeredmény. Ha a német, angol vagy szov­jet csapat kerül ugyanazzal a svájci csapat­tal azonos formában össze, akkor egy féltu­catnál alább nem adják. Nem adják, mert any- nyit rúgnak be, amennyit be tudnak rúgni. Egyszóval, nem kegyelmeznek az ellenfélnek. Ha én lennék a szövetségi kapitány ISKI PÄL NEVŰ OLVA-, SÖNK AZT JAVASOLJAD HOGY CSEHORSZÁG ÉSH SZLOVÁKIA KÜLÖN VÁLO-S GATOTT CSAPATTAL REN- . DELKEZZEN. AZ ODA- ' VISSZA ALAPON LEJ ÁT-» SZOTT MÉRKŐZÉSEK HA-s TÁROZZÁK MEG AZT AZ- EGYÜTTEST, AMELY AZ ORSZÁGOT KÉPVISELNÉ» MELLÉKELTEN ÖSSZEÁL-f LÍTOTTA A SZLOVÁK VÁ­LOGATOTTAT. JAVASLATAlj INKÁBB FANTASZTIKUS. MINT ÉRDEKES, DE KÖ­ZÖLJÜK, NEM AZÉRT, (MINT AHOGY Ő ÍRJA) „MERT NAGY-BRITANNIA-« BAN ÍGY VAN", HANEM AZÉRT, MERT EZ A JA­VASLAT BIZONYÍT VALA­MIT. AMI MAJD A KIÉRTÉ­KELÉSKOR, NÉHÁNY HÓ­NAP MÚLVA, KIVILÁGLIK; VENCEL - nyugodt, bizto­san védő kapus HRICA — kemény, jól szerel BOMBA — gyors, szép be­csúszó szerelései vannak POPLUHÄR — öreg róka ahogy mondani szokták HAGARA — erős, kemény, biztos KUNA — jól cselez és jól kezeli a labdát POCÁK — gyors, és leadá­sai pontosak KRÁĽ — gyors, és jók a beadásai SZIKORA — jó! lő és cselez| JOKL — Adamec után je­lenlegi legjobb játékosunk ADAMEC — a korszerű futballt rúgja. A szlovák válogatott tehát így állna fel: VENCEL — HRICA, BOMBA! POPLUHÁR, HAGARA ­POLÁK, KUNA - KRÁL/j SZIKORA, JOKL, ADAMEC * Decembert írtak. Mindenki a híres-neves, France Fotbail ál- al szervezett ankét eredmé­nyét várta: ki lesz 1965 leg­jobb európai labdarúgója? Ezt a címet már megszereztem egy ízben, nem hivatalosan, de most nagyon sok komoly ellenfél a- kadt. Például Fachetti. És ha eszembevillant, ki mindenki nyerte már az aranyfocit, e- gyenesen elképzelhetetlennek tűnt, hogy di Stefáno, Suarez, Jasin, Matthews, Kopa Masopust és Law után és is soron kö­vetkezem majd. Az utolsó pil­lanatig hitetlenkedtem. A hír úgy robbant bennem, mint egy bomba. Nyolc ponttal előztem meg Fachettit, megkaptam a France Fotbail szerkesztősége által adományozott aranylab­dát. Egy hétfői délelőttön kimen­tünk autómon Coluna barátom­mal és feleségeinkkel a város­ba. Együtt ebédeltünk, majd ismét beültünk a gépkocsiba, hogy hazamenjünk. Vidám be­szélgetés folyt, szépen duru­zsolt a kocsi motorja, és az autórádióból nagyszerű tánc­zene szólt. Ezután következtek a hírek. Itt mondták be a France Fotbail ankétjának e- redménvét is, melyen harminc­hat újságíró szavazata döntött. Meghallottam a nevem. Elen­gedtem a kormányt, és kiabál­ni kezdtem, tapsolni, énekelni. Aztán magamhoz tértem, és már mondtam is: ez tévedés lehet. Nem lehet igaz! Flóra gyengéden átölelt, és azt su­sogta, higgyem el, nem téve­dés, miért lenne tévedés? Co­luna is ezen a nézeten volt. Sírtam, nevettem. De minden­ki így tett a kocsiban. Azt sem tudom, hogy vezettem haza az autót. Nagyon boldog voltam. Végiggondoltam eddigi élete­met. Mozambiquetól kezdődő­ién, a mezítlábas korszaktól a Benfikáig. Flóra figyelmezte­tett: „Igazat mondott a be- (jnondónő, Eusébio. Te nyerted az aranylabdát“. És mert még mindig túl értetlenül nézhet­tem rá, folytatta: „Nem vagy most abban az állapotban, hogy kocsit vezess. Majd én ülök a volán mellé." Te viszont nem tudsz vezetni, vágtam rá én. Mindnyájan elnevettük ma­gunkat, s így, megnyugodva, betettem az egyest, s elindul­tunk. Egész úton azon törtem a fejem, melyik teljesítmé­nyemmel érdemeltem ki, hogy most Európa legjobb labdarú­gója lettem? A törököknek, románoknak, csehszlovákoknak lőtt döntő fontosságú góljaim? Vagy előzőleg, a Levski Szó­fiának adott dugók? Nem tud­tam a dolog nyitjára jönni. Ké­sőbb a lapok részletesebb ada­tokat ismertettek az ankétről. Fachettit, Suarezt, Van Hims- tet, Charltont és Albertet hagytam magam mögött. Mi­csoda játékosok! Örömöm és büszkeségem határtalan volt. Ne gondolja azért senki, hogy pihentem babérjaimon. Most kezdtem csak igazán felelőssé­get érezni játékomért, most döbbentem rá, hogy a bizalom­mal nem szabad visszaélnem. A labdarúgó élete csupa kel­lemetlenség és áldozatvállalás. Az idény alatt a hatalmas fut- székhez vagyunk hasonlóak, mi ball egészen elnyel, mi vala- profi futballisták, csak mi nem hol a gyomra mélyén vagyunk, a hangunkat, hanem az erőn- A család, a barátok, a szóra- bentett és csábított a nagy kozás, szinte nem is létezik filmcsillagok életstílusa. Ké- ilvenkor számára. Személyes sőbb tudtam csak meg, hogy gondjainkat csak azután intéz- ezek a világhírű emberek kö­zük. miután teljesítettük a rántsem olyan boldogok, mint klubbal kötött szerződés fel- amilyen a hírük. Más emberek tételeit. Ez a súlyos rezsim az kiszolgáltatottjai ők, nincs egy év nagyobbik részén át tart. szabad percük sem, jóformán Még a találkozó befejezése u- magánéletük sem. Ha nem fil- tán sem szabad hazamennünk, meznek, akkor szerepet ma- csak másnap reggel. Ez a hét- goinak, vagy utaznak, vagy gya- fői nap. Ezért tartjuk mi a koroliák az egyes nehezebb ré- hétfőt ünnepünknek. Ekkor azt székét. Megsajnáltam ezeket a csinálunk, ami jólesik, ilyen- hírességeket, de most aztán kor a klub nem ügyel ránk. nyugodt szívvel mondhatom, Asszonyaink a hétfőt a „Fele- hogy a mi életünk is döbbene- ségek napja“ címmel látták el. tesen hasonlít az övékhez. Bü- Még az éjjeli órákból is lopha- vös körben vagyunk mi is: tunk egy keveset. Egyébként mérkőzések, edzések, masszázs, tíz után ágyban kell lennünk, kluborvos, utazás, összpontosí- Amennviben kihágást követünk tás, élménybeszámolók. Ha nem el, elhúzzuk a takarodó idő- lenne vasfegyelmünk, ha nem pontját, a vezetőség szigorú tudnánk uralkodni magunkon, büntetést ró ránk. Vannak o- már régen nem rúgnánk a Ben- lyan játékostársaim, akik horri- fika csapatában a bőrt. Köze- billis összeget vágtak ki e- ledett a világbajnokság, de a miatt. Nem tudják a kísértést. 66-os tavasz nem sok jót ho- legyözni. Egv nappal a meccs zott csapatunknak. Gyengén előtt összpontosításra megyünk, játszottunk, keserves győzel- Az énekesekhez, a torkukat meket arattunk, de jött az az sálba göngyölő, hideg italoktól emlékezetes jeges zuhany, a óvakodó, tojást nyeldeső művé- Bajnokcsapatok Európa Kupá- létünket, idegállapotunkat vi- iában. Pedig milyen jól indul- gyázzuk. Valamikor megdob- tunk! Az első körben nyolc (Mtfblo dl Sllvi firritn MEU NOME £ Eusébio stttoblogrifla do maior futeboliata do mundo »•(»(•«i XVI. nullra vertük a Dudelange csa­patát, én nem is játszottam, pihentettek otthon. A visszavá­gón, idegenben, még kettővel többet adtunk ellenfelünknek, egymagám négyet. Következett a szófiai Levszki. Ez már ne­hezebb volt, de ezt is sikerrel vettük. Egy góllal bizonyul­tunk jobbaknak, (2:2, és 3:2) az ötből hármat én lőttem. Jött a Manchester United. Mindnyá­jan tudtuk, hogy késhegyre menő lesz a küzdelem. Idegen­ben 3:2-re vesztettünk, de nyu­godtan repültünk haza. Egy gólt illene hazai pályán behoz­ni! Micsoda visszavágó! Az el­lenfél káprázatosán, mi pocsé­kul játszottunk, és saját sta­dionunkban, saját szurkolóink szemeláttára 5:l-es vereséget szenvedtünk. Következett a li­ga. A már szinte biztosnak lát­szó bajnoki cím végüils ki­pottyant a zsebünkből, mert a Sporting formába jött, a baj­nokság végére, mi pedig sze­rencsétlen találkozókat vívtunk. A bajnoki elvesztése egyúttal azt jelentette, hogy a BEK kö­vetkező évfolyamát a Benfika csapata nélkül játsszák. Keres­hettünk volna valamit a Kupa­győztesek Kupájában, ha a ha­zai kupát megszerezzük. Nem sikerült ez sem, a Braga lett a portugál kupagyőztes. Ahogy ez már lenni szokott, a baj nem jár egyedül, elromlott a vezetők és a játékosok, az ed­ző és a vezetők, az edző és a játékosok közötti viszony. Guttmann Béla, hogy igazolja sikertelenségeit, azt nyilatkoz­ta, hogy a kudarcok oka a já­tékosok életmódjában keresn- dő. Engem is megvádolt ezzel. A szurkolók persze hittek ne­ki, és nagyszerű téma volt az „Eusébio züllik" ügy. Bebizo­nyíthatom. hogy Guttmann ál­lítása nem igaz. Külföldi por­tyáinkon a vezetők és az edző szeme előtt élünk, aszkétákat megszégyenítő életet. Portugá­liában pedig, amikor nem va­gyok összpontosításon, minden percem otthon, feleségemmel töltöm. Egy hatalmas bérház első emeletén lakunk. Szabad i- dőmben szívesen vagyok bará­taim társaságában, otthon, a lakásomban. Ha Flórával ket­tesben vagyunk, olvasunk, hall­gatjuk a rádiót, vagy big-beat és jazzt hallgatunk. Ha neta­lán a városban járok, és ott vacsorázom vagy ebédelek: mindig a feleségem társaságá­ban vagyok, nagyokat sétálunk, és szeretjük a mozit is. Ho­gyan élhetnék hát rendezetlen, rendszertelen életet? Mindig akad. aki nem szeret bennün­ket, pletykál, rossz híreket ter­jeszt, hogy hírünkön csorbát ejtsen- Anyámmal kapcsolat­ban is kritizáltak egyesek, pe­dig az igazság az, hogy min­dig is segítettem és szeretem anyámat. Névtelen leveleket is kapok, amelyekben ellenségeim — de miért lettek az ellensé­geim? — meg akarják bon­tani családi életem harmóniá­ját. Flórával együtt sikerrel álljuk ezeket a támadásokat, hiszünk egymásnak, és szerel­münket senki sem teheti tönk­re. A válogatott vezetői aggódva figyelték a Benfika játékosait, akiknek javarésze a portugál csapat kerettagja volt. A for­mán kívül szereplő srácok he­lyett nem álltak rendelkezésre’ megfelelő tartalékok sem. Min­denki kiváncsi volt hát, mit hoz a gyászos Benfika-szerep- lés után a válogatott konyhá­jára ez az esztendő, amely egy csomó előkészületi mérkőzést, és a világbajnokság meccseit tartogatta tarsolyában. Az ed­zések intenzívebbek lettek, és mi töretlenül, csendben, de an­nál nagyobb szívóssággal ké­szültünk. Rövidesen a norvé­gok elleni barátságos mérkő­zés volt soron. A szurkolók már ióelőre ették a sok sár­garépát, hogy fütyülni tudja­nak. de a portugál válogatott ámulatba ejtette őket. Nagyon szép, élvezetes játék után 4:0- ra nyert, és a gólok felét én lőttem. A másik felét Jósé Au- gusto helyezte a norvég kapus hálójába. Egy időre lecsilla­podtak a kedélyek, megnyu­godtak az izgágák, és pereg­tek a napok. Üjabb meccsek, újabb találkozók, és aztán a világbajnokság, a legerősebb mágnes. f. b. gy. (folytatjuk )j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents