Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-05-16 / 20. szám
t. I( vára — a tenger dacára is — elválaszthatatlanul Marseil- le-hez tartozik. Egyszerűen nem lehet kikerülni. Az öreg kikötőben lépten-nyomon csalogatják az idegent: — Tegyen kirándulást If várában! — Látogassa meg Monte Christo börtönét! Keresse fel a romantika szigetét! — Ha valaki eljutott Marseille- be, nehezen mond le If váráról — még az olcsónak nem mondható tenger) utazás ára sem tudja elriasztani. S az apró motorosbárka dohogva indul útnak. A kikötő bejáratánál még felmagasodnak a légió erődjei, aztán a bárka kicsúszik Marseille Öleléséből .. If vára nincs messze. Lehet, hogy csak a motoros gyorsasága teszi ezt, de az is lehet, hogy a tiszta látási viszonyok. Mindenesetre meglepő, hogy a komor börtönsziget — amelyet képzeletünk rejtelmes messzeségbe helyezett — ennyire közel van a szárazföldhöz, s különösen ehhez az eleven, életvidám. mediterrán városhoz, Marseille-hez. Szigetbörtönökről sok történet kering, — kegyetlen, félelmetes históriák, több-kevesebb történeti hitelességgel — mégis valamennyi között If vára a VI. A TUDÁS FÉNYE Szegény Tarzan ügy érezte, örökkévalóságig tartott, amíg ismét talpra állhatott. Lábadozás közben gyakran gondolt a gorillával lefolyt küzdelmére, és legfőbb gondja volt visz- szaszerezni a csodálatos kis fegyvert, amelynek életét köszönhette, hogy többé ne legyen a dzsungel gyönge, lenézett lakója. Alig várta, hogy visszatérhessen a kunyhóba, és folytassa csodálatos felfedezéseit. Egyszer kora reggel útra kelt. Rövid keresgélés után megtalálta ellenfele lekoppasztott csontvázát, és mellette levelek alá temetve a nedvességtől, és a gorilla vérétől rozsdás pengéjű kést. Sajnálta, hogy így megváltozott, de még mindig hatalmas fegyver maradt: elhatározta, hogy ismét használni fogja, mihelyt alkalma adódik rá. Arra gondolt, hogy most megmenekülhet Tublat borzasztó támadásai elől. Ismét a zárat kezdte tanulmányozni, és most rájött, hogy Azután a kunyhóhoz sietett, belülről is betudja csukni az ajtót: Ettől kezdve senki sem háborgathatta kutatásai közben. Megint a könyveknél állapodott meg. Valami hatalmas vonzóerő áramlott belőlük, a- lig várta, hogy mulatságos hatásuk alá kerüljön. Talált többek között egy ábécéskönyvet, néhány elemi iskolai olvasókönyvet, sok képeskönyvet, meg egy nagy képes szótárt. Legjobban a képek érdekelték. Nagyon elcsodálkozott a furcsa kis rovarokon ott a képek között, és egyre törte a fejét rajtuk. Kis arca egészen belekomolyodott a nagy tanulmányozásba, már-már sejtett is homályosan valamit az izgató titok nyitjára, amely a megoldáshoz vezet. Most is az ábécéskönyvet nézegette. Ott nyitotta ki, ahol egy hozzá hasonló majom képe volt. Csakhogy a kis majom testét különös, színes szőrzet fedte, és csak a keze, arca látszott ki belőle. A kép a- latt három kis rovar: FIÜ A további oldalakon felfedezte, hogy gyakran megismétlődik ez a három rovar u- gyanilyen sorrendben. Csakhamar rájött arra is, hogy a- ránylag nagyon kevés fajta rovart lát, de gyakran ismétlődnek, néha magányosan, máskor másokkal. Keresni kezdte a FlO összeállítás ismétlődését. Meg is találta egy másik kis majom képe alatt. A majom mellett valami furcsa állat állott, négy lába volt. mint a sakálnak, de nem hasonlított rá egy csöppet sem. Alatta ezek a rovarok voltak: új ifjúság 7 A vár egy részlete, a háttérben Marseille legismertebb, s érdekességét éppen egy író-képzelte alaknak. Monte Christo grófjának köszönheti. A sziget története persze régebbre nyúlik vissza. Az 1500-as évek elején I. Ferenc francia király építtetett itt erődöt, amelvnek célja Marseille védelme volt. Később helyzetadta előnyei miatt — a tenger és a meredek sziklafalak — börtönné alakították át. S az évszázadok alatt sínylődtek itt protestánsok, politikai foglyok és közönséges bűnözök, ismert és névtelen emberek, akiknek a menekülés a halál volt és temetőjük a tenger. De a turisták Monte Christo börtönét keresik itt — és a turistáknak nem szabad csalódást okozni .. Az egyik földszinti cella fölött tábla hirdeti: E. DANTÉS COMTE DE MONTE CHRIS IO A cella éppen olyan, mait a többi — azazhogy a francia leleményesség itt tovább is ment. Az egyik sötét sarokban viharlámpa hívja fel a figyelmet egv lyukra — mert neta- lántán a turista számonkérheti azt a cellák közt fúrt lyukat, A FIÚ ÉS A Lö Tehát ismét ott volt a három keresett kis rovar a majom képe alatt. így haladt lassan, nagyon lassan, mert nagy munkába kezdett. Nem is sejtette, hogy mibe fogott — meg akarta tanulni az olvasást úgy, hogy fogalma sem volt betűről, írott nyelvről. Hosszú napokig, hetekig. hónapokig szorgoskodott. Ügy hogy tizenöt éves lett. mire megismerte a betűk különböző összetételét, és a szavak valószínű értelmét. Egyszer, tizenkét éves korában, nagy csomó ceruzát fedezett fel az asztalfiókban. Végigkarcolta az asztalt és ö- römmel látta a fekete vonalat. Oly kitartóan játszott, hogy csakhamar az asztal lapját tele firkálta. Más ceruzát vett elő, de most már határozott céllal. Meg akarta próbálni a könyv lapjain szétszórt rovarkák utánzását. Nehéz feladat volt. mert úgy tartotta a ceruzát, mint a tőr nyelét, és ez cseppet sem járult hozzá az eredmény szépségéhez. De hőnapikig próbálta az u- tánzást. így kezdett el írni. Amint a rovarokat utánozta, még valamire ráébredt: a rovarok mennyiségére; nem tanult meg számolni, de fogalma lett a mennyiségről. Számolásának alapjául egyik kezénék ujjait használta. Tudása egyre fejlődött, de legnagyobb felfedezése a nagy képes szótár volt. Ugyanis képekből azután is többet tanult, hogy rájött a rovarok értelmére. Mire tizenhét éves lett, megtanult olvasni, és teljesen megértette a különös kis rovarok jelentését. Már nem szégyellte szőrtelen testét, emberi arcát, mert józan esze azt súgta, hogy más fajtából való, mint szőrös társai. ő EMBER, azok MAJMOK. Tudta, hogy az öreg Sabor 0- ROSZLÁN, Histak KlGYÖ, és Tantor ELEFANT. Tudása nagyon hiányos volt, mert falkája folyton vándorolt, de ha nem juthatott könyveihez. élénk esze folyton az érdekes titkokat kutatta. Nem hanyagolta el az élet komoly kóteleségeit sem. Gyakorolta a ’asszóvetést, megtanulta lapos kövön a kését élesíteni. A törzs megszaporodott, mert kcrehak vezetésével jól tudtak vŕd' T i megvédték a saE. R. BURROUGH — SZŐKE J.: ját területeiket, úgy hogy mindig volt elegendő élelmük. Tarzannak egészen különleges helyzete volt a törzsben. Közébük valónak tekintették, és mégis másnak. Az idősebb hímek megvetették és gyűlölték. Bámulatos ügyességének és karjai védelmének köszönhette. hogy nem verték agyon. Tublat volt a legszívósabb ellensége. Történt, hogy a falka egy amfiteátrumszerű tisztáson gyűlt össze. A majdnem teljesen kör alakú tisztást minden oldalról buja. hatalmas, érintetlen Őserdő szegélyezte. Gyakran tanyázott itt a törzs, mert nerp kellett félniük a meglepetéstől, hirtelen támadástól. A tisztás közepén különös agyagdomb emelkedett, amilyet emberszabású majmok szoktak „vallásos“ ünnepeikhez építeni. Utazók gyakran hallották az ünnepséget kísérő dum-dum hangokat, de Tarza- non kívül egyetlen élő ember sem volt szemtanúja a furcsa látványosságnak. Egyedül ő látta e vad táncorgiát, a földből épített dob tompa dübörgését, amely valaha elődje lehetett az egyház és az állam ősi szartartásainak. A dum-dum nagy esemény volt a törzs életében. Győzelem. ellenség foglyul ejtése, a király halála és új király választása adtak alkalmat a szokásos szertartás megtartására. Akkor éppen egy hatalmas majmot fogtak el, egy másik törzs tagját. Amikor Kerchak törzse bevonult a tisztásra, két nagy hím hozta az élettelen ellenséget. Terhüket a földdomb elé helyezték és <a többiekkel együtt lekuporogtak, hogy bevárják a hold feljövetelét, a- mely jelt ad a vad orgia kezdetéhez. Végre besötétedett és a majmok körülállták a földgömböt. A dobra három öreg nőstény mászott. Lassan, csendesen topogtak a domb visszhangzó tetején. Amint nőtt a hold fénye, úgy erősödött a nőstények topogása, míg egyszer csak vad. ritmikus robaj töltötte be az őserdőt. Az óriási fenevadak fülüket hegyezték és abbahagyták a vadászatot, hogy a majmok dum-dum táncának őrült tombolását hallgassák. Amikor a dob fülsiketítő lármája kibírhatatlan lett, Kerchak beugrott az áldozatott őrző őrök és a dobolók közt levő üres térre. Egyenesen állott, fejét hátraszegte, belenézett az emelkedő hold tányérjába, és szőrös mellére ütve rettenetes ordításba tört ki. Egyszer, kétszer, háromszor hangzott az ordítás, aztán ösz- szehúzódva, szemét a zsákmányra meresztette körüljárta az áldozatot és az oltárdobot. Példáját más hímek követték. Mikor minden fejlett hím csatlakozott a menethez, megkezdődött a támadás. Kerchak megragadott egy dorongot és dühösen nekirontott a haldokló majomnak! rettenetes ütéseket mért rá, miközben dühösen morgott és harci ordításokat hallatott A dob lármája egyre nőtt, a dobogás egyre gyorsult. Tarzan is ott ugrált a megvadult csordában. Nem akadt nálánál acélosabb, erősebb a vad támadásokban és jobb ugró a halotti táncban. Talán fél órát tarthatott az őrült tánc, amikor Kerchak jelére megrohanták az agyonvert zsákmányt, hogy ki mennyit bír, annyit szerezzen az áldozat húsából. Ritkán jutottak húshoz. Tarzan mindannyiuknál jobban vágyott a húsra. Mozgékony testével ügyesen befurakodott a vetélkedők közé, hogy minél nagyobb koncot szerezzen. Saját készítésű tokban, oldalán ott függött ismeretlen apjának a vadászkése. Egyetlen nyisz- szantással levágta az áldozat felsőkarját, aztán kibújt a kapkodó tömegből és magához szorította a nagyszerű prédát. Szerencsétlenségére ott állt Tublat, aki már második adagért indult harcba. Meglátta Tarzant a nagyszerű konccal. Gonosz szemében felvillant a gyűlölet fénye. Tarzan felismerte szándékát. Az asszonyok és gyerekek töamelven keresztül Dantés Faria abbéhoz közlekedett. Azt hiszem. ez Dumas népszerűségének legkézzelfoghatóbb bizonyítéka. S valóban — a szomszédos cellán Faria abbé neve díszeleg. Faria abbé egyébként a du- mas-i történet korában élő személy volt. Hírnevét azonban nem annyira tudományos ismereteink — mint inkább hipnotizőr képességeinek köszönhette. Párizsi szeánszait a legelőkelőbb francia társaság látogatta. Visszaélései miatt állítólag egy időre If várának is foglya lett. A börtön már régen kirándulóhellyé szelídült. A négyszögalakú udvaron Faria abbé és Monte Christo cellája között képeslap és szuvenír-árus néni ütötte fel tanyáját, s mivel nem tűi nagy a forgalom — békésen kötöget. A félelmetes börtönt a regényolvasó képzelete komorahbra festette — most a turista derűsebbnek látja. S tulajdonképpen még az újságíró is hálás azért a kis tábláért, amely Monte Christo celláját jelöli... If vára nem okoz csalódást senkinek. megébe vegyült, de Tublat követte. Fogai közé kapta prédáját, és felugrott a legközelebbi fára. Egyre feljebb kúszott. de Tublat mindenütt a nyomában haladt. Felért a fa csúcsára, ahová nehéz ellenfele már nem követhette. Innen szidta, gúnyolta az alatta tajtékzó bestiát. Erre Tublaton kitört a veszettség. Rémületes ordítással rohant a földre, és pusztítani kezdte a nőstényeket, meg a gyerekeket. Tarzan jól látta, miként menekül előle mindenki a fára. Csak egyetlen alak maradt Tubaton kívül a tisztáson, egy elkésett nőstény, aki őrült gyorsasággal rohant ahhoz a fához, amelyen Tarzan ült. Tublat a sarkában vágtatott. Tarzan megismerte Kalát. és látta, hogy Tublat utoléri. Zuhanó kőként ereszkedett le, ágról ágra, nevelőanyja felé. Kala felugrott egy ágra, de hatalmas recsegés hallatszott, az ág letörött és Kala Tublatra e- sett és földre sodorta. Egy pillanat alatt ugrottak talpra mindketten, de Tarzan még gyorsabb volt, és így a megdühödött Tublat az ember fiával találta magát szemben. Ennek megörült a dühös vad. diadalordítással vetette magát a kis lord Greystokra. De a- gyarait sohasem mélyesztette az olajbarna testbe. Egy izmos kéz ragadta meg a torkát, és szorított, miközben a másik sűrűn mártogat- ta mellébe az éles vadászkést. Mint a villám csaptak le a súlyos ütések és csak akkor szűntek meg, mikor Tarzan érezte, hogy ellenfele élettelenül elnehezül. Amint támadója a földre zuhant. Tarzan a nyakára tette a lábát, az emelkedő holdra szegezte tekintetét, hátraszegte büszke fejét és elharsogta törzsének vad csatakiáltását. Egymás után bújtak elő a a majmok és közrefogták. Tarzan feléjük mordult: Én Tarzan vagyok, a nagy ölő — harsogta — Tiszteljétek mindnyájan Tarzant, és anyját, Kalat. Nincs köztetek olyan hatalmas, mint ő. Figyelmeztessétek ellenségeit. Belenézett Kerchak gonosz, vörös szemébe és még egy intó ordítást hallatott. Következik: VADÁSZ A FÁK CSÚCSAIN Caldwell 60 milliója — Hány könyvet írt eddig? — Ügy tetszik, negyvenötöt. — Es hány mlüiá példány terjedt el belőlük a világon? — Ezt egész pontosan tudom: hatvan millió. Nincs o- lyan könyvem, amit ne adtak volna ki legalább tíz nyelven... De nem akarom lejjeb adni, a száz millió példánynál... Ez a párbeszéd-részlet Milánóban hangzott el, ahol egy olasz újságíró meginterjúvolta Erksine Caldwellt, a nálunk is jól ismert, haladó szellemű amerikai írót. Az intervjút közvetítők segítségével, egy titkolt helyen beszélték meg, mert az író múzeumokat jött nézni Milánóba', ám az ottani, nagy kiadók — a Bompiani, a Mondadori, a Rizzoli cégek képviselőt — állandóan zaklatták. — Majd álszakállt és vas- tagkeretü szemüveget öltök — mondta mosolyogva az i- ró — és így ifjú értelmiségnek néznek, és nem annak az öreg „hobó“-nak, aki vagyok... Erskine Caldwell — aki mint Faulkner és Tennessee Williams is — majd minden regényének, novellájának. színmüvének témáját az amerikai Déi életéből merítette — valóban .,hobó“- ként, csavargóként élt ifjú korában, ezenkívül volt taxisofőr, pincér, gyapotszedő munkás és tengerész is, mielőtt íróvá lett. Nagy életgazdagsággal — és bámulatos termékenységgel — megírt munkái gyors világsikert hoztak neki. Es nagyban e- melték írói rangját azok a könyvek, ' amelyekben a Szovjetunióról számolt be, a- hol a második világháború kitörése érte. A „Szmo- lenszk felé vezető úton" partizán-történeteit több nyelvre fordították le, mind a „Dohányföldeken“-t. Caldwell ugyan egy kis pocakot növesztett azóta, hogy Budapesten járt, de a- zért mégsem nevezhető jogosan „öreg hobó" -nak. Az olasz újságíró „elnyühetet- len frissességről“ ír aminek jó bizonysága az is, hogy Caldwell nemrégiben nősült. Negyedszer. Néhány komoly kérdést is feltett az olasz újságíró az int érv jú során. Caldwell röviden. de velősen válaszolt. Fiáéi Castróval kapcsolatban — többek között — ezt mondotta: — George Washingtont mi, amerikaiak, felszabadítóként tiszteljük. Gondolom azonban. a korabeli Angliában nem éppen dicsérő jelzőkkel illették...
