Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-04-11 / 15. szám

új ifjúság 3 \ M. Nacsinkin és V. Osztrov- šzkij riportja • A szovjet nyomozói intéz­mény fiatal: nincs még ötven esztendős sem. Ma már azon­ban úgy beszélhetünk a szov­jet nyomozó iskoláról, mint minőségileg új jelenségről a kriminalisztikában. A nyomozó nemcsak a bűnözőt leplezi le, nemcsak bizonyítékokat gyűjt bűnösségre, de feltárja a bűn­cselekmény kiváltó okait és körülményeit, és rendszabályo­kat dolgoz ki megelőzésükre. A szovjet nyomozó, oknyomozó is egy személyben. • A szovjethatalom évei a- latt megváltozott a bűncselek­mények jellege, számuk csök­kent. A szociális változások megingatták a talajt a bűnözés alatt. A bünözöellenes harc szigorú rendszabályai, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom első napjaiban proklamált elv a „büntetés elkerülhetetlensé­géről“ sorompót állított a bű­nözők útjába. Az előírt idő­tartam — két hónap — alatt felfedik a bűncselekmények 96 százalékát. ® Amikor a bíróság kihir­deti az ítéletet, a nyomozó munkája a háttérben marad, jóllehet a bírósági vizsgálatot jelentős mértékben segíti az előzetes nyomozás. Arról fo­gunk szót ejteni, amit nem lát­nak a bírósági teremben jelen­lévők: a bűnöző kézrekerítésé- ről. • A szóbanforgó nyomozást Sztányiszlav Drjomin irányítot­ta. A Moszkvai Egyetem jogi karának elvégzése óta immár három éve a Moszkva megyei Szovjet Közrendvédelmi Főosz­tály (a rendőrség) nyomozója­ként dolgozik. 26 esztendős. Munkásember fia. Pályáját nem véletlenül választotta. Már js- kolás korában önkéntes rendőr­ként működött. Sportember, r/i cselgáncsos, síel, szeret va­dászni. • A képén: a gondo­lataiba merült Sztanyiszlav Drjomin a Moszkva környéki Podolszk város Szentháromság- székesegyházáben. A székes- egyházból elrabolták a hívők áital összegyűjtött pénzt. A Drjomin vezette operatív cso­port helyszíni szemléje kevés eredményt hozott. Egy férfiza­kóról leszakadt gomb meg egy szétfűrészelt ablakrács, ennyi volt az egész... • a tanúk első kihallgatása A felindult ember szavaiból ki kell hámozni azt az objektív tényt, amely a következő lé­pésekben segítségére lesz a nyomozónak... Igen, a pénzt a páncélszekrényben őrizték. Szombaton még megvolt. Ma hétfő van. Igen, csak néhány ember tudja, hol a páncélszek­rény. • Ajtaját nem kulccsal nyi­tották ki. Ez rögtön látható. Durva munka. A kulcslyuknál több karcolás látható. A rabló sietett. Ujjlenyomatokat azon­ban nem hagyott. Kutatni kell a székesegyház körül is. Nincs bűncselekmény nyomok nélkül... • A szétfűrészelt ablakrács mellett rongyfoszlányt találnak a hóban. Mintha kiszaggaták volna valahonnan. Egy folt szé­le látható rajta. A bírósági or­vosszakértői vizsgálat megál­lapítja, hogy vér, és a mikro- fénykép másolatán a 2500-szo- rosan felnagyított fehérvérsej­tek azt is kimutatják, hogy fér­fi vére. 9 Különleges röntgen-beren­dezéssel meghatározták a rongydarabon és az ablakpár­kányon felfedezett fémpor* szemcsék kristályszerkezetét. Vegyelemzés mutatja ki, hogy a por az ablakrácstól származik. Az operatív csoport foly­tatja a nyomozást. Drjomin el­határozza, hogy megszemléli a közeli temetőt. Kiderül, hogy az egyik sírkereszt könnyen kiemelhető. A gödörben egy pár női harisnyát, két íémfű- részt és egy feszítővasat talál­nak. A nyomozók, Szvatyikov, Leontyev és Bavarszkij elége­dettek. Ezek már bizonyítékok! * A harisnyákat a bűncse­lekmény elkövetője nyilván a kezére húzta fel. Oda adják Furulya kutyának, szimatolja meg. A kutya egy elhanyagolt házhoz vezeti a nyomozókat. A tájékoztatás szerint a házat rö­videsen lebontják, és a lakók már kiköltöztek. Bavarszkij és Szvatyikov felkészült bármi­lyen váratlan fordulatra. 9 Gondosan átvizsgálják a falakat, a padlót... és rátalál­nak a titkos rejtekhelyre. Ben­ne: pénz-érmekkel teli zsákok, feszítövas, egyházi szláv betűk­kel kihímzett üres zsákocska. Ez utóbbi a székesegyházé. 9 A tárgyi bizonyítékok: a feszítővas. a fémfűrészek, a ha­risnya, a kis zsák, a rongyda­rab és a gomb, amely még semmiről sem tanúskodik. Ki a rabló, hol kell keresni, egy ember követte el a bűncselek­ményt, vagy több? — ezek a kérdések még válaszra várnak. * Drjomin előkeresi a ré­gebbi templomi rablások aktáit, kiderül, hogy néhány nyomo­zást ad acta tettek: kevés volt a tárgyi bizonyíték. A krimi- nalisták tanulmányozzák a pán­célszekrényen ejtett karcoláso­kat, a feszítővasat pedig a kü­lönleges KPSZ 62-es berende­zésen vizsgálják meg. 9 Gondosan elemezve az ad acta tett ügyeket, Drjomin ar­ra a következtetésre jut, hogy a nyomok mind egy irányba vezetnek. A nyomozók bejárják a Moszkva környéki városkákat és kikérdezik az üzletekben a pénztárosnőket. Elvégre túl kellett adni a rablónak az ap­rópénzen... 9 a zagorszkl háztartási boltban a pénztárosnö emlék* szik egy férfire, aki sok apró-* val fizetett. Ez régen volt. Moszkvában megmutatják a lánynak azoknak a fényképeit, akik ellen hasonló bűncselekJ ményért már folyt bűnvádi el-* járás. Az egyikben a lány fel-* ismeri a látogatót. * Drjomin a rendőrségi cím* tudakozó irodánál érdeklődik. Meg is kapja azokat a címeket, amelyeken a keresett férfi la* kott. Az egyik házban közölték, hogy nemrég utazott el állító* lag Orenburgba. A legközeleb* bi repülőgépen Drjomin és Leontyev odarepülnek. Ezalatt a bűnöző egyik volt szomszédja telefonon hív* ja a rendőrséget ......Éppen az imént láttam a légikikötőben, a Leningrádi sugárúton.“ 9 Szvatyikov és Bavarszkij azonnal a helyszínre siet. A rablót őrizetbe veszik. ' Néhány hónap megfeszített munkája van a hátuk mögött. Most következik annak a Vla­gyimir Potopovnak a kihallga­tása, akit már négy ízben i* téltek el lopásért. Templomok* ban dolgozott alkalmi munkás­ként. De azt, hogy ő volt a rabló, még be kell bizonyítani. A gomb segített. A szakértői szemle megállapította, hogy a gomb arról az öltönyről hiány­zik. amelyet a házkutatás so­rán találtak nála. A bűnözőnek cinkostársai is vannak. Le kell őket tartóztatni. De előbb Drjominnek és Szvatyikovnak, rá kell bizonyítaniuk a bűnö­zőre, hogy hazudik, fel kell tárniuk az igazságot... Oldalpisztollyal felszerelt markos foglár nyit ajtót. Vé­gigkísér a tágas udvaron majd átad a belső őrszemnek. A ne­héz rácsoskapu tompán nyiko­rog. Benn vagyok a fogházban. Bátortalanul lépegetek, kémle­lődéin a hűvös folyosón. Egy- egy cella előtt elidőzöm, köze­lebbről is szemügyre veszem a vaspántos ajtót. Ragyog a ki­lincs, fényiének a szegecsek. Látszik, hogy rendszeresen tisztogatják. Imitt-amott mu­zsikát sugároz a vezetékes rá­dió, könyveket is látok a pol­cokon. És mégis nyomasztó a légkör. Az ódon, szürke falak között felügyelet alatt élni, várni az otthoniaktól érkező levelet, a kincset érő csoma­got és számolgatni az éveket, napokat, így kívülről is elszo­morító. De valljuk be őszintén ki örülne annak, ha a bűnözők fékeveszetten, szabadon ga­rázdálkodhatnának, rettegés­ben tartanák a becsületes em­bereket? A bűnt büntetni kell, a vétek nem maradhat meg­torlás nélkül. Ezért a fogház részben megnyugtató is, mert biztonságérzetet ad. és a vé­delem eszköze. ÖNVÉDELEMBŐL TETTEM... Sápadtarcú, középkorú asz- / szonnyal beszélgetek. Tíz évi szabadságvesztésre ítélte el a bíróság. — Miért került ide? — kér­dezem. Szemét lesüti, kétségbeeset­ten sír. — M. E. zokogva mondja el a történteket. Mióta férjhez- ment, pokol volt az élete. Fér­je állandóan ivott, s amikor tá­molyogva hazatért a kocsmá­ból, kíméletlenül ütlegelte a családot. Tavaly szeptemberben a fel- lebbviteli bíróságon részt vet­tem e megviselt nő tárgyalá­sán. Eszembe jut, amit a bizo­nyító eljárás során hallottam. Kikapós asszony volt. Mind­járt házasságuk után megis­merkedett egy idegen férfival és viszonyt folytatott vele. Ké­sőbb ott is hagyta férjét, ked­veséhez költözött. Könyörgésre azonban visszament, de maga­tartásán mit sem változtatott. A viszonyt továbbra is fenntar­totta szeretőjével. Férje a ke­serűségét ivással próbálta eny­híteni. Rabja tett a kocsmának, bornak, pálinkának. Azon az emlékezetes farsang előtti na­pon is erősen illuminált eálla- potban tért haza. Szóváltás tá­madt közöttük, a férj mámo­ros fejjel fejszét ragadott. Az asszony azonban ügyesebbnek bizonyult, kikapta férje kezéből a gyilkoló szerszámot és ó tá­madott. Hat erős fejszecsapás­tól férje eszméletlenül terült el a földön. Az asszony abban a hiszemben, hogy férje meg­halt, bezárta a lakást és két gyermekével együtt a rokonok­nál töltötte az éjszakát. Más­nap reggel ismét benyitott a lakásba. Férje a konyha kö­zepén vérző fejjel támolygott. Ekkor újra kitört köztük a veszekedés. Az asszony most sem tudott uralkodni önmagán. Földreteperte legyengült férjét és mellére térdelve megfojtot­ta. — Nem volt más megoldás? — A bíróság nem vette tekin­tetbe, hogy előzőleg jelentést tettem a rendőrségen, a nem­zeti bizottságon, arra kérve ö- ket, kötelezzék férjemet elvo­nókúrára. Amit tettem, önvé­delemből és keserűségből tet­tem. nem akartam gyilkolni... — Fél évi fogház után is ez a véleménye? — Másodszor már nem kel­lett volna támadnom, ez igaz. De magam sem tehetek róla. A felindultság és zilált lelki­állapotom még másnap is ben­nem forrt... Még megkérdem, hallott-e valamit Cubirkováról? — Arról az elvetemült férfi­gyilkosról? — Lelkem, maga sem különb a Deákné vásznánál — szól he­lyettem a fogházőr és rázárja az ajtót. MAGÄNZÄRKÄBAN Huszonötéves csontosarcú, vézna fiatalember a magánzár­ka lakója. Büntetése tizenöt esztendő. Negyven éves lesz, amikor kiszabadul. Még elgon­dolni is szörnyű. — Hogyan került a lejtőre.?, — Hagyjon békén, kérem. E- legem van nekem ebből a k... világból! A férfi elkeseredett, konok dac feszül egész magatartásá- került a magánzárkába, nem­hogy bűncselekményének előz­ményeit feltárná. Perirataiból azonban minden kiderül. Katonai szolgálata előtt állt. Csak alkalmilag, főleg szülei unszolására dolgozott. Elhatá­rozta, hogy megházasodik. Vá­lasztottjának szülei azonban hallani sem akartak róla. Ezért megfenyegette őket, s több­ször hangsúlyozta: ha nem ad­ják hozzám a lányukat, bosz- szút állok az egész családon. A megfélemlített szülök és a lány végül is beleegyeztek a házasságba. A fiatalember négy­hónapi együttélés után bevo­nult katonának. Teljesen meg­feledkezett az otthonról, fele­ségéről, idegen lányokkal kö­tött ismeretséget. A felesége, aki maga tartotta el magát és szüleit is segítette, Csehor­szágba költözött, ott talált fog­lalkozást. Amikor férje letöl­tötte katonaéveit, nem volt haj­landó felújítani vele a házas­életet és továbbra is munkahe­lyén maradt. A fiatalember sok keresgélés — kutatás után sem hitte el hitvese szüleinek, hogy asszonya az otthontól távol dolgozik. Azt gondolta, odahaza rejtegetik lányukat. „Ha elő nem kerítik őt valahonnan — jelentette ki vérszomjasán — mindkettőjükkel végzek!“ Koromsötétség lepte a tá­jat, amikor P. F. ígéretéhez hí­ven a Zobor-alji kunyhó abla­kát fenyegetően megzörgette. Apósa kiszólt: — Fiam, menj aludni, mon­dottuk, hogy nincs itthon... Anyósa ennek ellenére le­szállt az ágyról, ajtót nyitott, beljebb invitálta vejét. Erre fülsiketítő puskalövés dördült el. A védtelen asszony halálos sikolya törte meg az éjjeli csendet. Az após is kiugrott az ágyból és felesége segítségére sietett. A gyilkos kézben ez­úttal sem remegett a fegyver, pontosan célzott s egy másik lövéssel kioltotta apósa életét. Ez a puszta tényállás. Két ember meghalt, egy fiatalem­ber pedig tizenöt évig bűnhő­dik szörnyű tettéért. A három évi fogház sem tud­ta megváltoztatni jellemét, e- zért megszigorították a bün­tetését. így akarják fegyelem­re, jobb belátásra bírni. AZ ALKOHOL HATÄSA ALATT A huszonhetes cellában ala- csonytermetfi, mokány férfival találkozom. Szinte harapófogó­val kell kihúzni belőle a szót, de akkor is csak „nem“-el vagy „igen“-nel válaszol. Sú­lyos testi sértés, erőszakos ne­mi közösülés, lilomtiprás bűn­tettek elkövetése miatt került a fogházba. Hosszabb kérlelés után megered a nyelve. — Van azonban egy kiköté­sem, — éspedig az, hogy ne­vemet egyáltalán nem tünteti fel az újságban. — Állom a szavam — báto­rítom. — El sem hiszi, hatodik éve senyvedek itt a fogházban... — Az erőszakos nemi közö­sülés miatt? — Nemcsak azért. Az úgy volt kérem, hogy búcsú napján többet ittam a kelleténél, és összeverekedtem az apámmal. Ö erősebbnek bizonyult. Mivel a faluban sokan látták az ese­tet, szégyelltem magam. Ekkor elhatároztam, hogy ezt bizony kamatostul visszafizetem. Még jobban felöntöttem a garatra. Éjszaka, mikor már mindenki aludt, beosontam a papa szo­bájába. Hangosan horkolt. E- lőrántottam a bicskámat és többszöt beledöftem. öt évre ítéltek el, de ebből csak egyet ültem te. A többit édesapám hathatós közbenjárására felté­telesen elengedték... — Tudja, hogy van az már — folytatta. — A faluban nem volt más nevem, mint „apa^ gyilkos“, meg börtöntöltelék. Ismét inni kezdtem. A pálinka­gőzös agyban pedig csak ferde gondolatok támadnak. így ve* temedtem rá egy tizenkétéves lánykára, aki egyedül volt ott­hon... Ezért három évi szabadság- vesztésre ítélte a bíróság, de egyúttal a feltételesen elenge­dett éveket Is te kell töltenie. Arcán és hangjában az őszinte megbánás jeleit vétem felfe­dezni, — Este, amikor eloltják a villanyt a cellában, mondja megtörtén — sokat sirok. Arra pedig gondolni sem merek, mi ban. Arról sem beszél, miért tesz vetem, ha letöltőm bünte­tésemet. Higyje el, az ismerő­sök és a falu szeme elé kerül­ni ilyennek, mint én vagyok, legalább olyan súlyos büntetés, mint a fogházban eltöltött hét kemény esztendő... A HISZÉKENYSÉG VÄMSZE- DÖJE — Három évet kell itt töl­tenem... Pedig szabadon élhet­nék. Villanyszerelő voltam, szerettem a szakmámat. Meg Is becsültek érte. Aztán újra ki­siklottam a rendes kerékvágás­ból.... A negyvenhárom éves, bo­rostás képű férfi leverten szo­rongatja a frissen kézbesített bírósági ítéletet. — Mit jelent az, hogy „újra kisiklottam“? — Azt, hogy mint visszaeső, már harmadszor kerültem a „hűvösre“... — Ezek szerint megszokta a fogházi életet. Jobban érzi ma­gát idebent, mint szabadon? Közömbösen legyint. — Csak szeszesital ne tenne a világon! Az ital miatt váltam el az első feleségemtől. De e- zek után úgy látszik a máso­dik asszony bizalmát is elve­szítettem. — Ml juttatta tulajdonkép­pen Ismét a lejtőre? — Mi? Az ital. Felhajtottam néhány féldecit, és kimaradtam a munkából. Ismerősöktől, ide­genektől pénzt csaltam ki ne­hezen beszerezhető holmikra. — És könnyen bedőltek az áldozatai?. — Sokan vannak kérem, akik Tuzex-koronára. Darling-mo- torra szinte kínálják az előle­get. — Milyen összegeket csalt ki? Riadt a tekintete és hallgat. Később mégis válaszol. — Tessék elolvasni a bírósá­gi végzést... Kezembe veszem az iratokat. A kicsalt összeg harmincezer koronára rúg. — Bizonyára családjának is juttatott ebből a tekintélyes összegből? — Dehogy! Még a felesége­met is megloptam.» A rabruhás férfi feláll és el­fordul. Vállával a cella falához támaszkodik. Amikor a foglár megfordítja a kulcsot az ajtó­zárban, azon töprengek: elegen* dó lesz-e három év, hogy ez az életerős szakember végér­vényesen kigyógyuljon az élős* ködésből, és józan munkásem* bér módjára rendesen dolgoz* zon? Hogy igazi börtönükből is megszabaduljanak... E történetek megrázó tra* gédiákról, az étet elleni me­rényletről, az erkölcs romlá* sáról — egy szörnyű szenve­dély, az alkohol káros hatásá* ról szólnak. Mert mi más fűt- hetné a felindult egyéneket i* lyen példátlan tettekre, ha nem az ital mámora? — A hivatalos kimutatások szerint — erősítette meg a fogházparancsnok — a bűnö­zőknek legalább hetven száza­léka ittasan követte el tettét. Az alkohol juttatta őket a rá­csok mögé... Mielőtt elhagyom a foghá­zat azon gondolkozom, mit te* hetünk ml, fiatalok, az egész CSISZ szervezet, hogy ez az a- rányszám csökkenjen? Nevelő­munkával már a fogházban i* gyekeznek hatni az elítéltek* re, hogy amikor megérdemelt büntetésük kitöltése után ki­nyílik előttük az ajtó, az al­kohol börtönéből, rossz embe­ri tulajdonságaiktól Is meg­szabaduljanak.-0­Kísérőm szeges bakancsai döngve kopognak a folyosón, s a szokott módon bezárja a rá­csos ajtót. Kint nyalábokban szórja sugarait a nap, bent a fogház hűvösében balsorsra ju­tott, megtévedt étetek, elvete­mült gyilkosok sínylődnek és várják szabadulásukat... Szombath Ambrus \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents