Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-04-11 / 15. szám

t m •

■ , iVHáir

szombat, Április i.

Mozgalmas hete van a világpolitikának. Különböző helyeken lejátszódó események között az összekötő kapocs az, hogy az imperializmus ellen harcoló erők mozgásba lendültek. A vietnami háború állt Wilson brit miniszterelnök és Humphrey amerikai alelnök tárgyalásainak középpontjában. Az amerikai vezetők a viet-* nami háború további kiszélesítésére akarják előkészí* téni a brit kormányt. A guami tanácskozást követően újabb csapaterősítéseket és hadianyag-utánpótlást biztosítottak a háború céljaira.

# Szakadatlanul bombáznak az amerikaiak Észak* Vietnamban.

# További ostromállapot Guatemalában. Az intézkedések a haladó érők, főleg a partizánok ellen irányulnak, akik igazságos agrárreformot, szociális intézkedésekét követelnék és Washingtontól független külpolitikáért küzdenek.

vasArnap, Április 2.

Az amerikai alelnök római tárgyalásai foglalkoztatták a sajtót. Moro miniszterelnök az ölasz kormány névében szükségesnek látta biztosítani az amerikai alelnö- köl arról, hogy megértéssel van a vietnami nép ellen irányuló amerikai agresszió iránt.

# Moszkva gyászolja Malinövszkij marsallt. A ravatalnál' vasárnap Lé'onyid Brézsnyév, Alekszej Koszigin, Nyiköláj Pódgornij, valamint S szovjet kormány más vezetői álltak díszőrségét.

hétfő, Április 3.

Görögországban még tart a kormányválság. A király ragaszkodik az általános választások megtartásához.

# Johnson a latin-amerikai csúcsértekezletre készül.

kedd. Április 4.

Az új francia kormányban az Sgyes tárcák betöltésékor csak kisebb változtatások várhatók. 1958 óta élső ízbén lesz a nemzetgyűlés egyik elnökhelyettese a kommunista párt képviselője.

szerda, Április 5.

Megkezdődött az öt afrikai ország államfőinek értekezlete, Algériát Bumedien, Mauritániát Moktar Ould Daddah, Tanzániát Julius Nyérere, az EAK-ot Nasszer elnök, Guineát Leon Macca képviseli. Mind az öt elnök beszélt a vietnami népnek az amerikai imperializmus éllén viselt harcáról és támogatásáról biztosította Vietnam népét.

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 6.

Beféjeződték a lengyel-bolgár tárgyalások Szófiában. Aláírták Bulgária és Lengyelország húsz évre szóló új .barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését.

PÉNTEK, .ÁPRILIS 7.

Pékingben már több napja folynak tüntetések. Élésén bírálják Szü Sziang-csien exmarsallt, a kínai forradalom veteránját az állami honvédelmi bizottság helyettes elnökét.

Budapest új látképé

BOSTONBAN

Rajzunk Frank Clark és Ruthie Engforth légitornászok esküvőjén készült. Azt a pillanatot örökíti meg, a* mikor a fiatal pár kimondta a boldogító igent. Az es* ketést végző pap jobbnak látta, ha szépen a földön marad, és rádión keresztül tet^e fel a kérdéseket a fiatal párnak. A légitornászok fülkagylóval hallgatták végig az esküvői beszédet

Visszaemlékezés Malinovszkij marsallra

Krajcéknál Modorban a Zoch utcában majdnem kővé meredtek, amikor néhány évvel ezelőtt a helyi nemzeti bizottságtól üzenet érkezett.

— Holnap Modorba jön Malinövszkij marsall, és benneteket is meglátogat.

— A marsall? — ugrándoztak a gyerekek és körülvették a küldöncöt.

— A Szovjetunió honvédelmi minisztere jön hozzánk. Jaj, mit csináljunk, hogy készüljünk? Mit főzzünk? — tették fel a kérdést a Kraje család nőtagjai. — Elsősorban súrolni kell, ki kell seperni az udvart, friss virágot a vázába.

A 82 éves nagyapa is egészen meg volt hatva: Hát így vagyunk, szóval mégsem feledkezett meg rólunk.

Malinövszkij marsall, amikor 1962-ben hazánkban járt gyógykezelésre, azt az óhaját fejezte ki, hogy szeretné felkeresni az utolsó csehszlovákiai harcok színhelyét. Szeretne újból elmenni Modorba a Kraje családhoz.

Malinövszkij marsall, a második ukrajnai front hadvezére éjjel-nappal Krajcék lakásában tanulmányozta az utolsó harcok terveit. Itt tanácskozott vezérkarával arról, hogy miképpen mérhetné utolsó csapásait a fasiszta seregre.

Most hát újból eljön. A család már türelmetlenül várta a nagy vendéget. A gyerekek sehogysem tudtak megegyezni abban, ki adja át a vörös gladiola-csokrot.

A nagyapa egész éjjel a- zon gondolkodott, hogy mit mond majd a hagy hadvezérnek.

Végre autó állt meg a ház előtt.

Amint a gyerekek megpillantották a marsallt, nagy csalódás érte őket. Díszes egyenruhában képzelték el, sok kitüntetéssel a mellén. És Malinövszkij marsall egyszerű hímzett inget viselt.

Hiába magyarázták a gyerekeknek, hogy a marsall most magánlátogatásra jött hozzájuk. Valahogy úgy képzelték, hogy az olyan nagy hadvezér mindig morc, kimért katona. És mennyire'

nem az! Kedves, közvetlen, egyszerű ember.

Malinövszkij marsall végigjárta azokat a helyeket, ahol egykor harcok dúltak. A marsall felesége, aki a háború idején is kísérte férjét, most elmagyarázta Gerard fiának és Natasa lányának, hogy festett itt minden, amikor ezen a vidéken harcoltak. Malinövszkij marsall megfigyelte, hogy az udvaron a cseresznyefa mennyit nőtt azóta, és arra Is visszaemlékezett, hogy hol volt a család bunkere. A marsall hosszasan elbeszélgetett a háziakkal és a falubeliekkel, nagyon érdekelte, hogy élnek, hol dolgoznak. Ajándékokat osztogatott, órákat és valódi moszkvai vodkát.

Búcsúzóul néhány sort írt a család emlékkönyvébe.

Sorait és aláírását most bekeretezve őrzik és mész* sze vidékről is eljönnek, hogy lássák a nagy hadvezér aláírását.

Malinövszkij marsall már nem jön ide látogatóba, mert e napokban örökre eltávozott az élők sorából.

SEORGTOWNBAN A háziasszonyok kérvényt nyújtottak be a város forgalmi irodájához. Kérték, hogy minden sarkon pontosan működő fényjelzőket állítsanak fel. kérvényüket azzal indokolták, hogy a fényjelzők a tojásfőzésnél jól jönnek, mért égy fény- váftás közben megfő a lágytojás.

HAMBURGBAN Versenyfestést rendeztek. A verseny egyik feltétele az volt, hogy festés közben állandóan a „Deutschland, Deutschland, über alles“ című dalt kell énekelni. Az egyik versenyzőt 24 óra múlva, két társát pedig 80 óra múlva vitték be az i- degklinikára.

Amennyire lehetett, kihajoltunk a terepjáróból, hogy a forró éjszakában némi friss levegőhöz jussunk. Nedves volt rajtunk a ruha. A megrongált utak, no meg az éjjeli forgalom miatt rendkívül lassan haladtunk. Az út szélén árnyak mozogtak, parafasisakos fiúk és lányok lapáttal a kézben a közút mellett haladó vasúti síneken szorgoskodtak.

— Órákkal ezelőtt rongálták meg a bombák ezen a részen a vasútat, s máris itt a brigád, hogy kijavítsa — mutatott a sötétben is fürgén mozgó árnyak felé, vietnami kísérőnk. Dao-Duy Khan. — Az önkéntes brigád tagjainak jelszava: „A bombázás után legkésőbb három órával az életünk árán is helyreállítjuk a közlekedést.“

Gépkocsink hosszú kilométereken át kerékpárosokat előzött. A kerékpárokat szintén parafasisakos fiúk és lányok tolták, kétoldalt súlyos — 2-5 mázsányi — teherrel rakottan. A csomagok tetején kis sámliszerű tákolmány, bambuszszőnyeg az alváshoz, és edény a rizs elkészítéséhez. Többszáz, megrakott kerékpárt toltak mellétünk, az országút szélén. Pihenőknél a kis sámlit a zsákok alá helyezték, így állva maradt a rakomány, a fiatalok pedig az árokpartra hevered- tek: szemmel láthatóan nagyon fáradtak voltak.

— Ezek is önkéntes brigádisták — mutatott Dao-Duy Khan a hosszan kígyózó kerékpáros menetre. — Az ő feladatuk a szállítás. Szintén rendkívül felelős munka.

Azután egy hídon haladtunk keresztül. A híd körül több- százan dolgoztak. A vasszerkezeten szegecselés zaja hallatszott az éjszaka sötétjében,

égy helyen hegesztették. A híd alól kiáltások hallatszottak. A napközben szerzett sebeket gyógyítgatták fürge kezű, fáradhatatlan vietnami emberek. Most már mi kérdeztük vietnami barátainktól:

— Szintén brigádisták?

, — Természetesen — hangzott a felelet.

önkéntes brigádisták a szállításoknál, a hidaknál, az utakon a vasútnál, a gátakon. Kik lehetnek ők, akiket nappal eddig nem sikerült látnunk, hiszen munkájuk jelentős részét szinte láthatatlanul, éjszaka végzik.

Kik ezek a parafasisakos, láthatatlan, fáradhatatlan harcosok, az éjszaka titokzatos gyermekei?

HAJNALI TALÁLKOZÓ Váratlanul hívták össze az

LAKATOS ERNŐ:

Ifjú

önkéntesek

ifjúsági szövetség tagjait. Még nem kelt fel a nap, amikor a fiúk és a lányok összegyűltek. A titkár lassan, minden szavát alaposan átgondolva beszélt.

— Barátaim — szólt társaihoz. — Sok-sok vietnami fiatallal együtt mi is megfogadtuk, hogy teljes erőnkkel részt veszünk a „három készség“ mozgalomban. Vagyis: ha kell, elszántan és bátran harcolunk, minden nehézséget legyőzve, a legkritikusabb helyzetben is dolgozunk, tanulunk, részt veszünk az új élet építésében, járjon az bármilyen áldozattal, és készségesen megyünk bárhová, teljesítünk bármilyen megbízatást, ha azt a haza tőlünk megköveteli. Barátaim — fejezte be a titkári — elérkezett az idő. A haza önkénteseket kér, akik vállalják, hogy három évig, távol a családi otthontól, a legveszélyesebb helyen hajlandók védeni a folyók gátjait, kijavítani a megrongált utakat, hidakat, vállalni a legveszélyesebb helyeken a szállítást. Nem lesz könnyű, csak az vállalja, aki nem fél a megpróbáltatásoktól.

Percekig tartott a csend. Egyszer csak két fiatal lépett kézen fogva a többiek elé. Nguyen-Thi Lan és Lee-Ngoc Bao. A jelenlévők közül mindenki tudta, menyasszony és

vőlegény. A leány törte meg a mély csendet.

— Valamennyien tudjátok — mondta, — hogy én és Lee- Ngoc Bao szeretjük egymást. Szeretni is fogjuk, amíg élünk. Most akartunk összeházasodni, de a családi házra lángcsóvát dobtak ezek az elvetemült a- merikaiak. Mi úgy határoztuhk, hogy a háború miatt elhalasztjuk az esküvőt, önként jelentkezünk akár a legnehezebb posztra is, hogy minél előbb véget érjen a háború.

Azután egyre többen álltak Nguyen-Thi Lan és Lee-Ngoc Bao mellé. Mire felkelt a nap, az egész szervezet egy emberként. Estére tűzték ki az indulás idejét, este nyolc órára.

Hét órakor már mindenki ott volt. Sokan olyanok is, akik reggel nem voltak ott a gyűlésen. mert nem tagjai a vietnami DISZ-nek. De a szülőföldért, az otthonért, a hazáért ők is készek mindent vállalni.

A BARÁTSÁG ZÁSZLAJA ALATT

Éppen egy esztendeje, hogy a brigádparancsnok, Bui-Xuan Lien, a csillagok gyér fényénél végignézett a brigádon. Ütra készen álltak a fiúk és a lányok. Vállukon hátizsák, puska, csákány, lapát. A szerszámokból és a fegyverekből kinek — mi jutott. Tele voltak a váltakon keresztbe akasztott rizseszacskók is, hosszú napokra elegendő volt az élelem. A parafasisakokon álcázóháló feszült, s Bui-Xuan Lin érezte, hogy most minden szem rá- szegeződik. Ettől a naptól rábízták ezeket a fiúkat és lányokat — többségük közvetlenül az érettségi után került az önkéntes brigádba. Az iratokból annyit már tudott a parancsnok, aki maga is jóval innen volt a harmincon, hogy száz emberéből nyolcvan 17-18- 19 éves. Fiatalok voltak, otthonuktól távolabb még soha nem jártak, munkához nem szokott diákok.

Nehéz, fárasztó menet után érkezett a brigád állomáshelyére. Üszkös, romos falvakon, településeken haladtak keresztül, míg végül szemtől-szembe kerültek az ellenséggel. A brigádra kettős feladatot bíztak: minden körülmények között, ha kell élete árán biztosítsa a közlekedést, és erejéhez mérten vegyen részt a szállításokban.

— Természetesen ezek csak az alapvető feladatok — mondja most, egy esztendő közös munkája után, a parancsnok, Bui-Xuan Lien. Előfordul, hogy időzített bombákat kell felkutatnunk és hatástalanitanunk, máskor pedig az alacsonyan támadó gépek ellen kell kézifegyverekkel megküzdenünk. Brigádunkat fennállása óta már több mint háromszázszor támadták meg az amerikaiak. Munka közben, amint az uta* kát, hidakat javítottuk. Mi minden esetben nyomban félretettük a szerszámokat, s felvettük a harcot a támadókkal, még a sugárhajtású gépekkel is.

Ez a brigád, a 816. önkéntes ifjúsági brigád érdemelte ki és nyerte el a „Vietnam-magyar barátság brigádja“ címet. A cím mellé megkapták a KISZ se-1 lyemzászlaját is, melyet a ma* gyár és a vietnami fiatalok közötti barátság jelszava díszít: „Hűség a néphez, hűség a párthoz“. E zászló alatt dolgozik és harcol tovább a brigád, s a 816-osok tetteiről még bizonyosan sokat fogunk halia* ni.