Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-04-11 / 15. szám

t m • ■ , iVHáir szombat, Április i. Mozgalmas hete van a világpolitikának. Különböző helyeken lejátszódó események között az összekötő kapocs az, hogy az imperializmus ellen harcoló erők mozgásba lendültek. A vietnami háború állt Wilson brit miniszterelnök és Humphrey amerikai alelnök tárgya­lásainak középpontjában. Az amerikai vezetők a viet-* nami háború további kiszélesítésére akarják előkészí* téni a brit kormányt. A guami tanácskozást követően újabb csapaterősítéseket és hadianyag-utánpótlást biz­tosítottak a háború céljaira. # Szakadatlanul bombáznak az amerikaiak Észak* Vietnamban. # További ostromállapot Guatemalában. Az intézke­dések a haladó érők, főleg a partizánok ellen irányul­nak, akik igazságos agrárreformot, szociális intézkedé­sekét követelnék és Washingtontól független külpoliti­káért küzdenek. vasArnap, Április 2. Az amerikai alelnök római tárgyalásai foglalkoztatták a sajtót. Moro miniszterelnök az ölasz kormány névé­ben szükségesnek látta biztosítani az amerikai alelnö- köl arról, hogy megértéssel van a vietnami nép ellen irányuló amerikai agresszió iránt. # Moszkva gyászolja Malinövszkij marsallt. A rava­talnál' vasárnap Lé'onyid Brézsnyév, Alekszej Koszigin, Nyiköláj Pódgornij, valamint S szovjet kormány más vezetői álltak díszőrségét. hétfő, Április 3. Görögországban még tart a kormányválság. A király ragaszkodik az általános választások megtartásához. # Johnson a latin-amerikai csúcsértekezletre készül. kedd. Április 4. Az új francia kormányban az Sgyes tárcák betöltésé­kor csak kisebb változtatások várhatók. 1958 óta élső ízbén lesz a nemzetgyűlés egyik elnökhelyettese a kom­munista párt képviselője. szerda, Április 5. Megkezdődött az öt afrikai ország államfőinek érte­kezlete, Algériát Bumedien, Mauritániát Moktar Ould Daddah, Tanzániát Julius Nyérere, az EAK-ot Nasszer elnök, Guineát Leon Macca képviseli. Mind az öt elnök beszélt a vietnami népnek az amerikai imperializmus éllén viselt harcáról és támogatásáról biztosította Vietnam népét. CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 6. Beféjeződték a lengyel-bolgár tárgyalások Szófiában. Aláírták Bulgária és Lengyelország húsz évre szóló új .barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződését. PÉNTEK, .ÁPRILIS 7. Pékingben már több napja folynak tüntetések. Élésén bírálják Szü Sziang-csien exmarsallt, a kínai forrada­lom veteránját az állami honvédelmi bizottság helyet­tes elnökét. Budapest új látképé BOSTONBAN Rajzunk Frank Clark és Ruthie Engforth légitorná­szok esküvőjén készült. Azt a pillanatot örökíti meg, a* mikor a fiatal pár kimond­ta a boldogító igent. Az es* ketést végző pap jobbnak látta, ha szépen a földön marad, és rádión keresztül tet^e fel a kérdéseket a fiatal párnak. A légitorná­szok fülkagylóval hallgatták végig az esküvői beszédet Visszaemlékezés Malinovszkij marsallra Krajcéknál Modorban a Zoch utcában majdnem kő­vé meredtek, amikor né­hány évvel ezelőtt a helyi nemzeti bizottságtól üzenet érkezett. — Holnap Modorba jön Malinövszkij marsall, és benneteket is meglátogat. — A marsall? — ugrán­doztak a gyerekek és kö­rülvették a küldöncöt. — A Szovjetunió honvé­delmi minisztere jön hoz­zánk. Jaj, mit csináljunk, hogy készüljünk? Mit főz­zünk? — tették fel a kér­dést a Kraje család nőtag­jai. — Elsősorban súrolni kell, ki kell seperni az ud­vart, friss virágot a vázá­ba. A 82 éves nagyapa is e­gészen meg volt hatva: Hát így vagyunk, szóval mégsem feledkezett meg rólunk. Malinövszkij marsall, ami­kor 1962-ben hazánkban járt gyógykezelésre, azt az óha­ját fejezte ki, hogy szeret­né felkeresni az utolsó csehszlovákiai harcok szín­helyét. Szeretne újból el­menni Modorba a Kraje csa­ládhoz. Malinövszkij marsall, a második ukrajnai front had­vezére éjjel-nappal Krajcék lakásában tanulmányozta az utolsó harcok terveit. Itt tanácskozott vezérkarával arról, hogy miképpen mér­hetné utolsó csapásait a fa­siszta seregre. Most hát újból eljön. A család már türelmetlenül várta a nagy vendéget. A gyerekek sehogysem tudtak megegyezni abban, ki adja át a vörös gladiola-csokrot. A nagyapa egész éjjel a- zon gondolkodott, hogy mit mond majd a hagy hadve­zérnek. Végre autó állt meg a ház előtt. Amint a gyerekek megpil­lantották a marsallt, nagy csalódás érte őket. Díszes egyenruhában képzelték el, sok kitüntetéssel a mellén. És Malinövszkij marsall egy­szerű hímzett inget viselt. Hiába magyarázták a gye­rekeknek, hogy a marsall most magánlátogatásra jött hozzájuk. Valahogy úgy kép­zelték, hogy az olyan nagy hadvezér mindig morc, ki­mért katona. És mennyire' nem az! Kedves, közvetlen, egyszerű ember. Malinövszkij marsall vé­gigjárta azokat a helyeket, ahol egykor harcok dúltak. A marsall felesége, aki a háború idején is kísérte fér­jét, most elmagyarázta Ge­rard fiának és Natasa lá­nyának, hogy festett itt min­den, amikor ezen a vidéken harcoltak. Malinövszkij mar­sall megfigyelte, hogy az udvaron a cseresznyefa mennyit nőtt azóta, és ar­ra Is visszaemlékezett, hogy hol volt a család bunkere. A marsall hosszasan elbe­szélgetett a háziakkal és a falubeliekkel, nagyon ér­dekelte, hogy élnek, hol dol­goznak. Ajándékokat oszto­gatott, órákat és valódi moszkvai vodkát. Búcsúzóul néhány sort írt a család emlékkönyvébe. Sorait és aláírását most bekeretezve őrzik és mész* sze vidékről is eljönnek, hogy lássák a nagy hadve­zér aláírását. Malinövszkij marsall már nem jön ide látogatóba, mert e napokban örökre el­távozott az élők sorából. SEORGTOWNBAN A háziasszonyok kérvényt nyújtottak be a város for­galmi irodájához. Kérték, hogy minden sarkon ponto­san működő fényjelzőket ál­lítsanak fel. kérvényüket azzal indokolták, hogy a fényjelzők a tojásfőzésnél jól jönnek, mért égy fény- váftás közben megfő a lágy­tojás. HAMBURGBAN Versenyfestést rendeztek. A verseny egyik feltétele az volt, hogy festés közben állandóan a „Deutschland, Deutschland, über alles“ cí­mű dalt kell énekelni. Az egyik versenyzőt 24 óra múlva, két társát pedig 80 óra múlva vitték be az i- degklinikára. Amennyire lehetett, kihajol­tunk a terepjáróból, hogy a forró éjszakában némi friss le­vegőhöz jussunk. Nedves volt rajtunk a ruha. A megrongált utak, no meg az éjjeli forga­lom miatt rendkívül lassan ha­ladtunk. Az út szélén árnyak mozogtak, parafasisakos fiúk és lányok lapáttal a kézben a köz­út mellett haladó vasúti síne­ken szorgoskodtak. — Órákkal ezelőtt rongálták meg a bombák ezen a részen a vasútat, s máris itt a bri­gád, hogy kijavítsa — mutatott a sötétben is fürgén mozgó ár­nyak felé, vietnami kísérőnk. Dao-Duy Khan. — Az önkén­tes brigád tagjainak jelszava: „A bombázás után legkésőbb három órával az életünk árán is helyreállítjuk a közlekedést.“ Gépkocsink hosszú kilométe­reken át kerékpárosokat elő­zött. A kerékpárokat szintén parafasisakos fiúk és lányok tolták, kétoldalt súlyos — 2-5 mázsányi — teherrel rakottan. A csomagok tetején kis sámli­szerű tákolmány, bambuszsző­nyeg az alváshoz, és edény a rizs elkészítéséhez. Többszáz, megrakott kerékpárt toltak mellétünk, az országút szélén. Pihenőknél a kis sámlit a zsá­kok alá helyezték, így állva maradt a rakomány, a fiatalok pedig az árokpartra hevered- tek: szemmel láthatóan nagyon fáradtak voltak. — Ezek is önkéntes brigá­disták — mutatott Dao-Duy Khan a hosszan kígyózó kerék­páros menetre. — Az ő felada­tuk a szállítás. Szintén rend­kívül felelős munka. Azután egy hídon haladtunk keresztül. A híd körül több- százan dolgoztak. A vasszerke­zeten szegecselés zaja hallat­szott az éjszaka sötétjében, égy helyen hegesztették. A híd alól kiáltások hallatszottak. A napközben szerzett sebeket gyógyítgatták fürge kezű, fá­radhatatlan vietnami emberek. Most már mi kérdeztük vietna­mi barátainktól: — Szintén brigádisták? , — Természetesen — hang­zott a felelet. önkéntes brigádisták a szál­lításoknál, a hidaknál, az uta­kon a vasútnál, a gátakon. Kik lehetnek ők, akiket nappal ed­dig nem sikerült látnunk, hi­szen munkájuk jelentős részét szinte láthatatlanul, éjszaka végzik. Kik ezek a parafasisakos, lát­hatatlan, fáradhatatlan harco­sok, az éjszaka titokzatos gyer­mekei? HAJNALI TALÁLKOZÓ Váratlanul hívták össze az LAKATOS ERNŐ: Ifjú önkéntesek ifjúsági szövetség tagjait. Még nem kelt fel a nap, amikor a fiúk és a lányok összegyűltek. A titkár lassan, minden sza­vát alaposan átgondolva be­szélt. — Barátaim — szólt társai­hoz. — Sok-sok vietnami fia­tallal együtt mi is megfogad­tuk, hogy teljes erőnkkel részt veszünk a „három készség“ mozgalomban. Vagyis: ha kell, elszántan és bátran harcolunk, minden nehézséget legyőzve, a legkritikusabb helyzetben is dolgozunk, tanulunk, részt ve­szünk az új élet építésében, járjon az bármilyen áldozattal, és készségesen megyünk bár­hová, teljesítünk bármilyen megbízatást, ha azt a haza tő­lünk megköveteli. Barátaim — fejezte be a titkári — elérke­zett az idő. A haza önkéntese­ket kér, akik vállalják, hogy három évig, távol a családi ott­hontól, a legveszélyesebb he­lyen hajlandók védeni a folyók gátjait, kijavítani a megron­gált utakat, hidakat, vállalni a legveszélyesebb helyeken a szállítást. Nem lesz könnyű, csak az vállalja, aki nem fél a megpróbáltatásoktól. Percekig tartott a csend. Egyszer csak két fiatal lépett kézen fogva a többiek elé. Nguyen-Thi Lan és Lee-Ngoc Bao. A jelenlévők közül min­denki tudta, menyasszony és vőlegény. A leány törte meg a mély csendet. — Valamennyien tudjátok — mondta, — hogy én és Lee- Ngoc Bao szeretjük egymást. Szeretni is fogjuk, amíg élünk. Most akartunk összeházasodni, de a családi házra lángcsóvát dobtak ezek az elvetemült a- merikaiak. Mi úgy határoztuhk, hogy a háború miatt elhalaszt­juk az esküvőt, önként jelent­kezünk akár a legnehezebb posztra is, hogy minél előbb véget érjen a háború. Azután egyre többen álltak Nguyen-Thi Lan és Lee-Ngoc Bao mellé. Mire felkelt a nap, az egész szervezet egy ember­ként. Estére tűzték ki az in­dulás idejét, este nyolc órára. Hét órakor már mindenki ott volt. Sokan olyanok is, akik reggel nem voltak ott a gyű­lésen. mert nem tagjai a viet­nami DISZ-nek. De a szülőföld­ért, az otthonért, a hazáért ők is készek mindent vállalni. A BARÁTSÁG ZÁSZLAJA ALATT Éppen egy esztendeje, hogy a brigádparancsnok, Bui-Xuan Lien, a csillagok gyér fényénél végignézett a brigádon. Ütra készen álltak a fiúk és a lá­nyok. Vállukon hátizsák, pus­ka, csákány, lapát. A szerszá­mokból és a fegyverekből ki­nek — mi jutott. Tele voltak a váltakon keresztbe akasztott rizseszacskók is, hosszú na­pokra elegendő volt az élelem. A parafasisakokon álcázóháló feszült, s Bui-Xuan Lin érez­te, hogy most minden szem rá- szegeződik. Ettől a naptól rá­bízták ezeket a fiúkat és lá­nyokat — többségük közvetle­nül az érettségi után került az önkéntes brigádba. Az iratok­ból annyit már tudott a pa­rancsnok, aki maga is jóval in­nen volt a harmincon, hogy száz emberéből nyolcvan 17-18- 19 éves. Fiatalok voltak, ott­honuktól távolabb még soha nem jártak, munkához nem szo­kott diákok. Nehéz, fárasztó menet után érkezett a brigád állomáshe­lyére. Üszkös, romos falvakon, településeken haladtak keresz­tül, míg végül szemtől-szembe kerültek az ellenséggel. A bri­gádra kettős feladatot bíztak: minden körülmények között, ha kell élete árán biztosítsa a közlekedést, és erejéhez mér­ten vegyen részt a szállítá­sokban. — Természetesen ezek csak az alapvető feladatok — mond­ja most, egy esztendő közös munkája után, a parancsnok, Bui-Xuan Lien. Előfordul, hogy időzített bombákat kell felku­tatnunk és hatástalanitanunk, máskor pedig az alacsonyan támadó gépek ellen kell kézi­fegyverekkel megküzdenünk. Brigádunkat fennállása óta már több mint háromszázszor tá­madták meg az amerikaiak. Munka közben, amint az uta* kát, hidakat javítottuk. Mi min­den esetben nyomban félretet­tük a szerszámokat, s felvettük a harcot a támadókkal, még a sugárhajtású gépekkel is. Ez a brigád, a 816. önkéntes ifjúsági brigád érdemelte ki és nyerte el a „Vietnam-magyar barátság brigádja“ címet. A cím mellé megkapták a KISZ se-1 lyemzászlaját is, melyet a ma* gyár és a vietnami fiatalok kö­zötti barátság jelszava díszít: „Hűség a néphez, hűség a párthoz“. E zászló alatt dol­gozik és harcol tovább a bri­gád, s a 816-osok tetteiről még bizonyosan sokat fogunk halia* ni.

Next

/
Thumbnails
Contents