Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-04-04 / 14. szám
KASSÁK A tavasz első napján, március 21-én ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. „Az első hivatalos tavaszi nap. Az ifjonti rakoncátlanság a nedvdús rügyfakadás napja, és milyen jól esik tudnom, hogy... én is ezen a napon születtem. Mennyi mindent értem meg azóta szereimben, csínytevésben, szorgos munkában, hosszú csavargásokban, több ország börtöneiben, szóval jóban és rosszban, és mindezt a mai napig kibírtam. Az acélt mennél többet döngetik a nagy kalapáccsal, annál tömörebb és keményebb lesz." ü|M5 LAJOS Ilyen keményen, szilárdan és töretlenül áll irodalmunk élvonalában a nyolcvanas évfordulón is Kassák Lajos. Ügy, ahogyan ő maga Irta: „A küzdelem teszi ki az életemet. Hogy elbírjam ezt az életet, azt annak köszönhetem, hogy nem csak egy elgondolt vagy kívánatos cél eléréséért küzdöttem, hanem élveztem is az utat, amely a kívánt cél felé vezet.“ Kívánjuk, hogy ilyen útja legyen a következő tíz esztendőben is. átdh&tft Sze-rke^'zti: Tolvaj Bertalan GARAI ISTVÁN: Kassák Lajos Korsód az ember csontjába meríted, s időtlenül állsz bánatoddal a szomorúság ördögszekeres dombján. Elaszott nyarak köldökére lépsz, s melledre tűzöd a testvéri e- gyüvétartozás bronz medáliáit. Balladáidnak pentanonján vasreszelék, földpor, s egy sikoltásban fáradni nem szűnő gyermek lázítő elégiája. Kezed alatt a kínnak szól dorombja, de megpengeted hetedik, angyali húrját is a színek míves szakértelemmel. Szelek véres pengéi süvöltenek benned, s egy virágszedő lányka rózsá- nyi melle fénylik, felcsilingel. Rozsdaverte külvárosok terén kisfiú egyszálingben, kinek homlokán már kivehetők a csillag kontúrjai — s csodás furulyáját is készítik már messzi műhelyekben. Egy vagy a széles, felszántott mezők szürke rögeiből, ki a májusi esők oldó melegét magadra éppoly epedve kívánod, mint milliónyi sorstársadra szerte a világon. Váltadon munkás-álmok beteg sólymai busonganak, s plasztikáidon szárnyas puttók kövér kis combja villan. Tűz lobban ki tenyereden, és te dalolod mániákusan a 11- tánlázó máglya-énekek végtelen sorát. Költeményeidben statika, arányosság — s az idomok kitapinthatók, mint a vas, melyet formáltál, reszeltél valaha Szpornl úr lakatosműhelyében Ersekűjvárott. Hadat üzensz te minden kudarcoknak, kapukhoz kulcsot nyújtasz szúrós szemmel, bálákhoz gúzst kínálsz, kaptárad elótt mézet — s ügy hordozod korfordulók keresztútcáin át égy megtört szemű osztály önmagába és jövőjébe vetett szent hitét, mint selymes baldachin alatt fiatal pap a drága szentségtartót. S úgy értél fel zsendüló jelenünk húsos gyümölcsöt érlelő hegyére vérrögökként * kiszakadt műveiddel, mint győzni indult fiatal katona kezével szélben lobogó, piros zászlaja nyelét híven szorongatván — Életútja 1887. március 21-én született Érsekűjvárott. Apja gyógyszertári laboráns, anyja mosónő. Tizenkét éves, mikor otthagyja a gimnáziumot és elszegődik lakatosinasnak. Fel- szabadulása után néhány hónapig Győrött lakatossegéd, majd Budapestre megy, s rövidebb- hosszabb ideig Angyalföld különböző gyáraiban dolgozik. Itt ismerkedik meg a munkásmozgalommal, részt vesz több sztrájkban és tüntetésben, s e- zekben az években ismerkedik meg az irodalommal is. 1909- ben „világcsavargásra“ indul: félig-medďig gyalogosan bejárja Ausztriát, Németországot, Belgiumot s eljut Párizsig. Hazatérése után tudatosan választja az írói hivatást életcélul. Első írásai 1910-ben látnak napvilágot. Tagja lesz a Szociáldemokrata Pártnak, és rendszeresen részt vesz a párt megmozdulásaiban, de 1913-ban egy anarchista csoportosuláshoz csatlakozik. 1915 őszén megindítja A TETT című antimilita- rista irodalmi folyóiratot, melyet betiltása után MA címen szerkeszt tovább. Az 1918-as polgári demokratikus forradalomban a Vörösmarty Akadémia tagjául választja. A Tanácsköztársaság idején tagja az írói direktóriumnak és az írók szakszervezete vezetőségének, a a Közoktatásügyi Népbiztosságon dolgozik. A Tanácsköztársaság leverése után Bécsbe e- migrál, ahol tovább szerkeszti MÁ című folyóiratát. Innen csak 1927-ben tér haza. 1928- ban megindítja MUNKA című művészeti folyóiratát, mely 1939-ig rendszeresen megjelenik. „Élénk emlékemben van még Kassák fellépése úgy a Nyu- gat-ban, mint saját folyóirataiban — írja róla LUKACS GYÖRGY. Oj hang szólalt meg a magyar irodalomban: munkáshang, helyesebben a munkásosztályból kinövő új értelmiségé, mely — ellentétben az előző nemzedék hasonló származású íróival — tudatosan nem akart hozzáhasonulnl sem a Nyugat körül megújulásban lévő polgári irodalomhoz, sem ahhoz a munkásságból kinőtt- höz, amely formáiban egy már letűnt irodalmi korszak stílusára ment vissza. Kassák fellépése forradalmilag hatott az akkori magyar irodalomban." A felszabadulás után a Művészeti Tanács folyóirata, az ALKOTÁS szerkesztője, majd a rövid életű KORTÄRSAT szerkeszti. 1965-ben KOSSUTH- DlJJAL tüntették ki. Egy fényképem ála Nem szeretek tükörbe nézni nem kívánom látni mi épül mi omladozik rajtam. Fényképész barátom ^ rávett álljak a gép elé. Ez vagyok hát amit a kép mutat állapítom meg csodálkozón. Egy ember kegyetlenül megformált ember furcsa kalappal a fején. flO éves. Megtöretlen. Igazi csavargóhoz vadnyugati farmerhez vagy a kiközösített hívőkhöz hasonló. Valahová a világ végére került. Mintha egyedül élne a földön mintha nem is a földön élne. Mély szemei összezárt szája mögé bújt. Ez lennék én? Istenemre mondom ez vagyok. festés forrása, célja azonos. E- gészen fiatalon, első könyveim megjelenésekor azt írták a kritikusok, hogy sok képzőművészeti vonást látnak írásaimban. Észrevették, hogy az írásban nem arra törekszem, hogy elmeséljek valamit, hanem hogy megjelenítsek. Képeim pedig, úgy mondják, a sötét színek eiőretolakszanak, s ez a líra beavatkozása a dolgokba. Ma ezt úgy fejezném ki, hogy az irodalomban és a képzőművészetben egyaránt nem atmoszférateremtésre, hanem térteremtésre törekszem. Nem a hangulat a fontos a művészetben, hanem a pontosság, a dolgok konkrét megnevezése. Ebből eredően azt merem mondani, hegy képeim és írásaim azonos jellegűek. A gyakorlat is ezt bizonyítja: egy ugyanazon a napon tudok verset Írni és képet festeni. A két tevékenység nem zavarja egymást, inkább kiegészíti. Irodalmam képszerű, látható; képeim pe- diq lírával vannak tele. Az t- rányt, amit a képzőmüvészetfme költészetem valóságlényege szavaim tartalma vallomásaim értelmetlennek vélt értelme tüzesö és jégcsapok csengése amik az ellentétek törvénye szerint egyszerre- egymás mellett élnek és betöltik a világ ismert ismeretlen tájait. Egy hétköznapja K4SSÄK LAJOS rajza iró-festo Kassák írónak és képzőművésznek egyaránt tekintélyes, írói munkásságát félszáznál is több, különböző műfajú könyve jelzi. A képzőművészről pedig hazai és külföldi kiállításainak katalógusai beszélnek. Hogyan tudja a kétféle alkotómunkát összeegyeztetni, az í- rást vagy a festést tekinti-e elsődleges kifejezési formának erről maga Kassák így vall: — A művészetben mindig a tökéletes megfogalmazásra tö- -ekszem. Amit ki akarok fejezni, az bennem fogamzódik meg; és emberi-szellemi alkatom determinálja, amit létre fogok hozni. A kétféle alkotás közt számomra csak forma-nyelvi különbség van. Az írás és a ben követek, konstruktivista művészetnek szokták nevezni, de például az utóbbi, 1963-as párizsi kiállításomon is megállapították a kritikusok, hogy a konstruktivista törekvéseknek egy egészen egyéni változatát adom, mert nemcsak a geometriát hangsúlyozom, hanem az embert is, aki a geometria törvényei közt él. Költészetem (Részlet) Az én költészetem nem az álmok kusza burjánzásából hanem a geometria szigorú rendjéből születik lefejti a gyümölcs héját megszerkeszti az alaprajzot térbe állítja a tárgyakat eltakarítja a múlt romjait s egy szebb jövendőt igér. — Reggel kilenc órakor kelek, legtöbbnyire kedvetlenül, mert tudom, hogy meg kell fürödni, borotválkozni és felöltözni és mindez oly hiábavaló a részemre. Folytatni szeretném azt a munkát, amit tegnap a késő éjszaka beálltával meg kellett szakítanom. A napom legtöbbnyire képzőművész-tevékenységgel kezdődik. Rendbe hozom szerszámaimat, aztán rajzolni, festeni, vagy kollázst készíteni kezdek. Dolgozom tizenegyig, majd lemegyek a presszóba egy feketére, de kevés ideig maradok ott, mert ismét nyugtalanít, hogy nem folytatom a megkezdett munkát. Fölmegyek, állok a képem előtt és hangtalan dialógust folytatok vele. Kérdéseket intézek hozzá és ő felel nekem. Elmondja, hogy mi a hiányossága, én megértem és iparkodom helyrehozni. Azután mintha elfáradtam volna, átmegyek a másik szobába és nem tudom, hogy miért, mivégre, verset kezdek írni. Ez az a pont, mikor eljutottunk ahhoz a kérdéshez, amelyet gyakran föladnak nekem, „hogy lehet, h°9y egyazon személy a művészei területén két formanyelven beszél?“ — Ez azért van, válaszolom, mert én nem olyan költő vagyok. aki fest is, és nem olyan festő, aki ír is, hanem alkotó természetemnél fogva egy személyben költő és festő Vagyok. — Sose kezdek munkához teoretikus meggondolásokkal, de bizonyos, hogy munkáimból teóriát lehet kiolvasni. Ez a- zért van. mert akár tollal, akár ecsettel dolgozom, mindig világos szempontból és egyértelműen akarom kifejezni magam. Ezenkívül természetesen vannak társadalmi teóriáim is. De a- zok is mindig tényekből indulnak ki és teremtő célzatúak. Nem értek a taktikázáshoz, de végtelenül nagyra becsülöm az igazságot és a szabadságot. Ha ez teóriának nevezhető, akkor ebben az értelemben teoretikus vagyok, dogmák és előítéletek nélkül. Hangsúlyozni kívánom, hogy igazi kiélési lehetőségem a művészet, amiben hiszek a kultúrfejlődés érdekében. Nem tudsz nyugodni valamit mindig megkívánsz és az a szerencséd. Nem veszed észre hogy újabb és újabb szférákban vándorolsz és ez a szerencséd. Nincs olyan halál amit ki ne bírnál nincs olyan parancs aminek ellent ne tudnál mondani és ez a szerencséd. Ne sírj hát ne panaszkodj. Munkásportré Ezt a fejet nem formálta saját képére az Isten ezt a fejet a tegnap emléke és a ma kétségei gyötrik ebben a fejben forradalmak magval csíráznak erre a fejre régóta lesben áll a hóhér ezeket a kezeket a teremtés eszméje vezérli ezek a kezek balról áldottak és megátkozottak jobbról ezek a kezek lesújtanak és felemelnek egyszerre ezek a kezek bilincsek nyomait viselik ezek a kezek nem kulcsolódnak imára ezek a kezek undorodnak a vértől ezek a lábak nem csúsznak el egy narancshéjon ezek a lábak összekötik a nyugatot a kelettel ezek a lábak agyontapossák a sárkány hét fejét ezek a lábak eljutnak arra a tájra melyről a fej álmodik ez a szív zsarnok fegyvereitől sebzett ez a szív saját parazsából újjá- születi önmagát ez a szív az én szívem ikertestvére ez az ember olyan amilyen én vagyok egyazon ég alatt egyazon dalt daloljuk vetésről aratásról. Éltem bár nem akarták hogy éljek dolgoztam bár nem hagyták hogy dolgozzam. Meghaltam. Mi mást tehettem volna. Bocsássátok meg minden jóságomat. LEGFONTOSABB VERSKÖTETEI: Eposz Wagner maszkjában A ló meghal, a madark kirepülnek Sötét eqek alatt Válogatott versek (1956) LEGJELENTŐSEBB PRÓZAI ALKOTÁSAI: Egy ember élete Misilló királysága Angyalföld Boldogtalan testvérek Ki tudja? 1. A felsorolt prózai művek közül melyik Kassák önéletrajzi, mind ez ideig legjelentősebb regénye? 2. Mint festő — a huszas évek milyen irányzatainak hatása alatt áll mindmáig? 3. Melyik Kassák-regényből készítettek filmet T A Tamási Áronra vonatkozó kérdések helyes megválaszolása: 1. Ábel a rengetegben, Abel az országban, Abel A- merikában. 2. Bölcsó és Bagoly 3. 1966. május 26. Sorsolás útján a következők részesülnek könyv- jutalomban: 1. Juhász Edit, Rím. Sobota, Leninová 17, 2. Szabó János, Jičín, VÚ-2536 3. Kulcsár Ferenc, Vysokoškolská 7 Košice Következik; Nagy Lajos
