Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-04-04 / 14. szám

úľ ifjúság 3 Frei koffere 1924 ben, nem sokkal Vla­dimír lljics halála után, Kreml-beli lakásáról egy nagy bőröndöt szállítottak át a Lenin Intézetbe. Az ú- tltáska semmiben sem kü­lönbözött társaitól. Ám abból ítélve, milyen türelmetlenül várták az intézet munka­társai, roppant értékeket rejthetett magában. Ez így is volt, tudnlülik ama bizo­nyos „Erei kofferéről“ van szó. Nézzük hát, hogyan trta le Krupszkája Lenin készü­lődését az oroszországi útra 1905-ben: „Vlagyimir lljics Oroszor­szágba készült. Én néhány hétig még Genfben marad­tam az ügyek intézésére. Kettesben osztályoztuk pa­pírjait és leveleit, boríté­koltuk azokat, lljics saját­kezűién címzett meg min­den egyes borítékot. Mind­ez a bőröndbe került... Ren­geteg dokumentum és levél volt benne, amelyek jól il­lusztrálják a párt történe­tét." Igen, de miért emleget­tük az imént Frei kofferét? — kérdezheti az olvasó. Máris válaszolunk rá: Frei és Lenin — ugyanaz a sze- mély. jÉll A forradalom előtt Lenin konspirációs okokból gya­korta használt álnevet. E- zek közt ilyenek is voltak: William Frei, John Frei. Sokszor e neveken irta alá cikkeit és leveleit az emig­rációban . A német „frei“ szó any­nyit jelent: szabad. Lenin nyilván ezért választotta álnévül. Visszaem lékezéseiben Krupszkája asszony nem vé­letlenül említette meg, hogy oroszországi útja előtt Le­nin maga osztályozta s tet­te a bőröndbe Írásait. Tud­ni kell, hogy Vlagyimir ll­jics mindenkor gondosan gyűjtötte és „tárolta" a pártdokumentumokat, sze­mélyi levelezését és a szo­ciáldemokrata irodalmat. Csaknem minden európai városban, ahol lakott és dol­gozott, nagy írásbeli anyag nyűit össze, amit Lenin fel­használt a forradalomért ví­vott harcában, és igyekezett megőrizni. De térjünk vissza Genf- be, ahonnan Vlagyimir ll­jics 1905 november elején illegálisan Oroszországba u- tazott. hogy irányítsa az ott kitört forradalmat. Krup­szkája, néhány megbízható elvtárssal együtt Lenin el­utazása után ..Frei kofferét" az OSZDMP Központi Bi­zottságának levéltárával e- gyütt ideiglenes megőrzésre beadta a genfi könyvtárba. A helyet szigorúan titok­ban tartották, ám Krup- szkájának Oroszországba u- ■íazása után a mensevikek megszimatoltak valamit. Többször is igyekeztek meg­kaparintani „Frei kofferét“, hogy annak tartalmát fel­használják frakciős harcuk­ban. Csupán Lenin erélyes fellépése vetett véget tör­vénytelen próbálkozásuknak. Az első orosz forradalom leverése után Vlagyimir ll­jics ismét kénytelen volt el­hagyni hazáját. Franciaor­szági tartózkodása idején, 1910-ben, Lenin roppant fon­tosnak tartotta, hogy a párt genfi levéltára Párizsba ke­rüljön, hiszen akkoriban ez a város volt az orosz poli­tikai emigráció központja! Lenin óhaja teljesült. A le­véltárra! és a párt tulajdo­nát képező holmival együtt „Frei koffere" is Genfből Párizsba került. Mindezt ak­kor a „Turgenyev“ emigrá- ciős közkönyvtárban helyez­ték el. Később bárhová is utazott Lenin a francia fő­városból — Krakkóba. Poro- ninba. Bernbe. Zürichbe stb. — „Frei koffere" hosszú esztendőkön át Párizsban maradt. 1917. március 27-én (áp­rilis 9.) Lenin Krupszkájá- val és több pártmunkással együtt Svájcból Oroszor­szágba indult a szocialista forradalom előkészítésére. Nem sok idő maradt a ké­szülődésre: az úti okmá­nyok kézhez vétele után a legközelebbi vonat indulásá­ig mindössze két órájuk volt. Csak a legszüksége­sebb holmikat és dokumen­tumokat vitték magukkal. A személyi levéltár, valamint „Frei koffere" egyelőre kül­földön maradt megbízható emberek őrizetében. Nem sokkal a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom után Lenin utasítására kül­földön szolgálatot teljesítő szovjet diplomaták felkutat­ták az OSZDMP Központi Bizottságának pártlevéltá­rát. 1923-ban Moszkvába hozták „Frei kofferét" is. Mit tartalmazott ez a rej­télyes bőrönd? Amit benne találtak, valósággal kincs­nek bizonyult: Lenin körül­belül 1900-től 1905 októbe­réig irt műveinek kéziratai, továbbá a helyi pártszerve­zetekkel folytatott egész le­velezése. A bőröndből előke­rültek Lenin olyan kiváló munkáinak eredetijei mint az „Egy lépés előre, két lé­pés hátra". ,,A szociálde­mokrácia két taktikája a demokratikus forradalomé­ban" és sok egyéb Írás. El lehet képzelni a Lenin Intézet munkatársainak ö- römét, amikor felfedezték „Frei kofferében" ezeknek az elveszettnek hitt müvek­nek a kéziratait. A koffer tartalma azóta az egész szovjet nép tulajdona lett, és mindörökre helyet kapott a marxizmus- leninizmus kincsestárában. Alekszandr Alov M Marcel Proust francia I- ró egy alkalommal rászán­ta délutánját, sőt, az éj­szakájából is ellopott egy keveset, hogy összeállítsa a- ma harminchárom kérdést, mellyel önmagát, s a pári­zsi szalonok közönségét kí­vánta szórakoztatni. „HARMINCHÁROM SZELLE­MES KÉRDÉS HARMINCHÁ­ROM SZELLEMES HÖLGY VAGY ÚR SZÁMÁRA“ — jelölte meg a kérdőíven a címet. Vannak róla adatok, hogy a századeleji Párizs, a világ irodalmi fővárosa, amely éppen e szalonokban bonyolította le szellemi hadgyakorlatait — szerfelett jól szórakozott e kérdések segítségével. Közben persze teitek-múltak az évtizedek: gyorsabban pörög az idő ke­reke, sebesebben szállnak az idő fénygolyói, változtak és változnak az ízlések, erköl­csök normái, az irodalom is lohol, írókkal, költőkkel a fedélzetén: a többköte­tes regények zsilett-vékony­ra soványodtak, az elbeszé­lések mikronovellákká ved­lettek. Marcel Proust har­minchárom kérdése sem bírta az iramot: huszonegy lemorzsolódott az idő for­gatagában. Egy müncheni folyóirat már csak tizen­kettőt tartott szellemesnek. Ezeket tette fel a beatles- együttes négy tagjának. (Meg kell jegyeznünk, hogy a szigorú manager csak há­rom zenész George, Paul és Ringó válaszát bocsátotta a nyilvánosság különböző di- optriájú szemei elé; John Lennon válaszait nem tar­totta ildomosnak közöltet- ni). A tizenkét kérdés tovább morzsolódott az idő gépeze­tén. Ötöt tettünk fel belő­lük kassai iparistáknak. A beatlesek és az iparisták kora rendkívül közelálló. E- zért lesz érdekes párhuza­mot vonni válaszaik, fele­leteik között. Mi a legborzalmasabb, ami önnel megeshet? George: Ha nem lenne cu­kor a teámban Paul: Ha miután aludtam már két órát — felzavar­na valaki. Ringó: Ha nem lenne hol aludnom. 2 2, Mit tart ön a legna­gyobb szerencsének a földön? George: Jézust Paul: Kerékpáron siklani végig egy csodálatosan szép fájón? hallgatni a frillázó madarak zenéjét, élvezni az arcbőrbe ivódó napot, s ek­kor egy szörnyűt esni, pon­tosan térdre. Ringó: Egész nap aludni. Iparisták: „Hogy élek!“ Paul: A titokzatosság Ringó: John Lennon A Legkedvesebb szórako- ' zása? George: Gyors ütemben növekedni BATTA GYÖRGY: BEATLESEK­IPARISTÁK LIVERPOOL­KASSA „Hogy mégvan még a Föld"! „Költői tehetségemet" „Azt, hogy egyszer a halas-, tóba estem, három percig lehettem a víz alatt, s még­sem fulladtam meg" „Hogy sportolhatok" „E században élhetek“ „Jó beszélőképességem van, és így könnyen tudok bará­tokat szerezni, meg a lá­nyoktól sem félek“ „Hogy nem vagyok nő“! Kedvéne festője? George: Hitler, Paul: Amit űzök Ringó: Aludni Iparisták: „Aludni“ „Matematikai feladatokat megoldani" „Focizni, futni“ ™ „Nőzni" „Utazni“ „Zenét hallgatni“ „Olvasni“ „Verset írni“ „Inni“ A lányok mély tulaj­donságát minősíti a legimponálóbbnak? . George; A laza erkölcfől Paul: Egészséges, reális nézeteket Ringó: Egy csomó dolgot... Az iparistáknál aztán sza­porodtak a sorok. Egyönte­tűen megállapíthatjuk, hogy a diákok nyolcvan százalé­ka a testi és lelki adottsá­gok keverékéből formálta meg ideális típusát, így vá­laszolva egyetlen, egyszerű­nek látszó kérdésre. Álta­lában magastermetű, szép arcú, jóalakú fiú — de lány is — divatos típus. Testi adottságain kívül természe­tesen kiváló lelki tulajdon­ságokkal kell bírnia, azaz: jószívűnek, finomnak, gyön­gédnek, kedvesnek, sze­rénynek, udvariasnak, meg­értőnek, gondosnak, becsü­letesnek, bátornak, tiszte­lettudónak kell lennie. A hajszínre vonatkozóan: a lányoknál a szőke, a fiúk­nál a fekete a domináló: Az egyik srác kerek-perec ki­jelenti: — jó lába legyen! Ilyen egyértelmű, adott e- setben meglehetősen gyér válasz kevés van. Úgy érez­ni, több lepelbe burkolva ott van már a szex is a so­rokban, és ha az ideális fiú vagy lánytípust kirakjuk e gondolat-mozaikból, nem lesz megvetendő az ered­mény. £ Mit becsül leginkább barátaiban? George: A tüdejüket Paul: Azt, hogy velük le­hetek _ Ringó: 1,88-as magasságu­kat J Mit tarf á legnagyobb - fogyatékosságának? George: A villámgyors rajt hiányát Paul: Madármellkasömat Ringó: Hogy csak 1,73 va­gyok. Iparisták :„Semmit!“ „Azt, hogy zenei analfabéta vagyok“ „Nem tudok nyelveket“ i,Lámpalázam van“ „Hadarok, így kevésén ér­tenek“ „Nem tudom fékezni Indu­lataimat“ „Nem vagyok másoknak ro­konszenves“ „Gyakran pirulok“ „Kevés pénzem van" „Nem tudok könyvet írni" „Rossz az emlékezőtehetsé­gem“ „Nehezén tanulók* 3 Ha tehetné, mivé szé- retne változni?, Georgs: Bárányszőr,-pihé­st* '• ­Paul: Templommá Ringó: 1,88 méteressé 9. Milyen természeti ado­mánnyal szeretne bír­ni? George: Szónoki tehetség­gel Paul: Az óra képességé­vel. Ringó: 1,88 IQ Melyik háborús ese­ményt csodálja a leg­jobban? George: Az 1163-ban le­zajlott csatát Paul: A labouristák vá­lasztási győzelmét Rinfo: Semmilyet, egyiket sem. Miképpen szeretne meghalni? George: Alvás közben, kérem Paul: Szívesen, ha gyor­san menne Ringó: Gyorsan Iparisták: „Gyorsan, fáj­dalommentesen“ „Alvás közben, hogy ne tud­jak róla“ „Nem betegen“ „Egy lány karjaiban, teljé­sen józanul“ „Az élet örömeinek kiakná­zása után“ „Gyorsan, de azért', akit szeretek“ „Nem akarok meghalni“ „NEM ATOM ÁLTAL!" ^ ^1 Jelszava? George: Nem magamnak, a világnak születtem Paul: Bízzál az Orbán, s fényesedik majd az Ö vi­lágossága! Ringó: Légy jó a kutyád­hoz, és soha nem maradsz barát nélkül! íme itt sorakoznak a válaszok. Érdekesek, izgal­masak akkor is, ha néha furáknak tűnnek. Aki isme­ri a beatleseket (és ki nem ismeri?) aki érzi zenéjüket, megállapíthatta, hogy a gi­tárból csodálatos dallamok szálltak néha, ez az együt­tes remek zenekar, gyönyö­rű hangjuk van, még akkor is, ha történetesen azt hit­ték, Bach és Mozart nem egy zenei korszak óriásai, hanem egy svájci ligacsapat fedezetpárja. Az iparisták­kal összehasonlíthatjuk 6- ket, de meg kell jegyez­nünk: a beatlesek egy bi­zonyos társadalmi rendszer, egy felsőfokon álló civilizá­ció egyik nemzedékének négytagú képlete, (segítsé­gével kiszámítható a kor né­hány jelensége) míg egy csehszlovákiai magyar szak- középiskola diákjai csak egy hatalmas fal néhány téglája. Azonkívül: a világhírű zenekar üzleti, reklám cé­lokat is tarthat szem előtt, amikor újságírónak nyilat­kozik, azaz a nyilvánosság elé kerül. A diákoktól távol áll az ilyesmi. Megállapít­hatjuk, hogy sok közös vo­nás található a liverpooliak és a kassaiak között. A kas­sai srácok azonban felelős­ségteljesebben fogják fel é- Ietüket, amit az is frappán­san bizonyít, hogy a vála­szolók nagyrésze azt minő­síti maximális szerencséjé­nek, hogy kedvenc középis­kolájába kerülhetett. Ez per­sze nem jelenti azt, hogy egyértelműen ítélkezzünk, és azonnal elvessük a beat­leseket. Nagyon sokatmondó, ér­dekes válaszok a lélek-ta- pintó kérdésre (Mit tartasz a legnagyobb fogyatékossá­godnak?) érkezettek. Nem hajóskapitány: író, vagy jó­hangú énekes-lenne a leg­több itteni kamasz. A híres ember jobban vonzza a nő­neműeket — vélik a fiúk. Ennél a kérdésnél a beat­lesek is kirukkoltak az ő- szinteséggel. Az egyiket ma­dármellkasa izgatja-bántja (az izomkolosszusok korsza­kát éljük) a másikat terme­te aggasztja (az az 1,73 messze van az égtől), a har­madikat lassan reagál, azaz lusta mozdulatokkai lebeg a világban. Az utolsó előtti kérdés, a tizenegyedik, talán, a legiz­galmasabb. Itt mérhető le egyik érdekes megállapítá­sunk, amely azt bizonyítja: a beatles-együttes azért menekül extremitásokba, a- zért őrjöng zenélés közben is, mert nem akar a ha­lálra gondolni, dühös, mert mindenkinek meg kell hal­nia. A nyugati irodalmat ta­nulmányozva rádöbbenhe­tünk arra, hogy a halál-je­lenség mennyire jelen van a művekben, tehát a gon­dolkodásban is. így van-e ez ebben a korban, az élet­pálya kezdetén, nálunk is? így, de még mindig nem olyan mértékben, mint ott. Ennél a témánál a zené­szek sem tréfálnak. A leg­szebb, legkifejezőbb felelet’ mégis egy iparistától jött:! NEM ATOM ÁLTAL! Egysze­rű mondat, de így is nagyon szép. Száz vers lappang benne; így megiratlanul is érzem őket.

Next

/
Thumbnails
Contents