Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-03-28 / 13. szám

AZ UTÓBBI ÉVEKBEN ANNYIRA ELTERJEDT A RUHAKOSZTÜM nemcsak minden nő ruhatárának egyik fontos darabjává, hanem ked­Öltözködési 1x1 vencévé is vált. Ez érthető is mert jobban öltöztet mint az egész ru­ha. mert bármilyen egyszerű kivi­telben is jobbat mutat, sőt ele­gánsabb. Kedvencünk azért is, mert — az anyagtól függően — minden alkalomra viselhető. Egyszerű spor­tos kivitelben jő munkaruha, te- szilből, vékony szövetből délután­ra és estére (nem zenés kávéház­ba) is megfelel, ha pedig csipké­ből, brokátból készül, színházba, hangversenyre, sőt zenés szórako­zóhelyre is felvehetjük. A RUHAKOSZTÜM ELŐNYE AZ IS, hogy — a fazontól függően — blúzzal vagy vékony pulóverrel is viselhetjük, és ezzel öltözékünket változatosabbá tehetjük. Képeinken kétféle ruhakosztümöt mutatunk be. Az egyik nagyon sportos, blúzzal még kosztüm he­lyett is viselhető. Eredetiben szür­ke-alapon fekete kockás szövetből készült, fekete övvel és gombok­kal. A kabátka alja és a zsebek elgömbölyítettek, de a galléron csak a felső hajtóka, az alsó éles ékben végződik. A másik modell vékony egyszínű szövetből készült (eredetiben vaj­sárga), hegyes bubi gallérral, szé­les bujtatott övvel. Ä manzsetta is széles és két gombra gombolódik Annak ellenére, hogy a fazon na­gyon egyszerű, — az anyagtól füg­gően — mégis elegáns, és nyárra nagyon szép pl. santungból is. €gy kis illemtan Ä TELEFON MAR ANNYIRA ELTERJEDT nem­csak a városokban hanem a falvakon Is. hogy fog­lalkoznunk kell az erre vonatkozó tudnivalókkal, ELŐSZÖR IS, ARRA HÍVJUK FEL A FIGYELMET, hogy a telefonban nem jelentkezünk csupán „halló“- val, mert ebből a hívó fél nem tudja, jó számot hivott-e és kivel beszél, hanem bemondjuk a ne­vünket vágj a telefon számát. A jelentkezésre a hí­vó fél megmondja a nevét, köszön és csak azután tér rá, hogy kivel akar beszélni. Hangsúlyozzuk: nem való valakit a telefonhoz kérni, anélkül, hogy megmondanánk, ki hívja. Ha ezt mégsem tettük meg és a hívott fél kénytelen megkérdezni, kihív­ja. azonnal mondjuk meg. Nem elég, ha úgy vála­szolunk. hogy a „barátnője", „kollégája", „osztály­társa" stb. Az ilyen megjelölések mellett is be kell mutatkozni. ha a hívott fél a telefon számával, vagy úgy jelentkezik, hogy (pl.) „Kovács-lakás“ (ami szintén helyes), miután megmondtuk a ne­vünket, kérdezzük meg kivel beszélünk s azután hivassuk a telefonhoz, akit akartunk. Megemlítjük azt is, hogy kisgyereknek, aki nem tud tájékozta­tást adni arról, hogy a hívott fél — szülő, testvér, stb. — otthon van-e, ne engedjük felvenni a kagy­lót, mert az ilyesmiből csak fölösleges huza-vona keletkezik. A nagyobb gyereket viszont megtanít­hatjuk, mit kell tennie, ha cseng a telefon és ó van a közelben. HA TÉVES SZÁM JELENTKEZIK, ne veszeked­jünk és ne szidjuk a telefonközpontot (amivel kü­lönben sem segítünk), hanem ellenkezőleg, kérjünk bocsánatot a zavarásért. Fölösleges viszont mesé­be kezdeni arról, hogy ez milyen kellemetlen, nem akartuk, stb. A „bocsánat, téves kapcsolás“, töké­letesen elég. EZEKUTÁN PEDIG ARRÓL, hogy milyen esetek­ben helyettesíti a telefon a személyes beszélgetést. Tulajdonképpen csaknem mindig: megbeszélhetünk vagy lemondhatunk találkozót, meghívást, érdek­lődhetünk egy beteg hogyléte iránt, megköszönhe­tünk egy küldött ajándékot, gratulálhatunk szüle­tés- 111. névnaphoz (amennyiben ez nincs meghí­vással összekötve) stb. de: semmiesetre sem fe­jezhetünk ki részvétet telefonon. Ezt személyesen vagy levélileg kell intézni. FÖLÖSLEGES HANGSÚLYOZNI, HISZEN TAPASZ­TALATBÓL TUDJUK, hogy mennyi időt és fáradsá­got takarítunk meg a telefonálással. Éppen ezért, ügyeljünk arra, hogy figyelmetlenségünk folytán, ne okozzunk vele bosszúságot. Ezalatt azt értjük, hogy — ha csak nem haladéktalanul sürgős dolog­ról van szó, ne telefonáljunk valahová korán reg­gel vagy késó este (különösen ahol kisgyerek van), sőt, ha nagyon figyelmesek akarunk lenni, a tele­vízió műsorát is tekintetbe vehetjük, mert egy jó adás közben senki sem megy szívesen a telefon­hoz. Még egy garnitúra a szobabútorra... ...igazán nem luxus, még ha az első pillanatban araiak is tűnik. Különösen tavasszal, mi is örülünk az új ruhának, sőt, amint mondják, a természet is új ruhába öltözik, miért ne változtathatná meg­szokott ruháját a szobabútorunk? Miért nézzük nap mint nap a megszokott színeket, hiszen ebben is jólesik egykis változatosság, nem beszélve arról, hogy amikor a huzatok és a függönyök a tisztítóban vannak, milyen kopáran, barátságtalanul fest a lakásunk. Természetesen nem szükséges, hogy mindkét huzat egyforma minőségű legyen, az egyik lehet egy jó bútorkreton is. Ha elgondoljuk a dupla garnitúra igazán nem pazarlás, hiszen azáltal, hogy nem használódik mind­untalan, nem is kopik, s ezzel az élettartama jóval meghosszabbodik. Tehát a kiadásokat tekintve, a lakás felüdítése mellett ezt is tekintetbe kell venni. A két garnitúra legyen egymástól teljesen elütő, de a szoba berendezéséhez és az ott lévő többi textíliához, azaz a szőnyeghez és — amennyiben nincs ugyanabból az anyagból mint a garnitúra — a függönyhöz i« illenie kell. A rajzokon jól láthatjuk, milyen mást mutat ugyanazon a bútoron a nehéz, egyszínű szövetből készült „téli ruha“, és mennyire frissítő a világos alapon, széles csíkokban futó minta. Ez a változat bútorkretonból is szép. Vagy egy másik változat: nagyvirágos mintájú és absztrakt mintázásű kreton, esetleg lehet az egyik garnitúra két- vagy többféle élénk színű kockás, a másik két egyszínű pasztell­szín (pl. halványsárga — zöld, rózsaszín-világoskék) kombinációja. Ezzel a néhány példával persze nem merítettük ki a lehetőségeket, itt mindenki érvényesítheti a saját ízlését és fantáziáját. Tájékozta­tásképpen még csak annyit, hogy a geometriai mintázású bútoranyagok lassan kimennek a divatból s helyüket a nagyvirágos minták foglalják el. A legszebb ékesség: a haj Igen, a külsőt illetően a hajat tartják a nő leg­szebb ékességének. így is van, mert arra, akinek szép a haja, azt mondjuk, hogy szép, akkor is, ha a vonásai nem is olyan tökéletesek. Ezzel szemben, akinek nincs szép haja, ahhoz, hogy szépnek tart­suk, arcformájának, bőrének, szemének, orrának o- lyan tökéletesnek kell lennie, hogy a hajat ellensú­lyozza. Természetesen nincs mindenkinek olyan haja, a- milyet szeretne, de kellő ápolással sokat tehet en­nek érdekében. Ugyanakkor a szép haj esetében is nagyon fontos a rendszeres és megfelelő hajápolás, különben a legszebb haj is tönkremegy. Tudni kell még azt is. hogy a szép haj nemcsak esztétikai szempontból fontos, hanem egyben a fejbőr és a hajszálak egészséges voltát is jelenti, Minőségét tekintve, a haj nagyon sokféle lehet: erős vagy vékonyszélú, göndör, vagy sima. De bár­milyen, ahhoz, hogy egészséges legyen, az első fel­tétel a tisztaság, azaz a rendszeres HAJMOSÁS Amennyiben otthon mossuk és módunkban áll, föltétlenül esővizet használjunk A lúgos szappan méreg a hajra „csak most az egyszer“ se mossuk vele, mert nehéz lesz rendbehozni. A jóminőségű sampon pedig (pl. tojásos) már egy fokot jelent a kellő ápolásban. A víz éppen meleg legyen, tehát nem langyos és nem forró. Két vízben mossuk, a másodiknak már jól kell habzania. Először meleg, azután langyos vízzel nagyon alaposan leöblítjük, majd egy előre melegített puha törülközővel jól megtörüljük. Az utolsó öblítő vízbe nyomjuk be egy egész citrom levét, ez kitűnő vitaminforrás a fejbőrnek és a hajszálaknak egyaránt. Mindenki tudja, hogy a szép haj fénylő és sely­mes, de kevesebben tudják ennek a „titkát". Nos, mi eláruljuk: a rendes samponnal valő mosás után egy tojássárgáját (vigyázat, nagyon óvatosan vá­lasszuk el a fehérjétől, hogy ez ne kerüljön bele!) elkeverünk egy kevés rummal és a keveréket gon­dosan a fejbőrre és a hajra masszírozzuk. Hogy milyen gyakran mossunk hajat, arra pontos választ adni nem lehet; egyrészt a haj minőségé­től, másrészt attól függ, nem végzünk-e olyan munkát, ahol a haj különösen porozódik. (annak el­lenére, hogy kendövei védjük). Egy tény: ha a haj piszkos, meg kell mosni. Erre általában 7-10, eset­leg 14 naponként kerül sor. Nem kell azonban két­ségbe esni, ha gyakoribb mosásra van szükség, mert az általánosságban elterjedt nézettel szemben a mosás a hajnak nem árt. A legnagyobb gondot a HAJHULLÁS okozza, ami ilyenkor tavasszal, még nagyobb mér­tékben lép fel, mint máskor. Emellett normális haj­hullásnak tekintjük azt, ha naponta kb. 40 szál hul­lik ki, mert ezek tulajdonképpen az „elhasználtak" amik utána nőnek. A veszély akkor kezdődik, ha a kihullott hajszálak száma növekszik és helyébe ú- jak nem nőnek. A beteg hajhullást könnyen meg­állapíthatjuk úgy, hogy kezünket gyengéden végig­húzzuk a hajunkon: ha a tenyerünkben hajszálak maradnak, ez rosszat jelent, különösen, ha ezt a „vizsgát" többször ismételjük hasonló eredmény­nyel. (Folytatjuk) „BÓBITA": A 16 évesnek egy­beszabott ruhát terveztünk a ró­zsaszín madeira anyaghoz, amelyet egyezd színű tafttal teljesen alá kell bélelni. Minden dísze a külön rávarrott 3 cm széles, lehetőleg egy-két árnyalattal sötétebb bár­sonyszalag. A 14 éves ruhája prin- cesz szabású legyen, elöl-hátul teilbe szabva amelynek a szélét a ruhával egyező színű 3—4 cm szé­les csipkefodor díszíti elöl-hátul és a nyakklvágás körül. Mindkét ru­ha más alkalomra is viselhető. Az édesanya fehér madeira anyagához egyenes szabású bekötős blúzt ajánlunk elől egy pánttal, amelyen keresztül gombolódik a blúz. A pánt körül 3 cm széles csipkefo- dor húzódik s ugyanígy a man- zsetták szélén is. „PINCÉRLÄNY“: Egyszerű, de elegáns ruhát közlünk a részére. A saját anyagjából egy 5—6 ern­es dupla pánt készül, amelyet a rajz szerint külön a ruhához dol­gozunk, de csak az egyik szélén, úgy hogy elálljon, vagy látható le­gyen, hogy külön van rávarrva. Disztűvel viselheti. PROBLÉMÁK „Egy évig jártam együtt egy fiúval, de csak titokban, mert a szüléink ellenezték a barát­ságunkat. Miután elment kato­nának, megismerkedtem egy másik fiúval, aki komolyabb az elsőnél. Nem tudok határozni, hogy az iskola elvégzése után hozzámenjek-e ehhez a fiúhoz, mert már 19 éves vagyok. Ügy érzem nem szeretem úgy mint az elsőt, de mit tegyek, ha öt a szüleim nagyon ellenzik. Nem hiszem azonban, hogy ezzel a másik fiúval boldog lenne a há­zasságunk, mert az elsőt nem hiszem, hogy elfelejtem, és fé­lek, hogy házasságtörés lenne a vége. Válaszukat „MARICA" jeligére kérem. „Huszonnégy éves vagyok, négy éve férjnél és két gyer­mekem van. Három évig jó há­zasságban éltünk, de az utóbbi időben úgy veszem észre, a fér­jem már nem a régi. Rossz társaságba keveredett, iszik, csavarog, a családja nem ér­dekli és azt mondja, ezen úgy­sem tudok változtatni. Már több esetben meg is vert, egyszer egy egész társaság előtt felpo­fozott. Az, hogy engem már nem szeret és nem becsül, nem is fájna annyira, mint az, hogy a gyerekeket is üti, és sem­mi sem érdekli, ami a család­dal történik. Mit tegyek? Már idegroncs vagyok. „MAJD EL­MOSSA AZ ŐSZI ZÁPOR" jeli­gére kérem a választ. „16 éves vagyok, nagyon meg­szerettük egymást egy 17 éves fiúval. Sajnos egy csekélységen összevesztünk, nem beszélünk, csupán köszöntjük egymást. Olykor-olykor beleköt a barát­nőimbe, az irántam tanúsított viselkedéséből mégis arra kö­vetkeztetek, hogy még mindig szeret. Lehetséges ez? A vá­laszt „SZERETNÉM. HA ÚJRA VISSZATÉRNÉ" jeligére várom. „Beleszerettem egy fiúba, a- ki egy bálból hazakfsért és az úton bevallotta, hogy ö is sze­ret, De másnap találkoztam vele, a barátjával volt, köszönt és elment mellettem. Feledjem el őt, vagy keressek valaki mást? Jelige: „NEM TUDOK NÄLAD NÉLKÜL ÉLNI, JÖJJ VISSZA HÁT". „Válasz „EGY SZERENCSÉT­LEN FIATALASSZONY" jeligé­re: Soraiból Ítélve egy gyerme­két szerető édesanya lehet. A fiú is így, mint anyát Ismer­te és szerette meg. Férje vi­szont, nem törődve még a gyer­meke sorsával sem, eldobta öni egy másik nő miatt. Mindene­setre még jobban ismerje meg a fiú természetét, s ha megér­tik egymást, nem kell félnie, PROBLÉMÁK PROBLÉMÁK biztosan a kislányát is úgy fogja szeretni, mint óm. De hogy ebben biztos legyen, még a házasság megkötése előtt be­széljen vele a kislányával kap­csolatos aggodalmairól. „SZÍVBŐL KÍVÁNT BOLDOG­SÁG" Válaszok a „TÉGY LE AR­RÓL, HOGY VISSZAVÁRLAK" jeligére: „ Nézetünk szerint he­lyes lenne, ha a fiúval szakí­tana. mégpedig azért, mert az igazi szerelem nem áll a szü­lők befolyása alatt. Ha udvar­lója valóban szereti önt, akkor miért csak katonaság után a- karja felújítani a kapcsolatot? Szerintünk a fiú befolyásolható, s i a szülők szavai később is megakadályoznák boldogságu­kat. K. J. és T. L. Galánta. „Kedves ismeretlen lány! Ta­nácsomat saját tapasztalatom alapján Írom, mert pontosan olyan helyzetben voltam mint Te. Tehát, ha udvarlód a sza­badsága alatt nem mert elmen­ni hozzátok, ha leszerel, akkor is az anyjának fog szótfogad- ni. Elhiszem, sokáig fájni fog, hogy ennyire nem kitartó, de bizonyára akad még olyan fiú, aki meggyőzi szüleit a szerelem javára. „BIZONY, ÍGY VAN EZ SZI­VEM"

Next

/
Thumbnails
Contents