Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-03-28 / 13. szám
% új ifjúság HÁBORÚ ?s BEKE Eddig mindössze csak két részietet láthattunk Tolsztoj Háború és béke című trilógiájának filmváltozatából, de már az eddigi két részlet — Andrej Bolkonszkij, Natasa Rosztová — is a rendkívüli élmény erejével hat. A szovjet filmművészet a nagy orosz író iránti tisztelettől áthatva igyekezett tolmácsolni a hatalmas trilógiát. Mindenekelőtt ki kell emelni, hogy teljes egészében sikerült megeleveníteniük a tolsztoji szellemet és a kor légkörét. Az első képtől kezdve belecsöppenünk ebben a légkörbe és az utolsó képig mi sem zavarja meg ennek harmóniáját. De a film elemzését mindemellett mégis csak egy látszólag mellékesebb valamivel szeretné megkezdeni, mégpedig a megkapó természet-ábrázolással. A kamera teljesítménye ennél a filmnél, de különösen a természeti felvételeknél, rendkívüli eszközökkel dolgozva, túllépi a szokványos kereteket és a nagy orosz tájkép festő, Levitan, — alkotásaira emlékeztet, emellett egészen eredeti és modern. A színészi teljesítményekről szólva Szergej Bondar- csukot, a színészt és rendezőt, Pierre Bezzuchov humanizmustól átfűtött alakítását és a megkapóan üde, fiatal leningrá- dl balerina, Ludmila Szaveljeva teljesítményét kell különösképpen kiemelni. Aki a trilógiát olvasta, valóban ilyennek képzelhette Natasát, légiesnek, törékenynek, de egyúttal rendkívül szenvedélyesnek és erősnek. A film első részében érdekesek a csatajelenetek. Nagy alkotásoknál kis hibák is akadnak. Ennél a filmnél valóban csak a képszlnezés minősége kifogásolható és az, hogy helyenként a színész- rendező nem szívesen vágott. Igaz, hogy a regény epikai szelleme megkíván bizonyos vontatottságot, lassú ütemet, de ez helyenként a filmszerűség rovására megy. Ezek azonban csak jelentéktelen hibák, és megmarad a ritka élmény, amikor a film nézője, aki egyúttal a regényt is elolvasta, elmondhatja, hogy alkotói csaknem maradéktalanul átmentettek mindent müvükbe. Egészen bizonyos, hogy az első két rész nézője türelmetlenül várja majd a folytatást. BREUER ILONA „HA MEGNÉZI A FILMET EMLÉKEZZEN ARRA: SZAMOMRA A BESZÉD, A DIALÓGUS NEM SOKAT SZÁMIT. EGY NYAKKENDŐ MINTÁJA ÉS SZÍNE — ADOTT ESETBEN — FONTOSABB, MINT AMIT VISELŐJE MONDHAT". (Federico Fellini) A filmnézés művészete Ezzel a címmel jelent meg beszámoló a „Filmvilág“ 1965. évi 11. számában — Mágori Erzsébettől — az első magyar pécsi filmtalálkozóról. „A filmnézés művészete, a filmnyelv tanítása általában a filmoktatás kiszélesítése — ezek voltak a nyílt vitákon felszólaló fiatalok határozott követelései" — olvashatjuk az említett cikkben. Bölcs István, ugyancsak a „Filmvilág" hasábjain, kétszer is foglalkozott a témával. A „Filmnevelés: Európai program" c. cikkében Balázs Bélát idézi: „Amíg minden általános művészettörténeti tankönyvnek nem lesz fejezete, amely a filmművészetről szói, amíg annak nem lesz katedrája és kötelező tanórája a középiskolákban, addig nem tudatosítottuk az emberi fejlődésnek egyik legfontosabb fordulatát századunkban". A téma azt hiszem elsősorban azért időszerű, mert míg a pedagógia hetente többórás irodalmi nevelést biztosit, a filmnevelést teljes mértékben elhanyagolja, annak ellenére, hogy a fiatalok manapság sokkal több időt töltenek el a mozivásznak és a képernyők előtt, mint a könyvek fölött. Talán azért, mert — első benyomásra — a vizuális érzékelés sokkal kényelmesebb mint a fogalmi. Azért hangsúlyozom, hogy csak első benyomásra, mert ez igen csalóka igazság! Nem biztos, hogy aki nézi a képeket, érti is azok mélyebb küldetését, hasonlóképpen mint aki olvasni tud ugyan, de a szó-értelmek hézagai lehetetlenné teszik számára az egész megértést. Tehát, ha valakinek szegényes a szókincse, nem boldogul igényessebb szöveggel, filmre fordítva ugyanezt úgy mondhatnánk, hogy akinek nincs csiszolt kép-szókincse, vagyis „kép- kincse" — képtelen mélyebb összefüggések bei—vawreczKV —, GalanGeza fogadására a filmesemények (vagy manapság film eseményteienségek) láttán. Ugyanis, amit filmszalagra vesznek nem biztos, hogy egyúttal művészet Is. Csakhogy a film területén az értékelési és megkülönböztetési lehetőségek sokkal nehezebbek, mint mondjuk az irodalomban. Legalább viszonylagosan. Azért viszonylagosan, mert irodalmi ítélőképessége — legfeljebb papíron — minden érettségizett diáknak van. Ugyanezt nem állíthatjuk szinte egyik vizuális művészetről (képzőművészet) sem, de leg- kevésbbé a filmről! A filmművészet feladata — képpel kifejezni, láttatni a szavakkal elmondhatatlant. A filmnézés művészet, nem csak nézni, hanem meglátni, érezni és megérteni azt. Vége. Kérdések: 1. A képen Jack Lemmon (dzsek lemn) Oscar-dfjas amerikai színészt látjuk, akinek felejthetetlen alakítására (Marylin Monroe, Tony Curtis partnereként) sokan emlékeznek az utóbbi évek egyik legjobb filmvlgjátékában. Mi a film címe? (Megf.: 5 pont) 2. írják meg legalább egy filmesztétikai, vagy filmtörténeti könyv címét, amelyik könyvesboltjainkban kapható, vagy kapható volt, (lehet magyar, szlovák, vagy cseh). (Megf. 5 pont) 3. írják le három magyar filmrendező nevét, akik dijakat, kitüntetéseket kaptak az elmúlt évben! (10 pont) Figyelem! Ezzel a lOx a filmről című sorazatunkat befejeztük. A megfejtések (a versenyszelvények mellékelésével) a mai számunkban kiközölt táblázaton küldendők be legkésőbb április 10-ig az alábbi címre: Oj Ifjúság — Bratislava, Pražská 9. A boríték hátlapjára ragasszák rá az utolsó rész „10 X a filmről" címrajzát. Végül két helyreigazítás: A 6. rész 7. bekezdésében a „Vegyünk egy példát...“ után sajnálatos módon éppen a példát meghatározó mondat kimaradt és értelemzavart keltett. A hiányzó mondat így hangzik: „A feladat filmképekkel kifejezni egy ember halálát". tippst száma válasz az 1. Kérdésre válasz a %. kérdésre válasz a 3. Kérdésre 4 * « cím: KASSÄK LAJOS:* Bevezető sorok egy könyvhöz i. Ha zenésznek születtem volna arra törekednék hogy a világ zörejeit legyőzzem egymást segítő organizált hangokkal. Ha évítésznek születtem volna nem lakásokat hanem otthonokat építenék az embereknek. Megajándékoznám őket fénnyel színnel és csönddel. Mivel költő vagyok olyan egyértelműen szeret - ■nék beszélni szavakkal ahogyan a matematikusok beszélnek számokkal. n. Bennem a szigorú és konok emberben (ahogyan jellemezni szoktak) egy érzékeny kisfiú is él. Ez a rejtőzködő énem ha idegenektől hallja verseim elmondását szorongással felsóhajt: ö hát ilyen gyámoltalanul egyedül állok a világ szélén és ilyen szomorú vagyok? ni. Ne szánd magad kisfiú fegyvered és páncélod vagyok s ha meghalok tovább élsz költészetemben. ♦KASSÁK LAJOS, az élő magyar irodalom eqyik legkiválóbb képviselője március 21-én töltötte be 80. életévét. Munkásságával, é- letével következő számunk LÁTÓHATÁR rovatában behatóbban foglalkozunk. V an egy szőnyeg. A szőnyeg arra való, hogy rajta álljon az asztal és a székek. A szőnyeg ezenkívül kockás. Éppen úgy csíkos is lehetne. Ha ráhull a morzsa, a csíkokat és a kockákat is le kell seperni. Ha az ember túl sokáig nézi ugyanazt a szőnyeget, akkor már teljesen mindegy, hogy kockás, vagy csíkos. A megszokott tárgyakból bárgyú mono-- tománia árad. Lassanként any- nyira egyformák, hogy már sa- játmaguktól se lehet megkülönböztetni őket. Csak onnan lehet tudni, hogy még mindig szőnyeg, hogy rajta állnak az asztal és a székek. El kell húzni az asztalt és a székeket. Most aztán egyszerre minden egészen másképpen fest. A kockák is. A kockák tulajdonképpen útkereszteződést ábrázolnak. Ezen az útkereszteződésen tetszésszerinti forgalmat lehet lebonyolítani. Az egyik papucs például elindul jobbról, még látszólag teljesen szabad az út, de most balról megjelenik az öngyújtó, szemből rohan a kávéscsésze, mögötte pedig u- gyanabba az utcába akar behajtani a cigarettatárca mint a papucs. A cigarettatárcát a- zonban könnyű ráncbaszedni, mindössze egy gyufaszál kell hozzá „behajtani tilos“. Kü- lönbenis közben a papucs mellett a szemüveg is a szőnyegen csillog, jelezve, hogy főútvonal, és a papucs nyugodtan rohanhat tovább. Ez így egészen jól áttekinthető, hacsak az oktató kugligolyó feje rá nem gurul az útkereszteződésre. Ilyenkor aztán minden összezavarodik. Zöld, piros, és sárga lámpák gyulladnak ki ugyanabban a pillanatban. Villamosok csörömpölnek. A papucs nekirohan a cigarettatárcának. — Nézze Benedek, most gondolja azt, hogy nincsenek forgalmi jelzések. Melyik kocsi indul el először? Tegyük fel, hogy a papucs amelynek előbb előnye volt, de már nincs előnye, és a cigarettatárca jobbról, helyesebben balról, és akkor a kávéscsésze, de a kávéscsésze melyik autó, a piros, vagy a zöld? — Nézze Benedek, letakarjuk a papírt. így ni. Benedek megpróbál végighasalni a szőnyegen, de a papucs kilátszik a hasa alól. — Letakarjuk és kész, az e- gész olyan egyszerű mint a... Mint a... A többi világos. Legalábbis az állítómondat második része. A lakásban minden sokkal bonyolultabbnak bizonyul. Otthon például, ha az ember a bal lábát fölemeli a kuplungról e- gészen a ceruzával jelzett fotelláb magasságáig, a jobb karfán kényelmesen be lehet tenni az egyes sebességet, sőt még a rükvercet is, a fotelláb bámulatosan simán elindul. Az autó azonban akkorát ugrik, mint a bakkecske. — Nézze Benedek, mondtam már, hogy azt ,a gázt hallani kell, maga úgy tapos arra a gázra, mint egy elefánt... És a kuplungot sohase nyomja le egészen... És ez még mind semmi, közben az autó már megy is. Meg se lehet állítani, mert a nagy zűrzavarban valahová eltűnt a lábfék. Hogy a fenébe tűnhetett el. amikor egyébként pontosan a két fotelláb között van? De most nincs, és idő sincs rá megkeresni, mert balra kell kanyarodni. — Már megint nem tette ki a jelzést... És miért nem kapcsolja át a sebességet?... illőbb a kuplungot a kutyafáját!... Kevesebb gázt!... Több gázt!... Nem látja, hogy élgyúr az a teherautó...? Balra-jobbra... Azt a táblát mit gondol a Herko páternek tették ki? Egyszerűen eltűnt a fék. Elvitte a cica. Nem lehet megtalálni. És az is lehetséges, hogy az oktató valakivel ösz- szekeverte. Te jóisten! Valakivel összekeverte, azt hiszi róla, hogy már nem tudom hányadszor ül autóban, pedig ő csak most ül először volán mellett. A fotel lábai most egyáltalán semmi segítséget sem nyújtanak. Ha meg lehetne állni! De nem lehet. Folyton megy valami hátulról is, meg elől is. Már a szőnyeg kockáit se lehet látni. Minden összegubancolódott. — Mit csinál? Fölmegy a járdára, maga hullajelölt! Hullaielölt! Hullajelölt! Hullajelölt! De hiszen már nem is az úttesten haladnak, hanem a boncteremben. Az anatómia tanára éppen a homlokára tolja a szemüvegét. — Magából Benedek csúnya hulla lesz. De ezek a hullák itt nem olyan rondák mint maga... És maga tönkreteszi ezt az értékes anyagot... — Fékezzen a kutyafáját! P ersze le kellene fékezni, ott az anatómia tanár térdkalácsa előtt. Annál is inkább, mert az anatómia tanSra megint a homlokára húzza a szemüvegét. — És most miť vihognak?: Magukban semmi tiszteletérzet nincsen. Itt ezek a hullák a maguk volt polgártársaik... Akik még haláluk után is testükkel szolgálnak... Nem, ezt nem lehet kibírni, nem lehet lefékezni. Piros, zöld, kék karikák táncolnak a szeme előtt, de nemcsak a szeme előtt, a gyomrában is. Ki kellene állni ebből a forgalomból, mert még valami jóvátehetetlen történik és éppen az értékes nyersanyagra... A volt polgártársainkra... Ha megtalálná a féket... Tegnap még ott volt a ceruzával jelzett fotelláb mellett. Na végre! — Mi az, mit fékez, megbolondult... vagy rosszul van? Nem, nem szabad a dolgoknak megismétlődni. Az a bonc- tani história régen történt, akkor mondott búcsút az orvosi pályának. Most azonban le kel! tenni az autóvizsgát. Valaminek egyszer mégis sikerülni kell. Úgyis eleget lökdösték eddig ide-oda a forgalomban. Orvos se lett belőle. És az a lány! Mi van azzal a lánnyal? — Nyomja le azt a kuplungot már, meddig várjak... Most egyest, most gázt... Tegye ki azt az indexet, nem lát? Úgyis van. Ki kell tenni az indexet. Nincsenek lányok. Csak autó van és útkereszteződések vannak, és ezért is megmutatja. A szőnyegen minden olyan egyszerű. A papucs sohase megy neki a cigaretta- tárcának. És az öngyújtó is szépen befordult balra. — Mondja, maga tényleg nem tudja belátni, hogy annak a villamosnak előnye van? Dehogyisnem. Persze hogy a kávéscsészének van előnye. Csakhogy az anatómia tanára, meg az a lány... Viszont ha leteszi az autóvizsgát, akkor e- zért is kárpótolja magát. Nem fogja elütni a papucs az öngyújtót. És nem teszi tönkre az értékes nyersanyagot... A volt polgártársakat... Ha minden jól megy és meg lesz a kocsija, akkor majd megslmo- gatja a kuplungot, a fékeket és a karburátort is, és mindent beolajoz és lepucol, és úgy fog ragyogni az egész... — Az áldóját, már megint nyikorog az a sebességváltó! — Próbáljon úgy nyúlni hozzá mint a szeretőjéhez! Hogyisne, majd megbolondult. A nők nem érdemelnek meg semmi cirógatást. Egy kocsi az más. Egy kocsihoz érdemes jónak lenni. Az hűséges és engedelmes és nem akkor tői ki az emberrel, amikor legkevésbé várná. Amikor kirúgták az orvosiról. Erzsiké kosarat adott. És miért? Csak azért, mert az átlagosnál gyöngébb volt a gyomra, és nem tudott kellő tiszteletet tanúsítani a volt polgártársakkal szemben? Egy autó ilyesmit nem csinál. — Jobbra az indexet! E gy autó... Igaz most bedöglött a motorja éppen az útkereszteződés előtt... És a forgalmi rendőr úgy integet, mintha epilepsziát kapott volna... Viszont ez nem az autó hibája, ez az ő hibája, nem nyomta le a kuplungot. Erzsikével szemben soha nem követett el ilyen mulasztást. Minden találkára pontosan megjelent, virágot vitt és... — Benedek maga itt akar
