Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1967-03-28 / 13. szám
NAGY LAJOS: ULA: iTRA visszatérő n, rében égé, agony! kön élé. tos dalom: i röpke filom, múláson. )a zálog, z-zenén, kitárom, , remény! árok, Jlek én. itt tavaszom van Nem csókolt csoKDan, nem dalolt dalokban! Egy régi húsvét fényénél borongott, S vigasztalódott sok tűnt nemzedék, Én dalt jövendő húsvétjára zsongok És neki szánok lombot és zenét. E zene túlzeng majd minden harangot, S betölt e Húsvét majd minden reményt. Addig zöld ágban és piros virágban Hirdesd világ, hogy új föltámadás van! • PEXRIK József ÜZENET Megüzenem egy szóke lánynak, hogy feltornyosultak az árnyak, patakdalt gyilkol a fagy éle véres a fűzbárkák pihéje, a szél a jövő termést rázza, nyögve széthull a fák csontváza, omló zátonyra száll a remény, olló csattog a szárnyak helyén. De a nyirkos falak tövében meleg köpeny a súlyos ében, s az utak bolyongóit várja kalandok forró világtája — sem kelet, sem nyugat, csak annyi magány törzsén kettéhasadni, belezuhanva a vak éjbe nézni egy messzi szőke égre. KOMLÖSI LAJOS: BETEGSÉG Messze most minden, amit szeretek! Az ablakon átsejlő kék égboltra a pára, köd-függönyt tereget. Az utca is messze van, falakba, párnákba ütköznek a zajok; papucsban jár most az élet, mert beteg vagyok. Kínnal mozdul a lábam, kezemet vaskarok fogják, mennék most mégis közétek körútak, hidak, szélben libbenő szoknyák, Mennék a sistergő, párázö mozdonyokra, hancúroznék a hulló hópelyhek között, ott járnék, hol az ivlámpák fénye átragyogja a téli ködöt. De kínnal mozdul a lábam, vaskarók fogják kezemet, gyógyszerek néznek rám vigyázva s messze van minden, amit szeretek.» Tavaszi tényálladék KIJELENTEM, hogy tavasz van. Kijelentésem alapjául a következő tényálladék szolgál: 1. A naptárban olvasom, hogy: március 21. tavasz kezdete. £n pedig a nyomtatott betűnek feltétlenül hiszek. 2. Itt a tavaszi láz; férfi a nőnek, nő a férfinak tetszeni akar: az utcai cipőtisztítók forgalma kétszeresére nőtt. 3. A költő ma húszezer koronát kért tőlem kölcsön; Üzemköltség. meg fogja Írni tavaszi versét. 4. Az utcákról mindenütt hiányzik az Ibolya és a gyöngyvirág; eddig sem volt, de nem hiányzott. 3. A nők letették nyári kalapjaikat, s fölvették a télieket. 8. A férfiak szeretnék levetni felsökabátjukat, de nem merik; halogatják, amíg csak lehet. Ha istenke szereti őket, májusban és júniusban szokatlanul hűvös idő lesz. 7. Kövér asszony ajkáról két fok hidegben már elszállt az első sóhaj: „Jaj, milyen szörnyű hőség van!“ 8. A mezők még kopárak, de az egész városban pompásan virágzik a részüzlet. 9. Még fanyar az idő, de az előrelátó színpadi szerző otthon kánikulai melegre fűti szobáját, s Ingujjra vetkőzve már Írja a „nyári darabját". 10. A városnak több pontján kitört a tavaszi optimizmus. „Most már megindul a gazdasági fellendülés" — mondogatják azok. akiknek eddig is jól ment a dolguk. 11. Naponta két-három mű- virágkészltő követ el öngyilkos- sági kísérletet. 12. A gyógyszertárak feltűnően sok brómot adnak el szívdobogás ellen. 13. Már nyílnak az ajtók s az ablakok, az első tavaszi pénzeső után talán a pénztárcák is kinyiinak. 14. Minden növényt és virágot megelőzve, már kikeltek Angyalföldön az aranytálak, pedig alig ezerötszáz éve, hogy „elvetették" őket. (1925) Húsvéti emlékidézés — Farsang már rég elmúlt. Pár nap, és itt a húsvét. — Számolgatja Jancsi a napokat. Hozzálát a spóroláshoz, mert szagos vizet kell vennie. Koronáit gondosan rakosgatja a malac perselybe. Az illatszerbolt kirakata előtt meg-megáll, szemléli a színes rózsavízzel telített üvegeket. Gondolatban latolgatja, válogatja, melyik is volna a jó, melyik a legillatosabb, mennyit is kell spórolnia, hogy övé lehessen az a legszebb, abban a karcsú, vázaszerii üvegben. Es izgalommal várja a napot, amikor a tízóraira kapott pénzből az utolsó koronát hozzáteheti a spórolt összeghez, és meg lesz az illatos víz ára. Az egytk, tavasz varázsával telt. bujaillatú szellős reggelen, mielőtt elindulna az iskolába, nagyanyja magához hívja. — Elég pénzed van már a szagos vízre? Tudom ám, hogy mire gyűjtögeted a „malacba“ a koronákat! A jó nagymama meg se várja a választ, tíz koronát nyom az unoka markába. — De, idefigyelj! Ne szólj senkinek! Majd húsvéthétfő reggelén eljősz. Korán reggel gyere! Akkor mást Is kapsz. Jancsi örömében fütyürészve megy az iskolába, tgy több pénze lett, már drágábbra is telik belőle. — Porlasztófejes üveggel veszek.., — határozza el magában, és hazajött betér az illatszerboltba. Húsvét éjszakáján nyugtalanul alszik. Alig tudja kivárni a reggelt. Amint a vízbevető hétfőre virrad, kipattan az ágyból és elindul öntöző kőrútjára. A nagymama szintén lelkesen várja az öntözködés napját, és kis unokáját a szagos vízzel. Tyúkocskái is mintha megéreznék a nagymama készülődését. A húsvét előtti héten mindennap megajándékozzák friss tojással. Hét végére annyi összegyűl, hogy jut a kalácsba meg a süteményekbe is, a hímestojás készítésén kívül. Bezárkózik szobájába. Nekifog a tojásfestéshez. Mosoly derül az arcára, újra fiatalnak érzi magát Szépen sikerülnek egymás után a tojások. Nyuszit meg szívet is fest némelyikre, úgy mint negyven évvel ezelőtt. Az unoka a derűs, tavaszt ébresztő reggelen elsőnek a nagymamát keresi fel. A rendbetett szoba, az asztalon sorjában a piros tojások, az inyes sütemények már várják az érkezőt. A nagymama is rendbehozza magát. Derülten várja unokáját, a kis Jancsit. A gyerek átlépve az ajtó küszöbét, egyenesen a nagyanyjához lép. Az illatos vizet permetszerüen hinti hajára, ruhájára, arcára, miközben mosolyogva idézi a húsvéti rigmust: „Megöntözzük a virágszálat, hogy el ne hervadjon. Mert ha meg nem öntöm ezen esztendőben, nem virágzik szépet nekünk jövendőben!" A nagymama nagyon boldog, öleli, csókolja unokáját. A legszebb tojásokat adja neki. Jancsi még egyszer megnyomja az üveg porlasztóját, és a nagyanyja homlokát veszi célba. A nagymama nagyot szippant, élvezi a rózsaillatot. Negyven évvel ezelőtt is ilyen illat töltötte be leányszobáját. Akkor is a legszebb hímestojását adta valakinek, unokája nagyapjának. így emlékszik vissza a szép húsvéthétfőkre és boldog, hogy most az unokájával vissza tud hozni valamit a rég elillant örömből, legalább egy kis emléket, Az arcán még ott ül egy harmatcsepp a szagos vízből. Es a legördülő örömkönnyek megbékülö szeretettel olvadnak össze a rózsavíz cseppjével. TALLO KALMAN új ifjúság 5 Az Egyetemi Könyvtár folyóirat-osztályán rengeteg a látnivaló. Az osztály vezetője. Dr. Bársony Tibor, fogadja Itt a látogatót és hamarosan rátér mindarra, ami bennünket, érdekel. — Alapos és nehéz munkát végzünk — mondja — Olvasóink nem is gondolják, menynyi összpontosított erőfeszítésbe kerül, míg kézhez kapják a kívánt folyóiratot, újságot. — Szolgálhatna talán néhány számadattal is osztálya munkájáról — teszem fel a kérdést. Számoszlopokkal telelrt Ivet vesz elő íróasztala fiókjából. — Szívesen. Talán érdekelné például, hogy egy év le/orgása al8tt osztályunknak 42.000 olvasója volt, s közülük 22.000 volt a kikölcsönzések száma. — Ez bizony szép eredmény. Mennyi folyóirat áll körülbelül a közönség rendelkezésére? — Pontosan Is megmondhatom — válaszolja — 3599 újság és folyóirat várja az olvasókat. Ebből 1198 az olvasótermekben van. a többi külön 61- vasószobákban, ahol a különleges igényeket kielégítő sajtótermékeket tartjuk. A három olvasóterem a közelmúltban kettővel bővült, éspedig a társadalomtudományi és természet- tudományi olvasóhelyiségekkel. — Milyen az arány a bel- és külföldi sajtótermékek között — ostromlom tovább a folyóiratok osztályának vezetőjét. Leveszi szemüvegét, megtör- li zsebkendőjével, majd újra a számsorokba mélyed. — 1552 a hazai periodicitások száma. A többi a szocialista országok, illetve a kapitalista államok sajtóterméke. Ha érdekli, elmondhatom azt is, hogy ehhez az anyaghoz háromféle úton jutunk. A belföldi sajtótermékeket kötelező példányokként kapjuk. A Csehszlovákia területén nyomtatásban megjelenő minden folyóiratból a törvény szerint, két példány illet meg bennünket. A külföldi folyóiratok egy részéhez vásárlás, illetve csere útján jutunk. — Megtörténik az is, hogy a küldeményekben késedelem, vagy kiesés mutatkozik? — Sajnos, elég gyakran. E- zeket az ügyeket aztán reklamációs osztályunk veszi a kezébe. Több-kevesebb sikerrel. Főként a hazai folyóiratok kiadói feledkeznek meg gyakran a kötelező példányszámok elküldéséről. Ezért reklamátorunk- nak éppen elég a dolga. Strasser Béla sátortábort ütni az útkereszteződés közepén? Nyomja le azt a gázt, az atyaúristenit! Érdekes mekkorát tud 'egy Ilyen autó előre ugorni. Az ember nem is hinné... És milyen szép, hogy előre ugrik, és nem hátra, ha hátra ugrott volna, akkor pontosan nekirepülnek a mögöttük jövő trolibusznak. így azonban az előttük ü- gyetlenkedő sofőrnek sikerül kitárolni. Valamit integet is, nyilván szerencsés utat kíván. — Benedek miért megy az út közepén, nem tanultuk... Hogy jobbra hajts... Vigyázzon nem balra, jobbra!... Vagy mindenáron fel akarja öklelni azt a pótkocsis autóbuszt? Nem, ilyesmit igazán nem akar, bár egész érdekes lenne. A törpe rinocerosz nekiront az elefántnak, szarvával fölhasítja az elefánt hasát, s azután tovább száguld a kerekei a- latt. Az elefánt csak akkor rogy össze, mikor ők már kimásztak a pótkocsi lába között. — Ne fogja olyan görcsösen a kormányt, ez nem póznamá- sző verseny. Kész szerencse, hogy nem az. Tornából mindig kettese volt, és a póznára se tudott felmászni, valahogy túl nagy erővel hatott rá a föld visz- szahúzó ereje. Itt azonban könnyedén és elegánsan kell tartani a volánt. Semmi erőlködés. Csak ne fájna úgy a válla, és a lába is görcsöt kapott. Legjobb lenne, ha most azonnal vége lenne az órának. Talán megállt az oktató órája és most itt fognak száguldani... — Sebességet! Gázt!... Több gázt! Ú gy látszik mindenből csak baj származik, Belép az ember a forgalomba és mindjárt elkezdődik a tortúra. Abba se lehet' hagyni. Hány őrá lehet tulajdonképpen? — Miért 'engedi el a kormányt?... Csak nem fáradt? — A dehogy... Hiszen még csak... — Még égy teljes félóránk van. Még égy teljes félóra. Mennyi az? Hiszen azt nem lehet kibírni! Kiszakad a válla. — Vigyázzon! Igen, még ez is, még vigyázni is kell, nemcsak magára, másokra is, mintha nem lenne elég gond az embernek önmagára figyelni, ez az anyó is éppen akkor lép le a járdáról, úgy látszik egyenesen vele a- kar kiszúrni. Milyen jó lenné végre megpihenni, kinyújtózkodni, és elfelejtkezni erről az egész disznóságról, az anatómia tanárról, Erzsikéről, a szegfűcsokrokról, a rengeteg utcáról és útjelzésről, ahol folyton választani kell, hogy most mit, hogy most merre, kinek van előnye, mikor kell megállni. És közben minden zúg, tülköl és vinnyog... Jönnek az elefántcsordák... És egy biciklista... Valamit mutat is. de nem ér rá odanézni, 'mert a másik oldalról is mutogatnak. — Benedek figyel?... Mi az ott? — Sorompó. — Még szép, hogy észrevette... Mit kell a sorompó előtt csinálni? E nyej, mit is kell csinálni? Ott van a tizenhetedik oldalon felül, a bekezdést is tudja... De ebben a forgalomban a könyvek is belehülyülnek. Legjobb lenne ha leengednék a sorompót, az oktató majd csak megállítaná valahogy a kocsit. Elvégre ő is élni akar. Vagy mégse? Egy komisz és előre megfontolt öngyilkossági kísérletről van szó? Mert egyenesen nekirontanak a sorompónak. De úgy látszik a sorompó nincs is leengedve. Már a síneken zökken a kerék. A majomszigeten unatkozó járókelők várakoznak. Pimaszul nézik, hogy erőlködik. Semmitől sem veszélyeztetve, ráérősen sétálnak föl és le, oda nem rohannak fel az elefántcsordák, a majomszigetet a villamosok is kikerülik. Tegnap érdekes, ő is ott állt és akkor egészen másképp nézett az autókra... És az az a- nyőka is, aki lelépett a járdáról, tegnap ő is ugyanúgy lépett le, és nem tudta, hogy egy gázpedálon és egy féken múlik az egész. Ha tudta volna, át sem mer menni az úttesten. Persze tegnap még észre se vette, hogy mennyi háromszög mennyi kör és mennyi téglalap van egy ilyen utcában, az úttest is össze-vissza van pin- gálva, és még az ember feje felett is lógnak különböző jelek, lehet, hogy rosszul is vannak felakasztva és az egyik nyíl éppen a nyakába zuhan. — Benedek!... Jő reggelt! Mi történt? Biztosan nekimentek valaminek. Ogy látszik eltörött a lába, mert nem tudja megmozdítani. Vagy talán vége van az órának, de ez túl szép lenne... Bár az oktató kugligolyó feje most úgy sugárzik, mint egy villanylámpa. — Na Benedek, ezt megúsz- tuk... Milyen érzés volt? — Nagyszerű! Jó lenne most elegánsan és könnyedén kikászálódni a kocsiból, de a kabátja úgy össze van gyűrve, mint egy krumpliszsák. Alig tudja mozdítani a vállát. Valamit mondani is kellene, mert a kezét szorongatja a kugligolyó. — Holnap hétkor. — Igen, hétkor. M egpróbál cinkosan hunyorítani hozzá, de káprázik és ég a szemé, és minduntalan összerándul a pupillája. Várja, hogy valamit mondjon az oktató, de az még a kocsival babrál és ügyet sem vet rá. Benedek elindúl a galambszaros járdán. Süt a nap. Sárga körök táncolnak az aszfalton. Kardántengely, karburátor, gyertyák, sebességszek- rénv — a szavak dugattyúként járnak a fejében. Ogy érzi magát, mint aki egy csomó fémtárgyat nyelt le egymásután. Lehet, hogy ebből a zűrzavarból össze is áll valami motor. Talán a tudat alatt. Csak egy slusszkulcs kellene hozzá, és be is lehetne gyújtani. Ha gondolatban a hasához illesztené a kulcsot és a ballábával Iáujjhegyre állna, most a jobblábbal egy kis gázt, a balt leveszi a kuplungról. Egyszerre csak kiszalad a járda a lába alól. Mellette az úttesten autók suhannak, nem árad belőlük semmi izzadtságszag, az előbbi erőlködés mintha teljesen elpárolgott volna róluk. Az egyik nyelvet is ölt rá; — Minden olyan egyszerű, mint a... Mint a... Valóban minden olyan egyszerű és magától értetődő. Mozognak a motorok és a járókelők, piros, zöld. balra, jobbra, jön Erzsiké, és jön az anatómia tanár, aztán egy újabb intésre eltűnnek. Minden olyan egyszerű, és ebben az egyszerűségben valahogy elveszik az ember. Legjobb lenne semmit se csinálni, csak feküdni, nézni az eget és elhinni, hogy semmi se történik, a cselekedetek csak a gondolatok játékai, tréfásan testet öltenek, kilépnek láthatatlan hüvelyükből. Erzsikévé és anatómia tanárrá. kugligolyó úrrá változnak. feleselnek és parancsolnak... De csak játék az egész.. Inteni kell... Le kell állítani a forgalmat... Akkor újra vissza- ugranak oda, ahonnan jöttek. S üt a nap. Érzi, hogy kiszáradt a torka. Jő lenne meginni egy poj hár sört. Persze a sör megdrágult, csak azért drágult meg. mert' szomjas. Megdrágult a sör. Lehet, hogy ez is csak az 6 gondolata... Egy tetszés- szerint visszaparancsolható gondolat, ha nem vesz róla tudomást, megszűnik létezni. Ebben az örökös forgalomban, a- hol minden megy és minden megáll, és minden elölről kezdődik, teljesen mindegy, hogy drága, vagy olcsó a sör. Csak el kell képzelni egy közeli ká- véházat. Itt van. Bemenni és megrendelni, máris ott habzik a pohárban, és elhinni, hogy valóban sör és oltja a szom- jat. Egyszóval nem franciakulcs és nem anyacsavar. Csak a szomszéd asztaltól ne bámulnának minduntalan a sörére, vagy az is lehet, hogy őt bámulják. Mit bámulnak rajta? Igaz, az autóvezetésben kissé összegyűrődött a kabátja. Folyton idefigyelnek és közben duruzsolnak is valamit
