Új Ifjúság, 1967 (16. évfolyam, 1-50. szám)

1967-03-21 / 12. szám

2 új ifjúság

SZOMBAT, MÁRCIUS 11.

A kiadott hivatalos közlemény szerint az amerikai csapatok egy hét leforgása alatt 1617 embert veszítettek Dél-Vietnamban. A Pentagon adatai szerint az év első hónapjaiban 1966-hoz viszonyítva 33 százalékkal növekedtek az amerikai veszteségek Vietnamban. Ugyancsak közölték, hogy a Dél-Vietnamban állomásozó ame. rikai csapatok fétszáma 418 ezer fő, a dél-kóreai, ausztráliai és újzélandi csapatok állománya 53 ezer fő.

VASÁRNAP, MÁRCIUS 12.

Indiában megválasztották az új miniszterelnököt. A parlamenti választások eredményeként erre a tisztségre a legnagyobb párt, a Nemzeti Kongresszus parla- m-nti csoportjának vezetőjét jelölik. Nagy választási harc után a szavazatok többségét ismét Indira Gandhi asszony kapta. A jobboldal vezére Morarzsi Deszaj ebben az esetben sem tudta megszerezni a többséget.

HÉTFŐ, MÁRCIUS 13. 1

Közzétették a francia nemzetgyűlési választások eredményeit. De Gaulle pártjának az úgynevezett „ötödik köztársaság“ mozgalomnak csak igen nehezen sikerült megszerezni a mandátumok felét. A baloldali erők sikeresen szerepeltek a kép viselő-választásokon. A kommunista pártnak az eddigi 41 mandátummal szemben most 73 képviselője lesz a parlamentben. Waldek Ro- chett, a francia kommunista párt főtitkára kijelentette, hogy a francia kommunista párt olyan kormány megalakításáért száll síkra, amely a francia népe és nemzet érdekeivel összhangban a társadalmi haladás és béke politikáját folytatná.

KEDD, MÁRCIUS 14.

Élénk diplomáciai tevékenység napjaként könyvelhetjük el március 14-ét. Moszkvába érkezett Josef Klaus osztrák szövetségi kancellár, aki egy hétig tartózkodik majd a Szovjetunióban, és Moszkván kívül Leningrád- ba, Kijevbe és Tbiliszibe is ellátogat.

Ugyancsak ezen a napon érkezett Varsóba az NDK párt- és állami küldöttsége Walter Ulbricht vezetésével. Az NDK küldöttsége Lengyelországi tartózkodása alatt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt írt alá.

SZERDA, MÁRCIUS 15.

Johnson amerikai elnök Tennessee állam törvényhozó testületé előtt beszédet mondott, amelyben kifejtette, hogy kormánya folytatni szándékozik a VDK bombázását. Az elnök a vezérkari főnökök és a hadügyminiszter javaslatára hivatkozva indokolni próbálta a hadműveletek folytatását. Képmutatóan sajnálatát fejezte ki. afelett, hogy a polgárok körében is vannak „véletlen áldozatok“.

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 16.

Hazánkba érkezett az NDK párt. és állami küldöttsége, amelyet Walter Ulbricht elvtárs vezet. A küldöttség azonnal megkezdte tárgyalásait országunk vezető tényezőivel. Mint azt már előre bejelentették, országaink között barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés aláírására kerül sor.

PÉNTEK, MÁRCIUS 17.

Az amerikai szenátus jóváhagyta 66 szavazattal 28 ellenében a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megkötött konzuláris egyezményt. Az egyezmény a Szovjetunió néhány városában amerikai, az USA néhány városában pedig szovjet konzulátus nyílik.

A mai Berlin arculata: a Schönhausen és Dimitrov sugárutak kereszteződése

VIETNAMI JEGYZETEK

ITT HANOI BESZÉL...

Luu-Kvi Ky maga elé meredt, csendben, rövid tőmondatokban beszélt. Az ügyeletes berepülést jelzett, a légvédelmi őrség elfoglalta helyét és várta a légitámadást. Luu-Kvi Ky — úgy látszik megszokta a gyakori légiriadót — nyugodtan folytatta:

— A Hanoi rádió legszomorúbb, a szó szoros értelmében szlvbemar- koló müsorszáma: a kettészakadt vietnami családok egyetlen lehetséges üzenetváltása az éter hullámain. Én déli vagyok, s tizennégy esztendeje nem láttam a családomat. Rendszeresen üzenek haza, de sohasem tudom, hogy akinek az üzenet szól, meghallják-e? Mindenesetre nagy figyelemmel nézem a délről készült filmhíradókat, fényképfelvételeket. Tizennyolc é- ves a nagy fiam, remélem, egyszer felfedezem valamelyik képen a tüntetők, a déli bábkormány és az amerikai betolakodók elleni harcot vállalók soraiban.

Csak ott lehet...

Luu-Kvi Ky szavain gondolkodva rögtön az jutott eszünkbe, milyen nehéz körülmények között él, mennyi megpróbáltatás nehezedik vietnami testvérnépünkre. Árvíz és aszály gyakran váltják egymást, és évtizedek, sőt mondhatni, évszázadok óta a szerszám mellett mindig ott a fegyver is. A japán, francia gyarmatosítók helyére most az amerikaiak léptek. Nem elég az állandó keserves küzdelem a természettel, az ag- resszortől is meg kell védeni az otthont, a szülőföldet.

A „SZÁRAZ ÉVSZAK" MÉRLEGE

Az amerikai hadvezetés a hadüzenet nélküli vietnámi háború során mindig a „száraz időszakot" várja, amely Délkelet-Ázsiában októbertől május végéig tart. Pedig a vietnami harcot nem befolyásolja az évszak. Esős vagy száraz évszak, sikság vagy dzsungel, folyó vagy szárazföld, nappal vagy éjszaka teljesen mindegy a vietnami harcosoknak. Ők ismerik a haza földjét, őserdeit, útjait, ösvényeit, -növényzetét, állatvilágát. Az agresszor számára minden idegen. A föld, a flóra, a fauna. Minden, minden...

A vietnami harcos felszerelése: a legegyszerűbb vászonruha, para. fasisak, könnyű gumi lábbeli, az egyéni fegyvere, lőszere, no meg egy zacskónyi rizs. S ezzel harcolni és győzni tud.

S az amerikai? Hong-Kongból szállítják számára még az ivó- és mosdövizet is. Félévenként pedig ki kell cserélni az egész emberállományt, mert nem bírják tovább a klímát. Igaz, a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front fegyveres erőivel szemben sorakozik fel á 7. USA-flotta 70 ezer, a vazallus államuk 20 ezer, az amerikai szárazföldi erők 250 ezer« a dél-vietnami bábkormány 600 ezer katonája, az amerikai agresszorok 3 ezer repülőgépe.

McNamara, amerikai hadügyminiszter szégyelnivaló adatokkal kérkedett.

— Három hónap alatt Dél-Vietnamban minden emberre 741 lövedék jutott, a ledobott bombákról nem is beszélve. Bombázóink u- gyanebben a három hónapban több mint százszor végeztek szőnyeg- bombázást, s pusztították a gerillákat — mondotta.

Arról már nem beszélt, és mi, Vietnamba látogató magyarok is csak az illetékes vietnami szervektől tudtuk meg, hogy az amerikai hadvezetés által oly forrón óhajtott és várt száraz évszakban a vietnami szabadságharcosok 110 ezer ellenséges katonát semmisítettek meg, vagy tettek harcképtelenné. (A legendás Dien-Bien Phu- nál 16 ezer fő volt a franciák vesztesége!)

Luu-Kvi Ky, a franciák elleni harc hős katonája, csupán összehasonlításul említette: nyolc esztendő alatt 200 ezer volt a franciák embervesztesége Vietnamban, az imperialista agresszoroké öt hónap alatt több mint 110 ezer. (Ebből 43 ezer amerikai!)

Úgy látszik, a száraz évszak sem szegődött az amerikai agresszorok szövetségeséül.

A BARBÁR PUSZTÍTÁS ÄRA

S milyen a Vietnamot támadó yenki katonák gondolkodása, elképzelése uraik személyes háborújáról? íme, a kalózbombázó arcképe:

— Vietnami tiszttel akarok beszélni — követelte a kilőtt bombázóból szerencsésen földet ért, majd hadifogoly-táborba költöztetett amerikai pilóta.

A hívásra odaérkezett a táborparancsnokság fiatal századosa.

— Parancsoljon, kérem — fordult a fogolyhoz.

— Mint tiszt a tiszttel beszélek — kezdte az amerikai, — én Itt a táborban is ember akarok maradni. Ezért reggelire tojást, teát, vajat, gyümölcsöt kérek. Ebédre általában szárnyast, vagy borjút, natúr sülve, körettel. A vacsora lehet könnyű: tea, keksz, esetleg banán, ananász. Apropó, nem kívánom ingyen. A számlát kérem Los Angelesbe küldeni, a nagynéném rendben kiegyenlíti, ugyanis és vagyok a kedvence — közölte.

A vietnami tiszt mozdulatlan arccal hallgatta a pilóta megrendelését, majd halkan, kifogástalan angolsággal hozzátette:

— De uram, ön szétbombázott egy fontos hidat, több lakóházat, s megölt öt ártatlan embert...

— Igen, igen — vágott a szavába az amerikai. — A híd nem volt valami nagy, a parasztházak bambuszból voltak, nem sokat értek, a hozzátartozóknak meg majd életjáradékot utaltatok ki halottai- kért, ügyvédemmel. A nénikém azt is kifizeti, mondom, én vagyok a kedvence...

Lakatos Ernő

HOPKINSVILLE

A Witherspoorn család nagyon csüng a családi hagyományokon. Mária Witherspoorn tíz gyermek anyja, a férje halála uťán a városi fogház őré lett. Joe. a fia, a helyettesé. Witherspoornné nővére szintén fegyházőr. A sógora 30 évig volt fegyházőr. Annak három fia ugyancsak fegyházőr, és két unokája most ugyanerre a pályára lép.

MIDDLETON

Beverley Côoks 23 éves fiatalember világcsúcsot ért él a krümpliévésben. 50 perc alatt 15 kg sült krumplit evett meg.

KANSAS CITY

A Kansas City-i Star című hélyilap a követkéző köszönetnyilvánítást közölte a lapban: „Ezúton mondunk hálás köszönetét Dr. Perry White szakorvosnak, valamint a kórház többi főorvosainak és az egészségügyi személyzetnek azért a körültekintő gondos ápolásért, amelyben Lissy nevű kedvenc tehenünket részesítették. Ugyancsak köszönetét mondunk Dr. Hill állatorvosnak, aki nem számította fel a látogatását, amikor már 5 perccel a beállt „halál" után jött el. Sok hálával: Speed Yearut család“.

mim

..............................................................................................................................................................minin..........................................................................................................................

Mr. Brown és Mr. Smith diplomaták voltak a javából. Másmás országban fejtették ki külpolitikai tevékenységet, de egy volt a hazájuk, ugyanaz a „kenyéradójuk".

Amíg Mr. Brown inkább az egzotikus szépségekre szakosította magát, és belterjes udvarlásait egészen a családtól való elszakadásig fokozta, addig a kényelmesebb Mr. Smith lukulluszi lakomákban lelte ö- römét. Mivel azonban a külügyi szolgálat rögös útjain nem hódolhatott maradék talonul táplálkozási szenvedélyének, egy alkalommal elsírta bánatát Brown-nak:

— Annyi, lakodalomnak beillő vülásreggelin kell a magunkfajta diplomatának részt vennie, mégsem sikerül amúgy istenigazában jóllaknom. Szemben ül például a Young Gangster’s City-i polgármester csinos leánya. Társalognom kell vele, ugye? Jobb kéz felöli asztaltársnőm valamilyen neves panamai írónő. Azt is szórakoztatnom kell, hogy ne tartson mulyának. Bal oldalamon Villont a dél-kóreai határkitoA póruljárt diplomata

ló bizottság elnökének felesége lapul. Ennek is ülik egy-két bókot mondani, hogy férje ne ernyedjen el a határkitolásban. Közben azok az emberré idomított. átkozott lakájok könyörtelenül elragadják orrom elől a megkezdett fogást, a- melybe épp hogy belekóstolhattam. Hogy az a hétágú is- tennyüa... Teli szájjal nem illik egy nagyhatalom képviselőjének udvarolgatni. De mit tehet ez ellen egy éhes, védtelen diplomata?

— Sokat, nagyon sokat, kedves kartárs! — vigasztalta Mr. Brown a csügged'át. — Gyákor- latüag is bevált módszeremmel elháUgattatom még a legbőbe- szédübb nőt is. Először megkérdem az 1. számú hölgytől — nevezzük így a szemben illőt — férjnél van-e?

— Igen — hangzik többnyire a válasz.

— Vannak gyermekei? — teszem fel a következő kérdést.

— Nincsenek — vallja be ő- nagysága feszélyezetten, mire kibököm az utolsó kérdést, a- melyre a nő holtbiztosán megsértődik és elhallgat:

— És miért nincsenek gyermekei ?

Zavartalanul folytathatom tehát az aszpiikos libamájpástétom majszolását, majd megkérdem a 2. számú hölgyeménytöl, férjnél van-e — Igen — Vannak gyermekei? — Igen — Kitől? — szegezem neki a döntő kérdést. Biztosítom, tisztelt kollégám, ez a nő is megnémul, mint egy hallgatási fogadalmat tett szerzetes. — Jöhet a pulykasült! Ha jóllaktam vele, felteszem a keresztkérdéseket a

3-as számú szépségnek: férjnél van ?

— Nem — hangzik a szemérmes válasz. — Leány vagyok még.

— No és hány gyermeke van?

— penderítem oda kíméletlenül. -O— Az ember sose tanul eleget — gondolta magában Mr. Smith, és a legközelebbi banketten kipróbál ta társa elhall- gattatási módszerét. A sok í- nyencfcüatból álló hidegtál felszolgálása közben megtudakolta az 1. számú, férjezett, de gyermektelen asszonytól, miért nincsenek gyermekei? A kérdezett asszonyság először egy hatalmasat csuklót, azután telerakta száját az édes- és sósvízi rákok tetemeivel, majd közelebb hajolva, lekezdte mon- dókáját:

— Talán akaratlanul is roppant érdekes témát pendített meg, uram. Biztosíthatom, hogy miután elmaradt a gyermekáldás, férjemmel együtt mindketten a leggondosabb szakorvosi vizsgálatnak vetettük magunkat alá, amely azonban nem derített fényt házaséletünk fájó pontjára. Férfi létére ön bizonyára többet tud a meddőségről. Mondja el, kérem, milyen

álláspontra helyezkedik a korszerű orvostudomány? Mit hallott erről?

Szegény Mr. Smith bánatosan visszahelyezte tányérjára a desszertvülával felnyársalt re- meterák-ollót és — vérbeli diplomatához illően — belefogott egy tudományos értekezésbe, amelyhez az égvilágon semmit sem konyított. A si- maképü lakáj már a szalonnával tűzdelt fácánmellet is elhalászta orra elől, mire a 2. számú hölgyhöz fordulhatott. Amikor azonban az ugyancsak férjezett, kétgyermekes asz- szonytól megkérdezte, ki a gyermekek atyja, az élöbbihez hasonló szóáradat zúdult nyakába. A „meg nem értett asz- szony“ tüzetesem elmagyarázta Mr. Smithnek a házasságon kívüli született gyermekek félszeg helyzetét. Rikító színekben ecsetelte csapodár férje bűnös kiruccanásait, amíg ö — úgymond — a feslö rózsabimbó, kénytelen volt otthon gubbasztani. Vajon ki veheti rossznéven egy hervadásra kárhoztatott virágszáltól, ha megvigasztalódott?

A farkaséhes Mr. Smith e- gyetlen táplálkozási esélyét az éppen felszolgált tejszínhabos csokoládétortában látta, amikor végre a 3-as számú hölgyhöz fordulhatott. Miután megtudta tőle, hogy hajadon, pimaszul megérdeklődte, hány gyermeke van ? Szerencsétlenségére annál ts pórul járt. Mert asztaltársnője először szemérmesen félárbócra eresztette szempilláját, azután az asztal alatt hálásan megszorította szomszédja kezét, majd bágyadt mosoly kíséretében kitört belőle a vallomás:

— Csakhogy végre egy olyan megértő lélekre akadtam, aki nem ítéli el a szegény leányanyát, mert ismeri a frakkos sá- tánfajzatok százfajta incselke- déseit! Ha éppen tudni akarja, tragédiám azzal kezdődött, hogy...

De hagyjuk végre magára a szerencsétlen diplomatát, akinek már a szeme kopogott az éhségtől. És aki a bankett befejeztével két adag malacpörkölttel csillapította kínzó éhségét a sarki eszpresszóban.

K. fi.