Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-03-08 / 10. szám
If, HŐÜL Vadas Ernő: Srácok Hagyományos rendezvény Mint minden évben, az idén is megrendezte iskolánk a hagyományos farsangi műsoros estet. Ä tanulók szülei, hozzátartozói egyszóval a falu apraja-nagyja, nagy érdeklődéssel várta ezt az eseményt. Eddig Tardos- kedden ez a tarka műsor minden évben valami újat, érdekeset nyújtott a falu közönségének. Az iskola minden tanítója közreműködött á műsor rendezésénél. Sok időt vett igénybe a szerepek betanulása, mind a tanítók, mind a tanulók részéről. A sok fáradságos munka azonban nem volt hiábavaló. A színpadon mindenki tudásának legjavát adta és a közönség is sokat tapsolt müsornézés közben. A szereplők közül elsősorban az I. A, a VII C és a IX. A osztályok tánc- csoportjait illeti dicséret'. Végül nem szabad megfeledkezni a VIII. A, IX. B valamint a VII B osztály jőlsi- került jeleneteiről sem. A siker teljességét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a falu közönségének két ízben adtuk elő a műsort. A íardoskeddi tanítók és tanulók kitettek magukért. Essek József, Tardoskedd Révész Ákost vagy húsz é- vé ismerem. Asszonyaink ösz- szejárnak, jó barátnők, régebben közös volt a munkahelyük. Révészék kifejezetten boldog házaséletet élnek, példásan nevelik három fiúgyermeküket. Otthonuk, a város peremén é- pült családi házuk ragyog a tisztaságtól. Szinte árád belőle a megelégedettség, kiegyensúlyozottság. Szerény, dolgos emberek, az egész környék tiszteli és becsüli őket. A férfi szépen kereső vasesztergályos, az asszony a harmadik fiú születése után kimaradt a munkából, hogy három gyermeke nevelésének szentelhesse egész idejét. Azóta éltes é- desanyjával egyetemben vezeti a háztartást. Ha csak teheti, meleg ebédet visz férjének a gyárba. A fiúk jó tanulók, többszörösen kitüntetett növendékei a magyar tannyelvű iskolának. Szüleik jogosan büszkék lehettek rájuk. Amíg... Amíg István,a legidősebb fiú lényegében, magatartásában és viselkedésében nem állott be gyökeres változás. De hadd mondjam el előbb addigi személyes megfigyeléseimet, hiszen csaknem minden héten vendége voltam a családnak. Mindhárom fiúval afféle pajtáši viszonyban állok ma is, a- kikkel zsenge gyermekkoruk óta tegeződöm. Becsültem barátságukat, őszinteségüket, ők meg büszkék voltak arra, hogy mások előtt tegezhették a „bácsit“. Beavattak kisebb-na- gyobb „titkaikba“, amelyeket nem akartak felfedni apjuk e- lőtt. Révész Ákosnál csupán azt rósszallottam, hogy elsőszülött fiával a kezdet kezdete óta megkülönböztetett szeretettel bánt a másik két fiú rovására. Ha a két kisebbik fiú valamelyike történetesen beleszólt a felnőttek vitájába, apjuk sértő, sőt megalázó módon lehurrogta őket: Hallgass! Akkor beszélj, ha kérdeznek! — Pedig semmi rosszat, vagy sületlenséget nem szoktak apjuktól kérdezni, csupán a gyermek természetes tudásvágya szólalt meg bennük. Hiába figyelmeztettem erre többször is Ákost, ő megmaradt .amellett, hogy egyedül István fia az okos, a tehetséges, az illedelmes, aki „sokra“ viheti még. Ezzel szemben Istvánnál a legerősebb apai dorgálás, sosem haladta meg a „Pistikém, ezt ne tedd! — Pityukám, édes fiam, gondold meg szépen, helyesen cselekedtél-e" stb. dé- lielgetést. Az volt a benyomásom, hogy a „csodagyerek“ ettől mindjobban elbízta magát. Szófogadatlanná, fölényeskedő- vé, pökhendivé vált. Tizennégy éves korában azután beütött az első számú istennyila a Révész családba: Pityuka este nem jött haza. Szülei félörül- ten tűvé tették érte az egész várost. De volt Pistike, nincs Pistike! A negyedik napon a rendőr hozta haza a kiéhezett, elhanyagolt külsejű szökevényt. Harapófogóval sem lehetett belőle kivenni merre járt, miben sántikált. Anyja megfürdette, megvacsoráztatta, patyolatfehér ágyba bújtatta, apja pedig tovább Pistikéete, a- helyett hogy kissé megdögö- nyözté volna. 1 Idők múltával megismétlődtek a kiruccanások, sói Sgyré hosszabbra nyúltak. Az ö- tödik társaskirándulás után apja jelentést tett a közbiztonsági szerveknél, akik egy hét múlva nyakon csípték. Megállapították, hogy társaival nomád pásztorok módjára lopott krumplit sütött az Öligetben, télvíz idején egy düledező kunyhó kőpadlóján hált és jó ruhadarabjait becserélte értéktelen, de „divatos" texasi cow- lioy-felszerelésre. Révész kérésére most én vettem „munkába“ a szépreményü ifjút, szinte „lyukat“ beszéltem a hasába, de hiába. / Múltak az évek, Pistike közben kisebb lopásokra és betörésekre szakosította magát. Apjának kellett megtérítenie az okozott kárt, de néhány vérszegény pofonon kívül nem „vitte“ többre fiánál. Tizenhat éves korában sikerült az édes gyermeket segédmunkásként behoznia abba a gyárba, ahol ő maga is dolgozott, mivel é- rettségivel sem rendelkezett a fiatalúr. Félév sem telt bele, onnan is meglépett, jóllehet havi 1000 koronánál többet keresett, amely összegnek felét megtarthatta magának. Révész István elszegődött földmérősegédnek a Vág partjára, mert „kalandosabbnak“ tartotta a vándorlást, telepről telepre. Ekkor végképpen elfogyott apja türelme, sajnos,, kissé későn! — Vagy bevonulsz egy évvel előbb katonának, vagy kívül tágasabb! — jelentette kf nemsokára fiának, de nem gondolta fenyegetését komolyan. A ravasz lurkó a katonaságot választotta biztonság kedvéért, mielőtt apja netán kipenderí- tené hazulról. Két évvel ezelőtt tehát Pistike berendezkedett a honvédelemre, és íme, példás katona vált belőle. Nem a fegyveres kötelékek iránt való szeretetéből, hanem jól megfontolt számításból, Tudta, hogy a katonaságnál nem lehet kukoricázni. Ott csak szép lehet, de erős nem — ahogyan mondani szokás. Nemsokára e- löléptették, sőt anyja legnagyobb ámulatára néhány hónap előtt a katonai parancsnokság jókívánságát fejezte ki a szülőknek, akik „büszkék lehetnek az alakulat legpéldásabb katonájára“. Az árvízkárosultak életének és vagyonának mentéséből is derekasan kivette részét Révész István, aki leszerelt és hazaérkezett. Megígérte, hogy bármilyen munkát vállal, esténként pedig az elmulasztott érettségire készük Pistike korai eltévedésének o- kát a rosszra csábító cimborákon kívül az apa gyengeségében látom. Egyúttal azonban megdől a lélekbúvárok' gyakori fejtegetése, hogy a gyermek' züllésének okát elsősorban a szülök felborult házaséletében kell keresni. Révészék esetében ez egyszerűen elképzelhetetlen. JC H. Hol volt a hiba ? Máskor is találkozzunk! A zselízi üzemi klubban legalább 250 fiatal gyűlt össze, hogy találkozzanak pártunk képviselőivel. A kiküldött elvtársak őszintén, szívélyesen beszélgettek a fiatalokkal azokról a problémákról, amelyek .általában a fiatalokat érintik. Először Gerő elvtárs, a helybeli általános középiskola igazgatója üdvözölte a megjelenteket, majd Petruska elvtárs. a lévai járási iskolaügyi osztály dolgozója mondott beszédet, jelen voltak a CSISZ járási szervezetének küldöttei is. A beszédet több mint kétórát élénk vita követte. A feltett kérdések között hallhattunk mind politikai, mind általános vagy helybeli problémákról. A párt képviselői minden kérdésre kimerítő választ adtak. Különösen érdekesek voltak a következő kérdések, amelyekre a fiatalok választ várnak. Miért van nézeteltérés Kína és a Szovjetunió között? Nem lehetne-e a Nyitrai Pedagógiai Fakultáson kívül más főiskolán is magyar fakultást létesíteni? Mi az oka annak, hogy a zselízi magyar iskola tanulói saját tornatermüket hetenként csak egyszer használhatják? A felvetett kérdések bizonyítják, hogy a zselízi fiataloknál meg van a kellő adottság a napjainkban jelentkező hibák feltárásához, és ezek mielőbbi megjavításához. A beszélgetésből levontuk a kellő tapasztalatot, és megállapítottuk, hogy ilyen találkozásokat többször is kellene tartani. Ábel Gábor A fegyverneki alapfokú iskolában is ünnepélyes keretek között tették le az új CSISZ tagok a fogadalmat. Az ünnepélyt a tagjelöltek impozáns felvonulása vezette be. A szépen földíszített klubhelyiségben Eettang elvtárs, az alapszervezet vezetője üdvözölte a jelenlevőket. A pionírszervezet részéről pedig Závodszky Mlagda és Koskó Mária köszöntötték a CSISZ tagokat. Koskó Zsuzsanna, a CSISZ iskolai szervezetének elnöke ismertette az újonnan felvett tagokkal az előttük álló feladatokat. A felavatott CSISZ tagok kötelezettséget vállaltak a párt XIII. kongresszusának tiszteletére. Béres Jolán elnökhelyettes, a feladatok megoldásának módjairól, formáiról beszél. A vita az űj vezetőség megválasztása és a határozati javaslat jóváhagyása után kulturális műsor következett. A táncdélutánon mindenki jól érezte magát, aki jelen volt. Veress Vilmos, Nyírágó Messze keleten ... Nagykapos határmenti átra- kodó-állomás, közelében épüli a Vajáni Hőerőmű. Forgalmas országút vezet rajta keresztül, s az első kanyarban, üres tér mögött áll a mezőgazdasági műszaki középiskola. Falai között a terebesi és rozsnyói járás jövő mezőgazdászai készülnek hivatásukra. A folyosón tablók függnek, egyiken mottó Fecsó Pál verséből: „Tudás bányájában vágom fejtem, gyűjtöm az eret, s ha összeszedem aranyát, szétszórom nektek emberek.“ A versszak tartalma találóan jellemző az iskola növendékeire. Hiszen a környék alig győzi várni a szívből jövő daloló, táncoló, zenélő egészséges — derűtfakasztó kultúrcsoportju- kat, és a sokoldalúan képzet! mezőgazdasági szakembereket. Jóhírük köztudomású a vidéken, aminek titka jól szervezett munkabeosztás és az ösz- szetartó kollektíva. Ez már a belépésnél észlelhető. A lépcsőházban szolgálatos diák fogad; füzetbe jegyzi a látogató nevét. Szünetig a nevelő megmutatja az éttermet, ahol tízórai várja a diákokat. A konyhából áradó illat pedig jó ebédet ígér. Mindenütt rend tisztaság, Csengetés után köpenyes, papucsos diákok sorakozva veszik át a tálcára készített pástétomos kenyeret, majd csoportokba zárkózva megindul a nagyszüneti tere- fere. Most már Varga László, 3. osztályos tanuló, CSISZ elnök kalauzol, aki Bés községből jött az iskolába, beszélgetés közben elárulja, hogy mezőgazdasági mérnök szeretne lenni, a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán a gépesítés-növénytermesztési szakra jelentkezik. Ugyanis már 3. évfolyamban kelll dönteni az érettségi utáni elhelyezkedésről, avagy továbbtanulásról. Az iskola belső és külső életéről ö tájékoztat. ' Iskolánkban a modern mező- gazdaság gépesítésével, állat- tenyésztéssel és növénytermesztéssel ismerkedünk meg Gyakorlatra állattenyésztésből Mokcsa községbe, növénytermesztésből a helyi EFSZ földjeire járunk. Társadalmi munkával a leleszi gazdaságot is segítjük, mivel iskolánk néhány évig ott működött. Tudásunkat még a mezőgazdasági körben gyarapítjuk, ahol hajtási igazolványt szerezhetünl, traktorra és motorkerékpárra Év végén már tradíció, hogy az 1. évfolyam a járás nagyobb mezőgazdasági központjaiban gyakorlaton: Vesz részt, a 2—5. évfolyam szlovákiai körútra indul, a 4. évfolyam pedig szak kirándulást rendez Magyarországra. — Délutáni szabadidőnkéi szakkörökben töltjük: a mezőgazdasági körön kívül működik a népművészeti, szlovák nyelv — és sportkör. Szombaton filmet vetítünk, ^ 12 éves iskolával közös táncesteket rendezünk. Vasárnap tanuláson kívül engedélyezve van az e- gyéni mozilátogatás. A televízió műsorban pedig válogathatunk: Bratislava, Prága, Budapest, Ungvár. — Legtöbb tanuló a népművészeti körben dolgozik, mely több csoportra oszlik. Zenekarunk sikeres múltra tekint vissza. Alapítója, szervezője és karmestere Bohony Ernő kémia -fizika tanárunk. Áldozatos munkájának köszönhető, hogy iskolánknak 46 tagú vegyes zenekara és népi táncegyüttese van. A 10 tagú tánczenekar iskolai rendezvényeken, kultúrműsorokon szerepel. Lányzenekarunknak 20 tagja van, valamennyi hangszeren játszanak sőt énekelnek is, népviseletbe öltözve. A prímás Deák Hona, nagybőgős Tokár , Rozália, a cimbalom hangjait Takács Magdolna varázsolja, aki cigánydalok előadásával tarkítja a műsort. Tánccsoportunk mindig nagy sikerrel szerepel. Nagyszabású tarka esztrádmüsor betanulásán szorgoskodunk: villámjelenetek, szavalatok, népi táncok és táncdalok csokrát nyújtjuk majd a közönségnek. Műsorunkkal a helybeli kultúrházban, a Leleszi Kétéves Mezőgazdasági Technikumban, a környező községekben, nagyobb mezőgazdasági központokban lépünk fel. Kultúr- munkánkat a téli hónapokban mutatjuk be, melynek toborzó jellege is van. Mezőgazdaságunkban szükség van utánpótlásra. — A sportkörben a futball- nak van legtöbb rajongója. A járási CSISZ kupa őszi fordulóján csapatunk került az élre. A nagykaposi ifjúsági csapatot is iskolánk diákjaiból szervezték. Röplabdázóink járási méretben a 2. helyet tartsakk és asztalitenisz. Tagjai a Vajáni Hőerőmű dolgozóival készülnek barátságos mérkőzésre. Beszélgetésünket a csengő berregése szakítja meg. Kár, mert bizonyára még sok érdekességet hallottam volna a Nagykaposi Mezőgazdasági Középiskola diákjainak életéről, így búcsúzni kellett, de remélem hallunk még mezőgazdaságunk „jövő szakembereiről“. Kőszegi Zsuzsa zönség tetszését a színdarabTavaszi délután a Dunapartoo Az elfelejtett falu Dobórúszkát az utóbbi idő- ben inkább csak történelmi nevezetessége miatt emlegették, mivel itt született a törökverő Dobó István, az egri hős, és a községben van eltemetve. Ennek kapcsán több történelmi nevezetessége van a községnek. Azonban ezek az emlékek úgylátszik lassan feledésbe mennek és megszűnnek emlegetni a községet is. Az elmúlt időszakban azonban újra kezdik emlegetni a falut, mégpedig a kulturális megmozdulások miatt. Nemrég a dobóruszkai CSISZ tagok Jókai Mór: Gazdag szegények című komikus tragédiáját vitték színre, és más helyeken is felléptek vele, Megnyerték a közönség tetszését a színdarabbal. Az itteni alapszervezetét Fulajtár Bernét serkentette aktívabb ténykedésre. Ö nemcsak az alapszervezet elnöke, hanem megállja a helyét a színpadon is. Nem sok tag van, azonban akiket nyilvántartanak, azok mind teljesítik feladatukat. A színdarab előadásával kapcsolatban dicséretet érdemel Fulajtár Bernét és Fu- lajtás Vince, akik mindenféle téren példát mutatnak a fiataloknak. De a többi műkedvelő színész is jól megállta a helyét. Mindezeket mérlegelve elmondhatjuk, hogy Dobóruszkán is megtört a jég a kultúráiét terén. Fontos, hogy ezt a megkezdett munkát ilyen sikerrel tovább folytassák. Jó lenne megalakítani a tánccsoportot, aminek vezetője Pásztor Erzsébet, a helybeli ó- vónő lenne, mert ő Tőketere- besen iskolázáson vett részt, ahol tánccsoport-vezetésre képezték ki. A faluban van any- nyi fiatal, hogy nyugodtan lehet rájuk támaszkodni. A fiatalok Késő Jánostól, a HNB elnökétől minden támogatást megkapnak. Béres Emil, az EFSZ elnöke szintén tőle telhetőén segíti a CSISZ alapszervezetét. A szomszéd községekben még vendégszereplésre is elkísérték a fiatalokat. így kellene mindenhol a fiatalokat segíteni, akkor meg volna az e- redménye. ‘ Sipos X
