Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-03-01 / 9. szám

síl. KINCSEK mentése Jónéhány évvel ezelőtt tervezték már, hogy Párkányban múzeumot létesítenek. Ez nem­csak egy-két ember ötlete, vagy történelem­mániás tanító óhaja, hanem teljesen alulról keletkezett népi kezdeményezés. A környék történelmi helyekben bővelkedik. Az Ipoly és Garam-menti falvak értékes néphaqyományo- kat őriznek. A népi folklór tarka világa ele­venedik meg egy-egy kulturális bemutatón, de sajnos, ez már kezd feledésbe merülni. Meg kell hát menteni az egyre inkább kallódó tör­ténelmi értékeket, a népművészeti kincseket, hagyományokat népszokásokat. Múzeum kell tehát, amelynek létesítői, vezetői, munkatársai önfeláldozó munkával, készek lennének elvé­gezni hivatásszerűen ezt a munkát. A párkányi állomás közelében, a siralom völgyében gyakran középkori harci eszközöket találnak szántás közben. Hatalmas csata zaj­lott itt valamikor. Szobieszki János lengyel király itt verte meg újra a Bécs alól idehú- zódó törököket. A Garam torkolatánál Rákóczi táborozott, ahonnan Esztergomot lövette, ami­kor labancz-megszállás alatt volt. A környé­ken öt-hatezer év előtti emberi kultúrák nyo­maira bukkannak. A traktorok mélyen szán­tanak. Az erózió veszélyezteti a talajt. Azok a tárgyak, amelyek egy méterre voltak talán a földben, ma az eke járásának útjába esnek. Ezért pusztulnak, törnek, kallódnak. A népmű­vészeti értékek ugyancsak elkopnak. Feledés­be merülnek, menteni kell hát. Kémend, Bény, Kőhídgyarmat, történelmi hagyományait ki is­meri? Szájról szájra jártak ezek a hagyomá­nyok, de a szájhagyomány konkrét bizonyíté­kok nélkül nem eléggé megalapozott. A tárgyi bizonyítékokat a múzeumban össze lehetne gyűjteni. A múzeum létesítésének gondolata legelő­ször talán Vércse Miklóstól, jelenleg a párká­nyi magyar alapfokú iskola tanítója — szár­mazott. Nem történelem-szakos, de érdemes­nek tartja foglalkozni a történelmi értékek gyűjtésével. Elgondolását sok párkányi és kör­nyékbeli értelmiségi egyén helyeselte, segít­ségre siettek, felajánlották teljes támogatásu­kat. Megmozdult a nép is. Porosodó, málladozó dolgokat kerítettek elő a múzeum számára, ami valóban csak ott értékes a közlátványnak kitéve, nem pedig a padlásokon, présházakban, vagy düiedező kamrákban. A múzeum szer­vezői a mára is gondoltak. Az EFSZ-ek kör­nyékbeli ipari üzemek, falvak fejlődését is dokumentálni akarják . Egy EFSZ alapszabály­zata száz év múlva milyen érdekes lesz. Meg kell hát az ilyesmit is menteni a jövő számá­ra. A fölszabadulás utáni fejlődést is aprólé­kosan akarják bemutatni a leendő múzeum­ban. Lelkesedésből, munkakedvböl kiállítandó anyagból nincs is hiány. Képzett egyének is állnak rendelkezésre, akik ezt a különben nem is kis munkát végrehajtják. Éppen csak he­lyiség hiányzik a múzeum számára. Illetékes helyekről gyakrabban történt ígé­ret, hogy kapnak épületet. Párkány mégiscsak idegenforgalmi és bizonyos fokig kuituráiis gócpont is, így látogatói is lennének állandóan a múzeumnak. Tehát haszon Is származna be­lőle a város számára. De azért épület még most sincs, ezért nincs múzeum sem. A párkányi városi nemzeti bizottság etéren valóban nehézségekkel küzd. Természetesen vannak fontosabb problémák is, mint a múze­um kérdése. Egy múzeum várathat magára — így gondolják sokan. Előbbre való mástw felépíteni. A város különben is átépítés alatt áll. Állandóan túrják-fúrják még az utcákat is, ilyenkor aztán ezer más megoldásra váró sürgető probléma adódik elő. Sokminden lé­tesült a városban és még sokmindent kellene létesíteni. Előbb-utóbb bővíteni kell az üzlet- hálózatot, kórházat építeni, szállodát és lakó­házak százait. De a múzeumról sem szabad megfeledkezni. A lehetőséghez képest a városi nemzeti bizottság és járási nemzeti bizottság illetékes osztályainak támogatásával létre kell hozni ezt a múzeumot. Nem szegényíti, hanem gazdagítani fogja a várost és a kulturális föl- emelkedést szolgálja. Kulturális fölemelkedé­sünk javára válik, tehát meg kell valósítani, segíteni kell létrehozását. Bagota István akarsz KáTOIáTISZT lenni? A csehszlovákiai magyar fiatalok is jelentkezhetnek felsőbb katonai iskolára. Négy évi tanulmányi idő eltelte után tényleges tiszti rangot nyernek. Alapkövetelmény, hogy a jelentkező fiatalok egészségügyi állapota a katonai előírásoknak megfelelően érettségi bizonyítvánnyal rendelkezzenek, jól beszéljenek szlovákul vagy csehül és általában meg­feleljenek a felvételi vizsgán. A tanulás természetesen ingyenes. La­kást, ruhá/atot, ellátást a tanuláshoz szükséges kellékeket ingyen kap­ják a hallgatók. Az iskola hallgatóinak fizetése az időközben elért rang szerint törté­nik. A 3. és a 4. évfolyam hallgatói ezenkívül havonta még 50 korona pótpénzt is kapnak. Az előléptetés a tanulmányi előmeneteltől függ. A hallgatók szünideje a következőképpen oszlik meg. Karácsonykor tíz nap, a félévi szünetben hét nap. Az egyes évfolyamok között a ta­nulmány befejezésekor 30 nap. Eltávozási engedélyt vagy külön szabad­ságot is kaphatnak indokolt esetekben. Tantárgy a matematika, testnevelés, kémia és más katonai szaktan- tárgyak. Az oktatás és kiképzés tel jesen korszerű, jól felszerelt tanter­mek állnak a tanulók rendelkezésér e. Szabad idő, sport és egyéb szóra­kozási lehetőség biztosítva van. Az érdeklődőknek bővebb felvilágosí­tással az illetékes járási, katonai parancsnokság szolgálnak. Az isko­lában pedig a fölvételi vizsgák alkálival nyerhetnek bővebb tájékozta­tást. Andriskin József katonai iskola IV. évfolyamának hallgatója 300 fiatal A naszvadi CSISZ tagok j érdemeinek jutalmául Nasz- vadon tartották meg a me­zőgazdaságban dolgozó fia­talok legjobbjai komáromi járási konferenciáját. A naszvadi fiatalok ezúttal is példásan szervezték a kon­ferenciát, amiért külön di­cséret illeti Őket. Közel háromszázan gyűl- j tek össze Naszvadon az em­lített konferencián. Megje- j lent a CSISZ Szlovákiai Köz- ! ponti Bizottságának elnöke Daniel Futej, a CSISZ ke-1 rületi vezetőségének titka- jj| ra Čekirda Igor és több más kedves vendég. A beszámo­lót Opálka Milán, a CSISZ komáromi járási vezetősé­gének alelnöke tartotta. Nagyra értékelte a fiatalok j helytállását az árvíz alatti mentési munkálatokban. Ki- j értékelte a legjobb ifjúsági ! munkacsoportokat és a fia­talok előtt álló feladatról beszélt, amelyek a párt XIII. j kongresszusa előtt várnak rájuk. Az ünnepi beszámoló után j vita következett. Fölszólal­tak az EFSZ-ek elnökei sok fiatal és a konferenciára ér­kezett vendégek is. A leg­több felszólaló a mezőgaz- 'daságban dolgozó fiatalok téli munkalehetőségeiről be­szél, amely a fiatalok szá­mára eddig nagyon kedve­zőtlen. Kérték és követel­ték, hogy az illetékes szer­vek foglalkozzanak ezzel a ] problémával, mert különben nehéz lesz a fiatalokat meg­nyerni a mezőgazdaság szá­mára. Elképzelhetetlen, hogy I a fiatalok többsége csak a ] nyári idény alkalmával dől-§ gozzon a mezőgazdaságban és csak akkor biztosítanak számukra kielégítő kereseti lehetőséget. Ősz végétől ta­vaszig pedig tétlenül vár­ják a mezőgazdasági mun­kák kezdetét fizetés nélkül. Varga elvtárs, a járási párt- bizottság titkára hozzászó­lásában sok felvetett prob­lémára válaszolt. A fiata­loktól is több kezdeménye­zést kért és figyelmeztette őket, hogy ne csak követel­jenek, hanem szorgalmasan dolgozzanak is, hogy az igé­nyeik valóra válhassanak. A konferencián a járás legjobb alapszervezetei — a naszvadi, bajcsi, bálványi és a gútai jutalmakat kap­tak és több CSISZ tagot ki­tüntettek. A konferenciát táncmulatság követte. Kende István, Komárom Rozsnyói meglepetés Kellemetlen meglepetés érte a rozsnyói fiatalokat. Bezárták a városban az if­júsági klubot, és egyelőre a fiatalok nem tudják, hogy miért. A klub több mint egy év óta, kisebb kifogásoktól eltekintve, elég jól műkö­dött. A város fiataljai itt találtak szórakozást, ide jártak kikapcsolódni munka, vagy a tanulás után. Most pedig egyszerűen fölbom- lasztották a klubot, és be­zárták a helyiséget, de hát miért? Tudjuk, hogy ma már a legkisebb városban és fa­luban is léteznek ifjúsági klubok, vagy ha még nincs, akkor szerveznek. Rozsnyón pedig — amely diákváros is — nincs lehetőségük a fiataloknak szabadidejükben táncolni menni, vagy meg­hitt társaságban elbeszél­getni. A volt ifjúsági klub megfelelt erre a célra. Biz­tos vagyok abban, hogyha a helybeli illetékes szer­vek csak egy kicsit is tö­rődnének a rozsnyói fiata­lokkal és megértenék őket, újból megnyitnák az ifjúsá­gi klubot. Ennek nemcsak én, hanem száz és száz hoz­zám hasonló fiatal nagyon örülne. így újból megoldód­na a rozsnyói fiatalok szó­rakozásának kérdése. Oravec Éva, Rozsnyó Felnőttekké váltak Az ipolybalogi alapiskolában ünnepélyes keretek kö­zött avatták CSISZ tagokká a kilencedikeseket. Az ötven pionír szívszorongva várta azt a napot, amikor a piros nyakkendőt kék CSISZ inggel cserélheti fel. Az iskola minden tanulója részt vett ezen az ünnepé­lyen. Az avatásra váró tanulók felsorakoztak az iskola folyosóján az ünneplőbe öltözött pionírok mellett. Az iskola igazgatója Pölhös Imre tartott ünnepi beszédet. Ez után következett az ünnepség legszebb része — a tanulók letették a CSISZ fogadalmat. A fogadalom- tétel után örömmel vették át Zsigmond Józseftől, a CSISZ iskolai szervezetének vezetőjétől a CSISZ iga­zolványokat. A fiatalok azért is örültek az avatásnak, mert ez egy kicsit már a felnőttek sorába való lépésüket is jelentette. A hivatalos ünnepség után a tanítók szívé­lyesen elbeszélgettek az új CSISZ tagokkal, majd táncmulatság következett. Az új CSISZ tagok tudják, hogy a tagsági igazolvány átvétele az eddiginél jobb tanulásra és viselkedésre is kötelezi őket. Varga Erzsébet - Ipolybalog nnmsR .....................T? Günther Kretzschmar: Fenyők SZEPS1BEN OLVASNAK ...... ■> i ■ Jiŕi Mikula: Emberekkel túlzsúfolt hajó Már évek óta foglalkoz­tatja pedagógusainkat, pszi­chológusainkat és termé­szetesen nem utolsó sorban a szülőket, a fiatalok ter­mészete. Abban már vala­mennyi kutató véleménye megegyezik, hogy a fiata­lok könnyen befolyásolha­tók, és természetük ugyan­úgy formálható, mint a szobrász műtermében meg­munkálásra váró anyag. Az a tény, hogy az iroda­lom nagy szerepet játszik a fiatalok természetének kialakításában, tagadhatat­lan, s ezért nem lehet szá­munkra közömbös, hogy ki mennyit és milyen könyvet olvas. A könyvek megszerette­tésében és helyes kiválasz­tásában nagy szerepük van a pedagógusoknak, a könyv­tárak dolgozóinak és a szü­lőknek is. Már sokat hallottam a szepsi fiatalokról, akikről azt beszélik, hogy szeretik a könyveket, s ők in ár meg­találták a szépet, a szóra­koztatót. a szépirodalmi könyvekben. Ezt az is bizo­nyítja, hogy Szepsiben na­gyon kevés fiatal van, aki ne lenne tagja a városi, vagy legalább az iskolai könyvtárnak. A közelmúltban felkeres­tem Tamás Geliért, magyar szakos tanárt, aki egyben az iskolai könyvtárnak a ve­zetője, a városi, népkönyvtár aktivistája, s fáradhatatlan rendezője számos irodalmi összejövetelnek. Kérdéseimre szívesen, vá­laszol és elmondja: — Igen, a szepsi fiatalok már szeretnek olvasni. Alig akad fiatal, aki ne lenne rendszeres olvasó. Az isko­lások szép, nagy könyvtár­ral rendelkezik, de már ez is kevés diákjaink igényei­nek, kielégítésére, s így többen tagjai a városi nép­könyvtárnak, ahol több, mint 500 fiatal olvasót tar­tanak nyilván. Egypár évvel ezelőtt még itt is hiányos­ságok voltak ezen a téren. S hogy ma szép eredmé­nyekkel dicsekedhetünk, ez hosszú, fáradságos munka gyümölcse. Az elért ered­mények nem csupán egy embernek köszönhetők, ha­nem egy egész csoportnak. Ezek elsősorban a helyi is­kolák pedagógusai és a vá­rosi népkönyvtár odaadó dolgozói, akik különösen irodalmi délutánok, könyv­viták és mesedélutánok megrendezésével járultak ehhez a munkához. Bodnár Katalin és Gla- dis Valéria évek óta sike­resen vezetik a városi nép­könyvtárt. A pedagógusok­kal karöltve dolgoznak. Már a legfiatalabb korosztál­lyal igyekeznek megszeret­tetni a könyveket. Gyakran összejönnek a 6—11 éves gyerekek a könyvtár olvasó­termében, ahol mesedélutá­nokat rendeznek számukra. Nagyon érdekesek ezek az összejövetelek, ahol olyan meséket, és elbeszéléseket mondanak el a gyermekek­nek, amelyek a könyvtárban nyomtatásban is megtalál­hatók. Hogy az olvasásra ösztönözzék őket, az is elő­fordul, hogy egy-egy érde­kes mesének csak az ele­jét ismertetik, s a gyerme­kek érdeklődésük felkelté­se után már kiváncsiak a mese végére is, és szinte kapkodják a kölcsönzésre váró könyveket. Az ifjúság és a felnőttek számára szánt irodalmi ösz- szejövetelek megrendezésé­ben a pedagógusok, mint irányítók vesznek részt. Gyakran a magyar és a szlovák tannyelvű középis­kolák, valamint a mezőgaz­dasági gépészeti technikum CSISZ tagjai tartják az elő­adásokat, szemelvényekkel és zenével tarkítva. A rendezők meghívják a szerzőket is ezekre az iro­dalmi rendezményekre. Gya­kori vendég itt Rácz Olivér, Fecsó Pál, Nagy Olivér, akik Szepsi közelében élnek. A fiatalok szívesen elbeszél­getnek velük műveikről, munkájukról. Fiataljaink úgy megked­velték až ilyen irodalmi összejöveteleket, hogy gyak­ran kezdeményezői is ezek­nek a rendezvényeknek. Tamás tanár külön kie­meli Pruszák Zoltánná ta­nárnő ezen a téren végzett munkáját, aki már évek óta foglalkozik az olvasás prob­lémáival. Munkáját ország­szerte ismerik Pályadíjat nyert az olvasás módszerei­vel foglalkozó tanulmányá­val. A kissé hosszúra nyúlt beszélgetés után a városi népkönyvtárba indultam Ta­más Geliért tanárral. Köz­ben a tanítás is befejező­dött. Nagyon elcsodálkoz­tam azon, hogy a diákság egy része tanítás után nem haza, hanem a városi nép­könyvtárba igyekezett. A mellettünk haladó le­ánycsoportot megszólítot­tam. Valamennyien a ma­gyar tannyelvű középiskola diákjai voltak. Baranyi Mag­da, Müller Márta és Bacsó Etelka a kérdéseimre el­mondja, hogy az ő második otthonuk a könyvtár, leg­jobb barátjuk pedig a jó könyv. Már évek óta sze­retnek olvasni. Eleinte csak a kalandos regényeket ked­velték, de ma már szíveseb­ben Jókai, Mikszáth, Zola és Dickens regényeit olvas­sák. Arra a kérdésemre ho­gyan osztják be idejüket, hogy olvasásra is jut, egy­hangú és rövid választ kap­tam. Ha valaki szeret olvas, ni, időt is talál rá, A könyvtár dolgozói ma is úgy mint a hét többi nap­jain nagyon el vannak fog­lalva, beszélgetésre nem sok idő jut. Felnőttek, fiatalok és gyermekek sokaságát keli kielégíteniük szép és jó szórakozást nyújtó köny­vekkel. Lobéi Zoltán ' ___ ri T

Next

/
Thumbnails
Contents