Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-15 / 7. szám
A vidám parkban: Jacob Landau, amerikai művész fametszete Önvallomást tenni többféleképpen lehet. Hosszan elmesélve, vagy tömör tényeket sorolva. Négyszemközt önmagunkkal vagy többek színe e- lőtt. Fennhangon ki tárulkozva, vagy papírra vetett sorok in- kognitójában... Valószínűleg ez a gondolatsor vezette lengyel testvérlapunk, a Sztander Mlodych szerkesztőit is arra, hogy élőszó helyett a levelek ankétjét hirdessék meg: „Te és a 2000. év“ címmel. FÖLDHÖZRAGADTSÁG NÉLKÜL Felhívásunk külön nyomatékkai kérte a fiatalokat: legyenek nagyon őszinték és nagyon reálisak. Még a fantázia szárnyalásának perceiben se szakadjanak el az élet valóságától! Nem földi földhözragadt- ságot vártak — hiszen öreg bolygónkról az ember már a csillagok világába is elmerészkedett, — hanem tisztán jövőbe látó szemeket, s a vágyak légvára helyett a munka és a tanulás tégláiból felemelt holnap képét... Nem kértek nevet és pontos lakcímet. Csak születési évet, képzettséget, foglalkozást, családi állapotot, gyerekek számát, korát, nevét, anyagi helyzetét, érdeklődési kört, hobbyt, egészségi állapotot: egyszóval mindazt, ami az embert jellemezheti, s mindazt, amiből kinőhetnek az ember hétköznapi vágyai. S a lengyel fiatalok százai kezükbe vették a tollat! A levelek beérkezéséig azonban kicsit várni kellett. Tartsuk be mi is az idő rendjét, s — kis kitérővel — ismerkedjünk meg addig a varsói Pedagógiai Intézet érdekes felmérésével. CSALÁDI BOLDOGSÁG DICSÉRETE A felmérő munkát dr. Zbigniew Zaborowski, a Pedagógiai Intézet professzora vezette. Hat általános iskolában és hat technikumban háromszáz varsói diák tett önvallomást: száznyolcvankilenc fiú és száz- tizenegy lány. A diákok legtöbbje — 28,9 százalék — az élet legfontosabb céljaként első helyre a családi boldogságot választotta! Nincs ebben semmi csodálatos, hiszen szinte valamennyi lengyel család még ma is hordozza — rejtve, vagy nyíltan — az elveszettek iránt érzett fájdalmát... Ezek a szabadságban és szabadságra született fiatalok minden idegszálukkal tiltakoznak a nyomasztó múlt — több millió ember pusztulása — ellen, s nem akarják megismerni a család erőszakos széthullásának fájdalmát! 27 százalék a munkát s 22 százalék az anyagi jólétet helyezte mindenek elé. A dicsőség és a hirnév fogalma azonban alaposan lemaradt: a megkérdezetteknek csak 1 százaléka dédelget ilyen nagyratörő vágyakat. Sokkal több azoknak a száma, akik a tiszta lelkiismeretet, a társadalomért végzett munkát az emberek támogatását, vagy a haza védelmét tekinti elsődlegesnek... A professzor így foglalta össze tapasztalatainak lényegét: — A fiatalok jólétben akarnak élni, de az akarásuk egészséges gazdasági és etikai elvekből indul ki. Nem jellemzi őket az önzés, s nem akarnak munka nélkül élni. Látják, hogy ma még fontos dolog például egy non-iron, vagy egy mosógép, de ezek a dolgok néhány év múltával már nevetséges apróságokká válnak! Nem akarnak hősködni, s nincsenek romantikus elképzeléseik. Izig- vérig mai gondolkozásúak... NINCS MIT TAKARGATNI! S most lássuk a leveleket! Nem egy, s nem kettő, teljes névvel és a lakóhely pontos megjelölésével érkezett, tanúsítva azt, hogy a lengyel fiatalok nem látnak életükben és vágyaikban semmi takargat- nivalót. Leon Lewandowski például így írt Tucholá-ból: „Gimnáziumba járok, jövőre érettségizek. Ez nagy fordula- tott jelent majd életemben, hiszen az érettségi lehetővé teszi, hogy általános iskolai tanító lehessek. A gyermekek nevelése tölti majd ki életemet... Szeretnék továbbtanulni, de még nem lehet. Egyetlen gyerek vagyok, s kötelességemnek tartom, hogy szüléimét segítsem. 1967-ig katona leszek. Utána dolgozom majd, s közben tanulok az egyetemen. 1970-ben huszonnégy éves leszek. Valószínűleg ekkor gondolok majd a családalapításra... Milyen feleséget szeretnék? Nem „ideálisát“, csak olyat, aki jó. akinek van ambíciója és vannak eszményképei. Azt szeretném, ha nagy gondot fordítana majd gyermekeink nevelésére, mert legalább két gyereket akarok... 1970 és 1890 között szerintem az ember meg fogja hódítani a Holdat, s lehetővé válik a holdutazás. Megszűnnek a gyarmatok, de még nem kerül sor a teljes leszerelésre. 2000- ig nem valósul meg a teljes béke és egyetértés, s tovább tart az állandó harc a háború ellen... Ha mégis kitörne a háború, azt csakis Nyugat-Né- metország robbanthatja ki! 1980-tól 1990-ig talán elérem azt, hogy középiskolai tanár lehessek, s városba költözhessek. Nem nagyvárosba kívánkozom, hanem kisvárosba, ahol feladatok tömege vár majd rám! Nem hiszem, hogy 1990-től 2000-ig minden szocialista országban kommunizmus lesz. Csak a Szovjetunióban. Lengyelországban talán 2020-ra valósul meg ez... De én akkor már nagyon öreg leszek: 2000- ben töltöm be Ötvenegyedik é- letévemet! Akkor már az én helyemre is fiatalok állnak majd. Olyanok, amilyenek most mi vagyunk...“ MERRE VAN A KARRIER ÚTJA? A szerkesztőség 187 levelet választott ki a sokszázból: a legjellemzőbbeket. Szembetűnő, hogy a jövőre vonatkozó vágyak, tervek és ambíciók között milyen sok a hasonlóság. Akad ugyan olyan is, aki miniszterelnök, miniszter, vagy legalább nagykövet szeretne lenni, de a többség tudja azt, hogy nemcsak miniszterekre van szükség, s az ember minden poszton sokat tehet a társadalomért. Maradnak tehát a reálisabb vágyak: osztályvezető, tudományos munkatárs, gyárigazgató, iskolaigazgató, kutatómérnök... Szinte valamennyien tisztán látják:, a származás és a protekció manapság már vajmi keveset számít. Az előrehaladás egyetlen és legfontosabb feltétele: a szakképzettség. (Befejezése következik) .a. Somos Ágnes A bratislavai magyar tannyelvű alapiskola kilencedik osztályos tanulói elfoglalták helyüket a teremben. Megérkeztek azok is, akikkel találkozni akartak. Üzemekből meghívott műszaki dolgozók, szakemberek, mesterek, újságírók és sok olyan fiatal, akik már elhagyták ezt az iskolát, kikerültek az életbe, és most találkoztak volt tanulótársaikkal. A találkozás célja tapasztalatcsere volt. Tanácsot vártak a végzős tanulók a pályaválasztásról. A CSISZ iskolai szervezete rendezte az egészet, és ilyen találkozót más iskolai CSISZ szervezetek is rendezhetnének. A formális bevezető beszédek után az üzemekből meghívott idősebb emberek szóltak a fiatalokhoz. A diákokat különös figyelem szállta meg, minden szóra érdeklődéssel figyeltek. Mintha az iskolában tanítóik szavait figyelnék óra közben. Lehetséges, hogy az itt hallottak még inkább emlékezetükbe vésődnek, mint azok a dolgok, amelyeket az iskolában hallottak. Miért életbevágóan lényeges a helyes pályaválasztás? Milyen szakmát tanuljanak a lányok? Hát a fiúk milyen iskolára, illetve szakmára jelentkezzenek? És az iskolából az életbe kikerült fiatalok hogyan találták fel magukat? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről folyt a beszélgetés. Stifanitz Jenő, a bratislavai Stavokombinát iskolaügyi osztályának vezetője szintén meleg hangon beszélt a fiatalokról. Évek hosszú során magam is tanító voltam, ismerem az iskolák helyzetét és általában véve a fiatalokat. Ma is állandó kapcsolatban vagyok velük — folytatta. Higgyjétek el, nagyon rosszul esik, mikor a büfében látom egy-egy tanítványomat, aki kitüntetéssel végezte el az alapiskolát, és ma sört mér, vagypedig féldecivel szolgálja ki az enyhén ittas vendéget. Többre nem futja e- rejéből, mert nem helyesen választott pályát. Még a fizetése is alacsonyabb az olyan munkatársaiénál, aki vendéglátói ipari szakiskolát végzett és ott szerzett érettségi bizonyítványt. Különösen a lányokkal van a legtöbb baj a pályaválasztás terén. Nehezen tudnak elhelyezkedni, mert legtöbbjük fodrászatban, ruhaiparban vagy vendéglátó-iparban akar elhelyezkedni. Ezeket tartják tipikus női szakmáknak. Pedig a lányokat ma már más szakmák is várják. Miért érettségizik o- lyan egyén az általános középiskolában, aki eleve tudja, hogy nem kerülhet főiskolára, mert ez nem is célja? A gépészeti és kohászati vállalattól Slávik József azonnal némi felvilágosítást nyújtott a lányoknak. A fiúknak ugyanúgy szól ez — hangsúlyozta — és most jól figyeljetek! Csak a mi vállalatunknál legalább 25 féle szakma várja a lányokat és a fiúkat egyaránt. Két éve kaptunk az iskolátoktól ipari tanulókat. Nagyon jó! dolgoznak, szorgalmasan tanulnak, elégedettek vagyunk velük, emellett jól is keresnek. Biztos jövő áll előttük. Igaz sokat kell nekik tanulni. Képzeljétek el, csőszerelőnek csak olyan fiatalt veszünk fel, akinek matematikából kettes osztályzatnál nincs rosszabb jegye. De a fizikához és a kémiához is értenie kell. Ne becsüljétek ie az ipari tanuló-intézeteket, sem az ipari középiskolákat, mert ott a kívánalmak komolyak, akárki nem is állja meg a helyét, ipari pályára talpig ember kell. De ha jól tanultok, nyugodtan lehettek iparosok. A mai korban az iparosok és a jól képzett szakmunkások boldogulnak a legjobban. És egy lányból miért nem lehet jólképzett szakmunkás? Mi az elektro-i- parban örömmel látjuk a nőket és ez a helyzet az egész országban. Elektro-műszerész, finom-mechanikus és vasesztergályos, marós, minden jól tanuló ügyes lányból válhat Az elektro- és a vasipari szakmák váljanak már végre tipikus női szakmákká, és fodrásznak vagy hasonló szakmákra menjenek inkább a gyengébb fizikumú lányok, akik máshol kevésbé állnák meg a helyüket. A pályaválasztás minden fiatal számára addig, amíg véglegesen el nem helyezkedett — állandó téma. Efölött sohasem lehet napirendre térni, rengeteg fiatal még álmában is pályát választ, annyira helyesen akarja megalapozni életét. Nagyon helytelen, ha a tanulók pályaválasztási tanácsadásánál az iskolákban csak az irányszámokat tartják szem előtt. Tú évvel ezelőtt talán még megbocsátható volt ez. de ma semmiesetre sem. Minden iskola elsősorban gondoskodjon arról hogy hajlamuk, tehetségük szerint helyezze el végzős tanulóit Ez az elv érvényesül a bratislavai magyar tannyelvű alapiskolában. Mindegy az, ha valaki a Siovnaftban műszerész vág’ kémikus, illetve más üzemben vasesztergályos, vagy építkezési szakember, csak az a lényeg, hogy becsületesen állja meg helyét az életben. Minden munka egyformán értékes, ha jó és lelkesedéssel végzik el azt. Ilyen tanácsokat adnak a tanítók a tanulóknak. Ha kőműves vagy, gyárat építesz, u- gyanolyan értékes munkát vég- zel, mintha főiskolai végzettséged van és diplomával a zsebedben működsz vatahol. Lényeg az, hogy becsületesen dolgozz! Sorba szólásra emelkedtek a- zok a fiatalok, akik tavaly vagy még hamarább hagyták el az iskolát. Ma már különböző üzemekben dolgoznak, megbecsült szakemberek, adnak a szavukra, kész emberként veszik őket. Vasmunkások és építési szakemberek, illetve tanulók emelkednek fel helyeikről, szembenéznek volt diáktársaikkal, a régi ismerősökkel, beszámolnak nekik mire vitték, mennyit keresnek, milyen szakmát érdemes választani. Figyelmeztették a tanulókat. hogy csak tanulásnak szenteljék minden idejüket. Milyen jó, hogy én is jó számtan nista voltam, mert én kőműves lettem és ott is fontos a matematika. így beszélt az e- gyik felszólaló a feszülten figyelő diákoknak. Az üzemekből meghívott dolgozók hívták maguk közé a tanulókat, nemcsak tanulmányi kirándulásra, hanem hogy ismerkedjenek meg a szakma rejtelmeivel és válasszanak, ha kedvük is úgy tartja. A magyar alapiskola tanulóit várják a bratislavai üzemek és ä felsőbb iskolák. Bagota István
