Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-02-15 / 7. szám
m UL II. Folytatás Egy alkalommal, amikor éppen végétért az „Ezüstté kincse“, megkérdeztünk húsz fiatal mozilátogatót: „Tudja, hogy kicsoda May Károly? (szándékosan mondtuk jelen időben, mintha még élő személyről lenne szó). A legérdekesebb válaszokat közöljük. „May Károly írta «a Ezüst- tó kincsét.“ „Várjon csak, nemrégen olvastam róla az újságban. Azt hiszem, valami világbajnok.“ „May, May... nem tudom, valamikor már hallottam ezt a nevet, de nem emlékszem rá, hogy kicsoda.“ Ez az utóbbi felelet volt a leggyakoribb. Csak három vagy négy 14-16 éves fiú válaszolt pontosan: „May Károly német író volt, az ő regényéből készült az „Ezüst-tó kincse“ filmváltozata." Ezzel nem azt akartuk bebizonyítani, hogy micsoda mulasztás történt és milyen keveset tudnak May Károlyról, tehát gyorsan pótolják be ezt a hiányosságot és vegyék be az iskolák tantervébe. Csupán az érdekelt bennünket, tudják- é a mozilátogatók, hogy May Károlynak valami köze van a filmhez. S megállapítottuk, hogy a fiatalok nagyrésze ezzel egyáltalán nincsen tisztában, megfeledkeztek róla, vagy soha nem is tudták ezt. Az azóta annyira híressé vált regényeit határainkhoz közel, Radebeul-ban írta. Berendezett ott egy villát, hogy így teremtse meg az írásra ihlető környezetet és ezzel pótolja jól-rosszul a hiányzó élményeket. Közben pedig May Károly, aki első személyben írta regényeit, azt akarta elérni, hogy olvasói a kifundált kalandokat valóságnak tartsák. Pedig az í- ró nem is volt ezidáig külföldön. Körülvette magát török szablyákkal, arab és indián tárgyakkal. atlaszokkal és lexikonokkal, így írta egyik könyvét a másik után. Hetven köWinne tout j átszanak tetet, hatvanezer oldalt írt. I- lyen feliratú névjegyeket osztogatott: „May Károly, ismertebb nevén Old Shatterhand“, doktornak tituláltatta magát és úgy öltözött, mint egy trapper, vagy egy bedluin. , A levelezéseiből és kortársai vallomásaiból megtudjuk, pontos képet alkothatunk arról, hogyan vált May Károly az idők folyamán saját fantáziájának az áldozatává. De nehogy félreértsenek: egyáltalán nem vagyok May műveinek kiadása ellen. Ellenkezőleg. Azt hiszem, hogy a művein felnövekvő három nemzedék csak szórakozást keresett May regényeiben, és talált is bőven. Bár a May regények Hitler kedvenc olvasmányai voltak, de éppen olyan lelkesedéssel olvasták őket Kari Liebknecht, Albert Schweitzer, Thomas Mann és Albert Eins- stein is. De azért mégiscsak jó, ha többet tudunk May Károlyról, mint azt, hogy 1842-ben született és 1912-ben halt meg. May Károly tehát minden vita, minden lélektani film és muzikál ellenére birtokába vette a filmvásznat és divattá vált. És kéz a kézben, a „filmhullámmal“ karöltve jött a másik hullám is. A nyugati lapokban gombamódra szaporodnak a hirdetések. Valódi gyermek koltokat, indián nyilakat, teljes cowboy felszerelést és mindenféle mást kínálnak, ami okvetlenül szükséges, ha a fiatalok Winnetout és Old Shatter- handot akarják utánozni. Ezt a hullámot mi magunk is tapasztalhattuk. A gyermeklap, ha a fedőlapján valami Winnetou kép volt, egykettőre elkelt és a szerkesztőségekbe csak úgy áradt be a sok levél, hogy az indiánokról írjanak a lapok. Egyszeriben helyet kaptak a folytatásos indián képregények a felnőttek részére szánt lapokban is. Prágában versenyt rendeztek, ki lesz a legtökéletesebb Winnetou és a versenynek óriási sikere volt. A szerző ötéves kisfia, aki eddig űrrepülő akart lenni, egy napon azzal jött haza, hogy a magával hozott fából faragjon neki az apja egy igazi „med- veölőt“, mert enélkül a fiúk egyszerűen nem állnak vele szóba. Tehát indiánosdit játszani a szó legszorosabb értelmében divattá vált. És játsszák kicsinyek és nagyok egyaránt. E- gyesek szerint ártatlan játék, mások szerint nagyon rosszul hat a fiatalokra. Egyesek szenvedélyesen védelmezik, s közben azzal érvelnek, hogy a May regényekben „a jó mindig legyőzi a rosszat", sőt még azt is emlegetik, hogy „nagyon is összefér a proletár nemzetköziséggel“, mások pedig ugyanilyen szenvedélyesen támadják és azzal érvelnek, hogy „Winnetou nem lehet gyermekeink példaképe“ vagy pedig azzal, hogy „May regényeit éppen a nácik szerették legjobban“. Semmi értelme nem lenne, ha felsorolnék itt minden érvet pro és kontra. Elég lesz talán, ha meghallgatjuk pár o- lyan ember véleményét, akik ezzel a problémával mélyrehatóan foglalkoztak. Dr. Edgar Lukáš, ideggyógyász: Az igazság demonstrálásának egyetlen formájától sem kell félnünk, és ez a forma, a- hogyan May Károly ír az igazságról, az ifjúság számára a legmegfelelőbb, mivel egészen természetes. Az a tény, hogy a May rajongók táborában akadnak szép számmal tizenhat és tizennyolc éves fiatalok is, csak azt igazolja, hogy tíztizenhárom éves korukban nem kapták meg azt, amire szükségük lett volna. Erre a korra jellemző (a fiatalok életkorára gondolok), hogy tetszik nekik az elvhűség, a becsületesség, a fair play. Hogy a példaképeiktől átvesznek mást is, például a beszéd- stílust, a megszólítást és hasonlókat, az csak azt igazolja, hogy a példaképek lelki tartalmát a magukévá akarják tenni, s szerintem ez ad tartalmat minden „játéknak.“ Antonín Himl, a CSISZ Központi Bizottságának titkára: Nekem is az a véleményem, hogy nem szabad May Károly- ból és regényeinek megfilmesített változatából valami „tiltott gyümölcsöt“ csinálnunk. Ezzel csak azoknak segítenénk, akik éppen ebben az indiános- diban látják, sajnos, egyetlen lehetőségét annak, hogy a lapok elkeljenek, vagy hogy a mozilátogató közönséget visz- szahódítsák. De az ifjúsági és a gyermek szervezetek is éppen ezzel a romantikával akarják megnyerni a fiatalok bizalmát. A fiatalság (ma is) nagyon szeretne érvényesülni, tanulni, résztvenni a valóság megváltoztatásában, szeretne érdekes kalandokat átélni, ki akar tűnni stb, és többször nem veszi tekintetbe, hogy az elképzelései ellentétbe kerülnek a valóságos lehetőségekkel. Innen e- red a természetes vágy a romantika és a kaland iránt. A hősöknek mindig nagy volt — és most is igen nagy — a nevelő hatásuk, ha valóban megnyerik az olvasót vagy a mozilátogatót, ha a fiatalságnak valóban a példaképeivé válnak. A múltban valahogy nem törődtünk az ifjúság ilyen szükségleteivel, egyszerűen nem vettünk róla tudomást, a fiatalokra rá akartunk erőszakolni sokszor olyan példaképeket, a- kik már koruknál fogva sem férkőzhettek olyan közel a fiatalság leikéhez, például a Nagy Honvédő Háború hőseit, vagy a partizán harcok bátor harcosait. Nagyon nagy rés maradt az Ifjúsági irodalomban, ahonnét száműztük a kalandos regényeket, de nemcsak a regényeket, hanem a filmeket és színdarabokat is. Nagyon egyszerűen akarjuk pótolni ezt a hiányosságot most azzal, hogy kiadjuk a Dzsungel könyvét és a May regények egyikét-mási- kát. Ez azután az oka, hogy az indián és a western hullám annyira divattá vált nálunk, ha — bizonyára — csak ideiglenesen is. A propagandánknak jobban kell tudnia, hogy mi tetszik a gyermekeknek és a fiatalságnak (azért, mert először találkoznak vele — úgy a könyvek, mint az indián és cowboy tárgyú filmek terén), hogy azután a megfelelő irányba terelhessük az érdeklődésüket. Ez pedig napjaink, a jelen romantikája, a mi hőseink és példaképeink — akikről mindezidáig nem tudtunk még e- léggé érdekes könyvet írni, vagy filmet készíteni. Ez a pár sor nem akarja lezárni ezt a vitát, nem akarja kimondani az utolsó szót sem May Károlyról és a műveiről. Hiszen még nagyon sok hozzászólást közölhetnénk. Ez a vita addig tart majd, amíg az emberek olvasni fogják a könyveit. És az indiánosdi? És a Winnetou-láz? Hát most még tart. És tartani fog mindaddig, amíg Wendlant úr vagy valaki más nem talál ki valami érdekesebbet, mint az indián fejdísz. Howgh! Ford.: N. László Endre Népszerű emberek albuma ŠT. VRASTIAK: 4. Karel Goit Egy újságíró megkérdezte Karel Gottot, szeretne-e még nagyobb hírnevet magának, mire a híres énekes azt felelte, hogy szeretne még jobban énekelni, mint ahogyan énekel. Egyetlen feleletből nem akarunk az énekes jellemére következtetni, de ez a válasz nagyon találó és jellemző is egyszerre. A konzervatóriumban operaénekesnek tanul mindmáig. Közismert tény, mennyire lelkiismeretesen és alaposan készül minden dal eléneklésére. Egyesek azt állították róla, hogy olykorolykor kopíroz, utánozza mások stílusát. A valóság azonban ennek az állításnak merő ellentéte, az ő énekstílusát próbálják sokan utánozni. A dalait csak „gotovky“ néven emlegetik, s ez az ő lassú éneklésmódját jelenti, amikor az énekes hangjának minden szép árnyalata szabadon érvényesülhet, (Tam, kam chodí vítr špát stb.). Először villanyszerelőnek készült, majd énekelt az Alfa és a Vltava kávéházban. Matuška és Pilarová távozása u- tán a Semaforban volt Recitálja, azután pedig Ferdinand Havlík Dvadsať című Recitáljában szerepelt. Most a nemrégiben megalakult Apollo színház tagja. Bizonyára nem mondtunk róla sok újat. Célunk csupán az volt, hogy még egy kicsit közelebb vigyük önöket é- nekes csillagunkhoz, akit már külföldön is nagyon jól ismernek. Dalait nem soroljuk fel, hiszen minden nap hallják őket a rádión vagy a tévén keresztül. (L. E.) TALLÓZ AS Egy előkelő washingtoni szálló pazar lakosztályából eltűnt egy vendég ékszerei kazettája. Az igazgató a haját tépte, a szálló detektívje szintén, sokak arcán azonban a káröröm kaján vigyora terült szét. A meglopott vendég ugyanis személy szerint John Macon, a CIA volt igazgatója. Vészes napok virradtak a párizsi autóvezetőkre. A jövőben nem számíthatnak arra, hogy egy-egy kihágás után megesik rajtuk a rendőrök szíve, ugyanis a jövőben a legmodernebb ra- dárkészülékek ellenőrzik a forgalmat, és minden szabálysértést irgalmatlanul feljegyeznek. Hablb Burgiba tunéziai elnök felesége Párizsban volt gyógykezelésen. A kezelés befejezése után országa nagykövetségének épületében egy hatalmas csokor virág fogadta: De Gaulle elnök küldeménye. A kedves figyelmességtől meghatott Burgibáné néhány perccel később a következőket telefonálta Kamerunból jelentkező férjének: — Soha életemben nem kaptam, ilyen gyönyörű virágot. Ez a csokor többet segített minden orvosi tanácsnál és gyógyszernél. Hátborzongató filmet vetítenek egy londoni moziban. Első előadásán 23 néző ájult el. Azóta állandó mentőosztag ügyeleteskedik a moziban. Egy dallasi szálló szobáiban a következő feliratú tábla lóg a falon: „Ha nem bír aludni, ne az ágyainkat okolja. Azok elsörendüek. Inkább vizsgálja meg lelkiismeretét.“ York amerikai város adóhivatalának páncélszekrényéből egy ismeretlen betörő ellopott 57.000 dollárt. A tettesben lehetett némi humorérzék, mert a hivatal főnökének asztalán otthagyott 518 dollárt — jövedelmi adó fejében. Walter Cunningham Renoi (amerikai) ékszertolvaj nemrég nehéz helyzetbe került, ötvenezer dollár értékű zsákmányolt ékszerrel a zsebében észrevette, hogy a rendőrség a nyomában Mit tehetett mást? — lenyelte az összes ékszert, 65 brilliánst, egy 20 karátos rubint és egy smalag- dot, aztán vigyorogva fogadta a rendőröket. Nem volt szerencséje. Bekísérték és vallatóra fogták. Tagadott, mint a karikacsapás, és a rendőrök — mivel nem találtak nála semmit — már-már ott voltak, hogy szabadon engedik, amikor Cunninqham arca fájdalmas fintorba torzult és heves gyomorgörcsöktől kínozva mindent beismert. Azonnali műtéttel őt is megmentették, meg az ékszereket is. Egy skót whisky-gyár már évek óta 70 „főnyi“ li- bafalkával őrizteti raktárát. A szárnyas „silbakok“ minden alkalommal éktelen gágogást csaptak, ha ismeretlen ember közeledik a raktár felé, és ami még fontosabb — nem dézsmálják meg a készletet. TALLÓZÁS
