Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-02-15 / 7. szám

ILL A barokk szobrászat mesteréről... Georg Raphael Donner - mint tz mär neve után is feltehető — nem született Szlovákiában, mégis fővárosunk leghíresebb szobrászai közé soroljuk. Az igaz, hogy az ausztriai Esslin- genben látta meg a napvilágot (1662. május 25.), ott is kezd­te faragni első szobrait — de alkotó élete nagyrészt a mi földünkhöz köti. 1727-ben Esz- terházy Imre — később kancel­lár és esztergomi érsek — Don­nert meghívta Bratislavába és kinevezte építészeti igazgatójá­vá. 1739-ig működött az akkori Pozsonyban. Az érseki palota nyári kertjében, a mai Gott- wald-téren, volt a műterme. Ebben az időben került legin­kább a barokk művészet hatása alá is. A barokk, az egyházi kö­töttséget szétzúzó reneszáns folytatása volt, melynek - mint azt Elek Artur megjegyezte - az érett, fejlett, sőt túlfejlett, a dagadó izomzatú emberi test volt a szépségideálja. Donner leghíresebb bratisla- vai alkotása a Dóm Márton- szobra. Pozsony vármegye mo- nograjiája alkotását a XVIII. század legkiválóbb lovasszabrai közé sorolja; Dr. Julius Kálmán kis füzete viszont műemlékei közé tartozik. Bár csak a ló lábán és alapzatainak egyéb kellékei vannak tiszta fémből, a szoborcsoport súlya körülbe­lül 100 mázsa. A köpenyét meg­osztó szentet Donner az egy­háztól teljesen eltérő koncep­cióban faragta meg. Márton alakja helyett magyar ruhás vitézt alkotott meg - teljesen világi stílusban. Híres bratisla­vai alkotása volt még Eszter- házy Imre fehér márványszob­ra és az egykori Grassatkovich palota bejáratát díszítő négy évszak szimbolikus szobra. Bra- tislavában sok tanítványa volt, akik teljesen az ő stílusában dolgoztak. Donner híres bratislavai mű­termében nemcsak olyan szob­rokat készített, melyek a fő­városban vagy Szlovákiában kaptak elhelyezést, (a trencsé- ni templom oltárdísze, az II- lésházy kápolnában szintén az ő alkotása), — de itt készült el Donner egyik leghíresebb al­kotása is, a bécsi Heuer Markt díszkútja. Kétszázhuszonöt éve halt meg — 1741. február 15-én. Mártonvölgyi László Rafael Donner: Nő kígyóval, Iskoláinkban, a társadalmi és tömegszervezetekben és általában minden­ütt már folynak az előkészületek az Ifjúság és a dolgozók alkotóversenyeire. Az előző évektől eltérően, mikor e szemlék igen sok kívánnivalót hagytak maguk után, a szervezők ez idén tartalmilag és formailag egyaránt több változtatást eszközölnek. A bemutatókat mindenekelőtt tervszerűbbé és igé­nyesebbé teszik. A hajrámunka elkerülése és a jobb felkészülés érdekében született az a döntés is, hogy a versenyt két évre (1966-1967-re) írják ki. Idén az előadók, a fúvózenekarok, a társastánc-együttesek, a tánc- és dzsessz-zenekarok, az énekkarok, a bábszínjátszó együttesek, és az amatőr- filmesek össz-szlovékiai szemléjét rendezik meg. Jövőre kerül sor a gyer­mekek táncegyütteseinek, az ifjúsági énekkaroknak , a színjátszó együttesé­nek, és az irodalmi színpadnak az össz-szlovákiai szemléjére. Mivel a versenyek másképpen folynak le, mint eddig, gyakran felvetődik ä kérdés: tulajdonképpen miért is kellett új versenyrendet kiadni, mi tette szükségessé a régi elvek felülvizsgálását és megváltoztatását? A válasz egyszerű A régebbi irányelveknek megfelelően az együttesek leginkább csak a vetélkedés, a versenyzési lehetőség miatt dolgoztak, tanul­tak be darabokat, táncokat, dalokat és más műsorszámokat. Végső soron csupán a kitüntetéseket, a verseny során elérhető díjakat tartották szem e- lőtt, mit sem törődve a neveléssel, a társadalom szükségleteivel. Az új irányelv az alkotóversenyt minőségi szempontból magasabb szín­vonalra emeli. Fő .feladatának azt tartja, hogy fokozódjék a művészi alkotó- tevékenység az ember esztétikai és erkölcsi nevelésében. Ez azonban csak úgy érhető el, ha a mükedvelés is szoros kapcsolatba kerül az emberek min­dennapi életével, munkájával, a szabad idő célszerű felhasználásával. Az új irányelv tehát azért szükséges, hogy az alkotóversenyek jobban megfelelje­nek a ma követelményének, a szocialista társadalom igényének. S nemcsak az irányvonal változott meg, Megváltozott az elnevezés is. A régebben használt „Ifjúsági alkotóverseny“ kibővült a „dolgozók“ szóval, ami azt jelenti, hogy a vetélkedők már nemcsak az ifjúság, hanem a felnőttek alkotótevékenységének seregszemléi is. Ez önmagában is megmagyarázza, hogy az ifjúság és a dolgozók alkotóversenye elnevezés nem formális, hanem igen mély tartalmú. Azt fejezi ki, hogy a seregszemléken korosztályra való tekintet nélkül a műkedvelésnek úgyszólván mindegyik ága felvonul. A versenyt a CS1SZ Központi Bizottsága, a szakszervezeti tanács s az Is­kola és Kulturális Ügyek Minisztériuma hirdette ki. A szervezést a kultu­rális tevékenység egységes terve keretében mindenekelőtt a helyi nemzeti bizottságok végzik. Ebben a felelős és igen szerteágazó munkában természe­tesen nincsenek magukra hagyva. Segítséget kapnak a népi szervektől és szervezetektől, a magyarlakta vidékeken elsősorban a CSEMADOK-tól. A CSE- MADOK segítsége azért Jelentős, mert ez idén a versenyek fordulóin sokkal több magyar együttes szereplését várják, mint eddig. E tekintetben mind a létszámot, mind a minőséget mindenekelőtt a CSEMADOK helyi szervezetei szabhatják meg döntően. Régebben a magyar együttesek — többnyire anyagi okok miatt — csak kivételes esetekben jutottak el a központi szemlékre. A szervezők most azt szeretnék, ha a magyar együttesek az össz-szlovákiai rendezvények minde­gyikére eljutnának. Spišská NováVes-en a színjátszók, Dolný Kubinban a szavalok jönnek ösz- sze rendszeresen. Ezeken a helyeken magyar együttesek már az elmúlt é- vekben is felléptek. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a szemlékre ez idén is eljutnak. Jelenleg azonban nem sok remény van arra, hogy a többi szem­lékre is eljussanak. Magyar vonalon a bábszinjátszás, az ének, zene és a film műkedvelői olyan gyengék, hogy e csoportoknak pillanatnyilag kicsik az esélyei. Nem akarjuk műkedvelőinket elkedvetleníteni. Inkább figyelmeztetni sze­retnénk: sok lehetőség kinálkozik magas színtű szereplésekre. Jó lenne, ha élnénk az alkalommal és a színjátszáson és táncon kívül (amely a legerő­sebb) fellendítenénk a bábszinjátszást, a tánczene és az amatörfilm szak­köröket is. Ez azért szükséges, mert már nagyon időszerű lenne mükedvelé- sünkben a vérátömlesztés, a mozgalom új színfolttal történő gazdagítása. Az elmúlt napokban több — az alkotóversenyekre készülő — együttes mun­káját néztük meg. A színvonal mindenütt igéretteljes. Ezúttal azonban mégis inkább a változatosságot dicsérjük. Bár a színskála még mindig szé­lesíthető, az együttesek többféle műsorformával próbálkoznak. Erre lenne szükség mindenütt. Különösen ott kellene változatosabbá tenni a munkát, a- hol eddig egyedül a színjátszást és a táncot helyezték előnybe. Egyrészt a sokféleség, másrészt a jó minőség, a magas színvonal a felté­tele annak, hogy a magyar együttesek a központi szemlék mindegyikére el­jussanak. Magyar vonalon — mint az elmúlt években már kétszer — Komáromban ez idén ismét megrendezik a Jókai-napokat. Ezen a nagyszabású seregszem­lén a legjobb csehszlovákiai magyar szavalok, színjátszóegyüttesek, irodalmi színpadok, és énekkarok lépnek fel. Tavaly például 50 szavaló, hat színjátszó együttes, és hét irodalmi színpad bemutatkozásának voltunk tanúi. Szép, em­lékezetes esemény a komáromi találkozó. A fiatalok és felnőttek százai Jön­nek össze és fejezik ki nemzetiségi kultúránk értékeit. A Jókai-napokra büszkék vagyunk, és sikere érdekében a jövőben is mindent megteszünk. Szükséges azonban elérni azt is, hogy a csehszlovákiai magyar együttesek legjobbjai ne csak Komáromban, hanem az Ifjúság és a dolgozók alkotóver­senyeinek keretében az országos szemlék mindegyikére eljussanak. Ennek megvalósulása nem utolsó sorban rajtunk, együtteseink munkáján és igye­kezetén múlik. Akik jól dolgoznak, azok az országos szemléken is sikert re­mélhetnek. Balázs Béla gy kis pesti fözöben ké­szült illatos fekete mel­lett beszélgettünk, mi­közben a kilométerekre terjedő magnószalagokról a legújabb felvételű Peggy Lee és frank Sinatra számok sorát hallgatjuk. Méltán merül fel a kérdés, hogy miért éppen ezekre a számok­ra esett választásunk? Nos hát azért, mert a vendéglátó Her- mely Gabriella kedvencei és példaképei közé tartozik ez a két fényes csillaga a jazz ének­lés művészetének. így hát be­szélgetésünk tárgya természe­tesen a zene és főleg a jazz, melynek Hermely Gabriella ép­pen egy tucat éve tolmácsoló- ja és az élvonalban helyet fog­laló képviselője. Eddigi sike­rekben gazdag működését te­kintve szembetűnő az a lény, hogy a művésznő mindig az új utakon járó avantgárd csoport­hoz tartozik, és hogy hallga­tóinak zöme az ifjúság köré­ben van. A keleti metropolisból, Kas­sáról indult el. Zenei adottsá­gai a biztos hallás és a ritmus­érzék — már kislány koriban megnyilvánultak. Kezdétben zongorázni tanul, s csak ké­sőbb kezd énekelni. Tanárai egy leendő Carment és Amnerisl látnak benne, de Ő csakhamar átvált a jazzra. Először Sivá- éek „big-band" zenekarával működik, s itt — elsőként — egy csesze fekete mellett... kezdi megvalósítani a szlovák nyelvű swing stílust. Nevéhez fűződik számos fiatal hazai szerző müveinek bemutatása, propagálása és sikere. A - Pro­sím (a, nauč sa to odomňa — lemezsikere tette tulajdonkép­pen ismertté nevét. Ezután több sikeres felvétele lát nap­világot. Katerina Valente után elsőnek készít „trükkös" fel­vételt a rádió részére, melyen mind a két szólamot saját ma­ga énekli. A .Tatra revue" születé­sénél is ott van. Különösen két száma — a párizsi apacslány dala a „Tadam" és. hires bo­hóc-dal a „Bravó" — elválaszt­hatatlanul összeforrott szemé­lyével. A technika új vívmá­nyánál, a TV adások megszü­letésénél is jelen van. Az első prágai adáson ő képviseli a szlovákiai jazz énekeseket és azóta is számtalanszor láthat­tuk a TV képernyőjén. A hazai sikerek után külföl­dön is ismertté válik. Az első állomás Varsó, majd egy ro­mániai turné következik. Szép emlékek fűzik Moszkvához és Leningrádhoz is, ahol különö­sen nagy sikert aratott Rajkin színházban. Legfrissebb emlé­kei között azonban a nemrég befejeződött, élményekben gaz­dag németországi út van. Nem csoda, hiszen kereken hat hó­napig énekelt a német közön­ségnek a brandenburgi kapu mindkét oldalán. Ivó Pavlik osztravai Quintettjével érte az a megtiszteltetés, hogy a nyu- gatberlíni „Badewanne" bárban Szlovákia első képviselőjeként lépjen föl. Ennek az éjjeli klubnak különben az a neveze­tessége, hogy a világ jazz csil­lagainak neve — akik felléptek a „Badewanne" bárban — ott díszeleg a bárpult feletti fa­lon. Ezek a nevek pedig nem kisebbek mint Armstrong, Nat King Cole, Ella Fitzgerald, akik mellett most már egy Hermely Gabi autogram is ott díszeleg a falon. Beszélgetés közben így ele­venedik fel a múlt s terelődik a jelenlegi farsangi fellépése­ken át a jövőbeli tervekre. Mert tervek vannak bőven. Hazaiak, külföldiek egyaránt. Pillanat­nyilag azonban nagy körülte­kintéssel és odaadással készül szerdai fellépéséire, melyeken az Astoria Clubban az Astoria négyes fogja kísérni. Hangszalag még volna, de a művésznőt várja a „második műszak", vacsorát készíteni a két kis nebulónak. Végezetül pedig köszöni hall­gatóinak kedves leveleit, me­lyekre időhiány miatt eddig még nem tudott válaszolni. Varga József Merre halad a Magyar Dal­es Táncegyüttes? A CSISZ SZKB mellett működő Magyar Dal- és Táncegyüt­tes január utolsó hetében tartotta hagyományos tanácsadó értekezletét. Zenei szakembereket, koreográfusokat, a kultu­rális élet irányítóit és újságírókat hívtak meg erre a gyű­lésre, és az volt az 'eszmei cél, hogy hasznos tanácsokkal tá­mogassák az együttes munkáját. Jelen esetben ahhoz a prog­ramhoz kellett hozzászólni, amelyet az együttes idén és jö­vőre kíván megvalósítani. Lényeges segítség az, ha a résztvevők átérzik feladatuk súlyét, ha nemcsak bírálnak, hanem tanácsokat is adnak. Ezen az értekezleten azonban nagyon is egyvágányra terelődött a szó. Azzal a kritikával és védekezéssel telt el legtöbb idő, hogy nem kielégítő az énekesek produkciója. Pedig az együttes olyan szép és nehéz feladatot tűzött ki maga elé, amelyről inkább érdemesebb lett volna több véle­ményt mondani. Idén például majdnem az egész Kelet-Szlo- vákiát bejárták és három műsorral is felkészültek erre a tú­rára. A nagyobb táncaikból úgynevezett „nagy műsort“ ad­nak. A falvakon viszont osztott műsorral lépnek fel. A Né­pek dalai és táncai című műsorban például magyar, szlovák, lengyel, német, román, olasz, bolgár, és ukrán népdalokat, il­letve népi táncokat ad elő az együttes tíz táncosa, három éne­kes szólistája és húsz tagú zenekara. Dalolva szép az élet címen viszont nemcsak a népdalokból és táncdalokból, de az ope­rettekből, sőt az operaáriékból is ízelítőt kap a falu lakos­sága. Nagy értéke még ennek az osztott műsornak, hogy mindegyik műsorszám előtt magáról a sorrakerülő műfajról is ismertetést adnak. Ugyancsak dicséretes az együttesnek az a szándéka is, hogy mintegy tíz fellépést a CSKP XIII. kongresszusa tiszteletére ajánlottak fel. Ami pedig a jövő évi műsortervet illeti, ez különösen a folk­lór kedvelőinek okoz nagy örömet. A Magyar Dal- és Tánce­gyüttes ugyanis újabb népi eredetű feldolgozásokkal kíván 1967-ben >a közönség elé lépni. Évszakok címmel délszlovákiai ünnepi népszokásokat elevenítenek fel. Ilyen lesz például a Nyitra vidéki kiszehajtás és a villőzés, továbbá az ugyancsak Nyitra vidéki Szentiváni tűzátugratás. Külön érdekessége lesz ennek a műsornak, hogy négy részre tagozódik majd fel. A tavasz, a nyár, az ősz és a tél népi szokásai adják együtt­véve a műsor egészét. 3 - Neumann Janos

Next

/
Thumbnails
Contents