Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-21 / 51-52. szám

v

Ű-íKis házassági breviárium

• Házasság előtt a szemet jól ki kell nyitni — utána inkább félig behúnyni

• Ideális szerelmi házasság az, amikor az asszony úgy szereti a férjét, mintha nem is lenne a férje

• A házasság akkor jó, amikor a házastársak kötelességeiket jogoknak, a jogaikat pedig kötelességeiknek tekintik

• A házasság olyan lép, amelyre több mézet kell kenni, mint amennyi ráragad. A legjobb, ha a mézből állandóan van egy kis tartalék, hogy az élet keserűségeire mindig kéznél legyen belőle néhány csepp

• Egy boldog házasságban kevés múlik azon, hogy mindkettőjüknek egy a szíve és a vágya. Sokkal fontosabb, hogy mindkettőjüknek egyformán elhatárolt távlatuk legyen

• A feleség sokat tesz házassága boldogságáért azzal, ha férjét a világ legjobb férjének tekinti, vagy legalábbis úgy tesz, mintha annak tartaná

• A férjek olyanok, mint a biztosíték: ha otthon túl nagy a feszültség, kiégnek

• Nem baj, ha a férj előbb a főnök, később a csendestárs szerepét tölti be a házasságban — csak az a fontos, hogy ne vegye észre

• A házasságot akkor nevezzük boldognak, ha a házastársak jobban szeretnek hazamenni, mint elmenni otthonról

• Sokan lényegesen jobb házaséletet élnének, ha a saját házasságukkal is annyit törődnének, mint a másokéval

• Sokkal kevesebb lenne a válás, ha a házastársak ugyanúgy mindent elkövetnének a házasság megmentéséért, mint annak idején mindent elkövettek a házasság létrehozása érdekében.

„Hozzászólásom a „Ml FAJ. GYERE MESÉLJ“ JeUgéÜM: Problémáját egy kicsit a magaménak Is érzem; án la Bt éve járok egy fiúval, a kUlBnbatg csak az, hogy még, nem vagyunk jegyesek. Nézetem saerlnt előszűr Is tisztázni keU a saját érzéseit. A vőlegénye szereti. ön viszont néha úgy érzi, hogy már nem szereti őt. Az én figyelmemet ez a „néha“ ragadta meg. Ilyen hosszú Ismeretség után ugyanis előfordulhat, hogy a szeretetet, kedvességet magától értetődőnek tartja, nem Is tudná elképzelni másképp. Ha azután valamilyen apróságon nem tudnak megegyezni, szerencsétlennek érzi magát s attól fél, hogy elrontja az életét. Bizonyára ilyen esetekre vonatkozik a „néha*. Persze, ezzel nem akarom azt mondani, hogy feltétlenül tartson ki a vőlegénye mellett. Hazugságra nem lehet építeni, kUlBntfsen egy életre való kapcsolatot nem. — márpedig ha tényleg nem szereti és hozzámenne, ez történne.

A házasság azonban minden esetben bizonyos kockázattal jár. — Az ember akármilyen megállapodott jellem is, mindig fejlődik, s hogy milyen Irányban, azt nehéz előre megállapítani. Éppen ezért, az érzései tisztázása után dUntsUn és ne féljen az eredménytől. Ha konkrét választ vár, bizonyára csalódott levelemben. De minden ember a maga sorsának kovácsa, s élete irányítását nem bizhatja senki másra.

„NE FÉLJ*

A „BARNA KISLÁNY" jeligére küldök tanácsot: Lehet, hogy a férfi azért mondta most meg, hogy elvált ember, mert eddig nem tartotta fontosnak. Most azonban lehetséges, hogy házasságra gondol, tehát úgy érzi, kell, hogy mindent tudjon róla, Partnerében valószínűleg erős nyomokat hagyott első, szerencsétlen házasélete. Lehetséges, hogy elvesztette hitét és önbizalmát. Nem tudja új házassága sikeres lenne-e, s nem

akarja esetleg az Gn életét Is tönkre tenni. Gn viszont, ami az elvált férfiakat Illeti, egy téves előítélet hatása alatt áll. Mással nem tudom megmagyarázni határozatlanságát. Azt ajánlom: ha úgy érzi, hogy partnerét változatlanul szereti, hisz neki és megérti, úgy érzi, hogy jó társa lenne és feledtetni tudná a múltját, tartsa vele továbbra is a kapcsolatot. Természetesen beszéljenek meg mindent alaposan és tudnia keU partnere elképzelését a jövőjükről. Ne legyen határozatlan és szabadítsa meg magát az előítéletektől.

„PELINK“

„Válasz a „BARNA KISLÁNY“ jeligének“: A fiatalembernek mindjárt eleinte meg kellett volna magának mondani, hogy elvált férfi s nem évi Ismeretség után. Így úgy tűnik, hogy valami oka volt a titkolódzásra. Viselkedése komolytalanságra vall, úgy látszik nem érez felelősséget a családja iránt. Mindenesetre nem lenne szabad az ilyen emberek szerelmi kalandjait még elősegíteni. Gondolja magát egy Uyen férfitől boldogtalanná tett családanya helyzetébe.

„MI IS VAGYUNK APUKÁNK SZERETETÉRE“

„Válaszom a „PIROS RÓZSAK“ jeligére: A levélíró azt ,állitja, hogy 15 éves korában ment férjhez és hogy a férje szülei azért ellenezték őt, mert nem volt földje. Ha kiszámítjuk, abban az Időben már senkinek nem volt saját földje, tehát ez nem lehetett az ok, az azonban Inkább, hogy minden józanul gondolkodó szülő ellenzi, hogy fia egy 15 éves lányt vegyen el, mert előrelátható, hogy abból nem lehet kitartó feleség. Azt írja, hogy későn tudta meg, hogy a férjének van egy gyereke, i0 azt hiszem, ha a házasságuk előtt tudta volna Is, hozzáment volna a férjéhez. Dgy gondolom, minden levelében felhozott indok csak kifogás azért, mert megismerkedett egy felelőtlen fiatalemberrel, aki kész

lenne tönkretenni egy házaséletet és három gyermek életét. Ezen kell elgondolkoznia*.

Rajéi Sándoraé

„Felelet a „PIROS RÓZSAK* jeligére": Kedves fiatalasszony, szeretnék Gnön segíteni. Én a maga helyében otthagynám a férjét, mert nem volt magához őszinte. Hát eljárás az, a házasság után bevallani, hogy már van egy gyereke? Ez olyan körülmény, amit feltétlenül előtte közölnie kellett volna magávil. És ha a férje Igazán szerette volna, ezt meg Is tette volna. Ezért, ha úgy gondolja, hogy a férfi önt őszintén szereti, szerelmük kölcsönös és szívesen vállalja az apa szerepét a három gyermek mellett, ne nézze azt, hogy a férfi fiatalabb Öntől.

„BOLDOGSÁG, MERRE VAGY?"

„Válasz a „MIT TEGYEK?“ jeligére: Én is érettségizett lány vagyok, s három éve járok egy Inaslskolát végzett fiúval. Nekem sosem jutott eszembe, hogy szakítsak vele, pedig az édesapámnak nem tetszik. Szerintem, ha valaki Igazán szeret valakit, az Iskolai végzettség nem lehet akadály. Ha a főiskolát végző fiúval járna, ezt csak érdekből tenné, amit később megbánna. „ANITA“.

„Válaszunk a „MIT TEGYEK* jeligéjű kislánynak: Határozatlanságán csodálkozunk. Szerintünk egy 19 éves, érettségi előtt álló lánynak már tudnia kell ilyen dolgokban határozni. Ha az alatt, hogy „együtt jár* egy inasiskolát végzett fiúval, csak barátságra gondolt, nem pedig szerelemre, oko- sabban teszi, ha elfelejti. A barátságot a szerelemmel szemben alátámasztja az is, hogy a fiú az ön kérésére nem volt hajlandó tovább tanulni Azt tanácsoljuk, döntsön a főiskolás mellett, talán érdemesebb a szerelmére“,

„CS. TRIÓ*

„HOLDVILÁG“ jeligéjű olvasónk nem helyesli a 43. számunkban közölt, Szakái Márta, H. Erzsébet és K. Éva hozzászólását a „Beszéljünk az erkölcsről“ vitához. Felelet és vi- tazárásképpen a szerkesztőség nézetét közöljük:

Mindenekelőtt leszögezzük, hogy a kapuban csókolózni nem erkölcstelen, hanem illetlenség. A meghatározás azonban nem lenne pontos, ha nem említenénk meg azt is, hogy a csó- kolődzás és csőkolódzás között különbség van. Mert nem illik

Erkölcs és illem

megállni a kapuban és az este „fő programjaként* órákig csókolózni. Ezzel szemben, más lapra tartozik az ha a fiú és lány sétából vagy moziból hazatérve, búcsúzásul a kapuban

megcsókolják egymást. ÍTeháí Illetlen dolog a kapuban álldogálva csókolózni, minden 1áró- kelö közeledtére szétrebbenni, majd utána Ismét összehúzódni.

De ha már illemnél tartunk, legyünk még pontosabbak: a kapuban álldogfillni, csókolód- zás nélkül se való. A kapuban nem szórakozunk és nem bú- csúzkodunk órák hosszat. Mondjuk el minden mondanivalónkat séta közben, a szórakozóhelyen vagy az úton hazafelé, a kapura már csak egy rövid búcsút hagyjunk.

10 kérdés a férjekhez

A feleségek gyakran panaszkodnak amiatt, hogy az előzékeny és kedves fiatalemberekből, akik há- Ü zasságuk előtt csak úgy lesték minden kívánságukat, udvariatlan, nemtörődöm térjek lettek. Sok = esetben valóban így van, de — kezet a szivre — néhány év házasság után nem változtak meg az = asszonyok is? Az ő tökéletességükhöz talán kétség sem fér?

= Ne hamarkodjuk el a választ, döntsünk az alábbi kérdések szerint, mert azok bebizonyítják, meg- = maradt-e, avagy mennyire hagyott alább a feleség “figyelmessége és gondossága a férjével szemben.

H És még egy tanácsot Szeretnénk adni: a férjek vigyázzanak, nehogy az újság feleségük kezébe ke- = rüljön, mielőtt a kérdésekre válaszoltak, mert ez minden bizonnyal befolyásolná a válaszokat — = mármint az utolsó napokat illetően.

= Most pedig lássuk a kérdéseket — igen-nel vagy nem-mel felelünk, — de csalni nem szabad, csak = az őszinte válasz érvényes! '

1. Ki kell vennie 5—6 Inget a szekrényből, amíg egy olyat talál, amelyikről egy gomb sem hiányzik?

2. Beleegyezik a felesége, hogy bármikor elmenjen a futballmeccsre (esetleg a foto-amatőr klubba vagy a kanárimadárvédő egyesület gyűlésére?)

A

3. A felesége elvből csakis a gyűlölt mosogatást végezteti el magával vagy pedig változatosságképpen néha megengedi, hogy letörülje a port vagy felporszívózza a szőnyegeket?

4. Ha itt-ott szórakozni akarja vinni a feleségét, azonnal beleegyezik, vagy meg kell őt győzni ^ szórakozás fontosságáról?

5. Barátságosan fogadja a felesége az ön barátait, ha látogatóba jönnek?

6. Felesége akkor Is rendesen felöltözik otthon, ha nem várnak vendéget, vagy pedig ócska, klfakült pongyolát visel?

7. Ünnepi ebédet készít, esetleg ajándékkal is megemlékezik az Ön születésnapjáról?

8. Főzi néhanapján az Gn kedvenc ételeit, akkor is, ha ő egyáltalán nem szereti?

9. önre hárítja a felelősséget, ha a gyerekekre éppenséggel nem illik a „mintagyerek“ jelző?

10. Számíthat a feleségére bajban, vagy ha kellemetlenség éri?

i. Nyolc igen: ön Irlgylésreméltő! A felesége valóságos angyal!

1 Hat Igen: Nincs oka panaszra. Sok férj őrülne, ha Uyen felesége lenne.

§j Négy vagy kevesebb Igen: Éppen Ideje, hogy egyet-mist megbeszéljen a feleségével. Vegyen mély = lélegzetet és csendesen, de határozottan, mondjon meg neki mindent, ami a szivén fekszik. Csodál- Ü kozni fog, mennyire tisztítja ez a légkört és hozzájárul a boldog együttéléshez.

= Különben pedig: ugye tudja, hogy az ilyen kérdés-felelet játék csupán tréfa, amiből komoly költ vetkeztetést nem lehet levonni, yagy talán mégis?

Híres emberek mondták

John Galsworthy, a világhírű, Nobel-dljas angol Irő, nem sokra értékelte a modem Irodalmat és követőit. Egyszer mégis sikerült őt rábeszélni, hogy megnézze egy szürrealista darab premierjét.

Az előadás. végén megkérdezték, hogy tetszett a darab. Az Író kelletlenül válaszolt: „Aludtam. De nagyon nyugtalanul, nagyon nyugtalanul!“-0Arthur Schoppenhauernak dicsekedve mondta egy társaságban egy beképzeltségéről Ismert vendég: „Biztosítom önt, hogy ritka adottsággal rendelkezem. Csak erősen ránézek valakire, és mindjárt tudom, hogy mit gondol rólam“.

„Ez szép“ — szólt Schopenhauer — „de sokszor igen kellemetlen lehet a részére!“-0Düremek megmutatták egyszer egy ismeretlen festő képét. Tetszett neki, s nagyon dicsérte. Ekkor megjegyezték, hogy 8 kép alkotója szegényházban halt meg.

„Ez nem az ő szégyene“ — mondta a mester. — „hanem a városé* Uyen mostohán bánt egy tehetséges művésszel, aki híressé tehetta volna!"-0Rossinl elfogadta egy hölgy ebédmeghivását, aki arról volt hires* hogy nagyon szűkén mérte az adagokat. Ez az étkezés sem volt kivétel, mindenki éhesen és elégedetlenül kelt fel az asztaltól.

„Remélem, mester, hamarosan ismét megtisztel azzal, hogy elfogadja az ebédmeghfvásooiat“ — búcsúzott a hölgy btres vendégétől.

„Ha önnek megfelel, asszonyom, azonnal asztalhoz Is ülhetek“ — válaszolt Rossini az elképedt vendéglátónak.-0Kaunitz, a jő modoráról híres osztrák diplomata, egyszer egy, társaságban nem tudta visszafojtani az ásításét. Bármennyire is igyekezett palástolni, a házigazda észrevette és szúrósan megjegyezte: „Ügy látszik, hogy ön unatkozik“. Mire Kaunitz fittyet hányva az udvariasságra, durván odavetette: „Én sosem unatkozom. De engem untatnak!“-OMark Twain, aid egy ideig az „Arizona Kickers* főszerkesztője volt, egyszer a következő sorokkal küldte vissza egy fiatal író kéziratát:

„Kedves Barátom! A biológusok azt ajánlják, hogy az írók halat egyepek, mert az foszfort juttat az agyba. Jelenleg nem tudom pontosan megállapítani, hogy Önnek mennyi halra van szüksége. De \ ha ez a kézirat, amit mellékelten visszaküldők, hú tükörképét adja, az ön fröl képességeinek, merészelem állítani, hogy egynéhány középnagyságú cethal nem lenne sok a részére.-0És még egy kis történet Mark Twainröl:

Egy kíváncsi hölgy megkérdezte a híres írót: „Mondja mester.

Ön szerencsés vagy peches a szerslemben ?“

„Peches, kimondottan peches vagyok" — hangzott a válasz. „Képzelje csak el, az egyetlen nő, akit szeretek, férjnél van!"

„Tényleg?“ — szólt részvéttel a hölgy. „És ki a férje?"

Mark Twain hozzáhajolt és a fülébe súgta: jjÉn!“

A

*

...v

r