Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-21 / 51-52. szám
*1 A fiatalok a felhőkarcolók Árnyékában Is szerelem és boldogság után vágyódnak, de vajon mit értenek a boldogság alatt? Milyen ott az élet? Hajlamosak vagyunk arra. hogy megcsodáljuk a cowbovok és plavboy-ok hazáját, a hollywoodi filmsztárokat. Néhányan szeretnék utánozni az amerikai életmódot de mit tudunk az igazi életükről? Hogyan gondolkoznak az amerikai fiatalok? Hogy választ adhassunk ezekre a kérdésekre, keresztül-kasul jártuk Amerikát. Beszélgettünk fiúkkal és lányokkal az utcán, mulatókban, családi körben is. Beszélgettünk ismeretlen kis emberekkel, diákokkal, munkásokkal, hires színésznőkkel. Írókkal és művészekkel. Az első interjút, akár hiszik, akár nem — ágyban kértem. Hány férfi irigyelte volna helyzetemet. Hiszen Jayne Mansfield, jelenleg legfelkapottabb filmsztárágyában történt, őszintén szólva, első percekben alig éltem magam bele a helyzetbe. Az isteni Jayne-en feszült a ruha, egy azok közül a jósza- básű ruhák közül, amelyben a nagv reklámokban láthatjuk. Hosszú, telefonbeszélgetéssel kezdődött a dolog. Megígérte, hogy másnap a szállodai lakásán fogad. Las Vegasból fényképész barátommal együtt, kocsival, hosszú órákon keresztül száguldtunk a sivatagban, hogy pontosan befussunk a találkozóra. Az amerikai autók rengeteg benzint fogyasztanak. Szerencsére, lépten-nvomon felbukkannak a benzinkutak. Az egyik előtt csinos, fiatal lánv várta a jó szerencsét. Elmerült egy könyv olvasásában. Nehezen lehet ezt a könyvet megkapni, annyira szétkapkodták. A címe: A szexualitás - bűnhődés nélkül. — Remek könyv! — lelkendezett a lány. — Megtanít rá, hogyan keli szeretni! És ezt könyvből kell tanulni? — Igen. Ugye igaz, hogy a nukleáris korszak és az auto- matizáció fejlettsége a férfiakban és nőkben egyaránt félelmet kelt. A magányosság elől Igyekeznek menekülni. Ezért mesterségesen felkorbácsolják az érzékeket. Míg a szálloda haljában Jayne Mansfleldre várakoztunk, belelapoztunk egy vaskos újságba. A sok hirdetésen kívül alig volt egy kis olvasni való. Az egyik cikk azt akarta megmagyarázni hogy az amerikai nők maguk kergetik a férfiakat a homoszexualitásba. Az anyák azzal, hogy a férfiakról túl vilószfnfltlen eszményképeket rajzolnak lányaiknak. — Maguknak is ez a véleményük? — kérdeztem az asztalunkhoz szegődő fiatal pártól. — Mi — feleltek nevetve —, miközben hamiskásan egymásra kacsintottak, csak néhány perc előtt kötöttünk házasságot?" Ugyanis a házasságközvetítő automatánál ismerkedtünk ösz- sze. — Talán nem tartja helyesnek, hogy Ilyen fiatalon házasodunk? Betsy még csak 19 éves, én 20 éves vagyok. — Nem, dehogy, az rendben volna, csakhogy nem volna helyesebb, ha alaposabban ismernék egymást? — Ugyan ugyan, minek, hisz a házasság mindig lutri dolog. — Tudja mit,' elvezetjük mostan a házasság-kötő terembe, csak itt van a sarkon. Az előszobában, az üvegajtó mögötti hűtőszekrényben kész menyasszonyi csokrok várakoztak... A házasságkötő-terem — magánvállalkozás. A tulajdonosa fényképész. Mert bármilyen felekezetű szertartás után az esküvői felvétel a legfontosabb. A washingtoni statisztikai adatok szerint 1958-ban a házasulandók túlnyomó részben 15—19 évesek voltak. A házasságközvetító automata előtt összeismerkedett újdonsült fiatal pár visszakísért a szállodába. Nem késtünk semmit, Jayne Mansfield még nem keresett közben.... Mfg végre kimerülve a nyolcórás várakozástól, a filmsztár szobájába tuszkoltak... Tele volt hódolókkal, színészekkel, mivel más hely nem volt, így kerültem az ágyra. A gyorsan pergő jelenetek, megbénították nyelvemet, felcseréltem az előkészített kérdéseket és (gy zúgó füllel csak azt hallottam, hogy ezt kérdezem: Még mindig a nagymellű nő az amerikaiak eszményképe? — Igen, — felelte szaxofonszerű hangon, miközben tárcsázott. Texast hívta telefonon. A 16 éves lánya van ott nevelőintézetben — súgta magyarázóig a színésznő titkára. — Olyan gondos mama? — Hogyne. — Csak az anya az Igazi nő — vette át a szót Jayne. Ezért maradok a férfiak bálványa. — És boldog a házassága? — Különbséget teszek a férfi között, akit szeretek és akire szükségem van. — Igaz-e, hogy az amerikai nők futnak a férfiak után? — Igen, mert minél előbb férjhez akarnák menni. Én csak az intelligens férfiakat szeretem. Én szép vagyok, nagyon Sexy és főleg íntellgens. Ránéztem. Sajnálatot éreztem iránta. A nagy Jayne Mansfield azt hiszi, hogy ő képviseli az amerikai nő eszményképét... Igaz, milliók rajongnak érte... Pedig nem más, mint egy üres reklámkép, jobbanmondva egy karikatúra. A szálloda halijában sok feltűnően csinos nő forgolódott.. — Bizonyára színésznő szeretne lenni, — kérdeztem ismerősömtől aki Sandy Flattet bemutatta. Dehogy, eszembe sincs. Elvégeztem az egyetemet. Most valamit el szeretnék érni. Manöken vagy fotómodell szeretnék lenni. Ugyanezt a választ kaptam még vagy húsz más fiatal lánytól. Hollywood már nem vonz, nem csábít. Pantosan megmondhatjuk, i^iita; Mary- lln Monroe halála napjától kezdve. Az amerikai lányok addig mindent elkövettek, szőkítették ä hajukat, operáltatták az orrukat, azután rájöttek, hogy minek, ha a végén csak egy nagy adag altató oldhatta meg Marylin problémáit. Csak utólag eszméltek rá a nők, hogy milyen nehezére eshetett ennek a szerencsétlen gyönyörű nőnek, hogy szexbombát faragtak belőle. Eszményképet, élő reklámot: így kell kinézned, ilyen legyen a tested. I" A film-erotika egész valószínűtlen, absztrakt valami és ^sokáig úgysem tarthatta magát. Hollywood nemcsak a televízió miatt jutott válságba. Hiába próbálkoztak a szélesvásznú filmekkel európai színésznőkkel. Az amerikai filmrendezők akkor jöttek rá, hogy az erotika az nemcsak levet- kőzést jelent. Ezt mondta nekem Billy Wilder, a nagy filmrendező is. Az amerikai filmek szerint Ítélve azt vártam, hogy ott élnek a legcsábítóbb nők, ott hordják a legcsodálatosabb fehérneműt és ruhákat, de csalódtam. Szétnéztem a nagy és elegáns áruházakban, üzletekben és nyomát se láttam azoknak az álomszerű hálóköntösöknek, kombinéknak, amelyeket a sztárok a filmekben hordanak. Ehelyett igen egyszerű, józan jóminőségű — mondhatnám puritán fehérneműt hord az átlagos amerikai nő. Az erotikát az amerikaiak egy kalap alá veszik a szerelemmel, a ro- konszenvvel, egy kedves csevegéssel és azzal a bizonyos sexappeal-Ial is. Csak akkor érthetjük meg az amerikai férfi és nő viszonyát, ha tudatosítjuk: az amerikai ember életcélja a siker, a társadalmi elismerés. Ezért rendezik a sok „partyt“ (összejövetelt). hogy minél közkedveltebbé tegyék magúkat. Minél magasabbra jussanak a társadalmi létrán. Hírnévre és elismerésre várnak. Az amerikai szülők nem ellenzik, ha gyermekeik már egész kiskorukban meghívásokat fogadnak el. Már 9—10 éves lánykák számolják, hogy hány meghívást kaptak. Mindig a fiúk hívják meg a lányokat és a fiatal lányok szeretnek elhencegni azzal, ki hívta meg őket, A szerelmi tapasztalatok az amerikai fiatalok számára is problémákat okoznak. De számtalan lánnyal beszéltem és arra jöttem rá, hogy a legtöbb jobbnak látja, ha a házasságig megőrzi szüzességét. ‘ A férfi-hiány hozta magával, hogy azok a nők, akik nem kaptak férjet, barátot tartsanak. A lányok túlnyomó része a munkahelyén, az irodákban ismerkedik meg a fiúkkal. Már az első találkozás is rendszerint csókolódzással végződik. Ha a férfi még csak meg sem kísérli megcsókolni a lányt, az egyenesen sértésnek számít. Már a következő találkozónál intímebb közeledésre kerülhet a sor, de a végsőkig nem mehet. Amerikában statisztikailag bebizonyítható, hogy a férfiak sokkal hamarább halnak meg. mint a nők és ezért száz meg száz aránylag fiatal özvegy keres partnert. A prostitúció majdnem eltűnt, amióta a tisztességes nők „elajándékozzák azt“, amiért azelőtt fizetni kellett. Milyenek szeretnének lenni az amerikai lányok? Szőkék, csípőben keskenyek és mellben erősek. Tért hódított a mini-szoknya, mert a rövid szoknyában magasabbnak látszanak. A legkeresettebb fo, lyóirat a „Playboy“ című kés peslap, mert minden számban egy teljesen meztelen nő fény-» képét hozza. A könyvek, a fil- mek, a kirakatok tele vannak meztelen nők fényképével. Hát nem únják meg örökké a sok giccses, üres reklámszerűsé-1 get? Ennek a jelenségnek meg van a maga történelmi háttere. Hiszen Amerikát a puritánok alapították, akik a vallási üldöztetések elöl Angliából menekültek ide. A bevándorlók le akarták rázni magukról a puritán befolyást és egyik szélsőségből a másikba estek. Habzsolni akarták az élvezetekéi, minél tovább fiatalok akartak maradni. A negyven éves anya ugyanolyan ruhában akar tetszelegni, mint a húszéves lánya. Mintha attól tartana, hogy a férje összehasonlításokat tesz és attól fél. hogy esetleq elhagyja. A válások száma állandóan emelkedik. Rendszerint azért válnak el, hogy máshoz menjenek férjhez, vagy más női vegyenek feleségül. A flörtölő lány vagy asszony, csak egy célt ismer: Férjhez akar menni, vagy újból főkötő alá akar jutni. A legtöbb autóbaleset esküvőknél fordul elő. A sofőrök egész egyszerűen elbámészkodnak egy ismeretlen menyasszonyon és megfeledkeznek a forgalmi előírásokról. Az amerikaiak kultuszt űznek az esküvőből. New Yorkban vannak utcák, ahol csak menyasszony-kellékeket, esküvői ruhákat: fátyolt, koszorúslány ruhát árusítanak. Jelen voltam Los Angelesben a legnagyobb jégrevű bemutatásán. a menyasszony című (káprázatosán változatos táncjeleneteknél egymás után mutatták be a különböző országok menyasszonyi szokásait és táncait. Az emberek őrjöngtek, amikor az ..amerikai menvasz- szony“ hófehér csipkeruhában, lesütött szemmel, mint egy teababa betipegett a tükörsima jégszínpadra. Műkörcsolvázás szempontjából semmit sem nyújtott, csak az önfeledt, ragyogó boldog mosolya ragadta meg az embereket a tömegek extázisba estek, tumultusokra került a sor. Az amerikai menyasszony méltóságteljesen tovább tipegett, ez a látvány hozta egyenesen „transzba“ a tömegeket. Az amerikaiak rajongnak a menyasszonyokért, a házasságért. de az amerikai házasság beteg, mint ahogv beteg az egész társadalmi élet, ezért találkozunk ott a legellentétesebb, legszélsőségesebb és any- nyi kirívó jelenséggel. ROLF LASA riportja nyomán f
