Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-21 / 51-52. szám

r

mmr*

15

William Smith, a New York-i Fifth Avenue-n levő „Smith Testvérek“ szőrmeáruház társfőnöke, harmadszor nézett az órájára. Késő délután volt, péntek, kevéssel zárás ejőtt. Ilyenkor már nem várt vevőt. Egy rövid órán belül bezárja az üzletet s repülőgépbe ül, mert > hétvégét a tengerparton tölti.

Ebben a pillanatban kinyílt az üzlet ajtaja Elragadó szőkeség lépett be. egy már kissé őszülő úr oldalán. William Smith, a tapasztalt üzletember rutinjával azonnal megállapította a vevő kilétét: a férfi ötven év körüli, divatosan de nem túl modemül öltözött, nagyon magabiztos fellépésű, a befutott kereskedő típusa. Ezután a kis szőkét vette szemügyre. Az évtizedekre menő tapasztalata szerint elkészített pillanatfelvétel eredménye: a lány húsz, legföljebb huszonkét éves, gyönyörű és nagyon szerelmes.

„A menyasszonyomnak“ — szólt az őszülő úr — a tegnapi divatbemutatón megtetszett egy nercbupda az Ön kollekciójából. Meg szeretném őt ajándékozni vele“.

William Smith meghajolt és biztosította vevőit, milyen megtiszteltetés a részére, hogy a kisasszonynak éppen áruháza legdrágább darabjára esett a választása.

Egy szemvillanásra már hozták is a bundát, s a kis szőke fel is próbálja Apró, gyors léptekkel forog, illegeti maqát a legyező formájú kristálytükrök előtt s nem szükséges különösebb tehetség annak a megállapításához, hogy öröme nem ismer határt.

Az őszülő úr ugyan egy pillanatra visszahőköl, amikor megtudja, hogy a bunda — a legdivatosabb modelldarab — kereken 8000 dollárba kerül. De azután előhúzza csekkfüzetét? „Well, Lilly, megveszem neked a bundát“.

Közben hat óra lett. Miközben az őszülő úr kitölti a csekket, mellékesen odaszól a kereskedőhöz: „Sajnálom, hogy a bankok már becsuktak, s nem válthatja be a csekket. Ez azonban nem játszik szerepet, miután a bundát úgyis csak hétfőn délután visszük el, ami- koris New York-ba visszajövünk“.

Hétfőn reggel a „Smith Testvérek“ szőrmeáruház társfőnöke megtudja, hogy csekk helyett egy értéktelen papirost tart a kezében. A bankban, ahová a csekk szól, tudomására hozzák, hogy nincs rá fedezet, ilyen néven nem Is vezetnek számlát.

William Smith, bár tulajdonképpen nem károsult, mégis felmérgesedik és a pokolba kívánja a péntekesti szerelmespárt.

Annál jobban meglepődik.

amikor hétfő délután az őszülő úr — ezúttal kiséret nélkül — ismét megjelenik az üzletben.

Ebben a pillanatban William Smith elfelejtette mindazt az előkelő udvariaskodást, ami évtizedeken keresztül belérögzö- dött a dollár arisztokráciával való kapcsolata folyamán. William Smith kimondottan mérges lett. Méregben egy szót sem tudott kiejteni azokból a szidalmakból, amiket feldühödött emberek ilyenkor mondani szoktak.

Miután első meglepetéséből magához tért, mély lélegzetet vett. Legalább feleljen a fickó a kérdésére, összeszedi tehát magát, s rászól az őszhajúra: „Az ördögbe is, azután ami történt, minek lépi át még egyszer az üzletem küszöbét?“

Az őszülő úr kimért, rövid fajhajtással felel: „Tulajdonképpen csak azért, hogy megköszönjem önnek a csodálatos hétvégét."

Torino Is főváros Olaszországban: az autók fővárosa. — Száz évvel ezelőtt elég volt kiejteni a nevet: Cavour — s mindenki Torinora gondolt, — ma, ha valaki azt mondja: FIAT, rögtön megjelenik képzeletünkben az autók képe az AÍpok lábánál, hol mindennek, ami csak látható és tapintható, „FIAT-szaga“ van, és minden a hatalmas Agnelli dinasztiára emlékeztet, mely négy kerék segítségével milli- árdokat gyűjtött össze és az egész várost egy hatalmas ipari komplexummá alakította át. A belváros csupán annyiban fejlődött, hogy a megnövekedett autógyári üzemekben alkalmazott hivatalnokoknak olyan kényelmet nyújtson, amilyent egy modern nagyvárosnak nyújtania kelt.

Mihelyt Milánóból kiérünk a 140 kilométer hosszú autóútra, mely Torinóba vezet, megállapíthatjuk, hogy ez a modem közlekedési ütőér is FIAT-tuIajdon. (A többi autóút állami, vagy olyan részvénytársaság birtokában van, amelyben az állam Is részvényes.)

A FIAT-ot Giovanni Agnelli alapította 1899 júliusában, amikor Torinonak 381.000 lakosa volt. (Ma 1,100.000-re tehető ez a szám!) Eleinte csak egy szerényebb műhely volt az egész, a Valentino-park szélén kb. egy hektár területen. Vagy 50 munkás dolgozott benne. Ma a FIAT gyárkomplexumnak 127 ezer ember dolgozik, az alaptőke 150 milliárd líra.

Az automobil-üzem gyártja a személy- és tehergépkocsikat, autóbuszokat, ipari járműveket, mezőgazdasági és ipari traktorokat. A vasúti üzemrészleg előállítja a gördülőpark mindenféle egységét. Külön üzemrészleg van a Diesel-motorok, turbinák és szerszámgépek gyártására és van egy teljes aeronautika? üzemberendezése is (amilyennel nem sok autógyár rendelkezik!) melyben repülőgépeket és helikoptereket gyártanak. Végül a FIAT-mű- vek kenőszereket, karburátorokat (porlasztókat), lakkféléket és gumiárukat is előállítanak.

De még ez sem minden: Az OM-művek gyártási engedélye (tehergépkocsik és mozdonyok gyártására) valamint a RIV műveké (golyóscsapágyak) szintén a FIAT-é.

Ez a tőkeóriás sok más tekintélyes vállalattal dolgozik egyiitt villamosgépek és elektrotechnikai anyagok előállításán, közúti és tengeri szállítási vállalatokkal a rendszeres személy- és áruforgalom szervezésében. Többek között Egyiptomban talajfavítási munkálatokon, Ghánában, Szudánban és Iránban gátak építésén is közreműködik. Egyszóval a FIAT- múvekben a modern iparosodás olyan csodájával állunk szemben, mely a nemzetgazdaság úgyszólván minden területére kiterjeszti tevékenységét és azt még az ország határain túlra is átviszi.

Mindenből könnyen megérthetjük, milyen érdekek rejlenek a FIAT homlokzatok mögött, s hogy mindennek úgy kell lennie, ahogy a FIAT akarja. Még egy szakszervezet is létesült („Sida“ — Sindicati Italiano Dell' Automobile), hogy a FIAT munkása mindent elfogadjon, amit a FIAT vezetősége jónak lát.

Állam az államban — és olyan erő mely a hétköznapi polgári életre is kihat. Ha érdeke úgy kívánja, egyszerűen beszünteti néhány hétre a munkát, vagy csökkenti a munkaórák számát és nem törődik azzal, hogy ez a munkásnak kevesebb keresetet jelent, a városok jó pár százmillió lírával kevesebb jövedelmet; hogy növeli az ellentéteket, melyek időnként meg is rázkódtatják Torinót.

Vittorio Valetta az olasz FIAT-múvek, vagyis a világ egyik legnagyobb autó-trösztjének elnöke simulékony és ügyes üzletember. Az általa vezetett ipari kolosszus legszerényebb termékébe, a „népautóként“ reklámozott icipici Fiat 500-asba ül még akkor is, ha mondjuk a köztársasági elnökhöz hivatalos. Dehogy is a parádés 2300-asba! így biztosít magának népszerűséget a FIAT-munkások hadseregében.

Ő persze nagyon jól tudja hogy nem kocsijának hengerköbcentiméterei és lóereje döntik el a dolgokat, hanem az. hogy ki az úr To. rinóban.

A pici emberkéhez csak úgy zarándokolnak a nagy politikusok, közéleti hatalmasságok, és gazdasági potentátok tanácsért! Olykor parancsért is... Elvégre a FIAT évente több mint egymillió autót állít elő és az olasz részvény- tőkének legalább hét százalékát birtokolja.

Vittorio Valletta nyolcvanhárom esztendeje ellenére, nemcsak teljes szellemi frissességét őrizte meg hanem munkabírásban is túlszárnyalja a fiatalabbakat. Negyven éve került az olasz gazdasági élet élvonalába és azóta, tehát több mint négy évtizede ragyog az olasz ipar •gén. Ez idő alatt Itália gazdasági, társadalmi,

az autók metropolisa

politikai berendezkedése, nem is jeszélve az ország vezetőiről, néhányszor megváltozott.... de ő megmaradt.

Valetta hivatásos katonatiszt fia volt. Nem követhette atyját a hadi babérok mezejére, mert 153 cm magas termete éppen csak elérte a sorozást alsó határt. Inkább a gazdasági élet harci területét választotta. Közgazdasági egyetemet végzett, (maga is tanított matematikát), s mert jól számolt, hamar ráébredt, hogy a tudományos pályánál jövedelmezőbb a gyakorlati gazdasági tevékenység. Ipari, kereskedelmi vezetők nagyra becsülték képességét az úgynevezett munkavállalói politikában. Szakértelme juttatta a Fiat-birodalomba, ahol nagy öt. letességgel és sok eréllyel irányít. Mióta az alapító Agnelli meghalt, egyeduralkodó, mert az örökösök nem lelkesednek a munkáért.

Tizenkét órát dolgozott naponta és szüntelenül a nagy „érdekközösségről“ prédikál. Nem ellensége a korbács-politikának, ha munkásai kordában tartásáról van szó, de szívesebben alkalmazza a furfangot. Sok szociális intézkedéssel befolyásolja a munkások gondolkozását és valahogy együtt él a szakszervezetekkel is, mert a ragyogóan szervezett, teljesen automatizált Fiat üzemek ontják az autót, a hasznot. Tíz évvel ezelőtt egy munkás 3,38 millió líra értékét termelt évente — most 7,32 millió líra értéket állít elő. Tíz évvel ezelőtt egy munkásra két és negyed autó előállítása jutott évenként — ma minden munkás, hét és tél gépkocsit készít.

Az utóbbi időben Torino ijesztő módon mefl- növekedett a Délolaszországból ideköltözött rengeteg nincstelen munkás letelepedése következtében. Ide jönnek munkát keresni. Töb. ben találnak is. mégpedig olyan fizetés mellett, mely ahhoz a pár lírához képest, amit otthon megkerestek, valóságos főnyereménynek számít. Nagyon sokan jönnek, de vajmi kevésnek sikerül tökéletesen beilleszkedni az új életbe, mert nem engedik meg nekik, hogy családostól költözzenek be Havi 40—50.000 lírát kell fizetni egy kétszoba-konyhás lakásért. Most már ki is utasítják azokat, akik RÓ. mától délre születtek mert rendszerint nagyon sok gyerekük van. Ezek az emberek tehát nem tudják életüket rendes mederbe irányítani, mert csak a testi erejükre van szüksége a FIAT-nak, semmi egyébre.

70.000 torinói jár a zálogházakba; százakra rúg az öngyilkosok száma; évente 1.500-szor ítélkeznek fiatalkorú bűnözők felett. Volt 170 bankbukás (másfél milliárd líra passzívával), megóvatoltak 270.000 váltót (19 milliárd líra értékben), mert sokan nem képesek a FIAT- autók és a villamos háztartási gépek részleteit megfizetni. A gyár „népházakat“ épített, melyekbe mindjárt az első zivatar alkalmával becsurog az eső.

TORINO LÁTKÉPE

Torino városának szüksége van most legalább 40.000 lakószobára azok részére, akik pincékben, padlásszobákban, vagy „bunkerekben“ laknak; 80 menhely és minimum 800 iskolaterem kellene. Ha valaki megbetegszik, beutalják a .,molinette“ kórházba, ahol sokszor úgy helyezik el ahogyan lehet és ahol lehet; folyosón, vagy fürdőszobában.

Mindezek nyilvánvalósága láttán a munkások sem hagyják már magukat a SIDA szép jelszavaival áltatni és részt kémek a FIAT hatalmas nyereségéből, mert felvirágoztatásához ők is hozzájárultak. A morzsákkal, amiket Agnel- liék „nagylelkűen“ nekik juttatnak, nem érik be többé. Ezzel szemben a FIAT nem túr sem. miféle ellenőrzést, hiszen egész Torinóra rá tudja erőszakolni akaratát.

Az ellentmondásos élet jellemvonása, hogy a munkások megtalálják a módját annak, hogy szűkös körülmények között is kultúréletet éljenek. Torinonak 313.000 TV előfizetője van, 23 könyvtárban több mint egy millió kötet. Ezekből a 120.000 olvasó több mint 350.000 kötetet kölcsönöz ki évente. A 16 múzeumot' évente annyi ember látogatja, amennyi a város lakóinak száma. Számos kül. és belföldi művész és együttes közreműködésével sok hangversenyt rendez a rádiózenekar; a színházakban sok a bemutató. Van egyetem, konzervatórium és szépművészeti akadémia...

Torino turisztikai szempontból is tele van érdekességgel: mindmáig megőrizte a római táborok négyszögletes alakját. Utcái egyenesek és derékszögben keresztezik egymást. Nyugaton az Alpok lejtői határolják, délen a Po, Olaszország leghosszabb folyója. A város központjában van a Castello-tér. Itt állnak Kasztor és Pollux hatalmas bronzszobrai és erről a térről Indította el Károly Albert (1798 —1849) a szabadságharcot; ide jött nagy hlr- telenül Cavour, amikor bevette magát a Palazzo Mad ama egyik csarnokába, innen kovácsolta Olaszország sorsát. A Szent Károly tér a barokk Torino „városi szalon“-ja. A köztársaság terén van a vásárcsarnok. Az árkádok vagy 12 kilométernyi útvonalat ívelnek át a városban. Széles terek mellé szép, fasoros sugárutak, nagyúri lakóházak és fenséges kertek sorakoznak, hogy a virágos kertek városává tegyék Torinot. A sugárutak hossza 140 kilométer, széleiken vagy 50.000 fa! (Nem egy, száz évnél idősebb, mint például Napóleon platánjai vagy a Francia-sétány nyírfái). A kertek területe 30, a virágágyaké 50, a nyilvános parkoké pedig több mint 150 hektár, a Pö folyónak vagy 35 hektárnyi pázsitos partját nem is számítva. Az Albertum nevű híres virággyűjtemény ötven hektárnyi területén kb. 30.000 különböző fajtájú virágot és kb. 4Ó0 fajtájú fát ápolnak.

A torinóiak legkedvesebb kirándulóhelye a királykert, melyet nemrég nyitottak meg a közönség számára. A Palazzo Madama nevű várkastély és erőd (a XII. században épült) ma városháza és az ókori művészetek múzeuma. Á királyi palotában egy évszázaddal ezelőtt Szardínia, majd pedig Olaszország királya lakott. Fegyvertárat Idővel múzeumba vitték, mert jelentőségénél fogva második Európában.

A Castello-térről szép kilátás nyílik a Ca- rignano-palotára, melyben a savoyai-ház legtöbb tagja született. Érdekes még a Tudományos Akadémia palotája a gazdag könyvtárral és számos, ritkaságszámba menő kötettel; itt van azonkívül a kairói ókori múzeum után legjelentékenyebb Egyiptológiai Múzeum. Az állattani múzeumban vagy 500.000 fajta rovar és legalább 30.000 különböző fajtájú madár található...

Ha nekiállnánk átböngészni a város statisztikai adatait, érdekes számokra bukkanhatnánk. Itt látjuk pl. az Agnelll-szanatóriumot, a „Giovanni Agnelli“ sportpályát, a „Giovanni Agnelli“ munkásüdülőt és a sok más létesítményt — mind a FIAT-művek égisze alatt, az „atyai gondoskodás“ jegyében. Amit a FIAT nyújt úgy kell tekinteni, mint „Agnelli ajándékát“, nem pedig mint munkáskeresetet. Rengeteg FIAT-gyártmányú autó szalad az utakon: úgyszólván minden család megveszi — persze részletfizetésre — az ugyancsak FIAT- gyártmányú villamos háztartási gépeket is. Erre a pénzt a FIAT pénztárból veszik fel fizetés címén, és ugyanazokba a pénztárakba fizetik vissza (persze nagy kamatokkal együtt.)

Ebben az évben a Szovjetunió szerződést kötött a FIAT vállalattal egy nagy autógyár felépítésére a Szovjetunióban. Ezt a megállapodást az évszázad legnagyobb üzleti megállapodásának tartják

TALLÓZÁS

Elizabeth Taylor, a vihai* ros múltjáról ismert ame- rikai színésznő így vali ä szerelemről:

— Idővel minden asszony mejjvánja bűneit, néha azt is, amit nem követett el.

Ezer dollár bírságot fizettetett Pat Allen bostoni leányzóval Billy Gold rendőr, mert a lány fényes nappal, az utca közepén a nyakába csimpaszkodott és szájon csókolta.

— A szigorú büntetés okali a „bántalmazott“ rendőr, —• aki mellesleg néhány nappal előbb nősült meg, — észre* vette, hogy a szokásos felügyelő-kőrútján járó rendőrkapitány éppen feléje közeledik a — felesége kíséretében.

Fritz Weiss hannoveri mészáros a következő reklámplakáttal népszerűsíti gulyását:

„Nálam ugyanolyan kitűnő gulyást vásárolhat, amilyent a felesége főzött, aml- kor még nem volt televíziójuk“.

Floriano Domingo, melha. dei (Portugália) földműves megparancsolta feleségének hogy amíg ő a városban elintézi ügyes-balos dolgai®, öntözze meg a vetemény- kertet.

A rövidlátó asszony szófo- gadóan megcsavarta a csapot, és bőségesen meglocsolta a kertet — férjének legfinomabb borával.

Súlyos testi sérülésekkel szállították kórházba.

Pat Blans angol «peraéne- kesnő, fellépésről hazatérőben, betörőt talált szállodai szobájában. Egy pillanatig földbe gyökerezett lábbal állt az ajtóban, aztádi elkezdett sivalkodni.

M!ég el sem jutott a magas é - ig a betörő máris az utcán nyargalt kétségbeesetten a fülére tapasztott kézzel.

Pyrgosz közelében (Görögország) egy mozdonyvezető fekvő embert pillantott meg a síneken. Alig hogy lefékezte a szerelvényét, ä férfi felpattant és egy cigarettát a szájába véve megszólalt:

— Hála istennek, már azt gondoltam. senkitől sent kaphatok tüzet ebben á pusztaságban!

Még csák el sem verték.

Az amerikai elmegyógyá- szok chicagói kongresszusé-1 nak részvevői egyhangúlag megegyeztek abban, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítanak a normális emberek tanulmányozására, hogy megállapítsák, hogyan maradhat az ember normális ebben a bolond világban.

Egy óra alatt kétszer adta össze a pap Ann Medland és Barry Blyth brinfieldi fiatalokat.

Alig hogy az ifjú pár elhagyta a templomot. Gerald Stretfield plébános utánuk nyargalt:

— Forduljunk vissza, valamit elfelejtettem! — kiáltott lélekszakadva.

Kiderült, hogy nem kérdezte meg a fiatal asszonyt, hajlandó-e követni a férjét jóban rosszban egyaránt, s e mulasztás miatt kellett a szertartást megismételni.

TALLÓZÁS