Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-21 / 51-52. szám
szt/^rok Mylene Demongeot Brigitte Bardot Gina lollnbrigida Sophia Loren ux J sztAr°k Gerard Barry Jean Sorel Jean-Paul Belmondo Valdemar Matuška Rat Valloné Alain Deion Körülötte minden csupa ellentmondás. Színészként tartják számon világszerte, pedig nemcsak színésznek Kitűnő: rendező, remek műfordító, jó regény- és tanulmányíró is. Ä közönség elsősorban filmszínészként kedveli és ismeri, pedig izzíg-vérig színházi ember. Szerepei alapján könnyelmű, I léha, felületes embernek tartják I — pedig hihetetíéáül művelt, vég- I telenül precíz, nágykoncepciójú, í határozott egyéniségű alkotó. Egyes újságok tolakodó fene- I gyerekként mutatják be — pedig valójában kerüli a nyilvánosságot és csak az álmaiért él... Mint az oly gyakori a nyugati filmvilágban: az ember és a sze- ! repei teljesen mások... Európa egyik legnépszerűbb fér- * «színésze Vittorio Gassman, 1922 szeptember elsején született Genovában. öt esztendős, amikor szülei, művelt középosztálybeli emberek, Rómába költöznek, hogy fiuknak, a legjobb egyházi nevelést biztosíthassák. A Ids Vittorio Gassman éleseszű, érdeklődő és rendkívül szorgalmas fiúcska:, apja vaskézzel fogja, s még évekkel tanulmányai befejezése után is rettegi véleményét. Az iskola és a kollégium zárt falai között rendkívül lassan ismerhetné csak meg a fífágot, de Itália háborús éveket él — a fegyelem meglazul, és lassan megnyílnak a horizontok az elmélyedő természetű fiú előtt Is. De önállósága minimális. Érettségi után kívánságára beiratkozik a római egyetem jogi karára és kiváló eredménnyel végzi e! az első évfolyamot. I De egy nap az egyetemi színpad, amely Róma egyik népszerű színháza, szerepelni csábítja, és édesanyja olyan tehetséget vél felfedezni zbenne, hogy rábeszéli férjét: járuljon hozzá, hogy Vittorio pályát változtasson, iratkozzon be a Királyi Drámai Akadémiára, ahol Silvio D'Amico, a neves esztéta és kritikus tanítványa lehet. , Mint mindig, Vittorio ezúttal is GASSMAN forgat, de a következő évben már változik a kép: filmjeinek száma három. Sikereire felfigyel Hollywood és 1952 végén a Metro-Göldwyn Mayer Amerikába szerződteti. 1955-ben visszatér Rómáha és ismét csak a színpadon próbálkozik. De a filmből él. De már mint író és kritikus is ismert, híres ember. 1947-ben a Fogarzzo-dijjal tüntetik ki regényét (Luca de! nu- meri), majd 1951-ben színészi a- lazítását jutalmazzák a Sáint Vin- cent-dijjal: Dosztojevszkij „Játékosáénak színpadi változatában remekelt. 1957-ben elnyeri az olasz kritikusok nagydlját „Kean" című filmjéért. A filmet nemcsak játszotta, rendezte is... Magánélete viharosan nyugtalan. Efsőizben 1944-ben, 22 éves korában nősül. Nora Ricci-t veszd el, egy régi szlnészdinasztla lányát, egy feltűnően szép, és tehetséges színésznőt. Ebből a házasságból születik kisleánya, Paola. Másodszor nyolc évvel később, harminc éves korában köt házasságot a híres filmsztárral, Shelley Winters-szel. Ebből a frigyből is egy kislány születik. De ez a házasság is rövidéletü. 1954-ben elválnak. Gassman nem tud megbarátkozni Amerikával és visszatér hazájába. Máig több mint száz tv-darab- ban lépett fel és köze! száz másikat rendezőként dolgozott végig. Az utóbbi esztendőkben évente 3- 6 filmet forgatnak vele. És közben a színpadon volt Hamlet, Oedipus király és Kean, szerepelt detektív történetben, eljátszotta Allied Orest-jét, résztvett egy hosz- szabb délamerikai turnén, hetekig játszott Párizsban a Nemzetek Színházában.... Nyugtalan és nyughatatlan szellem, de mindig, mindenütt, mindenben művész marad. Akik megszerették, a jövőben sem csalódhatnak benne. És végeredményben ezt csak nagyon kevesen remélhetik a művészpályán. (F. Gy.) • ■■■fii ‘m® Szombat délben ürességtől Kongnak a budapesti Madách Színház falai. Vége a próbának, a színészek elszéledtek, a portáson és a büfésnőn kívül alig van valaki az épületben. De az egyik öltözőből hang szűrődik a folyosóra. Nem is szűrődik, de zeng, szinte szárnyal kifelé. Biztos léptekkel megyek a hang irányában, az öltöző felé. Mert ez a hang kétségkívül Othello hangja, csak most nem Desdemonát gyötri féltékenységével, hanem civilben, köznapi dolgokról társalog Bessenyei Ferenc, kétszeres Kossuth-dfjas. érdemes művlst.-0Kényelmesen hátradől székén, s bár halkan, minden póz nélkül beszél, ügy érzem, hangja nem fér be az öltözőbe. Szinte kiki- vánkozik innen, hatalmas színpadra, nagyközönség elé. S amint ebben a túlzsűfolt kis öltözőben visszaidézzük a nagy művész pályájának kezdetét, szavait hol kicsattanó jókedv kiséri, hol pedig alig észrevehetően, fanyar mosolyba higgyed le a szája sarka. — Nem tudnám megmondani, miért lettem éppen színész — kezdi lassan, megfontoltan — egyszerre csak a színpadon találtam magam. Nem tiltotta senki, ami sokszor megerősíti az elhatározást, de nem kaptam biztató szót sem senkitől, ami, legalábbis kezdetmegadó engedelmességgel fogadja a szülői tanácsot — és beiratkozik D'Amico Drámai Akadémiájára. De elég néhány hét és megváltozik a természete. Két év alatt befejezi drámai tanulmányait és 1943-ban sikeresen diplomázik. Az „Ellenség" című darabban ElSa Merlini partnereként nagy sikfrt arat. Most már egymás után Kapja a szerepeket. Majd a filmnél keres elfoglaltságot. 1946-ban játsza első filmfőszerepét az „ElójátéK a szerelemhez"- ben. 1947-48-ban Két filmet forgat,- amelyek közül az egyik megalapozta világhírét 1949. Gassmann számára az igazi nagy sikerek éve. Négy színüarabban nyeri el a közönség tetszését 1950 is a színházi sikerek' éve, csak' egyetlen filmet ben, jő munkára ösztökélt volna, Néha-néha ugyan kacérkodtam a gondolattal, hogy énekes leszek — melyik gyerek fejében nem-fordul meg az ilyesmi de mégjobban vonzott a cirkusz, s bevallom, nem a trapéz vagy az ugródeszka... állatszelíditö szerettem volna lenni... — Felnevet, majd ismét komolyan hozzáteszi: — Á cirkusz porondja helyett ,1940-ben a szegedi színház színpadán kötöttem ki. Később Miskolcon játszottam,, 1950-től a budapesti Nemzeti Színházban értékesítettem mindazt, amit a vidéki színházakban tanultam és tapasztaltam. Három éve a Madách Színház tagja vagyok. — Azt hiszem, nem bánta meg elhatározását, még ha véletlen is játszott közre ahban, hogy színész lett. — A színészet komoly hivatás. Nagy felelősségérzetet és állandó készültséget követel. Folyton azzá lenni, aminek lenni kell... a szerepekben benne kell élni, állandóan, szakadatlanul. Előrehajol a széken s nagy kezei gesztikulálásáva! hangsúlyozva, mind nagyobb hévvel, szinte magyarázóig folytatja: Minden a- lakítás egy előre megfontolt szándékú munka, amit minden nap e- léiröl kell kezdeni. És egyformán tökéletességre törekedni, estéről- estére, tekintet nélkül az aznapi hangulatra vagy „formára". A kö*3 e '0> 6 'S 3 eo Ä zön séget nem szabad becsapni, nem mondhatom nekik „ina rossz kedvem van. de láttatok volna tegnap, milyen kitünően játszottam". Nekem arra Kell gondolnom, hogy csaknem az egész közönség először látja a darabot, sőt, talán vannak olyanok, akik aznap először vannak életükben színházban, nem szabad bennem csalatkozniuk, keli, hogy az előadás után elégedetten, azzal az érzéssel térjenek haza, hogy okosabbak, tisztábbak és jobbak lettek. — Még mostanában, mint híres színésznek is vannak kételyei aziránt, hogy jól játszik vagy sem? — De mennyire! Most vannak csak igazában! Mert méltóinak kell lenni a lehetőségekhez, az elért eredményekhez. — És a névhez Is — vetem közbe. — Az én jelszavam — veszi át Ismét a szót, — hogy a kételkedés a művészet motorja, mert tökéletességre sarkall, kihozza a színészből azt, ami élővé teszi a munkáját. Akinek áikalma volt látni Bessenyei játékát, meggyőződhetett róla, hogy a jelszavához tartja is magát. Olyan alakításokkal gazdagította a magyar szinmüvészetet — csak néhányat említsünk — mint Othello, Bánk bán, Kossuth megformálása, 6 volt a Ványa bácsi Asztrovja, a Hamlet Claudiusa. — Kedvenc szerepe? — Mindig az, amit játszom. Jelenleg Johannes Rosmer alakja nőtt hozzám Ibsen RosmerholjáSan. A próbákon pedig már Németh László Áruló című darabjában, Görgey szerepébe élem bele magam. Részemre, aki egykor Kossuthot alakítottam, ez kegyetlenül nehéz feladat. Meg kell szabadulnom a magam „Kossuthos" leikétől. És már beszél a darabról, lázasan, izgatottan s kiderül, alig várja a bemutatót. — Eddig csak a színházról beszéltünk, pedig gyakran látjuk filmen is. Szeret filmezni? Mosolyogva válaszol: — Nem a- karom megsérteni a filmeseket, s őszintén mondom, szeretek filmezni... de szerintem a művészet ott kezdődik, amikor felmegy a függöny. — Mit üzen a fiataloknak? — Hmm... higyjenek abban, a- mit csinálnak, mert csak az ad erőt az értelmes, szép dolgokhoz és mert hit nélkül nem érdemes élni és nem lehet dolgozni! — Sokat beszéltünk a színészi pálya nehézségeiről, nos, mi szeretne lenni akkor, ha rtem lenne színész? A művész felkacag, jóízűen majdhogy bele nem remeg a szó ba. S a válasz egyetlen szói — Színész.- 0 Fél óráig csak nekem beszélt Bessenyei Ferenc, csak én élveztem senkiéhez nem hasonlítható, dallamos hangjának minden árnyalását, minden rezdülését. S hogy milyennek láttam Bessenyeit civilben? Kedves, megnyerő, barátságos. És izzig-vérig színész. Ügy éreztem, meleg kézszorításával is a közönségnek, az olvasóknak küldte üdvözletét. Mestan Katalin Bessenyei Ferenc Othello és mint Tyetyerev a Kispolgárok-ban. Pascale Petit Claudia Cardinále
