Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-21 / 51-52. szám
u Ox Felettünk, alattunk, körülöttünk, bennünk: t kozmosz. Itt élünk a világűr egy pontján, a Föld nevű bolygón, fák. madarak, tengerek, fémek, sók, kristályok, színek között. Az idő — életünk meghatározója, — egyre áramlik, egyre töltődik. Megpróbáltuk keretek közé szorítani még az időt is: századokra daraboltuk, órákat metszettünk ki belőle, percekre tagoltuk. Az történt, ami azzal a festővel, aki a tengert akarta berámázni: a kék víztömeg szétfeszítette a kereteket, vagy — jámborabb megfogalmazásban: át meg át folyt minden korláton, gáton. Az idő is így áramlik, perc- ről-percre, sóhajtásról - sóhajtásra: szelíden ömlik szét bennünk és velünk. Induljunk ki mégis abból talán, hogy egy pillanatra nyakon- csíptük a nyakoncsíphatatlant: rögzítettük a rögzíthetetlen folyamatosságot. Mondjuk így: a huszadik században élünk. Kihasítottunk egy részt a hatalmas egészből. És vizsgáljuk egy, vagy legfeljebb két szemszögből ezt a létszakaszt: a századot, amelyben élünk. Világitsuk meg a meg a „fantasztikus" szón keresztül. Mi volt és mi jelenleg ebben a században a „fantasztikus"? Mindenekelőtt valamit magáról a szóról. Mert a szó is meg mártózott az áramló idő vizében. A szó is átalakult. A század elején olyan volt, mint a csillagszóró: szikrázott. Fantasztikus, rikoitozták a rikkancsok: „Feltalálták ezt, feltalálták azt, feltalálták amazt!" Egyre gyakrabban találtak fel valamit. És a „fantasztikus" szó valamennyi betűjéről lepergett, leégett a szikra-képző anyag. A „fantasztikus" olyan mindennapi szó lett. mint a kenyér, a tűz, vagy a csillagok. Gyakran használjuk, számos jelenségre vonatkoztatjuk. De az igazi izgalom, a valaha vele-járt vibrálás nem remeg bennünk, amikor kimondjuk. Megszoktuk. Van-e még olyan dolog, amit az ember előbb-utóbb ne tudna megvalósítani? Aligha. Diákkoromban ámulattal és mosolyogva hallgattam egyik szellemes és nagymüveltsé- gű tanárom mondatait a rádióról. Mi még olyan hatalmas alkatrészekből építettük a szá- zadeleji készülékeket, mondta a tanár, hogy alig fért az összeszerelt alkalmatosság a szobába, és minden energiánkat a hallgatásra kellett összpontosítanunk, ha azt akartuk, hogy a trombitányi tölcsérből kiszivárgó hang-morzsákból hasznunk, örömünk legyen. Ma? öriásfelhőkarcolót terveznek, s rövidesen építenek is. Százötvenezer ember (azaz Kassa lakossága) lakik majd benne, és ezerhatszáz gépkocsit nyel el a vasbetonkolosszus. Ne menjünk egészen Amerikába? Jó. Maradjunk Csehszlovákiában. Egy Žlábek nevű tervező arról álmodozik, hogy Csehszlovákiát földalatti vasútvonal kösse össze Jugoszláviával. Az alagút háromszázötven kilométer hosz- szú lenne, és a korszerű közlekedési viszonyok mellett két óra kellene ahhoz, hogy Par- dubicéből az adriai tenger partjára jusson az ember. Érdemes ilyesmin töprengeni? Persze- hogy! Egyrészt: rendkívül meggyorsulna az árucsereforgalom, biztonságosabbá és gyorsabbá válna a Balkán-félszigetre való utazás, és — a szomszédos államok érdeklődésétől függően — rövidesen hasznot is hozna a vállalkozás, amely kb. két milliárd dollárba kerülne. Egy Morse nevű amerikai professzor atomléghajót tervezett. A léghajó szó borzalommal tölti el az idősebb generáció tagjait. Néhá- nyan élénken emlékeznek az egykori katasztrófákra. Egymás után potyogtak a légijárművek. Morse professzor kiderítette, hogy a balesetek, a szerencsétlenségek oka nem is a léghajó konstrukciójában és elveiben, hanem néhány — még ki nem derített — szabotázsban rejlik. Az atommeghajtású léghajó olyan hatalmas lenne, mint a világ legnagyobb luxushajója, a „Queen Elisabeth“. Előnyei? A rendkívüli kényelem, a szép utazási környezet, és — természetesen — az, hogy mintegy hét esztendeig kitart az urán-tüzelőanyag. Nincs tehát olyan probléma, hogy elfogy az üzemanyag, vagy gyakran le kell szállni, mert kevés a benzin. Az utazás kényelmességén, biztonságán és gyorsaságán kívül van még más előnye is az atomléghajónak: kihasználhatja a meteorológia: hatalmas „gyomrában" bőven elférnek azok a vegyianyagok, melyek a felhőkre szórva esőt, vagy havat eredményeznek. Egy egész hadsereget belepakolhatunk — mondja a feltaláló. Holdrakétákat szállíthatunk rajta, az alsóbb légrétegekben elhelyezett kilövöállomásokra. Az atomreaktor négy- ezerlóerö teljesítményű lenne, és jellemző a hatalmas méretekre, hogy háromemeletes építményként képzelik el az óriáshajót, s ezek között az emeletek között még lift is száguldozna! Vannak aztán, most már egészen reális alapokon nyugvó, egyéb elképzelések is. Még elgondolni is borzalmas, mi lesz akkor, ha sorozatban kezdik majd a mindössze húsz gramm súlyú C-bombákat gyártani! Mi az a C-bom- ba? A „C“, azaz a californiumbomba ma még szerencsére nem létezik, viszont „jól értesült körök" szerint dolgoznak az előállításán. Új, mindenható fegyver, ez, amely méreteiben kicsi, ám hordereje valóban „fantasztikus." Képzeljünk el egy bombát, amely kb. húsz gramm súlyú, romboló hatása azonban nem marad el a néhány tonnás atombombáétól. Húsz gramm? Ez azt jelenti, hogy minden katonai puskából ki lehet lőni. Egy ilyen fegyverrel felszerelt katona egyes-egyedül egész ezredeket, hadseregeket, városokat semmisítene meg. Nehéz elképzelni, ez a fegyver mit eredményezne egy újabb háborúban. De hogy forradalmi újítás lenne, az biztos. Például: egy így felfegyverzett ejtőernyős osztag előbb megsemmisíthetné az ellenfél hátterét, aztán magát a hadsereget: Vagy: néhány légvédelmi kiságyú ilyen töltelékkel minden légitámadást visszaverne. Természetesen azzal a feltétellel, hogy az ellenfélnek nincs ilyen fegyvere. De térjünk vissza egy picit: mi is az a californlum- bomba? 1950-ben állították elő mesterséges úton a 98. elemet egy californiai kutatóintézetben. Nevét innen kapta. Különben seholsem található a földlön. Amikor a californiai tudósok előállították, hihetetlenül kicsi volt. Annyira apró, hogy semmilyen mérlegen nem lehetett lemérni, s a tudósok kénytelenek voltak megelégedni azzal az állítással, hogy kb. ötezer atomnyi californiumot kaptak. Ez rádioaktív elem, ami annyit jelent, hogy széthullik, sugárzással fogy, úgy hogy ötven nap múlva már csak kétezerötszáz atomnyi maradt belőle. Később megtalálták a módját, hogv többet állítsanak elő. Ekkor láttak hozzá a tudó□ Angyal váliksok a tüzetesebb elemzéshez. Felfedeztek valami szenzációsat, ami felkeltette a hadászok érdeklődését is: a californium kritikus masz- szája (az a legkisebb mennyiség, amely előidézi a láncreakciót) egy és félgramm. Ez azt jelenti, hogy ennyi californium egy helyre sűrítve olyan robbanást idéz elő, amely megegyezik az első atombomba erejével. Sok megoldásra való kérdés van még. Elsősorban: hogyan lehet előállítani megfelelő mennyiségű californiumot, hogyan érjék el, hogy az ilyen golyók ne robbanjanak maguktól, stb. A C- bomba az N bomba párja: robbanásakor nem keletkezik hő, hanem fantasztikus átütőerő; a neutron atomjai sugarat képezve őrült távolságokon sepernek el minden útjukbanál- lót. Hatáskörükben egyszerűen megsemmisülne minden élőlény. Az ember eddig jóformán mindig pusztított. Reméljük, hogy a C-bomba nem hadászati célokat szolgál majd. Váltsunk egy könnyebb fajsúlyú témára: honnan hiányozhatnak a nők? Sehonnan. íme, a „fantasztikus", a világhírű Pablo Picasso és a nők: jelenlegi felesége nem lánya, de unokája lehetne. Picasso ma nyolcvanöt éves, Jacqueline, a felesége, harmincnyolc. A különbség tehát negyvenhét év. Picassóról minden eddigi felesége (1918: Olga Khoklo- va, 1946: Francoise Gillon, 1961:: Jacqeline Roque) a lehető legrosszabbat nyilatkozza. Csak az utóbbi dicséri: „Mellette éppen nem valami könnyű az élet, de nélküle lehetetlen volna számomra." Közben élt több törvénytelen házasságban is, csakhogy az érdekesebbeket említsük:: Fernande Olivier, Marcelle Humbert, Marie Walter és Dora Maar. Frank Sinatra kötötte egyébként az év legfurcsább házasságát. Feleségét Mia Farrow- nak hívják. A házasságkötés színhelye Las Vegas volt. A ceremónia három percig sem tartott. Frank Sinatra egyébként jóval túl van az ötvenen, felesége viszont csak huszonegyéves. Miért ment Frankhoz? ostromolták Miát az újságírók. „Mert szeretjük egymást. Rögeszmém volt, ha csak lehet, idősebb emberhez megyek férjhez. Frank csodálatos ember. Minden fogyatékosságával együtt az." Álljon itt még Angyalnak, a híres Roger Moore házasság-ügye. Lehet, hogy Angyal nem Is olyan „Angyal"? A harminckilenc éves Roger Moore ellen felesége, a negyvenhét^ esztendős Dorothy Squirez válókeresletet nyújtott be. Részletek még nem szivárogtak ki, de a Atomléghajó □ brit sajtó találgatásai szerint az ok alighanem hűtlenség. Roger Moore egyelőre nem nyilatkozott. Egy este azonban sokan látták — s a fotóriporterek le is fényképezték — a londoni Palladium gálaestjén, Luisa Mattioli, csinos, fiatal olasz filmszínésznő társaságában. És végül ismertessük Ľ Europeo olasz folyóirat beszélgetését Bemard Lowellel, a világ jelenleg egyik legjobb csillagászával. A téma mindenki számára izgalmas. — Élnek-e más bolygókon élőlények, hozzánk hasonló emberek? „Egész biztosan. Néhány planétáról feltételezzük, hogy fejlettebb „intelligens" lényekkel" rendelkezik, mint mi. Másutt viszont — akár százezer évnyi lemaradás is elképzelhető. Lehetnek olyan bolygók, ahol még csak most ért embermajom-fejlődési fokához az ember. A többi — hozzánk hasonló fejlett lény nukleáris háborúkkal pusztítja egymást". — Az olvasók és a nagyközönség nem szokott ilyesmit egy világhírű tudóstól hallani. Mit szólnak eme kijelentéséhez kollégái? „Az utóbbi esztendők tudományos alapokon álló megfigyelései egyre inkább azt a feltevést látszanak igazolni, hogy a világűrben léteznek hozzánk hasonlatos értelmes lények." — Milyen tudományos bizonyítékok alapján állítja ezt? „Remélem, hogy néhány hónap, legfeljebb egy év múlva nyilvánosságra hozhatom megfigyeléseimet, melyek minden kétséget kizáróan bizonyítják állításaim helyességét.“ — Minek alapján feltételezte, hogy mindet lehetséges? „Mint minden más tudós, én is meg vagyok arról győződve, hogy földünk — a többi planétához hasonlóan — hogyan és miképp alakult ki. A naprendszerek és a világűr tág fogalom, de hiteles kísérletek alapján bátran állíthatom: csak a Tejútrendszer több millió olyan csillagot tartalmaz, amelyen megvannak mindazok a feltételek, mint itt, a mi naprendszerünkben, vagyis létrejöhet az élet." — Csak a Tej úton? „Nem. Több trillióra tehető azoknak a boly« góknak a száma, melyeken élet létezhet." — A meteorok alaposabb vizsgálata nem hozott valami konkrét eredményt?, „A meteorok vizsgálata csak alátámasztotta nézeteinket". — Honnan jönnek ezek a meteoroké „Ki tudja? Ezek az űri testek csak azt bizonyítják, hogy az élethez szükséges feltételek másutt is kialakulhattak. Hogjr mikor ég milyen formában?, Arról nincsenek még adataink." — Milyen az idő és a fejlődés közötti összefüggés! „Kezdjük azzal az elfogadott elmélettel, amely szerint a Föld több mint négy és félmillió éves. A geológusok azt állítják, hogy az élet első jelei kétmilliárd esztendő után észlelhetők, tudjuk, hogy többezer olyan bolygó van a világűrben, mely sokkal „régibb" mint a ml planétánk. Vannak viszont sokkal „fiatalabbak" is. A fejlődést tehát az idő determinálja. Nem valószínű, hogy máskép lenne." — Külső tényezők nem befolyásolhatják a fejlődést! „Nemigen. Feltételezzük pl., hogy egy miénkhez hasonló szerkezetű naprendszer napja gyengülni kezd. Csökken sugárzóereje. Abban a pillanatban, amikor ez a jelenség problémává válik, feltétlen akad mód, amely segít ezen." — Vagyis léteznek egészen tapasztalt élőlények, akiktől mindenre érkezhet felelet? „Gondoljon csak arra a rendkívüli fejlődésre, amely napjainkban megy végbe. Milyen fejlődési fokon lehetnek azok az élőlények akik egy millió évvel előbb estek át ezen á szakaszon! Ha nem semmisítették meg önmagukat, akkor ezek a szuperlények rendkívüli tulajdonságokkal rendelkeznek. — Ez azt jelenti, hogy az egymás-pusztítása 5Í olyan szakasza a fejlődésnek, melyet nem lehet elkerülni? „Feltételezhetjük, hogy néhány esetben így van. A matematika valószínűség — számításai azonban azt mondják, lehetnek planéták, melyek elkerülték az önpusztítást. Vannak tehát valamilyen szuper-lények a világűrben." — Milyennek képzeli a szuper-lényeket? „Az agy fantasztikus fejlettségi fokot ért el náluk. Rendkívül előrehaladottaknak kell lenniük. Hozzájuk mérve egy picit majmoknak tűnnénk. Ezek olyan civilizált és fejlett lények, hogy semmiféle konkrét feltételezést, érvényes elméletet nem vonatkoztathatunk rájuk." — Nem próbálná meg mégis egy ilyen elméletet felállítani? „Nem, mert nem szeretném, ha a tudományos eredmények a fantázia röpködésével azonosulnának. — Feltételezi, hogy naprendeszerünkön is van élet? „Majdnem biztos, hogy nem. A klimatikus feltételek kizárják az ilyesmit." — Mi jellemzi majd a közeljövő élőlény- . kutatását az űrben? „Egy, vagy másfél év múlva biológiai szondákat lőnek ki a szovjet és amerikai tudósok a közeli bolygókra. Ha ezek alapján állíthatjuk majd, hogy különféle organikus alakzatok ott is léteznek, be van bizonyítva: másutt is létrejöhetett élet. Hiszen, ha a szerves fejlődés folyamata megkezdődik, idő kérdése csupán, milyen fokot ér el." — A szovjet tudósok egy csoportja bejelentette, hogy „értelmes üzenetet" regisztrált az űrből. Mi erről a véleménye? „Lehetségesnek tartom, hogy ezek a „szuper-lények" kapcsolatot akarnak teremteni velünk." — Mit gondol: ezek a „szuper-lények" vannak olyan fokon, hogy meglátogassák földünket? Mit szól a repülő csészealjakhoz? „Nem tudom. Én kevés időt szántam arra, hogy utánanézzek a csészealj-históriáknak. Feltételezem azonban, hogy nem minden eset« ben elvetendő az elképzelés: a világűr utasai jártak itt." íme, néhány esemény, néhány terv, néhány álom ebből a századból. Abból a korszakbői, amikor a „fantasztikus" szó betűiről lepergett a szikra-képző anyag, és amikor tulajdonképpen nem is tudunk úgy Igazában meghökkentőt elképzelni. összeállította: BATTA György
