Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1966-12-21 / 51-52. szám
\ I JUHÁSZ GYULA: Karácsonyi ének Szelíd, szép betlehemi gyermek: Az angyalok nem énekelnek. S üvöltenek vad emberek. Boldog, víg betlehemi jászol: Sok börtön és kórház világot, És annyi viskó bús, sötét. Jó pásztorok és bölcs királyok: Sok farkas és holló kóvályog, S nem látjuk azt a csillagot! Békés, derűs karácsony éjjel: A nagy sötét mikor száll széjjel, S mikor lesz < béke és derű? NAGY LAJOS: Az én karácsonyfám ! Kedves Jézuskám, én már '1 a harmincadik évemen rég túl vagyok, de a lelkem még gyermékl, szeretem a kará- ‘ csonyfát, a játékot és az a-1 jándékokat, szeretném tehát, ha nem feledkeznél meg ró- ' lom az idei karácsonykor. j| Hozzál, kérlek, nekem egy szép karácsonyfát és apró kis vacakokat játszani, és j|j mivel már mégis öregebb és >■;; így okosabb is vagyok a gjj többi gyereknél, ne hara- gudj, ha mindjárt megmon- > dóm, hogy az egész dolgot $ hogyan szeretném én. (Ne- rí ked már, ha költségbe ve- red magad és hozol, úgyis S mindegy, nem igaz?) Hát hozz kérlek egy jó ■-* nagy fát, szép nagy gyér- iA, tyák legyenek rajta, olya- nők. amik nemcsak fényessé, £ hanem meleggé is teszik a helyet, ahol felállítják a ka- rác songját. (Mivel a szobá- ba nem férne él, az Almásig térre tervezem. (És kérték, selyempirosba pakolva ne szaloncukor legyen, mert azt, amióta sokat cigarettázom, nem szeretem, hanem j nagy széndarabok legyenek, rúd szalámik, fehér kenyerek. A fa aljában ne kis kocsik és építőkockák legyenek, hanem nagy villamos- kocsik. mert tudod, olyan rossz itt Pesten a közieke dés; mindet átadnám aztán, amikor már megúntam velük játszani, a városnak, hadd járjanak a körúton és a Vilmos csá... akarom mondani a Váci körúton. Az é- pítőkockák helyett hozzál, tudod, olyan barakkokat, a- hol szegény emberek lakhatnak. Majd én úgy játszok velük — a barakkokkal, — hogy szegény embereket te- “ szék beléjük. És a fa alatt legyen nagy kisznikben sok szén, és nem bánom: rozskenyér és főtt marhahús és krumpli. Sok. sok. sok. Ja igen, ezt majd elfelejtettem, a fán babák és ó- lomkatonák helyett, vékony zsinórokon háborús generálisok és diplomaták lógjanak. nem baj, ha a gyertya, amint olvad, a fejükre is csöpög: És olyant is szeretnék, tudod, amit szoktál vinni kisfiúknak, hogy viszel ne- ^ kik egy gumibabát, egy parányi gumiembert, amit megnyomnak és sír Hozd el nekem, kérlek, Ludendnrffot, maid en mindig megnyomom úgy, hogy szépen fog sírni, mintha gumiból volna, ez nagyon szép játék lesz, nagyon jól fogom vele tölteni az idei nevezetes karácsonyt. (1919) ARANY JÁNOS: Karácsony éjszakáján Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül. Csillag-é va.ion, mely, mint vezérszövétnek, Üdvözítőt hirdet az emberiségnek? Vagy csak földi hitvány pára, mely föllángol S éji táncaikhoz rémeknek viláqol? Akár csillag legyen, biztos éji lámpa. Akár bujdosó láng — én megyek utána! Mert féljek követni, ha üdére is? hiszen Akkor is jó helyre — temetőbe viszen. ADY ENDRE: A karácsony férfi-ünnep Betlehem, a te hajnalod Férfi-hajnal volt. S férfi bánat; Hogy fia fogant Máriának. Mienk az arany, myrrha, tömjén S a nagy, fájó gondolatok. Mienk az élet s kötelez: Kisded-sírás velünk veszekszik, A nagy, titok fejükre fekszik. Öh, testvérek, miénk az élet. Bennünket biztat és sebez. Öh, élni bús és élni szép: Áldott az, aki befogadja. Ma, akinek van édesanyja. Hím testvérem borulj elébe, S csókold meg sírva a kezét. JÓZSEF ATTILA: Betlehem A gyolcs ködökben puha varjak ülnek, csüggedt borókán fészkel a homály. Tömpe szobácska vert földjére dűlnek két botos pásztor és három király. Az asszony leszáll a kamrai létrán, — Mennyből az angyal! — zeng öt atyafi. Az öreg kapás az óiban ganét hány, kántálnak sírva lompos tyúkjai. Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt, borostás állal komorul a zsupp, s fodor leveske szaga áraszt vigaszt, mely a danával mennyezetre fut. Jézus, kinek szállása sárga irka, heverü papírbarmok közt örül s a tűz fényénél a jámborok mintha ugrándoznának a jászol körül. De ez nem igaz. Zsellér-szalmát hajszol az úri szél és gözlik a magyar s a két pásztor fonott kalácsot majszol s a három király pálinkát nyakai. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Karácsony Ezüst esőbe száll le a karácsony, a kályha zúg, a hóesés sürú; a lámpafény aránylik a kalácson, a kocka pörg, gőzöl a tejsürü. Kik messze voltak, most mind összejönnél» a percet édes szóval ütni el, amíg a tél a megfagyott mezőket karcolja éles. kék jépkörmivel. Fenyőszagú a lég és a sarokba ezüst tükörből bókol a rakott fa a jó barát boros korsóihoz von. És zsong az ének áhítatba zöngve... Csak a havas pusztán a néma csöndbe sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony. MÖRICZ ZSIGMOND: Karácsonyi ének agyogö hóba borult a kis falu. , Gyönyörű karácsony este aolt. Az égen rettenti csillag, mint amikor tavaszi hajnalon a réten a fűszálak hegyén csülog a harmat. A kis falu megbújt, és a parányi házakban boldogtalan, szegény nép tanyázott. De két legénynek ez az este volt a szüretje. Páva Sajó volt az egyik, a másik Balog. Sok, sok éven át, kisiskolás koruk óta ők voltak a karácsonyesti kántálók. Olyan hangjuk volt, kint az érc-síp, s náluk nélkül nem is volt karácsony este a kis kálvinista faluban. Még aratáskor is emlegették, hogy az a karácsony, amikor Páva Sajó, meg a Balog rázendítik, hogy: Mennyből az angyal. Az idén nehezen is vártak, mert ez az év nemcsak a gazdagokra rossz, hanem a szegényekre is. Ha a gazdának nincs, a munkás koplalja meg. Csizmát akartak fejeltetni a kántálási pénzből, mert most csak úgy szortyogott a hóié a lábukon. Meg egy üveg bort is vinnének haza az édesnek, hogy legalább hadd érezzék, hogy itt jár az Isten angyala. De ahogy elindultak az énekes útra, már néhány házzal e- lőttük erős hangok fújták a karácsonyi zsolozsmát. — Ki lehet az — döbbent a két legény. Mikor az első ház eresze alá beállítottak s rázendítették, hogy Mennyből az angyal... — kijött a gazda ingujjban a tornácra s azt mondta: — Nahát, ti is itt vagytok? Itt jártak már a cigányok, megvolt a karácsony Elvitték a kenyeret. — Milyen kenyeret? — Nem kértek pénzt, csak egy kis kenyeret. A két fiatal legény elvörösödött a sötétben, s úgy kullogtak ki az udvarról, mint a megvert kutyák. A cigányok már megint egy házzal tovább énekeltek. Hallgattak sötéten, szédülve. — Mék lehet az? — A Buga... — Jól van. A nyáron is elvállalt előlem egy fairtást egy kis kenyérért. Csak voníts Azért még bementek a következő házba. Ott is rákezdték. Kijött a gazdaasszony. — Ki az?... Tik vagytok, Páva Sajó... Ej, ej... Jó van tta, Nem híjta be, mint tavaly őket, hogy megkínálja mézes borral és fonott kaláccsal. És nem adott pengőt, csak egy-egy tízfülérest nyomott a markukba. — Jaj fiaim, szegények vagyunk az idén. Szegény a világ. Nagyon le voltak törve, nagyon szégyelltek magúkat. Hogy ezek a cigányok... Már látszott, hogy itt az idén nincs aratás. Nincs most karácsony. Meghalt a Krisztus. Lassan kullogva mentek előre a hóban. Szédült a fejük, és most elkezdték érezni, hogy a hóié hidegedik a lábukon. Már a kapca fagyni kezdett. Ha nincs meleg az ember szívében, a fagy is kifog rajta. A cigányok meg csak vonítottak valahol, hogy: Mennyből <n angyal. Bementek a kocsmába, s egy-egy pohár pálinkát ittak t harminc fillérjükön, amit ma kerestek. Ez egy kicsit felfrissítette a vérüket s megokosította a fejüket. — Na, próbáljuk meg mégeccer. Nagy portára mentek Nagy tölgyfakaput nyitottak be. S t kutyák majd lehúzták őket. Mennyből az angyal... Eljött hozzátok... — Már megint itt vannak ezek a cigányak? — nyitott ki « gazda Vagy tik vagytok Páva Sajó? — Mink vagyunk, gazduram. A gazdasszony azonban kiszólt: — Hogy nem szégyellik üyen nagy legények. Nem való * mán csak a cigányoknak. A két legény meg volt halva. Birtokháborítás történt. A vérük kigyúlt. Utána a cigányoknak. Éppen jött ki sustorogva eg.y udvarból, mikor elérték őket Marakodva számolták a kapott alamizsnát. — Hé — kiáltotta Sajó Pista. A vezető cigánylegény, a Buga, hetvenkedve mondta: — Nekünk is eljött az angyal! — Nahát, ha eljött, el is visz! — ragadta torkon Páva Sajó. — Én is ember vagyok, értem is meghalt a Krisztus. — Hát akkor te is meghalsz érte, büdös cigány. Te eszed el a faluba a mi kenyerünket! Volt ott egy sövénykerítés, abból egy karó törött a Páva Sajó kezébe. — Én is tudok énekelni karácsony éccakáján — rikácsolt a cigány. — Meg is fogsz dögleni karácsony éccakáján. S a két legény agyonverte a két cigányt, s azok ott maradtak, a szép, fehér hóban, a csillagok ragyogó koronája alatt, karácsony éjszakáján. (1931) Illusztrálta: KOPÔCS TIBOR TÓTH ÁRPÁD: Karácsonyi emlék Itt volt, elment a szép karácsony, S amíg itt volt, jó koszton éltünk. Cukron, fügén, mákos kalácson. Hozott diót, mogyorót, smukkot, Oj százkoronás is volt nála, De erről alig szólt egy kukkot. Hogy a pénzügy is derűt öltsön, Adott az osztrák-magyar banknak Húsz koronát — aranyban! — kölcsön. Es hozott új választó-listát. Mely szerint csak Lukács szavazhat, S megválaszthatja Tisza Pistát. A Béke is, e bús egyénke. Jött volna vele, ám egy hídon A strózsa belelőtt szegénybe. Örült Prohászka is Prizrendbe, Az udvarias szerb kormánytól Egy sérvkötőt kapott prezentbe. Szóval a karácsony sok kincsét Megkaptuk és ami a legfőbb, Megszűnt a fűtőanyag-ínség. Ez üdvöt zengem el ma számmal: Egész télen füthetünk majd Egy-egy dús — karácsonyi számmal! RADNÓTI MIKLÓS: Szilveszter és újév között (Este) Tűnik ez az év is, hűvösen mosdik meg utána a lélek és fagyosan kéklik s már színéről emlékszik az évre. csak mint a gyermek ágy és újat nem köszönt, mert nem vár semmire, a piros szabadság tán nem jön el soha, számára csak mostoha év lehet ez és tétova táj. (Éjszaka) <5, felejt a lélek és örömtelen jön veled fiatal év. Fáj csak és nem hős már, mint régente: erős vár volt és kincses város a dombon. (Hajnal) Város a dombon és búgó harsonaszó. Igyekezz lélek még, légy újra hatalmas, mert éget, mint hideg vas a sorsod és olyan konok is, igyekezz lélek és törj föl fiatal év. (Reggel Úgy állok partodon fiatal év, mint egyszer hajón az Adrián, szigorú hajnal volt és kormos ég, eső tapintott a vízre jó tenyérrel és eltakarta tükrét. Míg lassan indult a nagy hajó s orrán halkan repedt a szürkeség, halászok álltak a parton ott, magányos lelkek, órjás kezekkel. Ügy állok én is, magányos lélek itt, repedj szürkeség, s törj föl fiatal év. r ' 4
