Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-21 / 51-52. szám

m HÉT ÉVSZÄZAD UTÄN A történelem az elkövetke­zendő századokban nem jegy­zett fel francia-orosz csúcsta­lálkozókat Csupán a XVIII. században került erre sor. Nagy Péter cárt Versaillesben fogad­ta XV. Lajos és 1717 augusztus 25-én szövetséget kötöttek a Habsburghá7 ellen Ennek a szövetségnek következménye­ként tört ki a cár a Balti ten­gerre és vetette meg Peters­burg, azaz Petrograd (a mai Leningrád) alapjait és építte­tett magának kastélyt a Ver­sailles) mintájára. A kastélyt Peterhofot a má­sodik világháborúban rombol­ták le Hitler katonái Nemrégi­ben gondosan és aprólékosan újjá építették De Gaulle elnök nemcsak a pompás kastélyt lá­togathatta meg. de megtekin­tette Nagy Péter óriásméretú lovasszobrát is Leningrádban, a francia Falconett faragványát. A következő csúcsértekezle­tet Napóleon és I. Sándor cár tartották 1807 július 7-én Til­De Gaulle francia elnököt Szovjetunióban tartózkodása alkalmával mindenütt szívélyesen fogadták. Ez a felvétel Novosz ibirszkben készült. a politikához sitben. Szövetkeztek Anglia el­len, és felosztották Európát. És mert a világ felosztását rend­szerint háború kíséri, ezúttal is 'ez történt. 1818 június 24-én Napóleon Oroszország ellen in­dult. Jó száz évvel később, majd ugyanazon a napon (1941 jú­nius 22-én), Hitler támadta meg a Szovjetuniót, megszeg­ve azt a megnemtámadási egyezményt amelyet 1939-ben kötött a Szovjetunióval. A francia császárság és a hitleri harmadik birodalom el­vérzett a végtelen orosz tér­ségben. Sándor cár győztesen bevo­nult Párizsba, akkor honosodott meg a francia nyelvben a bisz­tró (bistro) szó. A cár kato­nái bisztró — azaz gyorsan kö­vetelték az enni és innivalót a francia kiskocsmákban. I. Miklós cár és III. Napóleon nem kötöttek szövetséget, há­borút viseltek egymás ellen, egyébként a krími háború volt 1853-ban a második és utolsó háborúskodás az oroszok és a franciák között, KÉSZÜLŐDÉS A HABORÜRA Habár szövetséges viszony­ban volt Németországgal a cár, 1892-ben titkos szerződést kö­tött a francia köztársasággal II. Vilmos császár ellen, aki a vi­lág újrafelosztására készülő­dött. II. Miklós 1896-ban ellátoga­tott Párizsba, ahol a revánsra áhftözó francia polgárság óriá­si lelkesedéssel fogadta. A rákövetkező évben Félix Faure francia einök viszonozta a látogatást Petrográdban, ahol a cár mint „barátot és szövet­ségest" üdvözölte. Ez a kimon­dott szó óriási vihart váltott ki, mert a francia-orosz háborús szövetség akkor még féltetten őrzött titkos okmány volt. 1017-ben, a szocialista forra­dalom után jelentette meg Le­nin s egyben felmondta a tit­kos cári szerződéseket és egyezményekét. De térjünk vissza még né­hány pillanatra az első világ­háborút megelőző események­hez. Ebben az időszakban gya­koribbá váltak a csúcsértekez­letek. 1901-ben II. Miklós cár ismét Párizsba látogatott, amit a francia elnök 1902-ben vi- szonzott., Poincaré miniszterelnök 1912- ben Oroszországba utazott és az orosz miniszterelnök is ha­marosan ellátogatott Párizsba. Ekpzben a vezérkarok már ja­vában készítették a közös had­műveletek terveit. Másodszor 1914-ben utazott Poincaré Petrográdba, ezúttal már Franciaország elnökeként. Közeledik az év vége, a mér­legelések időszaka A nemzet­közi politikában sok mindent feljegyezhettünk ebben az év­ben, ami nyugtalanított, ami fájt. De voltak olyan esemé­nyek is, amelyek örömmel és bizakodással tölthették el a bé­keváró emberiséget. Ezek közé sorolható a francia-szovjet kapcsolatok kedvező fejlődése. De Gaulle elnök moszkvai láto­gatása. az év derekán, maid Koszigin szovjet miniszterelnök párizsi tartózkodása az év vé­gén. De Gaulle elnök, éppűov mint Koszigin miniszterelnök a hagyományos barátságról be­szélt. Azok az emberek akik a történelemből csak a napóleoni hadjáratot ismerik, amely épp negatív jelenség a kél nép tör­ténelmében felteszik a kér­dést, mik _ azok a történelmi kapcsolatok, amelvekre a két államférfi oly gyakran hivat­kozik. A XI. SZAZAD Érdekes, hogy De Gaulle el­nök fiát Philippe azaz Fülöp- nek hívják. Ez a név az első orosz-francia kapcsolatra em­lékeztet. Ez a név akkor ke­rült a francia nvelv és a ke­resztnevek kincsestárába ami­kor Kijevi Anna 105t-ben férj­hez ment I Henrik francia ki­rályhoz. A királynő ősei nevét honosította meg a francia ud­varban. A kronstadti kikötőben épp ak- kor szállt hajóra, amikor Ausz­tria ultimátumot küldött Szer­biának. HÜSZ ÉVVEL KÉSŐBB Ezek után szüneteltek a csúcsértekezések. Hat héttel Hitler hatalomra jutása előtt a már forrongó Európában Edu. ard Herriot francia miniszter- elnök 1932 november 28-án megnemtámadási szerződést írt ai# ,, Szovjetunióval. a későbbi francia miniszter- elnök. Laval 1935-ben ellátoga­tott Sztálinhoz, miután előző­leg a két ország kölcsönös se­gélynyújtási szerződést kötött. A szerződést azonban Laval nem volt hajlandó katonai egyezménnyel is alátámaszta­ni. A francia politika ekkor kettős játékot folytatott, s a várható hitleri támadást a Szovjetunió ellen akarta irá­nyítani. MÜNCHEN UTÄN A müncheni egyezmény után nyilvánvalóvá vált az az alat­tomos szándék hogy Daladier Chamberlain Hitlerrel és Mus­solinival megállapodott Cseh­szlovákia felosztásában és ez­zel lökést adtak Németország­nak. hogy kelet ellen fordul­jon. A Szovjetunió erre a lé­pésre azzal adta meg a választ, hogy 1939-ben megnemtámadá­si egyezményt írt alá Német­országgal A következő csúcstalálkozóra már csak 1944 decemberében kerülhetett sor, amikor a II. Világháború vége táján De Gaulle Moszkvába ment hogy támogatást keressen az Egye­sült Államok és Anglia ránehe­zedő nyomása ellen. Ezután, másfél évtizeden ke­resztül, nem került sor külön szovjet-francia csúcsértekez­letre 1960-ig. Ebben az évben Nyikita Hruscsov Párizsba lá­togatott. majd néhány héttel későbben, 1960 május 14-én ismét találkozott De Gaulle- val, a négyhatalmi csúcsérte­kezleten. A Szovjetunió terüle­te fölött lelőtt U 2-es ameri­kai kémrepülögépet követő bo­nyodalmak miatt azonban a né­gyes csúcsértekezlet megsza­kadt, még mielőtt voltaképpen megkezdődött volna. Az ezévf két csúcsértekezlet viszont kedvezően befolyásolja majd mind a francia-szovjet viszony alakulását, mind az eu­rópai biztonság és végső fokon a világbéke ügyét. Mit tudunk a kínai A bombáról? kínai költségvetés két százalékát költötték atomkutatásra. VILÁGHÍRŰ TÜDŐSÖK AZ IRÁNYÍTÓK MONGOLIA Changchun (Mjmchl1 Shenyang, Peking lenehow Nanking Shanghai Chungking ItUMOT Eredeti kínai forrásokból a világ keveset tud meg az ott folyó atomktsérletekről. A leg­utóbbi kínai nukleáris kísérletezések alapján Japán és amerikai tudósok sok rádióaktív port gyűjtöttek össze japán területen. A port már nagyjából megvizsgálták, de még mindig nem állapítható meg teljes pontossággal, hogy mi­lyen kategóriába kell sorolni a szink-jangi atomrobbantást. Tökéletes H-bomba volt-e vagy „csak“ A-bomba. Tökéletesebb-e mint az első kettő, vagy sem. Az amerikaiakat termé­szetesen fölöttébb érdekli a dolog. Ennek megállapítása természetesen nemcsak tudo­mányos jelentőségű, hanem hadászati szem­pontból is igen fontos. Az egyik japán újság még a májusi kínai atomrobbantás után ezt írta: „A legújabb kí­nai atomrobbantást sokféleképpen lehet ma­gyarázni csodálkozni azonban semmi esetre sem kell rajta és holmiféle akadémikus elem­zésre sincs szükség. Már 1964 október 16. után is, amikor az első kínai atombomba fel­robbant, csak a buták és képmutatók csodál­koztak" KÍNA KÉTSÉGTELENÜL ATOM-HATALOM A japán lapvélemény is tulajdonképpen fel­szólítás az Egyesült Államoknak és az ENSZ- nek is. hogy értsék meg: Kína kétségtelenül atom'v’talom. Ebből a megállapításból kiindul­va érdemes elgondolkozni afölött, miért nem kell csodálkozni Kina atomerejének erőltetett, fejlesztésén. Néhány nagy kínai tudós neve most jelent meg először a világlapok első oldalain. Jellem­ző azonban, hogy éppen a amerikaiak lepődtek meg a legjobban Peking atombombáin, pedig a kínai atombombák megteremtői közül töb­ben az 1940 és 1949 közötti években az ame­rikai egyetemeken tanultak és dlplomáltak. Mégis torzképet szerettek volna rajzolni Kí­náról felhánytorgatva a ..házilag" gyártott acél példáját. Az első kínai atombombát még kezdetleges szerkezetnek mondták és így irt róla a New York Times is. A valóság azonban az, hogy Kína lépést tart az atomkutatás eredményeivel. LÁZAS MUNKA 1950 ÖTA Kína „titkos atomtérképe" elkészült és mar meg is jelent számos európái napilapban. Kiderül belőle, hogy Kínában, — a titkos ku­tatóintézeteken kívül — négy kísérleti atom­reaktor. 36 kísérleti állomás, valamint négy plutóniummal működő reaktor van. Ezenkívül még egy intézetet is emlegetnek, amely a fel­sorolt intézetek adatait dolgozza fel. A kínai atomkísérletek alapja négy rendkívül gazdag uránium-lelőhely. A kutatóintézetek­ben, amelyek közül az amerikai U 2 sokezer provokatív berepülése ellenére is csak néhá­nyat ismernek, sokezer technikus és mintegy 9Ö0 tudós dolgozik. Általában úgy tudják, hogy Kína 1950-ben kezdte meg atomkísérleteit. Annyi bizonyos, hogy abban az esztendőben indultak haza a külföldön tartózkodó tudósok. Nagyon sokan eleget tettek akkor a kínai kormány felszólí­tásának. Majdnem minden kínai értelmiségi, az antifasiszta külföldi légiók tagjai hazatér­tek Párizsból, Londonból, New Yorkból. Nem lehet azt állítani, hogy már az első atomkísérleti intézetben 1950-ben megindult munka katonai célokat szolgált. Annyi azonban bizonyos, hogy a kóreai háború kitörése után gyorsan megtörtént az Ilyenirányú döntés. Nyugati számítások szerint 1957-ben már a , Mm *p!W&ásm 1957-ben már az atombombán dolgozott Hszue Csen-szen a világhírű tudós. 0 egyéb­ként a massachusettsí technológiai intézetben rakéta-technikát és fizikát tanult. A másik nevezetes személyiség Van Kan-csiang, az amerikaiak feltételezése szerint ö a kísérlete­zés programjának a vezérigazgatója. 1930-ig a berlini egyetemen tanult, 1950 után pedig a dubnói atomkisérleti intézetben dolgozott. A kínai atombomba megteremtői közé tar­tozik Csien Szan-csiang is. A pekingi atom- energetikai Intézetet vezeti. Franciaországban jól ismerik, évekig dolgozott a Curie-intézet- ben. Végül hangsúlyozni szeretném, hogy az itt közölt adatok nagy része nyugati forrásból származik és ha bizonyos fenntartásokkal is fogadjuk azokat, kétségtelen, hogy Kína már régen elhagyta az atomkutatás és nukleáris kísérletezés kezdeti fokát és atomhatalommá vélt. reaktor /fás plutóniumot fflyARTó REAKTDK □ IZOTÓPOKAT xásZJTO IA0ORATÔWUM „ FORMOJ Canton " (cng 'j* kAB ORATÓRIUM 1 © UX^IlUfl LeiÓmelvek Nincs súqás - nincs protekció Nemcsak a pedagógusokat, a diáko­kat is egyre inkább foglalkoztatja a kérdés, milyen gépek kerülnek az ok­tatásba. A kérdésre érdekes választ adott a nemrég Londonban tartott kiállítás is. A látogatók meggyőződ­tek arról, mennyi gép nyer alkalma­zást az iskolákban, a tanfolyamokon. A számos új tanszer közül a „gran- dimaster" vonta magára a legtöbb látogató figyelmét. Egy üveglap alatt megjelenik a kérdés, a tanuló pe­dig egy mellékelt papírra Írja vála­szát. Ezután fordít egyet a „gran- dimaster“ karján és megtudja, he­lyes volt-e a válasza vagy sem. Ar­ra természetesen nincs alkalma, hogy válaszán bármit is változtasson. A tanuló tehát a kar megforgatá- sa után megkapta a pontos választ. Ezután következhet a második kér­dés. Az eljárás ismét az előbbi. A diák mindig megkapja a pontos vá­laszt. Az angol iskolákban már a jövő tanévtől kezdve alkalmazni szeretnék ezt az új tanszert. A gépben rendkí­vül sok hely van, akár egy tanév tel­jes anyagát el lehet helyezni ben­Legnagyobb hasznát bizonyára az angol elemi iskolákban veszik. A fel- sobbfokú iskolákban valamivel na­gyobb gépet alkalmaznak, a kiállítá­son látható Bristol-Tutor gépet, a- melynek már képernyője is van és a feladatokat 35 mm-es mikroszalag- ra rögzíti. Minden diapozitívon egy kérdésre tíz választ ad a gép és a tiz közül egy a pontos. A Granditudor is nagy érdeklődés­re tarthat számot. Kereskedelmi le­velezésre tanítja a diákokat. Segít­ségével mintegy 30 óra alatt elsajá­títható a tananyag. Az egyetemisták számára is sok hasznos gépet állítottak ki. Mindezek az új tanszerek korszerűbbé teszik a tanítást és részben enyhítik a leg­nagyobb angol problémát, helyettesí­tik az előadókat. Az oldalt összeállította Strasser György

Next

/
Thumbnails
Contents