Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-06 / 49. szám

TALLÓZÁS Az egyik párizsi tűzoltó laktanyában éjfél után fél kettőkor hirtelen csöröm­pölni kezdett a riasztó csen­gő. A tűzoltók másodper­cek alatt a tartálykocsikon termettek, s a hatalmas vö­rös autók máris szirénázva száguldottak végig a népte- len utcákon. Néhány perc múlva a helyszínen voltak, de tüzet nem láttak. Az ut­cán egy hahotázó öregem­bert találtak, aki feléjük mutogatott, s miközben sze­méből csorogtak az öröm­könnyek, a lába szárát csap­kodta. Kacagástól elcsukló han­gon mesélte a dühöngő tűz­oltóparancsnoknak, hogy hat éve gyűjti a pénzt erre a „mulatságra“. Először történt meg a má­sodik világháború óta, hogy az angol vasútvonalon 48 órát szünetelt a forgalom. A rendkívüli szünetelésnek az volt az oka, hogy isme­retlen tettesek három kilo­méter hosszúságban felszed­ték a sínpárt és elcipelték. A Daily Mail című londoni lap az idén is közölte a vi­lág legcsúnyább férfiainak rangsorát. Az első helyre Charles Laughton, az ismert filmszínész került, a máso­dikra Hugh Gaitskell ismert politikus, a harmadikra Charles Brook neves pro- ducens. a negyedikre Paul Getty, a világszerte ismert műltmilliomos. Ügy látszik, rettenetesen csúnyának kell lenni, hogy az egyszerű ember kitör­hessen az ismeretlenségből. Egy Ronald nevű angol rendőr tiltakozó levelet in­tézett a belügyminiszterhez, az. angliai rendőrségi fog­dák berendezése miatt- Kü­lönösen a cellák falát dí­szítő képeket kifogásoda. Túlságosan nyomasztóan hatnak a fogda lakójának kedélyére, és valahogy az elzártság érzetét keltik — Irta többek között. UX A neve Steve Miklas. De nem ezen a néven je­lentkezett be reggel háromkor a szállodá­ban. Azóta tíz óra múlott el, de még mindig a szobájában ült és a kis asztalon kártyát vetett magának. Szeme időn­ként az ablakra tévedt és azon túl az utcára. A szállodába lépett és két bőröndött cipelt a szobájába. A nagyobban útiszükségletei, nyakkendők, zoknik és a fehér­neműje volt. A másik, gondo­san zárt kis útitáska, az ágya mellett állott. Nézte a kis bőröndöt. Száz­ezer dollár volt benne, nagyér­tékű bankjegyekben. Ezért je­lentkezett be hamis néven, no meg amiatt az asszony miatt, akire várt. A pénz egyik isme­rősétől származott, akinek fel­törhetetlen páncélszekrényéből hozta magával Steve. Az asz- szony, akire várt szintén isme­rősének az asszonya volt. Vé­letlenül annak az embernek nemcsak szép felesége volt, ha­nem sok pénze Is. Ez az em­ber tekintélyes és veszedelmes minden tekintetben. Steve csöppet sem tekinté­lyes egyéniség. Ezzel szemben fess legény volt, oly feltűnően fess, hogy a környék asszonyai mind futottak utána. Jól tud­ta ezt. és épített is rá! Ismét kinézett az ablakon. Éppen megállott az autóbusz. Egy asszony szállt ki belőle. Szétnyílt a kabátja és előbuk­kant rendkívül szép térde. Ezt a látványt Steve már jól is­merte, de újra és újra izgalom­ba hozta. ö volt. így beszélték meg. Ebben a szállodában vesz ki szobát ő is, aztán megkéri a telefonközpontot, hogy kap­csolja Steve Miklast. Termé­szetesen, az asszony is hamis néven jelentkezik be. Es ez minden. Az asszony neve Hana Ar­cher. A férje Hugo Archer nagykereskedő és sokféle üz­letben benne a keze. Steve egy játékkaszinóban ismerkedett meg az asszonnyal. Véletlenül ez a kaszinó is fér­jének a tulajdona volt. Ezután gyakran találkoztak, de a leg­nagyobb titokban, mert Archer úrnak nagy volt a hatalma. Szí­vesen megfeledkezett barátai­ról, de ellenségeit sohase té­vesztette szem elől. HITCHCOCK: ARANYOS FUJ z volt a helyzet még E huszonnégy órával e- előtt is. Steve láto­gatóban volt az asz- szonynál. Most nem kellett vi- gyázniok, mert Archer úr üz­leti úton volt. Az asszony meg­csókolta fiatal szeretőjét és ezt suttogta: — Csak ne lennél oly visz- szataszítóan szegény, édesem! Milyen nagyszerűen élhetnénk! — Steve köhintett: — Ha egyszer nem lehetek olyan pénzen hizlalt, mint a Hugód, mit tegyek? Az asszony elmosolyodott: — Azt nem is szeretném, ha olyan hízott lennél. Csak pén­zed lenne! — És mennyi pénzre gon­dolsz? — kérdezte Steve csó­kolózás közben. — Mennyire gondolsz? Ügy százezer ele­gendő lenne? — Természetesen! Annyi egy ideig kitartana. Talán van száz­ezer dollárod, Steve? — Az nincs, de szerezhetek! Az asszony nevetett és Steve hajába túrt: — És hogyan szereznél? — Például Archer páncél- szekrényéből! Az asszony felugrott, mint a- kibe kígyó mart: — Megörültél? Hugó megöl, és veled együtt engem is! Steve aprólékosan megma­gyarázta, hogy a pénzzel azon­nal eltűnnek és a férj bottal ütheti a nyomukat. Az asszony csodálattal figyelte. Ennyi bá­torságot, elszántságot és ügyes­séget sohasem nézett ki belő­le. Megegyeztek mindenben. Ez­után az asszony átvezette fér­je dolgozószobájába, ahol a páncélszekrény állott. Ügy tervezték, hogy itt a szállodában találkoznak, és mi­re Archer visszatér üzleti út­járól, ők már messze lesznek. Ez történt tegnap. Steve még egyszer végiggondolt mindent, ami történt. Hirtelen megszó­lalt előtte a telefon. — Halló — jelentkezett az asszony. — Hogy érzi magát az én aranyom? — Már itt vagy? — kérdezte Steve. — Melyik szobában laksz? — Az nem fontos! Nemsoká­ra nálad leszek, Steve! — Le­tette a kagylót. Az ajtón kopogtatás hallat­szott. Kinyitotta, ö állott ott. Arca vörös volt az izgalomtól. Megölelte. — Hát itt vagyok! — Meg­csókolták egymást. — Igen. Itt vagyunk mind a hárman. Te, én és harmadik társunk, a százezer dollár. Ránézett a fekete bőrönd­re: — Százezer dollár, ilyen kis kofferben? Szinte hihetetlen! Tehát mégis sikerült? Kezébe adta a bőrönd kul­csát. A kis koffert feltette az ágyra, kinyitotta és beletúrt a bankjegyekbe. Ezután Steve- re tekintett, szemében tisztelet és végtelen csodálat ragyogott. Megmutatta! Ez a legény kitett magáért, mindent kockára tett, hogy vele lehessen! Ebben a pillanatban megszűnt mint fe­leség, csak asszony maradt, asszony, aki szereti Stevét. — Mondd, drágám, nem félsz Archer bosszújától? Ha felfe­dezi, hogy megszökött a fele­sége és a pénztárból százezer dollár hiányzik, dühöngeni fog. Én jól ismerem... Mondd, nem félsz? teve mosolygott. — Egy csöppet sem félek. Ha veled va­gyok, nem félek sen­kitől és semmitől. Az órájára tekintett. Este 8 óra volt. Arra gondolt, hogy legbölcsebb lesz, ha elhagyják a szállodát és útra kelnek. Boldogok voltak, minden a terv szerint történt. Az asszonyt a szobájába küldte, hogy készüljön fel az útra. Megmondta neki, hogy a hátsó kijáraton távoznak, ne­hogy feltűnést keltsenek. Ott fogja várni a kocsival. Amikor az asszony távozott, Steve rágyújtott egy cigarettá­ra. aztán kapcsolást kért a szálló telefonközpontjától. Csak egy pillanatig tartott. A készü­lék csengetett és Steve felvette a kagylót. Egy férfihang szólí­totta: —Te vagy az, Steve? Nos, hogyan áll a helyzet? — Minden a legnagyobb rendben, Archer úr. Az akció a tervnek megfelelően zajlott le. — Jól van! — mondta Archer úr. — Tehát nyugodtan haza­mehetek? — Még egyszer köszönetét kell mondanom, Archer úr! — mondta Steve. — Ugyan! Olyan feladat volt, mint a többi. Jól megfizettelek, Steve. Százezer dollár nem ki­csiség. Ha el akartam volna válni, sokkal többe kerül. Rög­tön láttam, hogy te egy ren­des fickó vagy, kihúzol a csá­vából. Sok sikert! — Ne féljen, Archer úr. ö semmit sem sejt. Azt hiszi, hogy ideális pár vagyunk! — Ezt szívesen hallom, Ste­ve. Mindig mondta, hogy ara­nyos fiú vagy. Ez adta az ötle­tet, hogy olcsóbban megússzam. Sok boldogságot, Steve! Steve letette a kagylót és el­indult. Eszébe jutott, hogy biz­tosan jön már az asszony, meg­kérdezi, nem fél-e Hugótól. Steve mosolygott. (sz. j.) TALLÓZÁS Ritka meglepetésben ré-< szesítette férjét, .születés^ napján Ursia Kurzsinova, 46 éves háziasszony. Éppen a férj születésnapján hármas ikreket szült. Eddig négy­szer születtek ikrei. A boldog apa örömében felkiáltott: „Egész jól haladok!“ A férj hetvenedik szüle­tésnapját ünnepelte. Doutra ezredes, Porto A- legre brazil város börtöné­nek parancsnoka, amikor áthelyezést kapott, lázadás­ra szólította fel szeretett' fegyenceit. Nem kellett két­szer mondani, pillanatok a- latt formás kis fegyenclá- zadás tört ki. Sajnos, a nép­ünnepély nem tartott soká. Az ezredes feljebbvalói 3C0 állig felfegyverzett rendőrt vezényeltek ki, s ezek hely­reállították a rendet. A fegyencek és Doutré szoros barátsága tovább tart. össze vannak láncolva. Régi jő kuncsaftja volt a New York-i kikötő egyik mosodájának egy matróz, a- ki éveken át, havonta meg­jelent a boltban, átadta szennyesét, majd egy óra múlva beállított a tiszta holmiért. Üjabban a tulaj­donos fölfigyelt arra, hogy női alsőnemüt is visz mo­sásra. Udvariasan megje­gyezte, hogy a jóképű mat­róz bizonyára megházaso­dott New York-ban. Ez a- zonban keserű fintorral ma­gyarázta meg a dolgot: „A feleségem Londoban él. Csak épen szeret dicse­kedni a szomszédasszonyai­nak, hogy a fehérneműt New York-ba küldi mosásra, csakhogy szebb legyen.“ Az amerikai elmeqyógyá- szok chicagói kongresszusá­nak részvevői egyhangúlag megegyeztek abban, hogy a jövőben nagyobb qondot fordítanak a normális em­berek tanulmányozására, hogy megállapítsák, hogyan maradhat az ember normá­lis ebben a bolond világban; _____________-----------------------------------------; ■ 8. FEJEZET, AMELYBŐL MEGTUDJUK MI AZ A FAL- COSZKÖP, ÉS: HOGYAN MŰKÖDIK AZ ILLATOGRAF ABBAN AZ ESETBEN. HA PRECÍZ ELEK RENDÖRFEL- ÜGYELÖ EGYÁLTALÁN NEM PRECÍZ FIAI HASZNÄL- JAK. hetedik fejezet végén arról értesültünk, hogy Precíz Elek rendőrfelügyelőt meghökkentő szövegű telefonüzenet döbbenti meg („Eltűnt a Kanarifütty riportere"), amely olyan hatást vált ki belőle, hogy forogni kezdenek körülötte az iroda búto­rai. A szoba közepén állva keringnek körötte a székek, az asztal, Fox Maximilián, a tartomány elnökének képe, és minden, amit egy rendőrszoba tartalmazhat. Kép­zeljük el, mekkora döbbenetét váltott ki e telefon, ha még most is, a nyolcadik fejezet kezdetekor is kering­nek azok a súlyos bútordarabok a felügyelő szemei előtt. Állítsuk meg az egész körforgást, és segítsünk Precíz Eleknek. Mondjuk el neki az utóbbi évek egyik legnagyszerűbb találmányának, á falcoszkópnak lénye­gét. Kedves Precíz úr! A falcoszkóp olyan készülék, melynek segítségével a falon túlra is lehet látni. A falcoszkóp olyan sugarakat bocsát ki magából, melyek láthatóvá teszik a legvastagabb épület belsejét is. Elég az épületre gondolnunk, és annyit mormolnunk: min­dent lássak s a készülék zümmögni kezd, egy cingár mutató a K jelzésre ugrik (ami annyit jelent: kukkant­hat) és mintha a falak között, bent a lakásban járna az ember, olyan részletes pontossággal vehet szem­ügyre mindent. A Falcoszkóp korlátlan lehetőségekre csábít: olyan a hatósugara, hogy e planéta minden egyes falán a legtávolabbi házakba is behatol, s utána már gyerekjáték a képernyőről leolvasni a lényeget. Köszönöm, sóhajtotta-rebegte Precíz felügyelő, és Négy Legügyesebbet kérette magához. A Négy Legügyesebb szempillantásnyi idő alatt főnökénél termett. Nem telt belé egy perc, s a fekete rendőrautó süvöltve röpült a Kanárifütty munkatársainak lakása felé, a Négy Leg­ügyesebbel, és egy falcoszkóppal a fedélzetén. Hogy ne legyen nagyon gyanús, a szomszédos utcában parkoltak, és hogy még gyanútlanabb legyen az ügy nagy betűkkel a fekete kocsi oldalára mázolták: Ez nem rendőrautó! Mondanom sem kell, hogy rögtön cső­dület támadt a fura-mázolási jármű mellett. A Négy r Legügyesebb legügyesebbike ekkor kilépett a gépko­csiból, és azt mondta az alkalmatlankodó kíváncsisko­dóknak: „Kérem, azonnal hagyják el az utca területét. Ne keltsenek feltűnést! Mi nem nyomozunk!“ Ezzel visszaült a hátsó ülésre, és egy türkisz lepelbe csavart készüléket szedett elő táskájából: a falcoszkópot. Az épületre gondolt, úgy mormogta: mindent lássak, mire zümmögni kezdett a készülék, a cingár mutató a K jelzésre ugrott, és a képernyőn feltűnt Pákosztos Ala­jos, a Kanárifütty kopaszodó, feketekeretes-szemüvegű fotóriporterének lakása. A szobák jellegzetes aggle­gény-típusú helyiségek voltak: zoknik hevertek szana­szét, hózuntráger lógott egy székről a szőnyegre, és egy cigarettacsikket akart rávenni arra, hogy menjen vele sakkozni. A lakásban rendezett rendetlenség, és tökéletes csend uralkodott. Embernek, élőlénynek sem­mi nyoma. Csak egy alsógatya sóhajtott, meglehetősen gyűrött állapotban, a szekrény alján: Oh, miért nem mosnak ki egyszer? A fürdőszoba volt a legérdekesebb helyiség. Ügy látszott, a fotoriporter itt tölti legédesebb pillanatait. A Négy Legügyesebb lélegzetvisszafojtva figyelte, mi van a képernyőn: pucér női képek egész sora a falra ragasztva; a riporter legsikeresebb felvé­telei kinyírva a lapokból, s vagy száz darab fogkefe. Ügy látszik, az ürgének a fogmosás a hobbyja — je­gyezte meg a Négy Legügyesebb legügyetlenebbike. A falcoszkóp tökéletesen működött. Most már arra is jutott idő, hogy a jegyzetfüzet megteljen az érdekes, de egyelőre nem valami értékes adatokkal. A rendőr­autó néhány percen belül elrobogott. Precíz Elek izga­lommal várta a jelentést, de teljesen letört, amikor megtudta, hogy a riporter Otthon sincs. Már majdnem forogni kezdett vele az egész helyiség, mint a hetedik fejezet végén, amikor mentő ötlete ta’madt: vezethetjük más szálakon is a nyomozást: megvan Mónika retikül- je. És van egy illatograf nevű elmés készülékünk, amely szagelemző vizsgálatokat dolgoz fel másodpercek alatt s melynek segítségével sokmindent megtudhatunk a szállodában (a királynő-választás ideje alatt) lezajlott eseményekből. Nem telt belé egy újabb perc sem, ami­kor ismét süvöltve iramlott el a rendőrautó: a szálloda felé vette útját, fedélzetén a Négy Legügyesebbel, s az illatográffal. A nyomozás menetét tudjuk már: minden fölösleges gyanú elkerülése végett ismét kimSzolják a gépkocsi ajtajára: Ez nem rendőrautó!, de mire a csődület ismét összetoborződna, már megindul Precíz Elek rendőrfőnök négy szemefénye a szállodába, melynek homlokzatán éjjel-nappal vibrál a fény: Pitypalatty-szállodá. Szobáről-szobára járnak. Lesnek, jegyeznek mindent. Az illatográf membránjához erősítették a retikült, és úgy figyelik: mikor gyűl ki a kék fény, amely azt jelzi: azonos illatok lebegnek a levegőben. Mialatt sűrűn szu­szogva loholnak egyik szobából a másikba, Precíz Elek, a gondos főnök a falcoszkópon követi minden mozdu­latukat. Az eredménytelenség ingerültté teszi, s min­dennek tetejébe, sajogni kezd az ülepe is, amelyről m'ár majdnem megfeledkezett. Keserű ez az élet, mint egy petróleummal lelocsolt rohadó citrom, amit a szemét­dombon talál az ember, állapította meg Precíz rendőr­felügyelő. Alaposabban szemügyre vette legényeit, és pumpacső-vastagságúra duzzadatak erei: ezek a barmok elfelejtették a legfontosabb szabályt betartani! Az illa­tográf kezelése ugyanis borzalmasan egyszerű tevé­kenység, de ha nem tartják be százszázalékosan, mit sem ér az egész. Az illatográf a nyomozó kutya elvén alapszik. Csak egy kis ideig kell szagoltatni a keresen­dő szagot a kutyával is, és a szagmembránnal is. Ho­gyan is gyűlt volna ki hát a kék fény, ha a retikül ott lógott a képecskén! Precíz Elek úgy érezte, itt a vég. Itt meghal valaki! Vagy a legények közül nyiffant ki valakit, vagy az ő idegei mondják fel a szolgálatot, és segítik át a másvilágra. Miközben így villámlottak agyában a gondolatok, az az állapot lett ismét úrrá rajta, mint a közelmúltban: ismét forgott vele a helyi­ség, és ráadásul még az ülepe is sajgott. Az ügyeletes rendőrtiszt pohár hideg vize térítette magéhoz, első monda­ta pedig az volt: hozzátok ide a Pitypalattyból azt a négy csirkefogót! Folytatja: Tó I /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents