Új Ifjúság, 1966 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1966-12-06 / 49. szám

/ SPORT p ékes-fehér pelyhekben K hull a hó. Gyö­nyörű tél! — ujjong bennem az írd. Mi lesz, ha nyolcadikán Is így hull majd? — hökken meg bensőm­ben a Vasas-szurkoló. A nehéz- talajú pálya, a komolyabb erő­feszítést kívánó talajviszonyok, á köd. az eső, a jég, a fagy: a milánói együttes segítőtársai. Mazzola elfelejti majd, hogy gólt kell lőnie e gyönyörű hó­esésben, s miközben Sartt te­nyerébe gyűjti a szebbnél- szebb pelyheket, Farkas két- három gólt ragaszt majd a há­lóba — érvel Ismét — a fantá­zia jogán — a mesék gyárta­nék bizonyult ebben a foglala­tosságában 1», mint edzői mi­nőségben. Néhány szót váltot­tam vele, olasz-német-magyar keverék-nyelven. A lényeges: kaptam tőle autogramot, mé­lyet most is féltve őrzök szo­bámban. Aznap játszott Prágá­ban a Sparta; a belgrádi Par­tizán volt az ellenfele. Vala­hányszor e prágai csapat nevét kiejtettük, az Inter edzője any- nyiszor fordult hátra székében, és figyelt: már akkor izgatta az esetleges találkozó sorsa, és mindent tudni akart, ami a várható ellenféllel kapcsolatos. A Vasas játékosait régebben Ismerem. Egy alkalommal Nyit- rán jártak. Akkoriban került Varga a kapuba. Nyakigláb ka­masz volt. akit alig ismert kül­földön valaki. A szálloda hali­jában Farkas, Berendi és Ba­kos volt a sztár. A szerény sráchoz senkisem szaladt au­togramért. Láttuk, hogy kényes helyzetben van. Elpirult, ami­kor odamentünk hozzá: írja a- lá a papírlapot. Szakember, nem-szakember, szurkoló, nem-szurkoló talál­gatja, jósolgatja: mi lesz? Az Inter túl sokat vesztene, ha kiesne a további küzdelmekből. A Reáltól elszenvedett tavalyi vereség sebe sajog még most is, akkor is, ha Solti Dezső, a manager úton-útfélen hangoz­tatja: Vadas magyar játékve­zető okozta a váratlan veresé­tig, tehát a kapu közvetlen é- lőterébe is, s ott gólszerzéssel próbálkoznak. A Vasas ezzel szemben fejlesztett valamit e módszeren. Ez a tökéletesítés teljes sikert eredményezett a Sporting Lisszabon ellen. Ba­kos egy csavart lövéssel meg­tette azt, amit Fachetti szo­kott. Am a mérkőzés hátralé­vő részében mép nagyszerűbb, még hatásosabb feladatra vál­lalkozott: két váratlan csellel rendre lerázta a hátvédet, az alapvonaltól beadott, és a rá­robogó belsőcsatárok a hálóba pofozták a labdát. Ml is tör­tént tulajdonképpen? A Sport­ing-védők azt hitték, hogy az ellenfél hátvédjei nem reszkí­roznak meg egy cselnél töb­bet. Nyugodt szívvel támadták hát az elörehúzott bekket. A hátvédek azonban cseleztek, és nem reszketett a lábuk amiatt, mi lesz akkor, ha nem sikerül a csel, az ellenfél lecsap a lab­dára, betör az üresen maradt résbe, és gólveszélyt teremt. A második csel. az alapvonalig tartó hátvéd-offenzíva nemcsak a hátvédeket zavarta meg (I- hász ugyanezt csinálta a bal­oldalon), hanem lélektani za­vart okozott az egész csapat­ban, és teljesen kizökkentette a portugál bajnokot. Tételezzük fel, hogy a Vasas ígv manőve­rez maid az Inter ellen is. Mi történik akkor? 1. Ha magasan száll be a két nemcsak szusszal kell bírni'; lélekjelenléttel is! A fedezetek és a csatársor harmóniája lé­nyeges. Kár, hogy most van a mérkőzés. Ha két hónappal ez­előtt játsszák, nincsenek két­ségeink affelől, hogy recseg majd a gépezet. Mindent egy­bevetve: a csapat minden e- gyes tagja kiválóan kell, hogy szerepeljen . Ha mindez sikerül, és a szerencse, na meg termé­szetesen a játékvezető is tár­gyilagos, azaz három kapufa helyett egy gól születik, és két holtbiztos tizenegyesből lega­lább az egyiket megadja a bí­ró, akkor talán sikerül. Ha vi­szont rendkívül jó napot fog ki a piros-kék gárda, és Csor­dás edző olyan ötletes takti­kai tervet készít elő, amilyenre még Herrera sem gondolt, az is megtörténhet, hogy valóban mérföldkő lesz ez a mérkőzés a Vasas történelmében. Morfondírozni, spekulálgatni, tervezni lehet persze, de úgy­is a mérkőzésen dől el minden. Ha nyolcvanezer kitűnő torkú, s nem klubsoviniszta szurkoló buzdítja majd a Vasast, lénye­ges segítséget nyújthat neki. A Vasas-szurkolók persze a leg- rózsásabb álmokat festegetik. Látják, amint a zsilett-vékony Fister mesteri labdával szökte­ti Farkast, aki hátragurít, és Puskás akkora dugót ragaszt Sartl hálójába, mint a Sporting ellen. sára Is hajlamos ember ben­nem. Mi lesz hát Budapesten, de­cember nyolcadikán este, a Va- sas-Inter visszavágón? Minden természeti jelenségtől függet­lenül: öldöklő küzdelem. Adva van, már most: egy nyugatné­met játékvezető és huszonkét játékos. Februárban alkalmam volt a Ferencváros-Inter mér­kőzés után néhány órát a mi­lánói csapat tagjaival, s a vi­lághírű Herrerával a Gellért- bárban töltenem: Alaposan szemügyre vettem az olasz fiú­kat. Mintha már akkor éreztem volna: valaha közük lesz csa­patomhoz, a Vasashoz. Túl min­den hozzájuk tapadó ellenszen­ves tényen (amelyről azonban nem ők tehetnek; tudniillik ar­ról, hogy a bírót is igyekeznek már, jóval-a mérkőzés leját­szása előtt befolyásolni; hogy gyakran követnek el taktikai fault, hogy nem egy esetben húzzák az időt és a néző ide­geit) rendkívül rokonszenves­nek találtam a milánóiakat. Fegyelmezettek voltak. Fa­chetti minden aznapesti fo­gyasztása a bárban: egy kiadós vacsora, és egy hatalmas, szí­nes díszpohárban felszolgált gyümölcsnedvféleség. Sarti a feleségét táncoltatta, Pelró pe­dig mókás kedvében szemüve­get illesztett arcára és nevet­tette a társaságot. Herrera is láncolt;1 legalább olyan Ugyes­gei. Ehhez olyan kommentárt fűz minden olvasó, és minden néző, amilyet akar. Aki Solti Dezső viselkedését megérti (Milánóban, a Ferencváros ott- jártakor csúnyán leszerepelt a hajdani magyar) az valószínű­leg vakon hisz neki. Aki azon­ban tudja, (hogy miután a szimuláló Jair a földön vonag- lott, Solti Juhászhoz rohant, megragadta mezénél fogva, és magánkívül ordibálta: „hogy mersz ilyesmit egy sztárral tenni“,) az mértéktartóan fo­gadja az ilyen merész és inkább alaptalan kijelentést. Vannak- e esélyei a Vasas csapatának? Kanyarodjunk vissza a mi­lánói mérkőzésig, és nézzük meg, mit bizonyított ott, szo­ros eredményével a magyar bajnok. A LA GAZETTA DEL- LO SPORT így írt: „így még egyetlen csapatot sem láttunk védekezni Milánóban. A Vasas is tud „olaszul“ játszani.“ Vasas remekül véde­A kezeit, és ha a mér­kőzés végéig kibírta volna a minden-lab­dára való erős koncentrálást, akkor egy-egy az eredmény. Budapesten támadni kell, ezt mindenki tudja. De hogyan? Éppen az Inter honosította meg azt a játékfelfogást, amely sze­rint a szélső hátvédek is (fő­leg Fachetti) felhúzódnak az ellenfél térfelére, sót előrenyo-i múlnak, akár a tizenegyes pon= szélső hátvéd labdája, Sarti és a védelem játszva szabadítja fel a kaput. Ez a specialitásuk ugyanis. Ezt szinte klasszis módon igazolták Moszkvában, a Torpedó ellen. 2. Ha belövik a labdát, és Farkas meg Puskás viharzanak rá, megzavarható az Inter vé­delme is. Képzeljünk el egy i- lyen dugót rögtön a kezdet kezdetén! 3. Ha az Inter felkészül er­re a hadműveletre, és minden áron akadályt gördít a táma­dó hátvédek útjába, sok erejé­be kerül. A Vasasnak ezt kel­lene kihasználnia, s a pálya kö­zepén manővereznie. Ügy, a- hogy szokta: meredek, hosszú labdákkal, teljes sebességgel robogva a kapu felé. z az elképzelhető sok­E ezer variáció három legmarkánsabbika. Az Inter sokkal ravaszabb csapat, semhogy ilyesmit ne vegyen tekintetbe. Vargán most is sok múlik majd. Mi­lánóban szinte minden rajta múlott. Nézzük ismét az olasz lapokat: CORRIERE DTNFORMAZIO- NE: „Vargával megnyerte vol­na a magyar csapat a londoni világbajnokságot!“ Milánó után mi is elhisz- szük. De mi volt Milánó előtt! A védelem lélektanilag legyen a legjobb formában. Az Inter villámgyors ellentámadásait Az Inter-szurkolók viszont annyit mondanak csak: megis­métlődik Moszkva. Az időjárás egyforma lesz körülbelül. A ha­zai csapat feladata is azonos. Az Inter csak így játszhat. És az Inter képes így. ilyen si­kerrel játszani Budapesten is. Meglátjuk, meglátjuk. őst mindenesetre ké­M kes-fehér pelyhekben hull a hó. És most még minden variáció érvényes. Az olvasó bizonyára türelmetlenkedik: annyi ötlet­lehetőség villant fel e sorok­ban, annyi lehetőség. Miért nem mondja meg konkrétan a cikkíró, milyen eredményt vár ő a mérkőzéstől? Tippelje meg az eredményt! Találgatni, va- riálgatni könnyű. Jó, beleme­gyek a játékba. Őszintén szól­va: ha a tárgyilagosság és a tudományosság talaján állok, nem bírok szabadulni a gondo­lattól: harmadik mérkőzés lesz. Az viszont a Vasas óriási hát­rányát jelentené. Ha viszont a Vasas-szurkoló beszél belőlem, akkor azt jósolom, továbbjut a magyar bajnok. Mi hát a vég­leges tipp? Kettő-nullás Va­sas-győzelem! Valószínűleg nem veszi senki rossznéven, ha nem így, de három-egy arány­ban végződik a találkozó. Sar- tinak rossz kedve lenne, any- nyi szent. Dehát ki gondol o- lyankor Sartira? BATTA GÝÔRGY ^XXXXXXXXXXXXXXXXXVyVXXNXXXNXXVNXVNXXXXXNXXXN\XNV\XXXVVXXNNX\XXXXXNXXXVV\XXXXVS.XXXXV i \ fMmíkM 12. kép J \ Fandor zúgó fejjel ébred föl lakásán. . /. • Ž Hirtelen körülpiüant. A szoba pontosan olyan, mint leiek- '/f réskor volt. Amikor nyújtózni akar, a melle körül beléhaslt '/ a fájdalom: Ez mindent eszébe juttat. Az ajtón kopogás hallatszik. — Szervusz, drágám! — robban be Héler.e. — Ügy aggódtam í érted. Telefonáltam, de nem vetted föl a kagylót. Mi volt í veled ? ^ — Majd elmondom — válaszolja tagoltan Fandor, s hirtelen / revolverrel a kézben az ajtóhoz ugrik. Fülét a fához szorítja, / de nem hali semmit. Ekkor óvatosan ráfordítja a reteszt í a zárra és csöndesen visszaül helyére. Hélene dermedten nézi Fan’dort, viselkedésének okáról. — Beteg vagy? — Én? \ — Olyan furcsán viselkedsz. Hélene megsimogatja vőlegénye arcát. Amint azonban hoz- ^ zásimui, Fandor fájdalmasan fölszisszen. — Mi baj? — kérdi Hélene. — Fáj. £ — Megütötted ? ^ — Nem. Fantomas megégetett. — Álmodtál? — Lehet ezt álmodni? — tépi föl Fandor mellén az ingét, $ Hélene borzangva nézi a vörös sebhelyet, amely akárha- / furcsa pecsét volna. Ékkor léptek koppanása hallatszik a folyosó felől. 14. kép — Kinyitni! — dörömbölnek harsányan kívülről. Fandor némi tétovázás után, revolverrel a kézben félrehúzza reteszt. Juve felügyelő és emberei valósággal beesnek az ajtón. — Magát letartóztatom! — kiált Juve Fandorra. — Ez vicc? — Majd meglátja! — mondja Juve, s az újságíró csuklóján kattan a bilincs. Az utcán két magas férfi hirtelen elkapja Fandort és be­tuszkolja egy fekete autóba. Mikor fölbúgnak a motorok, s a kocsi vad iramban megindul, az újságíró még látja, hogy Juve és emberei öklüket rázva rohannak az úton utánuk. — Hová visznek? — kérdi a sofőrtől. — Fantomashoz, ,, Ä Wi ,.t-< ■M ^YXN\NXX^VvXXVXV^XXVCVN>XXX\VXXX\XX\XXX\XXXNVXXXX\XXXVXX\X\XNXXXXXXXXXXXX\XXX\\\X^ á J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents